Szivárvány 660 -heti fonós

A fonalak és gyapjúk festése folyamatban, de amíg valami megszárad annyira, hogy festeni lehessen, mutatok nektek egy kis kézzel font szivárványt.

Hosszú története van, már ha azt nézzük, mennyi ideig tartott befejeznem. Ezt a szöszt fontam a tavalyi Mesterségek Ünnepén, erről fotóm is van (fogalmam sincs, hogy tavaly miért nem posztoltam semmit augusztusban... a Mesterségek Ünnepéről..sem.)

A 100 grammos fonatot 4 nap alatt fontam meg négy többé kevésbé egyenlő részletben, később papírgurigára tekertem őket. Legalábbis hármat, ahogy később kiderült.

Amikor már itthon cérnázni akartam, sehol sem találtam a negyediket. Megnéztem minden zsákot, minden szatyrot, benéztem a polc alá és mögé, és el nem tudtam képzeli mi lett vele..

Amíg az idén nyáron szükségem volt egy orsóra, amin pirosas/rózsaszínes fonal volt, teljesen úgy nézett ki,mint az a merinó/selyem, amin egy ideje dolgozom, ha orsós fonást mutatok. Ahogy elkezdtem letekerni a fonalat egy újabb gurigára, apránként lila, kék és zöld színek bukkantak elő, én meg készen álltam, hogy a fejemet verjem... mondjuk az asztal szélébe, hiszen ez volt az elveszettnek hitt negyedik darab. Ott volt a szemem előtt végig...

Innen már nem tartott sokból cérnázni, és tessék, 660 méternyi kétágú szivárvány- Elég egy méretes kendőre, vagy egy kisebb szövött sálra (valamivel kiegészítve, akár nem is olyan kicsire).

Vasárnap, térdig gyapjúban, könyékig festékben.

Jövő héten szombaton újra GYAPJÚNAP...
Már a legelsőn is ott voltam, és azóta is úgy várom mindig, min a gyerekek a karácsonyt :-)
Ha azt hittétek megússzátok, hogy retinapörkölő színes fonalakat és gyapjúkat mutogassak az elkövetkező napokban hát......keressetek másik blogot, Ha maradtok, hurrá, de elkel a napszemüveg pár napig.

Például ezek itt, amik még a Kacskaringó előtt készültek de nem száradtak meg....

az újabb eresztés készől, van, ami már szárad, úgyhogy folyt. köv.

A sötét oldal

Zsófi azt kérdezte tegnap ráérek-e ma?... nem igazán, de mivel itthon dolgozom, és néha napokig nem látok ember Kristófon kívül, kihasználom a lehetőséget, hogy kikeveredjek a házból... mégis mire gondoltál?
Szavamon fogna és beváltaná az ígéretemet, miszerint megtanítom kötni... két hete (vagy három is van már? ) le kellett mindanom, egy elég kellemetlen megfázás miatt, de ugye bármikor szívesen áttérítem a jelentkezőket a szöszös-fonalas világ sötét oldalára.
Mivel a Barka zárva van, úgy döntöttünk , ok, én úgy döntöttem :-) , hogy meglátogatjuk a yarnnet vadiúj fonalboltját, hiszen szívesen bíztatjuk az újonnan nyíló üzleteket, nem beszálve arról, hogy találkoztam már a lányokkal, és igazán kedvesek.
Választottunk fonalat, Zsófinak, és tessék, itt köti az első sorokat :

Minden napra egy mese?

A nagy világmegváltó, más néven "minden napra egy mese" terveim kb a második nap szaladtak falnak, ugyanis a jól eltervezett következő két hetemet alaposan fenéken billentette egy telefonhívás Kristóf sebészétől, aki mindössze annyit szeretett volna mondani, hogy felszabadult egy hely, és a decemberre ütemezett műtétet akkor jövő szerdán...Nem nagy műtét, rutin is, mégcsak benn sem kell aludnia a kórházban, de az egy nap az egy nap... Újratervezés.
A legjobban az bosszantott, hogy a mára lefoglalt szövést Juditnál le kellett mondanom, amire hetek óta készültem, barátokkal együtt foglaltuk le, fonalat is fontam meg minden. Persze, a gyerek a legfontosabb, és gondolkozás nélkül telefonáltam, de attól még nem vagyok rosszabb anya, ha bánt, ugye?

Fotózkodni is terveztem ma, de arra meg a telefonom mondott nemet, és közölte, hogy előbb leszek szíves eltakarítani egy sor fotót belőle. Hát ez van.

De azért tudjátok mit, kaptok egy képet, ezt a fotók másolása közben találtam. Brüsszelben készült a nyáron. Jó ideje vinnyogok, hogy újra varrni szeretnék, mégiscsak varrónő lennék gyárilag, vagy mi...(jé, hogy azóta lett két diplomám, meg másik három szakmám, még akkor is, ha a három elég szorosan összefügg....) csak olyan nehéz ennyi idő után nekifogni, meg minden...Kristóf meg régóta rágja a fülemet, hogy 15 is elmúlt már, és még nem volt külföldön, micsoda dolog. Hát Kim barátnőmmel nem először csináltuk, hogy meghív magukhoz, kapok szállást meg mindent, én meg szakértően segítek nekik a lakástextilekkel, nevezetesen a függönyökkel. Ezúttal is összekötöttük a kellemest a hasznossal, 5 napot Belgiumban töltöttünk, és igen, varrtam is. Bizonyítani is tudom.

Valaki azt mondta...

...hogy most, ha már befejeztem az egyetemet, akkor gyakrabban kéne blogolnom...
-De akkor is, ha épp nem készült el semmi, és csak három mondatot tudok írni??
- Akkor is.
-De akkor is, ha fotóm sincs és nem is tudok készíteni, mert már sötét van?
-Akkor is.
-De akkor is, ha...???
-Igen akkor is, fogd be, ne nyafog, blogolj.

Hát jó, legyen, különben is gondolkoztam már valami ilyesmin, megihlettek az 100 nap boldogság, 100 nap-100 kép, vagy a 100 kreanap típusú bejegyzések a Facebookon, hogy egy bizonyos öltözködős blogot ne is említsek (nem ússzátok meg, majd emlegetem, sőt, de nem ma).

Mára annyit, most, hogy így hirtelenjében le kellett mondanom a pénteki szövést, rekord gyorsasággal érkezett meg Indiából egy rakás selyemfonal. Mondjuk három hét helyett három nap alatt. Ugyanaz nap fizettem ki, mint azt a pár bakancsot, ami szintén ma érkezett a szomszéd kerületből. ... puff neki.

a szövés... valami misztikus...

Említettem korábban, hogy vannak dolgok, amik valamiért nem jutnak el a blogra, és nem azért mert nem idevalók, hanem...ki tudja, az élet rohanás, és csak úgy elmarad...

Az egyik ilyen dolog a szövés... A kötés és a horgolás mindig benne volt az életemben, Az anyám kötött, az apai nagyanyám kötött és horgolt, akkor sem kerülhettem volna ki, ha akarom, bár nem akartam. Ezzel nőttem fel, korán megtanultam, és mindig is a kezemben volt. 

A fonás azonban egy érthetetlen vonzás volt, egy láthatatlan erő lökdösött, és hiába próbáltam meg bedugni a fülem, nem tudtam ellenállni a fonállá csavarodó szálak szirén énekét. 

Hasonlóan rejtélyes vonzás húzott a szövés felé, de valami mégis karnyújtásnyira tartott tőle, például éveket vártam arra, hogy az első darabomat megszőjem. 

Azután pedig még néhány évet, hogy visszaülhessek, a szövőszék mellé. 

Judittal nem találkoztam személyesen korábban, csak a facebookról, a szövősök, és a fonalmániások csak egymásra találnak... Személyes találkozás nélkül, két comment-ből érezte, hogy baj van és ismeretlenül ajánlott segítséget mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Meggyőződésem, hogy az a pár alkalom, amit vele töltöttem hatalmasat fordított az életemen. Láttam közben a szövőszékeit, vágytam arra, hogy leülhessek nála az egyik mellé... de úgy éreztem, ezt csak tiszta lélekkel tehetem. Hogy ki kell másznom a  gödörből, és fel kell készülnöm lelkileg és fizikailag is. Lelkileg, ahogy a Kis Herceg mondta, díszbe öltöztetem a lelkemet. Nem kapkodva, két határidő és vizsga között beesve... Fizikailag, azt jelentette, hogy saját fonalat akartam, megfesteni a gyapjút, megfonni a fonalat, és ez a lelki felkészülés, ráhangolódás része is.

Januárban, amikor befejeztem az egyetemet, a dimploma-ajándékom magamnak egy nap volt, Juditnál. És azóta már többet is töltöttem ott. Talán lassan megmutatom mik készültek,

Ez volt az első, remélem szép lassan a többit is meg tudom mutatni majd.

A fonalat 10 deka BFL (kékpofájú juh) és selyem keverékéből festettem és fontam, kb 560 méter kétágú lett.

A fonal kevésnek tűnt, így adtunk hozzá egy régebben készült alpaca/selyem szürke fonalamból (kézzel font).

 Ez pedig az elkészült sál, rojtozás és kikészítés előtt..

Heti fonós

Úgy egy hete, talán kicsit több is, az "eredeti" ötletekről beszélgettem valakivel... létezik még ilyen, mondjuk a "Fiber Arts" (Fonalas/szöszös művészetek) világában mondjuk? Négy évvel ezelőtt befestettem egy nagyobb adag alpaca szöszt, hosszú átmenetes szivárványszínűre, megfontam a fonalat és a fonalból szőttem egy stólát (a teljes sztori itt). Nem, határozottan nem én találtam ki a színátmenetes fonalakat, még a hosszan átmeneteseket sem. Tuttira nem én voltam az első, aki ilyet festett és font. Még azt sem hiszem, hogy nem szőtt más ilyen hosszú átmenetes anyagot, én mindenesetre nem láttam korábban máshol... a környezetemben (mondjuk az országban)
A hosszan színátmenetes fonalak azóta is izgatják a fantáziámat, fonva, kötve, szőve, mindenhogyan.
Ez a mostani egy újabb adalék ehhez. A szöszt valamikor késő-tavasszal, nyár elején festettem, és az elmúlt pár hétben végre meg is fontam.

Régóta szeretnék kicsit kísérletezni a szövéssel, egyágú fonalakkal, pl, milyen hatása van a kész anyagra... elcsavarodik? puhább lesz? 

Így ez a fonal (rám kevéssé jellemző módon) ez most egyágú, az alapanyag chubut merino volt. Chubut egy terület Argentína déli részén... Dél Amerika úgy látszik vonz, eddig is a Falkland és a dél-amerikai gyapjú volt a kedvencem fonáshoz, ehhez most hozzáadom ezt a chubut-ot. 

1000 gramm és 1200 méter,

Mielőtt a feledés homályába vész...

Ha azt gondolojátok a cím furán hangzik, látnotok kellene angol verziót.
Időről időre felbukkan ez-az, amiről írnék bejegyzést, aztán nem jutok hozzá, vagy mire hozzájutok már nem aktuális, elmúlt a pillanat, akármi is volt elvesztette jelentőségét...
Mielőtt elérne erre a pontra álljon itt pár szó a Kacskaringó fesztiválról.
Nem volt könnyű felkészülni, mert rámtört a semmiresemvagyokjóaszobámbólsemakarokkijöni, nemtudoménezt csinálni depresszió, és már majdnem ott tartottam, hogy a Mesterségek Ünnepe utáni maradékkal megyek, hacsak nem jött volna Tilda, aki szó szerint kirángatott a szobámból, és belökdösött a konyhába a festékes lábosok közé... Végül sikerül néhány új színösszeállítást kitalálni, meg pár régihez új változatot variálni... mondjuk ilyeneket:...

Már a négy ikejás zsák BKV-n végigrángatásába is majdnem beletörődtem, amikor az utolsó pillanatban érkezett felmentés a legváratanabb helyről az utolsó pillanatban. Köszönöm Tímea.

Visszafelé újfent váratalan helyről érkező segítség mentett meg a zsákos villamosozástól, ezúttal egy régi barátnő képében.
Így, ha gazdaságilag nem is volt egy mindent eslsöprő siker, élveztem ezt a két napot, találkoztam néhány új barátság lehetőségével, megtalált néhány régi is, akiket már nagyon hiányoltam... tanultam újra néhány dolgot magamról, másokról, a barátságról, segítségről, meg ilyenekről.

A Gyapjúnap viszont mindjárt itt van... ez a rendezvény az igazi szívem csücske, mert már a mínusz egyediken is ott voltam, és...és...