2020. december 31., csütörtök

Viszlát 2020

Megpróbáltam az Insta képekből összeállítani egy éves összefoglalót, de többnyire tavalyi képeket akart berakni. Utána írtam egy hosszas értékelést az évről, de elszállt… Szóval semmi sem akarja, hogy ezen a montázson kívül más kikerüljön. Ez már csak egy ilyen év volt. A rossz mellett jó is jutott, és ezekért kimondhatatlanul hálás vagyok. Amilyen nagy lendülettel ugrottam neki ennek az évnek, most olyan kétkedő kíváncsisággal várom a következőt. Akkor lássuk, most mi jön. Ahogy mondják, semmi sem tart örökké. A jó sem, de a rossz sem. 


 

2020. december 25., péntek

Karácsonyfa, ami majdnem nem lett

Mert, ha nincs róla bejegyzés, meg sem történt, igaz? 

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt óriási projektbe fogtunk, és elkezdtük a lakást átrendezni az elsődleges cél, a régi kicsi varrósszobám, és Kristóf fiam szobáját a nyárra megcseréltük, varrtam is benne esküvői ruhát, meg krinolint és a hozzá való szoknyát. Azonban, minden máshol kupacokban állt, a holmi, dobozok mindenfelé, különben is, ha idáig eljutottunk, miért állnánk meg most? 

Nekiugrottam hát a ruhásszekrényeknek, és a nappalinak (erről talán majd később, egy másik bejegyzésben). Tavaly nem volt karácsonyfa, és az idén pedig megfogadtam, hogy ha a nappali nincs TELJES RENDBEN, akkor az idén sem lesz. De hát, milyen az élet, novemberben és december elején többet dolgoztam, mint valaha, és persze a nappali minden volt, csak nem teljes rendben...

De tegnap reggel ki kellett szaladnunk az utolsó pillanatban valamiért, és... hát... izé. EZ történt.



Boldog Karácsonyt, mindenkinek!


2020. november 29., vasárnap

Cipők és zoknik

Újabb tétel a cipőhöz a zoknit projektben...

A fonal maradék, azonosítatlan zoknifonal turiból (honnan máshonnan?), másik maradék, azonosítatlan farmerkék zoknifonallal kiegészítve a saját készletemből. 
Egyszerű orránál kezdett zokni a szér hosszát a meglevő fonal mennyisége határozta meg. 
És mivel úgyis valaki megkérdezi: Rövidített soros orr, és sarok. 
A cipő pedig Josef Seibelt. 

 

2020. november 19., csütörtök

Szoknya

Néhány hete hygaományőrző csapattársamnak készítettem egy krinolint (képek, bejegyzés néhány bejegyzéssel lejjebb). Most egy szoknya készült a ruhához. 

Egyszerű szoknya az 1860-as évekre, egy jó nagy téglalap. 3x az anyag 140 cm szélessége nagy, duplahajtásokba rakva a derekán. 
A felsőrészt valaki más készítette...
Andi a Gödöllői királyi palota által szervezett eseményünkön szerette volna felvenni először, de megbetegedett, egy másik csapattársunk ugrott be helyette, a képeken Dóri látható. 

 Képek: Norbert Varga

2020. november 16., hétfő

Színes nyakmelegítő

Hosszú ideig nem kötöttem nyakmelegítőket. Nem igazán  láttam mi a jó bennük. Aztán néhány éve véletlenül (na, persze) az egyik turkálóban kezembe akadt egy kék fair isle mintás... nyakmelegítő. Idővel megkedveltem, helyes kiegészítő lett belőlük, és jó kis módja annak, hogy a maradék zoknifonalaimat elhasználjam.

Az első, szivárvány színűt már megmutattam. Nem sokkal az első után kezdtem el ezt, amihez szándékosan lila/rózsaszínes árnyalatokat válogattam. 
 

Tökéletes autós kötésnek bizonyult, amit későn este a sötétben is tudok kötni, mégis jó ideig eltartott, mire befejeztem. 
Leginkább azért, mert N-val azelső hónapokban ugyan elég sokat autóztunk, de én nem tudtam elképzelni, hogy hosszabb időre elengedjem a kezét. Az autóban sem. .  
Később, amikor már elhittem, hogy tényleg nem megy sehové, akkor vettem a kötést újra a kezembe. 
Tényleg nem nagy ügy.  
Csak szedjünk fel  90-120 szemet körkötőtűre ideiglenes kezdéssel, és kössünk, kössünk, kössünk körbe-körbe. Ha elfogy egy gombóc, csak kössük össze a fonalvégeket és kössünk tovább. A csomót és a fonalvégeket hagyjuk szabadon a cső belsejében. 
Amikor elég hosszú (én még mindig ahhoz a bizonyos első gyárihoz hasonlítgatom) bontsuk ki az ideiglenes kezdést, és kitchener öltéssel varrjuk össze. Én vigyáztam arra, hogy ne csavarodjon meg, de azt hiszem egy szándékos félcsavar akár moebious hatást kölcsönözhet neki. vagy nem. 
A fonalak mindenféle kisebb gombóc maradék zoknifonalak. 
U.i: Mivel többen kérdeztétek: ezekben a nyakmelegítőkben 24-26 deka fonal van, és 140-145 cm hosszúak. 

2020. november 14., szombat

Mint a mókus...

Ágit, aki a Minta Mókus szövödét megálmodta jó ideje ismerem. Egy városban nőttünk fel, de személyesen mégis fonalas, fonós körökben találkoztunk... 
Szerencsésnek tartom magam, hogy az első között próbálhattam ki a műhelyt... 
Régóta motoszkált bennem, hogy jó lenne történelmi ruhát kézzel szőtt anyagból készíteni, erre egy gyengécske próbálkozásom volt is már, de a megszőtt anyagot végül nem igazán tudom felvágni...
Mindenesetre, szöget ütött a fejemben, hogy a műhelyben az egyik szövőszék sávolymintára volt befűzve... A gondolatot aztán viszonylag gyorsan követte tett, mert a "tömeg" takácsmintát szőne inkább és Ági át akarta fűzni a szövőszéket, így a saját dolgaimban mindent félretettem, és még kialkudtam nála, hogy szőhessek egy pár méternyi sávolyszövésű anyagot... 
Feltúrtam a készleteimet, és ugyan jócskán van fonalam szövéshez (is), de általában egy-egy sálnyi mennyiséget. Megkerestem hát Ritát a lenfonalnál, és némi egyeztetés után 30 dekányi kétágú lenfonal tulajdonosa lettem... 
Innen már csak a szövés volt hátra... 
A sávolyszövés a szokásosnál nagyobb figyelmet kívánt tőlem, nemcsak azért mert több éve nem szőttem, de azért is, mert bár szőttem már takácsmintát, alapvetően mégis az egyszerűbb vászonszövéshez szoktam (amiben inkább a színekkel, csíkokkal játszottam) korábban. 
A fonal kissé egyenetlen, itt ott ..nem is csomók, csak összegyűlt szöszök vastagították meg, ennek eredményeképp a szövött anyag is rusztikusabb...


A végeredmény 3,6 méter (avatás után 340 cm) hosszú, 55 cm széles szövet...
A széle meglepően egyenletes volt, nem tudom, hogy a lenfonal, vagy a sávolykötés miatt...
Az anyagból egyszer egy kiskabát (doublet) lesz, majd a 17. századi öltözékemhez, valószínűleg hímezni is fogom majd, szóval nem egy rövidtávú projekt lesz...
Műhely: MintaMókus szövöde
Fonal: Lenfonal



2020. november 9., hétfő

Gerald of Rivia

Mindenféle terveim voltak mára, többek közt egy elég nagydarab kézzel szövött anyagról, egy rózsaszín csíkos kardigánról, egy piros kockás szoknyáról, néhány zokniról, meg ki tudja miről, de már csak két szavam maradt mára, a'la Gerald of Rivia. 


OH, FUCK. 

2020. október 26., hétfő

New leaf, avagy a befejezés művészete

Nahát, egymás után KÉT kötős bejegyzés... A folyamatos molyolás, a több párhuzamosan futó projekt ilyen... sokáig semmi sem történik, aztán meg bumm, egyik cucc a másik után fejeződik be...

Na jó, ez némi túlzás volt, de azért... az hagyján, hogy elkészült, de rendesen le is fotóztuk. Mindenesetre, a lényeg a lényeg, kevesebb duma, több kép, és egyebek. 


Szokás szerint, követtem a mintát, addig, amíg leválasztottam az ujjakat, utána mentem a saját fejem után...
A testrészbe a derekánál fogyasztások, majd lendületes szaporítás került, az aljára néhány rövidített sor, hogy a hátsómat is takarja, plusz a mintából igyekeztem kivarázsolni egy motívumot a vállrész mintájából. 

A vállrész kötése közben, a minta kissé összehúzta, kaptam is okoskodó megjegyzéseket, hogyan kellett volna a hosszan vezetett szálakat lerögzítenem (kösz, haver, megtettem), de tudtam, hogy blokkolás után szépen kisimul majd... és így lett. 



Amikor a csíkozódóra festett zoknifonal tökéletesen illeszkedik a mintához...


Mindkét fonalat fonalturiban vettem, sima zoknifonalak, az alapszín Lana Grossa, a minta színe egy no name "sockenwolle". 

A minta Jennifer Steinglass Newleaf pulóvere. 

Fotók: Varga Norbert



2020. október 24., szombat

Zokni

 Avagy mi történik, amikor úgy döntök, hogy a bakancsomhoz új zokni kell...

Tavaly, mielőtt Erdélybe indultunk, arra számítva, hogy komoly mennyiséget fogunk gyalogolni (megtettük, csak mondom), egy jobb túrabakancsot akartam venni a gyalogláshoz. Már útközben álltunk meg egy Decathlonnál, és ez a petrol színű darab jött velem, de valahogy nem volt az igazi... kicsit nagy, kicsit kemény, de valahogy azt gondoltam, egy vastagabb, puhább kézzel kötött zokni sokat segíthetne a dolgok állásán...  Ahha, aztán hazajöttünk, tél lett, nem utaztunk többet, az idén meg nem utaztunk... vagyis de, de jóval kevesebbet, azt is olyan helyen, ahova városnéző cipő és nem túrabakancs kellett...

Viszont a nyár végén többször autóztunk, és autóban leginkább zoknit szeretek kötni. 
bevallom a zoknikat én ritkán szoktam cifrázni... nem mondom, hogy soha, mert a végén a fejemre olvassátok... de általában, hagyom, hogy a fonalak színei beszéljenek. 

Elképesztő mennyiségű zoknifonalam van. Igen, már írtam, arra az időre vezethető vissza, amikor itthon még nem lehetett ilyesmit kapni, és ha egy-egy turiban a kezembe került, akármilyen kis maradék, hazahoztam. A színes zoknifonalaknak most sem tudok ellenállni, ha a kezembe akadnak most is elég sokat haza tudok belőlük hozni. Vannak teljes gombócok is, de a legizgalmasabb feladatot a kisebb maradékok adják... 
Eleinte mintegy szükségből párosítottam össze maradékokat, egészítettem ki más színből a zoknit, aztán annyira megkedveltem a kontrasztos sarkat / orrot, hogy a modern (vagyis nem történelmi ruhákhoz használt) zoknijaim egy részénél már akkor is így kötöm, ha különben elég lenne a fonalam..
Szinte rögtön azután, hogy a harmadik pár zokni is leesett a kötőtűről, rájöttem, hogy az idén valahogy több petrol színű holmi is bekerült a ruhatáramba, és tiszta véletlenségből ugyebár, beesett egy pár petrol színű kiscsizma is a Vateráról. 
És, ha valaki úgy gondolná, hogy mindez (mármint a lábbelik és a lábravalók színei) a véletlen műve... hát itt egy tavaly vaterázott bakancsom, meg a hozzá készült fuszekli... 
És egy tavalyi téli pipőm a saját lábtyűjével...
Ehh. ezekről a képekről jut eszembe, hogy mennyi darabról nem blogoltam itt, de hát ugye holnap is lesz nap, ugye? 

2020. október 7., szerda

Berácsozva...

Pár éve, amikor elkezdtem a történelmi ruhákkal foglalkozni, hagyományos rácsos krinolinnal kezdtem, mindjárt kettővel, és azóta készült egy harmadik is... Most pedig Andi döntött úgy, hogy ő is szeretne 1860-as ruhát...

Bevásárolt hát abroncsvasból, vászonból, széles ripsz szalagból, és felkerekedett hozzám. 
Előástam a régi jegyzeteimet és munkához láttunk...

Az abroncsvas, az én dugi tartalékommal sem volt elég, így az utolsó karikának csak a háza és a helye volt meg, amikor Andi néhány órával később próba és fotózkodás után csomagolt...



Ha az alsószoknya ismerős, nem véletlen... ezt az én alsószoknyám, már szerepelt a blogon...