2011. április 29., péntek

Narancs

Nem terveztem ennyire eltűnni, de mindenféle történések, betegség, tavaszi fáradtság, meg ki tudja még elég rendesen letompították az agyamat.
Ezek a képel már hetek óta megvannak, csak képteleb vagyok végiggondolni, hogyan lehetne egy frappáns bejegyzést írni mellé.
Végül arra jutottam csak úgy hagyom, nem erőlködök, lesz ami lesz.Lesz bejegyzés. Akár frappáns akár nem.

A fonal turkálós felfedezés volt, a szokásos nem elég egy egész pulcsira, de legalább 50% gyapjú, Patons márka, és tökéletes szín.

A pulcsi ötlete a téli Sandra magazinból származik, a megvalósítás (korlátozott német tudásom okán) teljesen saját.

A legnagyobb fejtörést a gallér és a "gombolás" szegélye okozta, de végül elégedett voltam ez eredménnyel.

A fotókat Kristóf készítette...

2011. április 6., szerda

Second hand rose

Egy időben írtam "turikirálynő"-s bejegyzéseket, a turkálókban talált kincseimből, de valahogy elmaradtak, talán, mert modtanában jóval kevesebbet vásárolok... (nemcsak turiban, máshol sem).

De ezt a szépséget meg kell mutatnom.. az anyaga tiszta selyemből készült muszlin, a részleteket, pedig a képen láthatjátok.
A szín nem igazán én vagyok, (jobb lenne, ha lilásabb lenne), ki is kell találnom mivel tudom majd hordani. De úgy éreztem akkor is haza kell vinnem, ha semmi mást nem csinálok vele, csak felakasztom valahova és nézegetem.
Na most honnan szerzek fáradtrózsaszín fehérneműt????

2011. április 2., szombat

A gyapjútól az elkészült darabig

Ez a történet egy adag festett gyapjú keverékkel kezdődött amit innen vásároltam úgy két évvel ezelőtt, nem sokkal azután vásároltam, hogy fonni kezdtem.Mindig nagyon tetszett, de azt gondoltam még gyakorolnom kell a fonás technikáit mielőtt hozzá merek nyúlni. Időről időre előástam a készleteimből forgattam, nézegettem, a lehetőségeket mérlegelve, de mindig visszakerült a fiók mélyére.Tudtam, hogy szeretném a színeket "együtt tartani", és a színátmeneteket is megőrizni, de az erre legalkalmasabb technika, a navajó kéziorsón elég körülményes.
Katicám megérkeztével viszont újabb lehetőségek nyíltak meg: a gyorsabb fonás, hogy néhány grammnál jóval többet is  fel tudok egy orsóra tekerni, a kényelmesebb navajó technika. Ráadásul időközben azt is kitaláltam mit akarok belőle kötni.
Az eredeti gyapjú coopwoth és llama keverék, őszintén szólva nem a legpuhább ami valaha a kezemben volt (ebben a kategóriában a yak/selyem keverék szerintem verhetetlen), viszont nagyon erős volt. Erre szükségem is volt, mert a lehető legvékonyabbra akartam fonni. A gyapjúcsomag kb 80 grammos volt, és a navajó ugye háromgú, és ha annyit szeretnék ami valamire is elég... 
Végül, az utolsó pillanatban észrevettem, hogy a színismétlődés majdnem teljesen szimmetrikus, így,  hogy biztosan elég legyen, mégis a kétágú cérnázásnál maradtam. Ehhez az egyik bobbint teljesen át kellett tekernem, és a színek egyeztetésével kicsit játszani, de amikor végül felgombolyítottam, látszott, hogy elértem a célomat.
A 80 grammból 530 méter kétágú fonal lett.
A minta kiválasztásáról... én sosem voltam úgy elájulva a Citron mintától, mint sokan, de, amikor olyasmit kerestem, ami nem elnyomja, hanem kihangsúlyozza a kézzel font fonalat, és a színátmeneteket tökéletesnek bizonyult.
Az utolsó centiméterig el akartam használni a fonalat, így egy ismétléssel többet kötöttem, de a fodrot néhány sorral előbb abba kellett hagynom.
Blokkolás előtt úgy nézett ki mint a macskahányás (egy olyan macskáé aki KOOL AID -a Bolero amerikai megfelelője- italból rúgott be jó alaposan).
De, amint tudjuk, egy alapos blokkolás csodákat tesz.
Ahogy a fonásnál is említettem, az alapanyag miatt az elkészült sál nem annyira puha, de én inkább olyan "ropogósnak" találom, nem szúrósnak, És, ha a korábban készített shetland kendőmmel kapcsolatos tapasztalataimra támaszkodhatok, az idővel/használattal sokat fog puhulni.