2021. február 26., péntek

Egy rózsaszín sál új élete. Meg az enyém.

Ez a kendő nem új. Vagy 5 éve szőttem. 
Még itt a blogon is írtam róla, itt. 

 

Hogy miért teszem újra ide? Részben persze azért, mert annyi idő után végre megcsináltam a rojtokat, be is avattam, kivasaltam..

Rendes fotókat is csináltunk róla...
De azért is, mert ez a szürke/rózsaszín összeállítás utolsó darabja. A hab a tortán, a pont az i-re, 
Néha azt mondják, az öltözékem elég jól van összerakva, néha megkérdezik tőlem hogyan csinálom. 
Hát így. Néha jön valami, ami elindítja a vezérhangyát. Ebben az esetben ez egy pár rózsaszín bakancs volt, ami jól szimbolizálta azt a néhány hónapot 2018 őszén, amikor a szerelem új volt és friss. és mindent rózsaszín szemüvegen át láttam. Két és fél évvel később, a szerelem még megvan (csak mondom). 
Mindig is szerettem öltözködni. Nem csak jelmezekbe, és történelmi ruhákba, de mindig szerettem megválogatni és összerakni a hétköznapi ruháimat is. És mindehhez rengeteg holmim van. Bevallottan, nagy részük turkálókból származik, és szinte fillérekért kerültek hozzá,. de akkor is... Volt idő, amikor a legutolsó "rendes" munkahelyemen pl fogadásokat kötöttek a kollégáim arra, hogy mikor veszem fel ugyanazt azt öltözéket kétszer. Közel egy évig dolgoztam ott, és nem adtam meg neki ezt az örömöt :-) 
Ma már sokkal kevesebb ruhám van, részben, mert az elmúlt 5 évben többnyire itthonról dolgoztam, és nem csinoska irodista holmikra már nem volt szükségem. részben mert meghíztam. Nem kicsit. Nem akarok túlságosan belemenni, de az elmúlt tíz év nem volt habos torta, szingli anyuka, az egyetem, a munkanélküliség, a pénzkérdések, és még egy sor gond miatt a stressz rendesen hazavágta a pajzsmirigyemet, és az ez a 10 év folyamatos küzdelem volt a súlyommal, ami, bármit is próbáltam, csak felfelé kúszik. A mai ruháim jócskán eltérnek a tíz évvel ezelőttiektől. Egy dolog azonban nem változott. Még mindig szeretem "összerakni" az öltözékemet. 
Így csinálom. A bakancstól a zoknin és a kesztyűkön át, a nyakbavalókig. 
Néhányan azt mondták, többet kellene mutatnom a ruhatáramból itt a blogon, és arról, hogy rakok össze egy öltözéket. 
Mit gondoltok? 
Félreértés ne essék, nem lesz ez egy öltözködős, vagy ruhavásárlós blog, annyiszor nem öltözöm fel "rendesen" de mutassak időről időre egy-egy öltözéket? 

Képek: Varga Norbert

2021. február 20., szombat

A maradékfelhasználás nevében.

Úgy tűnik, ez visszatérő téma errefelé, olyannyira, hogy azon tűnődöm, nem kellene-e valami rendszeres rovatként működtetni... De akkor, a dolgok természetéből adódóan, attól tartok, ha megtenném, történne valami, ami megakadályozná, hogy használjam a maradékaimat, ezt meg ugye nem akarhatjuk? Nos, ezért ez itt a nemhivatalos következő epizódja a nemhivatalos maradékfelhasználós nemsorozatnak. 

Ezeket a fonalakat (és a rózsaszín öltözék darabjait bemutató legutóbbi epizódot) a hosszú, rózsaszín átkötős kardigánnál láttuk, ahol elmeséltem, hogy le kellett állnom a kötésével, mert elkevertem az utolsó gombolyag fonalat. Azt akkor nem meséltem el, hogy sokat kutattam a turkálóban, meg a készleteimben is, hogy legalább valami hasonlót találjak, ami ott kb pont akkor bukkant elő, mint amikor végre megtaláltam a hiányzó gombolyagokat. 
Találtam még nem teljes gombolyag rózsaszín fonalat is, ami meglepő hasonlóságot mutatott azzal, amit a kardigánhoz használtam. A rózsaszín bakancsom meg persze várta, hogy használjam, újabb zoknikkal.  
A zoknit a szokásos módon kötöttem, eltérő színű, rövidített soros orr és sarok, harisnyakötés a lábfejen, és  asarok után kb bokáig, onnan pedig hosszú bordás rész, amit le és felhajtva is lehet hazsnálni, és "Jenny's surprisingly strechy bindoff" leláncolásként. 
A fonalak ugyanazok az ismeretlen eredetű zoknifonalak, amiikből a kardigán készült. 
Kötőtűk: Knit Pro Zing, 2,25 mm. 
Fotók: Norbert Varga. 


2021. február 15., hétfő

WIP- avagy folyamatban

Nem sokat tudok erről mondani még, hacsak nem, hogy még mindig azon tűnődök, mégis mi is az, amitől az egyik projektet előveszem, a másikat meg épp félreteszem egy adott időben, de még nincs erre válaszom. 

 Ezt a csipkét valamikor az ősszel kezdtem el, és emlékszem, hogy november elején a legutolsó rendezvényre még elvittem magammal, utána szépen összecsomagoltam, és letettem a varrós szobámban. Azóta lapult ott szatyrostól, mindenestől. Néhány napja azonban kiürítettem a szatyrot, elpakoltam egy sor más cuccot, amit használtam azon az eseményen, a csipkepárnát pedig szépen felállítottam a szokott helyére, az íróasztalom mellé, és újra kezembe vettem az orsókat. 



2021. február 12., péntek

Piros kesztyűk

Azóta szerettem volna egy pár piros kesztyűt, amióta 2018 késő őszén megvettem a kedvenc fekete/fehér pöttyös kabátomat. Ahogy magyarul mondjuk, isten almai lassan őrölnek, de hát, messze nem ez a legrégebbi, eleddig megvalósítatlan tervem. 
A legutóbbi kötős nekibuzdulásomban jónéhány pár zokni mellett, sikerült több ujjatlan kesztyűt is készítenem, többek közöt végre egy pirosa is. 
A számomra szokásos módon, az ujjától kezdve, onnan lefelé haladva, a bordás mintás passzéig kötöttem, így az összes rendelkezésemre álló fonalat fel tudtam használni, miközben nem kockáztattam, hogy idő előtt kifutok belőle. 
Tényleg nem olyan nagy "vasziszdasz", csak egy pár sima, félujjas kesztyű, egyszínű piros fonalból. 
A fonal egy gombolyag DROPS Alpaca, ki tudja mikor, jó régen vettem. 
A kötőtűk?  2.25 mm Knit Pro Zing. 

Fotók: Norbert Varga. 

2021. február 5., péntek

Heti fonós

Megint fontam... mostanában sokkal többet, mint az elmúlt években. Mindig egy csomó dologgal foglalkozom, a legtöbb textillel/fonallal kapcsolatos, és csak nagyon ritkán tudom, hogy mitől jön időnként az előtérbe valami, vagy mitől húzódik hátra. (Van kivétel, pl. pontosan tudom, hogy miért kötöttem jóval kevesebbet az elmúlt pár évben, de többnyire azért fogalmam sincs).

Úgy tűnik, mostanában a szövéssel van tele a fejem, és vele jött elő a fonás- 

Itt volt ez a teveszösz, amit vagy tíz éve festettem, amikor először elkezdtem szöszöket, gyapjút festeni. 


Ne kérdezzétek mi vett rá, hogy az egyik legfinomabb, legnehezebben kezelhető típust vegyem elő, akkor, amikor még nem igazán tudtam mit csinálok, de azt se miért nem fontam meg azóta se. Nem tudom, ott lapult a többi fonásra váró szösz között, és várta, hogy eljöjjön az ideje. 

Most azonban, hogy ott van Ági műhelyében az a petrol/fenyő...zöld felvetés...
A türkizek után kellett valami, amivel újra szőhetek rajta. 
A babateve szösz viszonylag rövidszálú, nem egyszerű fonni, és, ha azt akartam, hogy a fonal ne essen teljesen szét, kicsit túl kellett sodornom. 
Mivel szövéshez készült, ismét egyágúra hagytam. 
Úgy 1000 méter lehet. Folyt köv, majd a szövéssel. 

2021. február 2., kedd

Szülinapi sütik

Már egy ideje gondolkozom, mi legyen a bloggal, és úgy tűnik egy darabig marad ez a mindenféle, kézműves blog, alapvetően szöszös, fonalas dolgokkal, meg varrással, néhanapján egy-egy konyhás, utazós, történelmi újrajátszós/hagyományőzős meg koncertes bejegyzéssel.... Itt van hát egy doboz linzersüti, amit apukám születésnapjára sütöttem. 



2021. január 31., vasárnap

Edith a Sapka

December elején a nagy zoknikötési, meg évvégi munka lázában, hirtelen rámtört a fair isle köthetnék. 

Mármint. Akkor, abban a pillanatban. Azonnal. Tudtam, hogy közeledik az új év, és azzal az újévi pulcs, nem akartam túl nagy darabba fogni.

Viszont folyton az ölembe pottyant egy nem egész gombolyag bordó, tweed zoknifonal...
Úgy gondoltam, tökéletes lesz ahhoz a sapihoz, aminek a mintáját évekkel ezelőtt mentettem le  a pinterestről. 
Nem volt más, csak a diagram, az viszont két változatban, de sem a kezdő szemszám, sem a szaporítások, ráadásul a szegély mintájának ritmusa teljesen más volt, mint a többi részé. De hát terveztem már sapkamintát, csak ki tudom számolni.... volt néhány téves nekifutás, de végül...
A fair isle kötés ritmusába is vissza kellett rázódom, nem lett igazán sima, de egy alapos blokkolás csodát tett vele. 
Fonal: bordó tweed és szürke zoknifonal, származása ismeretlen
Minta: Edith the hat
Kötőtű: 3 mm
Fotók: Modell fotók: Noebert Varga