Fonós bejegyzés... az milyen is?

Miközben megpróbálom magam összeszedni, hogy megírjam a bejegyzést a kalandjaimról a regency ruha szabásmintájával, arra gondolatm, szórakoztathatnám a közönséget egy kis fonással... Valamikor, réges-régen az ilyen fonós bejegyzések többé-kevésbé rendszeresek voltak itt a blogon, majdnem annyira, mint a kötősök... később, mindkettő jócskán megritkult, sőt egyenesen veszélyeztetett fajjá vált... De most úgy tűnik Csipkerózsika felébredt álmából.. és már nem csak varrás történik a craft-szoba.. akarom mondani lakás falai között.
Fonás is előfordul... többek között előbányásztam néhány kártolt battot, amit ezer éve, de legalább egy másik korban kártoltam... De tényleg. Annyi minden történt azóta... Még azelőtt készült, hogy N-val találkoztam... mielőtt a hagyományőrzés beszippantott... mielőtt lenövesztettem az ezüsthajamat... mielőtt akárcsak elkezdtem volna az egyetemet... az isten szerelmére, még azelőtt, hogy a rokkám megérkezett volna.
Annak idején, 2011 februárjában ezt írtam róla...

Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.

Kb ugyanennyi alpakkát Kool Aid-el...olyan türkizes viz-kék lett, azt hiszem ilyesmit kapunk, ha gyári "aqua" árnyalatú festéket használunk.Érkezett még az Etsy-ről egy kis igazi türkizkék angora, és "angelina", ami olyan fényes, csillámos, de ebből csak egészen keveset, úgy fél-egy dekát használtunk.

Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.

És az idézőjel itt bezár "... ennyit írtam annak idején a kártolásról... 

A battok ezután hosszú éveket töltöttek az Ikejás ágyam fiókjában... és ahogy néhány hete újra elkezdtem fonni, először azokat a tweed-es battokkal kezdtem, amiket Adrienntől szereztem a különféle Gyapjúnapos rendezvényeken. Később, ahogy úgy éreztem már komolyabb elkötelezettséget is vállalhatok, alámerültem a fent említett Ikeja fiók mélységeibe...

Mivel annak idején finom merinóból, alpacábólÉS angórából kártoltam, a szösz rendkívül puha,,, 

Kíváncsi leszek, milyen lesz cérnázás után...

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 3. rész:Az alsóruhákról

Már említettem valahol, hogy bármely történelmi öltözéknél rendkívül fontosak az alapok. Hiába néz ki jól a ruha, ha az ember lányának nem ott van a melle, nincs akkora hátsója, vagy nem olyan a dereka a ruhában, mint azt az adott kor divatja megköveteli, mindig úgy áll majd rajtunk, mint tehénen az a bizonyos...

Nemcsak az öltözködést, hanem a ruhák elkészítését is az alapoknál kezdjük. Kivéve, ha már megvannak az alapdarabjaink...

Én úgy másfél éve, a tavaly nyár eleji bál előtt elkészítettem ezeket a holmikat...

Vagyis készült nem is egy, hanem két szett alsóing és száras alsónadrág (ha a nadrág kimarad nem akkora hiba, igazából ekkoriban kezdett újra elterjedni, én főleg kényelmi szempontból hordom, de, ha már kell, akkor legyen "tenti". ITT mutattam meg őket. 

Készült még egy fűző... Igen, sokan gondolják, hogy ebben az időszakban a ruhák könnyebbek, lazábbak voltak, és a fűzőt is eldobták... Ez nem igaz. A feladata (és így a formája) más lett ugyan, de a fűző, mint olyan marad. Ebben az időszakban nem a karcsúságon, ergo a derék összeszorításán volt a hangsúly, hanem a mellek felemelésén. 

Ez egy elég jó illusztráció a normál, a modern és a korabeli helyzet ábrázolására.

Készült még tavaly egy "vállas alsószoknya", aminél a felsőrész feladata a fűző vonalait elsimítani, a szoknyarész pedig bőséget, tömeget ad a ruha szoknyarészének. Épp ezért az alsó szélébe még egy sorban zsinórt is varrtam a merevítéshez.

Mivel ezek a holmik már készen voltak, kezdhettem a varrást közvetlenül a ruhával. 

Folyt köv :-) 

Savaria fesztivál

A szezonnak lassan vége van, és bármilyen reménytelennek is tűnik, hogy utolérjem magam, talán mégis van remény (különösen annak, aki halálra unja már a fellépések képeit...).
A Savaria fesztivál évente augusztusban népesíti be Szombathely utcáit. Két éve 19. századi témával mentünk, krinolinban, és reformkorban, tavaly tetőtől talpig reneszánszban, az idén (leginkább az olaszországi fellépésre készülve) Napóleon, Jane Auten korát idézve. Igen, pontosan, erre az eseményre szerettem volna a virágos ruhát megcsinálni, de nem jött össze. Azt használtam, amit a tavalyi bálra varrtam.

A fehér ruht ugyan szétszedtem darabjaira (igazából nem is fehér, apró rózsaszín pöttyök vannak rajta, de csak egészen közelről látszanak), és kijavítottam a felső részét, ami folyton lecsúszott a vállamról.

A báli ruhához használt felső réteg ugyanaz a szabásminta alapján készült, így ugyan az a gond vele, mint a fehérrel, de azt a ruhát... umm, kissé túl alaposan varrtam meg, olyan részletekkel (szegők minden varrásban) amik alaposan megnehezítenék, hogy szétszedjem. Egyszerűen annyi munka lenne, nem éri meg. Próbáltam rajta javítani valamennyit, de még mindig egyszerűbb lesz csinálni egy újat.... talán jövőre.

A Mare Temporis Facebook oldalán egy csomó fénykép van fenn, ide olyanokat próbáltam válogatni, amik ott nem láthatóak.

Egy kis színi előadást is összeállítottunk, néhány jelenettel, és táncokkal, amit kétszer adtunk elő.

És, hát... hol lehet egy római istent megcsodálni élőben, mint egy történelmi fesztiválon?

Fotók: Norbert Varga, az utolsó képet Lőrincz Andrea készítette.