A szabásminta kérdése már korábban, a mellénynél felmerült, veszéljünk hát róla. Pontosan tudtam, milyen típusú lovaglókabátot szeretnék, egy egész Pinterest Táblám tele van festményekkel, eredeti darabokkal és modern rekonstrukciókkal.
The question of the pattern already popped up, so let's talk about that. I knew exactly what type of Riding Habit I want to make, I have a Pinterest Board full of paintings, original pieces and modern reconstrucions.
Ez a típus népszerű az újrajátszók, vagy csak történelmi ruhát viselők/készítők között, de ez inkább az 1780-as évek végén volt divat, és nincs alatta pannier.
Ez sokkal közelebb áll, ahhoz, amire gondoltam, de még mindig egy kicsit későbbi, és sokkal kevésbé "fancy", mint, amit elképzeltem.
Nna, ez a stílus, ez a szabás már sokkal közelebbi
Erről már beszélgethetünk, bár a díszítében az arany helyére én mindenképp ezüstöt akartam.
A gond csak az volt, hogy bár átfésültem a történelmi ruha-szabásminta forrásaimat, és a lehetőségeim több, mint korlátozottak voltak. Ugyan megvan a "Patterns of Fashion" 18. századi kötetének új kiadása, és a Nora Vaughn könyv is, nem akartam elkezdeni kinagyítgatni a darabokat egyikből sem.
A JP Ryannél volt ez a stílus, de már csak a valamivel későbbi érhető el (az is elég drágán), és így egy lehetőség maradt... Igen, a Reconstructing History, ami notórius a történelmi ruhás körökben, de mlg így is azt gondoltam, hogy inkább használok egy kész mintát, különben is a történelmi ruhákat mindig muszáj igazítással, próbával alakra cuppantani, különben is dolgoztam már Rh mintákkal, mi baj lehet?
Első lépésként írtam Kasia-nak, akit az Instagrammról ismertem, és emlékeztem, hogy tavaly ő maga is megküzdött ezzel a mintával, és a tanácsát kértem bban, mire kell odafigyelnem, és össze is állított egy gyűjtemnyt az akkori story-jaiból.
Persze, látva mennyi különféle lehetőség, változat van, ezt is át kellett gondolnom, és még jónéhány döntést meghozni. (Kihajtós gallér? állógallér? gallér nélkül? a zsebek függőlegesen álljanak, vagy vízszintesen. A díszítés csipke, zsinór vagy fonat legyen? stb, stb).
Szerencsére azt már eldöntöttem, amikor a mellényt készítettem, hogy az a darab kockás len, amiből "valami modern cuccot" terveztem, tökéletes lesz bélésnek.
Azt is tudtam, hogy a világoskéket ezüsttel akarom díszíteni, így előástam az összes ezüst csipkémet, zsinóromat, fonatomat. A zsebekkel kezdtem, ugyanazt a technikát használtam, amit akkor találtam ki, amikor Norbi 18. századi mellényét varrtam, vagyis először varrógéppel varrtam ki a gomblyukat, majd a gép varrást vezetőnek használva kézzel körbevarrtam. (Később egy Fb bejegyzés alatti megjegyzéseknél kiderült, hogy sokan csinálják így, de, ahogy Cassandra Danz írta az egyik kertészeti könyvében, az aki manapság találja fel a kereket, nem kevésbé zseni, mint, aki először tette. Igaz, kicsit lassabb, de nem kevésbé zseni).
Nem kevés erő kellett a több réteget (köztük a taftot) átölteni.... és egy szerszám :-)
A gomblyukak körül, és a zsebfedő szélére szintén kézzel varrtam fel a zsinórdíszítést..
Már csak a zsebet kellett elkészítenem. A 18. századi zsebfedős zsebek egészen más technikával készültek, min a maiak, ahol a zsegő alá dolgozzuk a zsebfedőt. Nem, itt külön lyuk készül a zsebnek, és a zsebfedőt fölé varrjuk.
A mandzsetták körül ugyanazt az ezüst-zsinórt és technikát használtam, mint a zsebfedőknél, majd döntést kellett hoznom az eleje gomblyukakról, és az eleje széléről. A gomblyukak a korábbiakhoz hasonló díszítést kaptak, egy plusz kunkorral, az eleje széléhez pedig azt a csipke-szerű zsinórt, amit Annától kaptam az egyik születésnapomra.
A dolgok elég simán mentek, eddig a pontig, bár nem számított mennyit vettem be a hátából, így is túl sok anyag maradt az én gerincem ívéhez képest.
És ekkor kellett bállítanom a két ujját Ami, annak ellenére, hogy a próbadarabon egészen emberien nézett ki, valahogy sehogy sem akart rendesen állni. Lgealább ötször bontottam ki azokat az átkozott ujjákat, már attól féltem, hogy tönkreteszem az anyagot, és egy éjszakán át bőgtem. Egy ponton már majdnem kihajítottam a 10. emeleti lakásom ablakából. Nincs az az AI, ami erre képes (bőgni egy makrancos ujja miatt), ugye?
Végül még egy utolsó alkalommal kibontottam a két ujját, arra gondolva, hogy a legrosszabb esetben majd csak a mellényben leszek, és egy huszárvágással vagy 45 fokkal elfordítottam... így is maradt benne ránc, de azért így már jó lesz.
Végül néhány tucatnyi behúzott gombot kellett készítenem és felvarrnom.
Méteráru: I Love Textile
Modell-fotók: Bodeszphoto
