Van valami szürreális abban, amikor az ember lánya múzeumi élőtörténelemről keres információt... és azon találja magát, hogy egy képernyőn egy fotót bámul... önmagáról.
Azt hiszem ez a legközelebbi ahhoz, hogy valaha címlaplány legyek :-)
Van valami szürreális abban, amikor az ember lánya múzeumi élőtörténelemről keres információt... és azon találja magát, hogy egy képernyőn egy fotót bámul... önmagáról.
Azt hiszem ez a legközelebbi ahhoz, hogy valaha címlaplány legyek :-)
Eheti határozott véleményem az, hogy igenis, határozottan túlbecsültem az időmet és a képességeimet, és ahhoz, hogy be tudjam bejezni a munkákat, amiket muszáj, azokra kell koncentrálnom (a blogbejegyzések írása helyett).
Mindenkitől bocsi, igyekszem néhány bejegyzést így is hozni, még akkor is, ha csak amolyan rüövid megjegyzés típusú lesz, vagyis egy kép meg néhány szó... (mondjuk érdekel valakit az a 6 méter nagyonrózsaszín fodor, amit a minap készítettem? )
Ugyanakkor, ha tetszik, amit errefelé látsz, és úgy érzed, itt maradnál egy kicsit társaságnak, írj megjegyzést. Nem az algoritmus kedvéért (ezeknél a blogokál nem működnek ezek a dolgok), csak úgy a poén kedvéért. Nekem piszkosul hiányoznak azok az idők, amikor komoly bezsélgetések, és hosszú megjegyzések jelentek meg egy-egy blogbejegyzés alatt.
Amikor ezeket a bejegyzéseket írom, gyakran elgondolkozom azon, mi érdekelne benneteket, mert lehet, hogy egészen más, mint az a bogár, ami az adott pillanatban az én fülemet rágja. Például még most is tele van a fejem a hordó/buggyos/hárem szabású nadrágokkal, de mennyire bosszankodnátok, ha még egy ilyen szabásmintát tennék most ide?
Vagy, mint például pár napja teljesen véletlenül (vagy az algoritmusnak köszönhetően) belebotlottam, egy buggyos artista/zsonglőr nadrágba, a Vinteden, ami tök jól működöt volna egy Cosplaynek, vagy egy jelmeznek Halloweenre, vagy egy Larp-nap (bár bevallom, még mindig nem igazán értem, hogyan működik egy ilyen LARP, azt meg hogy felénk nincsenek igazi elvadult reneszánsz vásárok, nagy szívfájdalmam). Mindesetre puszta kíváncsiságból betettem a kedvencek közé, leginkább, hogy lássam, milyen gyorsan viszik el (kb seperc alatt megvette valaki).
Most meg, ismételten puszta kíváncsiságból ilyen buggyos artista/zsonglőr nadrág-szabásmintákra kerestem az Etsy-n, és fel is dobot pár jópofa szabásmintát... de kinek kell reneszánsz stílusú artista/zsonglőr naci a nyár közepén?
Ugyanakkor, a keresési eredmények között voltak fodros/buggyos (stb) alsónacik, amik magukban is jópofák, vagy akár historibounding, vagy lagenlook vagy boho-chic öltözékekhez.
Melyiket látnátok szívesebben?
Most megmutatom az egyik ilyen artista/zsonglőr/bohóc naci szabásmintáját, legközelebb meg hozzok fodros-bodros alsónacikat, ok?
A mintát az Etsy-n találjátok ITT.
Több újságcikk (és tiktok, youtubeshort and ki tudja még mi) jelenik meg ezekről a nadrágokról (és általában a bőszárú nacikról). Már láttam/hallottam említeni őket a héten, de ez a cikk bukkant fel a Facebook falamon (angolul itt és itt is olvashattok róluk).
A lényeg, hogy arról szólnak, milyen veszélyesek ezek a bőszárú nadrágok, és mennyien sérültek meg a viselésük közben.
Namármost évtizedek óta hordok bőszárú nadrágokat. Mindig is szerettem őket, akkor is ezeket kedveltem, amikor a szűkebbnél szűkebb fazonok voltak divatban.
Soha nem estem el bennük, a lábam is talán egyszer-kétszer akadt a szárukba (az is évtizedekkel ezelőtt). Nem veszélyesebbek, mint - mondjuk- a hosszú, bő szoknyák, és pont mint ezekkel a hosszú bő szoknyákkal: meg kell tanulnunk viselni őket.
A divattörténetben minden korszaknak megvannak a maga túlzásai, Nem a divattal van a baj, hanem a túlzásokkal.
Nem a fűző a baj, hanem, amikor túlságosan meghúzzák, nem a magas sarokkal, hanem a túl magas, túl vékony túl... sarkakkal. Nem a bőszárú nadrággal, hanem a csúszós anyaggal, és a nem megfelelő hosszukkal.
Ezeket a konfekcióméreteket (különösen a fast fashionban) általában a legalább 180 centis, 50 kilós, huszonéves lányokra tervezik, nem csoda, hogy egy átlagos (160-170 cm) magasságú nőnek túl hosszúak és beleakad a lábuk. Azonban ma már nem igazíttatjuk méretre ezeket a ruhákat...
Én soha nem hordtam magassarkú cipőt, de műszálat sem igen, az én bajom a gyári, konfekció bőszárú nadrágokkal többnyire az, hogy nem elég bőszárúak :-)
Ezen a héten hoztam nektek...
úgy döntöttem, hogy a Truly Victorian Ripple Jacket mintáját használom. Mint ennek az összeállításnak a többi darabjánál, olyan szabásminta volt a kiindulási alap, amit már ismertem és méretre igazítottam az év elején a fekete csíkos korhű steampunk szettel. Akkor módosítottam a mintát, kisebb gallért rajzoltam, és annyit adtam az elejéhez, hogy közvetlenül be tudjam gombolni.
Most meghagytam a kisebb gallért, de visszatértem az eredeti gallérhoz, leginkább azért, mert a hirdetés és a másik megjeleníteni szánt divatrajzon is nyitott blézer van a modellen.
Korábban már elkezdtem néhány szabó technikát gyakorolni, a csíkos és a lila kabáttal is, ezt most folytattam. Lószőr-vásznat adtam a darabokhoz és pikírozást alkalmaztam az elején és a gallérnál.
A csíkos kabáthoz hasonlóan, it is készítettem egy kis órazsebet a zsebórámnak.
A testhezáó fazon kiemeléséhez merevítést is tettem egyes szabásvonalakhoz.
Talán a csíkos szoknya miatt, talán a kontrasztos, élénkpiros kabát miatt, vagy a kettő együttes grafikus képe miatt egésznap úgy éreztem magam, mint aki egy rajzfilmből lépett ki, és a képeket visszanézve is leginkább rajzfilmfigurának látom magam.
A nadrágszoknyáról ITT írtam, a mellényről és az ingblúzról ITT.
A blézerhez minde anyag (a szőr merevítő-vászon és a bélés is) az I Love Textil-ből jött
(sőt, az egész összeállítás minden darabjához - alsóneműhöz, ingblúzhoz, mellényhez- kivéve a nadrágszoknya csíkos pamutvásznát).
A kabát szabásmintája a Truly Victorian cégtől.
A munkafolyamat képei a telefonomról, a modell-képeket Varga Norbert (@Bodeszphoto) készítette.