Talán észrevettétek, hogy olyan mintákat próbálok hozni, amik mások, mint a mostanávan divatos, kissé laza szabásvonaló, unalmas, semmilyen... nyáá.
Itt van egy minta, amiben minden van.
Zinaida a Berocco-tól /Alison Green-től.
Uhh, ohh.... megint egy olyan, ami nem lesz túl népszerű...
Timothee Chalamet és az opera/ballet megjegyzése.
Ismét egy olyan helyzet, amikor a világ ráront valakire, mint keselyűk a dögre, mert hangosna ki merte mondani amit gondol. (amit valójában még sokan gondolnak, legfeljebb nem merik hangosan kimondani, pláne nem nagyközönség előtt. Vagyis azt, hogy nem érdekli az opera és a ballet, és szerinte a legtöbb embert sem érdekli egyik sem. Most meg mindenki, és mindenkinek a nagyanyja arról posztolgat, hogy ők IGENIS MENNYIRE SZERETIK (az operát és a ballettet).
Persze, én bölcsész vagyok, és "amolyan művészféle" (na jó, kézműves), és az ilyen véleményekkel vannak tele a social média falaim, de például Norbi, pasi, IT-s, ráadásul a családja egy kis faluból származik, na ő teljesen más dolgokat lát a Facebookján.
Másrészről épp egy hírt dobott fel a net, miszerint "T.CH esélyei az oscar megnyerésére jelentősen csökkentek."
Hogy én mit gondolok? Tudom, nem elegáns beismerni, nem vagyok nagy operarajongó, még ballet rajongó sem. Látom és értékelem a belefektetett munkát, a teljesítményt, de, ha megtehetem, másfajta színházat választok. És szerintem, sokkal többen vannak olyanok, akiket nem érdekel (az opera és a ballet), mint, akiket igen, de szerintem egyik típus sem jobb vagy rosszabb.
Joga van Timothee Chalamet-nek a véleményéhez? Igen.
Igaza volt Timothee-nek? Igen. Oké, talán nem "senkit sem érdekel", mert az Internet reakciókat látva azért még vannak rajongók, de ismerjük be, az opera és a ballet már nem tartozik a kultúra fő vonalába. Minden tiszteletem az énekeseknek, a zenészeknek, a táncosoknak, de a jegyek az előadásaikra egyre kevésbé megfizethetőek az átlagembernek, és egyre több és több alternatíva áll rendelkezésre, ha szórakozásról van szó.
Does Timothee Chalamet has the right to his opinion? Yes.
Okosan fogalmazott? Nem. Persze, ezerféleképpen lehetett volna másképp, jobban, kevésbé lenézően, kevésbé bántóan.
El kellene ezért veszítenie az esélyeit az Oscarra? NEM. Az Oscárt a színészi teljesítmény alapján kellene adni és nem azért, mert szereti valaki az operát és a ballettet vagy sem.
Értem, hogy az opera és ballett népszerűségének csökkenése igencsak keserű pirula művészeknek és a rajongóknak, de nem Timothee Chalamet-en kellene elverni a port ezért.
Oh, BTW, nem vagyok egyedül a véleményemmel (angolul olvasóknak) a Vanity Fair cikke, a The Week cikke, és az msnow cikke, és ez csak az első 3 találat a "was Timothee Chalamet right about opera" (igaza volt-e Timothee Chalamet-nek az operával kapcsolatban) keresésre, de bőven lenne még.
U.i.:. Ki tudja? az is lehet, hogy szándékosan csinálta az egészet, hogy felhívja a figyelmet ezekre a művészeti ágakra.
Mivel volt, aki azt mondta nem olyan rossz ötlet... ez a rovat nem biztos, hogy minden héten lesz, de megteszek mindent, hogy hozzak utazós képeket. És, mivel nemrég jöttünk vissza londonból, ezzel az úttal kezdem.
Amikor megérkeztünk, első utunk a Victoria és Albert múzeumba vezetett, fel akartam venni a tagsági kártyámat, mert addig nem tudtam nyugodtan lélegezn, amíg nem voltam benne biztos, hogy TÉNYLEG be tudok menni a kiállításra (de erről majd a jövő héten). Ugyanakkor, nem akartam már akkor berohanni a kiállításra, hajnalban indultunk, minimális alvással, álmos voltam fárat, és úgy akartam odamenni, hogy maximálisan tudok mindenre figyelni, és magamba szívni a kiállítást.
Azt is akartam, hogy Norbertnek is jusson élmény, olyan múzeum, ami ŐT érdekli (igen, minden ruhát megnéz velem, amit csak akarok, de mégiscsak pasiból van). Azt a két múzeumot javasoltam, ami gyakorlatilag "az utca túloldalán" van (a Természettudományi, és a Tudmányos múzeumok), és a közelebbit választotta, így a Természettudományi Múzeumba mentünk (Natural History múzeum)
Bevallom, voltam már a Tudományos múzeumban és a British múzeumban, és kevésbé voltam lelkes, de abszolút kellemesen csalódtam.
Először is ezek a múzeumok ingyenesen látogathatók. igen, elfogadnak adományokat, de nem nyaggatnak vele (mint pl a Tudományos múzeumban, de az megint egy másik történet).
Well, I admit, I have been into the Science Museum and the British Museum before, and was less enthusiastic, but boy, was I pleasantly surpised.
Most éppen fut egy Földrengések és Vulkánok kiállítás, amibe ezen a mozgólépcsőn lehet bejutni:
Nézzétek meg közelebbről:
Utána pedig rengeteg dolgot ki lehet próbálni, például hogyan működik a szeizmográf, hogyan mozognak az elemek (szél, víz, stb), hogyan keveredik a kő és a homok, hogyan folyik a víz, és a legtöbb interaktív módon ki is próbálható.
Hol vannak már azok a múzeumok, ahol az ember csak nézett ki a fejéből?
Az utóbbi időben hogy is mondjam, a vágyom szó talán túl erős, de erőteljesen motoszkál bennem a gondolat, hogy szeretnék egy piros, bőr motoros dzsekit. Igen, tudom. Se pénzem nincs rá, se helyem, ahova elheteném, és még csak ki sem tudnám használni igazán. Aztán arra gondoltam, mi lenne ha, varrnék magamnak egy piros dzsekit, mondjuk bársonyból vagy kordbársonyból, akkor ki lenne elégítve ez a vágyakozás?
Pillanatnyilag keményen igyekszem ellenállni a késztetésnek, hogy 1) vegyek egy piros bőrdzskit, 2) megrendeljem a neten fellelhető összes piros bársonyt, de bevallom, hogy a szabásmintákat azért elkezdtem nézegetni, és próbáltam megkeresni a legjobb motoros dzseki szabásmintát.
Mindezenközben pedig belebotlottam abba a szabásmintába, amiről úgy gondolom, megfelelő jelölt lehet a hétfői mintamustra rovatba.
Ez a Shimla jacket.
Mégha kicsi is.
Nem mintha nem kötöttem volna múlt tavasz óta, amikor utoljára posztoltam kötésről itt, mert dehogynem, de a legnagyobb része autós kötés volt és a legnagyobb része halálosan unalmas körbe-körbe térdharisnya, mivrl 2024 őszén egy kivételével az összes térdharisnyát eladtam, és felakartam tölteni a harisnyakészletet.
Az idén teljes szívemből készültem újévi pulcsit kötni, de látványosan belebuktam, nem tetszett, lebontottam, és az ihlet visszaszerzésére valami kicsit és színest akartam kötni, és ebből lett.... igen, egy pár zokni, de a történelmi térdharisnyákkal ellentétben ez rövid volt, színes, és gyors... lett volna, ha nem teszem folyton félre, valami még sürgősebbért.
Amikor Londonba indultunk, már csak néhány sor hiányzott a szárából, és néhny estével ezelőtt, amikor TV-t néztünk én meg nagyobb projektek között voltam, végre befejeztem.
When we left for London, it only needed a few rows from its ribbing, and a couple of nights ago, when we were watching TV and I was between projects, I finished them.
Ez alkalommal a véleménnyemmel nem leszek népszerű.
Néha, amikor az asztalomnál varrok vagy kötök, videókat nézek (vagy csak hallgatok?). Varrásról, történelemről, történelmi ruhákról, és igen, a kötésről is. Néha szeretem a mintaajánlókat, mert új kedvenceket találok, néha bosszantanak, vagy azért, mert totál unalmas, semmilyen mintákat népszerűsítenek, amik mostanában dívnak, vagy azért mert tele vannak adattal. A műsorkészítő felsorol a mintáról minden látező adatot, a javasolt fonaltípustól és szükséges fonalmennyiségtől a kötéspróbán, kötőtű-méreten át at elérhető méretekig. És mostanában, szinte mindig tesznek megjegyzést arra, hogy az adott minta "size inclusive" (vagyis sokféle méretben elérhető) vagy sem, némi elégedetlen, dorgáló arcifejezéssel, esetleg a fej enyhe ingatásával, ha nem készíették el az XXS-től a 6XL-ig minden méretben, én meg minden alkalommal, amikor ezt látom/hallom, összerándulok.
Pár napja pedig ebbe a videóba botlottam, ami arról beszél, hogy ezek a "felméretezett" minták nem működnek. (Máás gondom is volt ezzel a videóval, bár általában bírom Debora szösszeneteit, többnyire egyet is értek vele, az angol TV-ben futott Game of Wool-ról szóló sorozata igazán jó volt, de ebben a mostaniban, minta bele akarta volna kalapálni a saját igazát / véleményét a bézőbe, olyannyira, hogy egyes dolgokat akár háromszor is elmondott...).
Mindenesetre...
Azt hiszem ismét átestünk a ló túloldalára (és milyen jó, hogy magyarul nem kell elmagyaráznom ennek a szólásnak a jelentését)...
Mik9zben látom és elismerem, hogy szükség van mintákra (kötés és szabásmintákra egyarát) kicsi és nagyobb méretekben is, nem gondolom, hogy az a megoldás, a azt követlejük, hogy MINDEN tervező MINDEN mintáját MINDEN méretben készítse el, mert ha nem, akkor minimum beszólogatnak neki, vagy akár törlik (mint a cancel-kultúrában szinte mindenkit akinek VÉLEMÉNYE van).
Mindenki a sajét testtípusát ismeri a legjobban, ls tudja mi illik az adott testtípushoz. Nem minden darab illik, nem minden darab áll jól minden testen, ráadásul a kölönböző testek különböző módon különböznek. Ha csak a nagyobb alkatokat nézzük, vannak köztük alma, körte alkatúak, van akinek nagyobb a melle, de a feneke nem annyira, van akinek a karja vastagabb, de ott vannak azok, akiknek körte az alkatuk, de köztük is van, akinek a feneke nagyobb, van akinek a csípője, de van akinek a hasa gömbölyűbb, hogy csak néhány tényezőt említsünk. Nem minden darab/terv, fog egyarán jól állni MINDENKINEK, minden testen, akrmilyen jól van megtervezve, akármilyen jól van a minta megírva, leellenőrizve, akármilyen alaposan tesztelik.
Ha valaki alaposan ismer és gyakorlottan tervez egy adott testtípusra, azt követelni tőle, hogy egy teljesen más típusra is tegye ugyanezt, olyan, mintha egy írótól azt követelnénk, hogy olyan nyelven írjon, amit nem ismer.
Boldogan dícsérnék, kötnék, népszerűsítenél olyan tervezőket, akik kimondottan nagyobb alkatokra terveznek (és nem sértődnék meg, ha a kisebbeket épp nem szolgálnák ki), mint olyanoktól követeljem ezt, akik nem tudják ezt.
Mindez nem a nagyobb termetűek ellen szól, nem "fat-fóbia", én magam is nagyobb méretet hordtam egészen a közelmúltig, de akkor sem követeltem minden méretet, amikor több X szerepelt az L előtt. Teljes szívből támogatnom azokat, akik megteszik, de nem akarnám kierőszakoskodni, rákényszerítei olyan embereknek, akikben ez nincs benne. Attól még lehetnek zseniális ötleteik, gyönyörű mintáik.
Ugyanakkor, szerintem meg kellene tanulnunk másképp kötni, nem a mintákat betű szerint követni. Amikor egyetemre jártam, írtam beasandót arról, hogy mennyire más az európai és az angol/amerikai mintaírás, és mennyire hatással van az angol/amerikai kötősök követelőzése az európai mintákra is. Az angol/amerikai minták gyakorlatilag minden egyes szemről leírják hogyan kell lekötni, és nem hagynak sokat a tudásra, tapasztalatra, gyakorlatra, kretivitásra, miközben az európai minták feltételezik, hogy aki köt, az TUDJA mit csinál, és képes arra hogy "minden hatodik sorban szaporítson" anélkül, hogy minden egyes sort le kellene írni neki.
Emlékszem még, amikor a minták a mai leírások hosszának a tizede volt, gyakorlatilag csak nagyvonalakban mondta el, hogyan kössük a mintát (tulajdonképpen inkább csak egy recept volt), és mi boldogan kötöttük, módosítottuk őket, amennyire csak tudtuk. Nem akadtunk fel, ha a magazinban cssk egy méretet adtak meg, mi átszámoltuk, módosítottuk, felnagyítottuk, vagy lekicsinyítettük, amekkorára kellett. Vissza kellene szereznünk ezt a tudást, gyakorlatot, rugalmasságot.
