Heti mintamustra (szabásminta, varráshoz)

Amikor ezeket a bejegyzéseket írom, gyakran elgondolkozom azon, mi érdekelne benneteket, mert lehet, hogy egészen más, mint az a bogár, ami az adott pillanatban az én fülemet rágja. Például még most is tele van a fejem a hordó/buggyos/hárem szabású nadrágokkal, de mennyire bosszankodnátok, ha még egy ilyen szabásmintát tennék most ide? 

Vagy, mint  például pár napja teljesen véletlenül (vagy az algoritmusnak köszönhetően) belebotlottam, egy buggyos artista/zsonglőr nadrágba, a Vinteden, ami tök jól működöt volna egy Cosplaynek, vagy egy jelmeznek Halloweenre, vagy egy Larp-nap (bár bevallom, még mindig nem igazán értem, hogyan működik egy ilyen LARP, azt meg hogy felénk nincsenek igazi elvadult reneszánsz vásárok, nagy szívfájdalmam). Mindesetre puszta kíváncsiságból betettem a kedvencek közé, leginkább, hogy lássam, milyen gyorsan viszik el (kb seperc alatt megvette valaki). 

Most meg, ismételten puszta kíváncsiságból ilyen buggyos artista/zsonglőr nadrág-szabásmintákra kerestem az Etsy-n, és fel is dobot pár jópofa szabásmintát... de kinek kell reneszánsz stílusú artista/zsonglőr naci a nyár közepén? 

Ugyanakkor, a keresési eredmények között voltak fodros/buggyos (stb) alsónacik, amik magukban is jópofák, vagy akár historibounding, vagy lagenlook vagy boho-chic öltözékekhez. 

Melyiket látnátok szívesebben? 

Most megmutatom az egyik ilyen artista/zsonglőr/bohóc naci szabásmintáját, legközelebb meg hozzok fodros-bodros alsónacikat, ok? 

Szerintem vicces, jópofa, jó lehet egy jelmeznek, cosplaynek... és a bolero mintája is benne van a pakliban. 

A mintát az Etsy-n találjátok  ITT.

Heti HV (a "halálos" Zara nadrágokról)

Több újságcikk (és tiktok, youtubeshort and ki tudja még mi) jelenik meg ezekről a nadrágokról (és általában a bőszárú nacikról). Már láttam/hallottam említeni őket a héten, de ez a cikk bukkant fel a Facebook falamon (angolul itt és itt is olvashattok róluk). 

A lényeg, hogy arról szólnak, milyen veszélyesek ezek a bőszárú nadrágok, és mennyien sérültek meg a viselésük közben. 

Namármost évtizedek óta hordok bőszárú nadrágokat. Mindig is szerettem őket, akkor is ezeket kedveltem, amikor a szűkebbnél szűkebb fazonok voltak divatban. 

Soha nem estem el bennük, a lábam is talán egyszer-kétszer akadt a szárukba (az is évtizedekkel ezelőtt). Nem veszélyesebbek, mint - mondjuk- a hosszú, bő szoknyák, és pont mint ezekkel a hosszú bő szoknyákkal: meg kell tanulnunk viselni őket. 

A divattörténetben minden korszaknak megvannak a maga túlzásai, Nem a divattal van a baj, hanem a túlzásokkal.  

Nem a fűző a baj, hanem, amikor túlságosan meghúzzák, nem a magas sarokkal, hanem a túl magas, túl vékony túl... sarkakkal. Nem a bőszárú nadrággal, hanem a csúszós anyaggal, és a nem megfelelő hosszukkal. 

Ezeket a konfekcióméreteket (különösen a fast fashionban) általában a legalább 180 centis, 50 kilós, huszonéves lányokra tervezik, nem csoda, hogy egy átlagos (160-170 cm) magasságú nőnek túl hosszúak és beleakad a lábuk. Azonban ma már nem igazíttatjuk méretre ezeket a ruhákat... 

Én soha nem hordtam magassarkú cipőt, de műszálat sem igen, az én bajom a gyári, konfekció bőszárú nadrágokkal többnyire az, hogy nem elég bőszárúak :-) 

Heti mintamustra

Ezen a héten hoztam nektek...

a Johanna... elnevezésű kardigánt.

Tetszik, hogy viszonylag egyszerű, fentről lefelé kötött kerek vállrésszel készült kardigán, ugyanakkor a különböző irányú csíkok miatt mégis érdekes.

Ha az ember játszik a színekkel, a fonalakkal, akár öncsíkozó festésű fonalakkal, rendkívül egyedi végeredményt kaphat.

Mint egy rajzfilm-figura (Piros Ripple Jacket)

A gumigyár/bringakerék reklám megjenítéséhez az utolsó lépés a piros blézer (kabát?) elkészítése volt.

Mivel más összeállításhoz is tervezem használni, némi kompromisszumot kellett kötnöm a rajz pontos másolása, és a máshoz-is-jó-legyen elv között.

Anyagért első körben oda mentem, ahova mindig, az I Love Textilhez, ahol az eladót, Csabát kérdeztem, nincs-e véletlenül valahol egy kis vékony, piros gyapjúszövete... "Meglátom, mit tehetek" jött a válasz, és három napon belül üzenetet kaptam, hogy talált pár méternyit a raktárban, kérem-e... NANÁÁÁÁ!! Kérem, köszönöm. Mint mindig, most is hálás vagyok a gyors segítségért. 

A UJJAK mérete miatt...

úgy döntöttem, hogy a Truly Victorian Ripple Jacket mintáját használom. Mint ennek az összeállításnak a többi darabjánál, olyan szabásminta volt a kiindulási alap, amit már ismertem és méretre igazítottam az év elején a fekete csíkos korhű steampunk szettel. Akkor módosítottam a mintát, kisebb gallért rajzoltam, és annyit adtam az elejéhez, hogy közvetlenül be tudjam gombolni. 

Most meghagytam a kisebb gallért, de visszatértem az eredeti gallérhoz, leginkább azért, mert a hirdetés és a másik megjeleníteni szánt divatrajzon is nyitott blézer van a modellen. 

Korábban már elkezdtem néhány szabó technikát gyakorolni, a csíkos és a lila kabáttal is, ezt most folytattam. Lószőr-vásznat adtam a darabokhoz és pikírozást alkalmaztam az elején és a gallérnál. 

A csíkos kabáthoz hasonlóan, it is készítettem egy kis órazsebet a zsebórámnak. 

A testhezáó fazon kiemeléséhez merevítést is tettem egyes szabásvonalakhoz.

Tudjátok, hogy szeretem a mutatós, akár kontrasztos, látványos béléseket (is) a fekete-fehér kabátnál piros csíkos a bélés, ehhez a piroshoz fehér alapon sötétszürke csíkozásút hazsnáltam.

Most használhatom nyitva is, vagy a keskeny pántokkal gombolhatom is. 

A behúzott gombokat én készítettem, a Temuról vásárol készlet segítségével. Amikor először rajtam volt a szett fekete szalmakalappal viseltem, de később szereztem pirosat, bár azzal még nem tudtuk fotózni, bár annak a kalapnak is megvan a maga története: 

Kétségbeesetten kutattam a Vintedet (és az E-bayt, meg a Vaterát) piros giradi-típusú kalapért, hiába, amíg nem néztem meg az osztrák Vinted oldalt.... a baj cska az volt, hogybár Magyarországról tudok Lengyelországból és Görögországból is vásárolni, a velünk közvetlenül szomszédos Ausztriából nem. Ki érti ezt? Mindesetre eszembe jutott, hogy az egyik kedves volt kollégám Bécsben lakik, és időnként jön is Magyarországra... Írtam neki, és a válasz az volt, hogy ő nem Vintedezik, de a párja igen, kérdezem meg őt. Hmm, talán egyszer-kétszer találkoztam vele, de, mi veszíteni valóm van? Írtam hát még egy üzenetet, és a válasz igen volt, megrendelték nekem, és el is hozták Magyarországra, hát most jövök nekik eggyel :-)

A rendezvényen ott volt a nagykanizsai kerékpáros klub, akik régi, nosztalgia-kerékpárokkal foglalkoznak (jónéhány igaz nagykerekű velocipédjük is van), tőlük kértünk kölcsön egy bringát a fotózáshoz.

Talán a csíkos szoknya miatt, talán a kontrasztos, élénkpiros kabát miatt, vagy a kettő együttes grafikus képe miatt egésznap úgy éreztem magam, mint aki egy rajzfilmből lépett ki, és a képeket visszanézve is leginkább rajzfilmfigurának látom magam.

A nadrágszoknyáról ITT írtam, a mellényről és az ingblúzról ITT.

A blézerhez minde anyag (a szőr merevítő-vászon és a bélés is) az I Love Textil-ből jött 

(sőt, az egész összeállítás minden darabjához - alsóneműhöz, ingblúzhoz, mellényhez- kivéve a nadrágszoknya csíkos pamutvásznát).

A kabát szabásmintája a Truly Victorian cégtől. 

A munkafolyamat képei a telefonomról, a modell-képeket Varga Norbert (@Bodeszphoto) készítette.

Rövid Komment

Miért van a készleteimben nemcska cérna, de hímzőfonal, díszítés és egyéb kellék olyan színben, ami tökéletesen meg a leglehetetlenebb árnyalatú rózsaszín anyaghoz? 
 

Heti HV

A múlt hét végén a Derby-n jártunk, ahol az egyik program a "lovas színház előadása" volt.

Namármost, én kedvelem a lovakat, SZERETEM a színházat és IMÁDOM a musicaleket... sőt, teljes szívemből egyetértek a mémmel:

Bárki, aki azt mondja, azért nem szereti a musicaleket, mert a való életben senki sem tör ki csak úgy egy dalban.... nyilvánvalóan nem járt még nálunk. (vagy nem ült a kocsinkban...)

De néhány (izé, három) rockopera-számot (rosszul) elénekelni, miközben a közepesnél gyengébb lovastrükköket mutat be valaki...

az NEM színház és NEM zenés színház. 

a lovak és a dalok semmit nem tettek egymáshoz, nem erősítették egymást. 

Épp ellenkezőleg. Olyan rossz volt, még én éreztem szekunkder szégyent.

Helló Rokokó

Miután komoly mennyiségű századfordulós/késő viktoriánus ruhát láttatok itt (és még fogtok is, van még jópár olyan tétel, amit még nem mutattam meg), de időközben eljutottunk arra a pontra, amikor teljes erőből ráfordulok a rokokóra. 

Először is egy pár pannier, az egyik csapattársamnak. 

Sokat beszéltem már arról, hogy a történelmi ruháknál minden a sziluettről szól, és az, hogy elérjük a korszakra jellemző alakot, nagy mértékben függ a megfelelő alsóruházatról. 

A 18. századi széles szoknyákat ilyen panniers-ekkel alakították ki (a szó a teherhordó szamarak nyakára tett kis kosárkákból származik):

Mint korábban is, a Leimomi oldalán talált tutorialt használtam (be akartam linkelni, amikor először csináltuk a miénket Annával, de úgy tűnik, hogy annak idején csak az Instagramon és a Facebook-on posztoltam róla. 

Mindent a saját készleteimből használtam, bár épp mindenről meg tudom mondani, hogy hol vettem és mennyiért. 

A barátom/csapattársam örült a panniernek, és azzal a fekete alsószoknyával is felpróbálta, amit a Mária Terézia ruhához szoktam használni.

 

Folyt köv. :-)