Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 6. rész:Az elkészült ruha

És dobpergés, ...ahogy ígértem... az elkészült ruha.

Először egymás mellett ez insporációnak használt ruha, és az én ruhám...

És egy néhány kép, arról, amikor viseltem, 2019 szeptemberében az olaszországi Palmanovában

Photoes: Norbert Varga

A Fal... és a Recitext tapéta, meg a Tesco hajnali háromkor

(Megjegyzés: Ebben a bejegyzésben nincs kötés, fonal, szösz, se varrás, de még szép ruhákban sem illegetem magam.. ... De mivel pamutból van, talán mégiscsak ide tartozik. És legalább annyira "crafty"-nak, a kezem munkájának tartom, mint a történelmi ruhák varrását. És ez is az én életem. Akit nem érdekelnek a kenhető tapéta rejtelme, az várjon, néhány nap múlva hozok újra szépruhás képeket :-) )
Ilyen volt... Ezt a képet 10 évvel ezelőtt csináltam, amikor az utolsó nagy átrendezést és rendrakást csináltam a lakásban (Kristóf szobája a lábtörés után egy kisebb falat volt). Ez volt a varrós szobám úgy tíz évig, a következő években Kristóf szobája lesz. Norbi ötlete volt, hogy talán csökkentené a kisebb szobába költözés "sokkját", ha legalább azt a szobát rendberaknánk, felújítanánk.
A tapéta (meg a falfestés és a padlószőnyeg) már akkor is öreg volt, még talán 1987-ben került fel a falra talán (ha nem korábban, én akkor költöztem ide, azóta tutti ez volt a falon).

Ilyen lett... Mi van a két kép között? 7 kiló kenhető textiltapéta, annak alapozója és két vödör falfesték.

Akkor hallottam először erről a fajta tapétáról, amikor ideköltöztünk, és azóta szerettem volna kipróbálni. Hogy mi vonzott benne, és mi tetszik most is, hogy fenn van a falon?
Kenhető, úgy kell feltenni a falra, mint egy vakolatot, ez azt is jelenti, hogy a tapétánál vastagabb, sőt a vastagságát változtathatod is, én például vastagabban kentem a külső falakra, mint a belső, egyébként is meleg konyha felé esőre.
A felülete kissé egyenetlen, rusztikus, nem tükörsima. Ez másoknál hátrány lehet, nekem kimondottan tetszik.
A vastagságánál, és habos szerkezeténél fogva hő és hangszigetelő.
Sokáig szép marad (hallottam helyekről, ahol 20-25 évig volt ilyen a falon).
Újra felhasználható, ha már nagyon viharvert, az ember lekaparja, egy adaggal felfrissíti, újra bedagasztja ragasztóval, és a szemét helyet mehet vissza a falra.
Anyagában is színezhető, de utólag is festhető. Akár többször is.

Hogy mi a hátránya? A felkenése elég aprólékos munkát kíván, bár lehet, hogy ennek az oka csak az én gyakorlatlanságom. (Egyébként meg rendkívüli módon élveztem a folyamatot, pedig ha hiszitek, ha nem, életemben még csak nem is láttam, hogyan tapétáznak, csinálni sohasem csináltam)

Maga a tapéta drága, a sima tapéta árának akár két-háromszorosa is lehet.
És lassan szárad. Nagyon lassan. Napokig. Télen akár 5-6 napig is, és amíg nedves, nagyon könnyű megsérteni a felületet, elég egy nagyobb lendülettel kinyitott ajtó, vagy egy rosszul kiszámolt fordulás, ahol a könyököd súrolja a falat. Ezeket a sérüléseket viszont könnyű javítani.
Nincsenek viszont "tapétacsíkok" mivel nem nagydarab papírokat kell egymás mellé illeszteni, nincsenek illesztési csíkok, ez nagyon tetszik.

És rendkívül gondos előkészítést igényel. Nem, annál is gondosabbat. nem elég az egyébként sima betonfalat lekefélni, nedvesen, penészölővel átkefélni sem elég, de még az is kevés, hogy az előírt egy réteg helyett kettőben visszük fel a tapétához való alapozót. A nedves textilfelületen MINDEN, de minden meglátszik, az is, amit szabadszemmel nem látsz. Nálunk talán a falból szívta ki az előző tapétázásból ottmaradt ragasztót, vagy ki tudja, mindenesetre a fehéren felkent tapéta fokozatosan, pár óra alatt besárgult. Pedig, ahogy a fenti képeken látható a fal fehér volt, és  a felkent tapéta is. 

És, ha még csak sárga lett volna, mert ugyan nem szeretem ezt a színt, mégis vannak olyan árnyalatai, amivel tudtam volna élni, de ez pisisárga volt, ráadásul foltokban. Lekaparni, újrakezdeni már nem akartam, így igyekeztem kihasználni egy másik előnyét, hogy nem csak anyagában színezhető, hanem utólag is lefesthető. Vettünk hát egy vödör festéket, plusz egy új hengert...(Látjátok a különbséget a lefestett (abal felső sarok) és a fal többi része között?) 

Ahogy a dolgok már csak lenni szoktak, a festék hajnali kettőkor fogyott el, de úgy, hogy már csak egészen kevés hiányzott, néhány sarok, meg a radiátor csövei mögötti terület, ahova hengerrel nem lehet odaférni... N-nak a szeme sem rendelt, hanem azonnal azt ellenőrizte, árulnak-e az éjjel-nappal nyitvatartó Tescóban falfestéket venni. Tudja, hogy mennyire nem szeretek ennyivel a vége előtt abbahagyni munkát.

 (Csak úgy mondom, ha tehetitek, ne vegyetek Tescos falfestéket. Akkor sem, ha töredékébe kerül, mint egy rendes festék. Nekem olyan helyekre kellett, ahol nem sokat számított, hogy egy vagy három rétegben kenem fel, de háromban sem fed úgy, mint a Héra egyben... csak mondom.) 

Szóval könny és verejték volt bőven, de nevetés is, és egy újabb pipa a bakancslistámon. 

Használnám-e újra? Nyilván a tartósságra, hő- hangszigetelő tulajdonságokra és hasonlókra az idő megadja a választ. Ha időm, energiám, és pénzem lenne rá, biztosan nekifognék újra, de a mostaninál alaposabban alapoznám, ki tudja, talán a sima betonfalat kellene az alapozó előtt lefesteni.

A plafon és a fal készen van, és szó, ami szó, elég büszke vagyok magamra, Igen, makacs vagyok, és fafejű, és ha valaminek nekidurálom magam.... Most már jöhet a padló... de az már nem az én reszortom... N vállalta magára azt a feladatot.
(A Recitex tapétáról itt olvashattok többet)

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 5. rész:A varrásról

Minden igyekezetem ellenére, hogy a ruha készítését dokumentáljam, a szabásmintával való küzdelemben alaposan megcsúsztam az idővel, és igen csak össze kellett magam kapni, hogy időben elkészüljek a varrással, így azt már nem fotóztam olyan alaposan, mint ahogy terveztem. De sebaj, nem ez az utolsó ruha, amit készítek, valószínűleg még regency stílusból sem az utolsó...

Igen, a 100 % -ban hiteles ruhák az 1850-es évek előttről kézzel készülnek...  A hagyományőrző, újrajátszó, "costuming" közösségben mindenki maga dönti el, milyen mértékben merül alá... Biztos lesz olyan is, amikor egy teljes ruhadarabhoz szükséges minden öltést kézzel varrok, de ez a nap mg nem jött el. Egyrészt a sebesség miatt varrom (elsősorban a hosszanti) belső varrásokat géppel. Másodsorban még nem érzem, hogy egy kézi varrás lehet olyan stabil, mint a gépi. 

Harmadsorban, pedig igenis lehet látni olyan eredet darabokat, ahol a kézi varrás olyan szabályos, hogy szem nem tudná megkülönböztetni a gépitől. 

Nem, semmi bajom a kézi varrással, sőt, így is rengeteget használom, szinte minden varrásszél kézzel van eltisztázva, minden bélelő kézzel van leöltve, a ruháimban kevés kivétellel sem kívül, de még belül sem látszódik gépi varrás. 

A korábban készült regency / napóleon kori ruháim mellrésze húzott, azaz két rétegből áll, a külső réteget az alsó réteghez húzással igazítom. Egyszerű. 

Azonban az  inspirációnak használt eredeti ruha leírásában azt olvastam, hogy a derékrésze, é a mellrésze is, húzás helyett hajtásokkal készült. Tucatnyi apró, néhány milliméteres hajtás, mindkét oldalon, úgy, hogy még szimmetrikus is legyen... Umm. Egy félnapos játék. 

A szoknya hajtásait (ez ár nem is tucatnyi, hanem sokszor tucatnyi hajtás, bár nagyobbak a felsőrészénél... a felsőhöz képest gyerekjáték volt, de így is időigényes. 

Komoly kérdés volt a derékrészt díszítő szalag színe, de a közfelkiáltás a piros mellett döntött... És az eredeti darabon is piros volt.

A ruha időben elkészült (az előző bejegyzésben futólag már láthattátok is, de legközelebb hozok még képeket az eseményről is, ahol először viseltem.