A zoknik ideje

Nos, hazaértünk Prágából (is), és bár még van egy nemzetközi rendezvényünk, sokkal közelebbi és sokkal rövidebb, mint az olasz vagy a cseh meló volt. 

Igyekszem visszaküzdeni magam egy rendszeresbb, szokásosabb életbe, ami rendszeresebb posztolást is jelent. 

Ráadásul vészesen közeleg az idő, amikor a rövid, pamut bokazoknijaimat lecserélem a kézzel kötöttekre.  

Igen, én hordom a zoknikat. A kézzel kötött zoknijaimat hordom nagyjából szeptember végétől úgy áprilisig, többé kevésbé folyamatosan. És igen, mosom is őket, sőt, mosógépben mosom őket. Ez az egyetlen típusú kézzel kötött cucc, amit gépben mosok, minden más kézi mosást kap. 

Szóval, új zoknik. Az évben korábban kezdtem őket (umm, sokkal korábban, az is lehet, hogy még tavaly? ), mert ezeket a rövid, modern zoknikat este, sötétben is tudom a kocsiban kötni. (Igen, a történelmi harisnyákat is többnyire a kocsiban kötöm, de azokat csak nappal tudom, mert a cikk-cakk minta és a formzás miatt körönként legalább egyszer rájuk kell néznem. Bár mostanában, ebben a tekintetben is sokat fejlődtem, a korábbinál jobban tudom -sötétben is - követni a cikk-cakk mintát, és a hozzátartozó fogyasztásokat - de ez legyen egy másik bejegyzés témája). 

Amíg Prágában voltunk, a (történelmi) harisnyával, amin dolgozom arra a pontra jutottam, ahol világosra, fényre és figyelemre van szükség (a sarok megfordítása, és a szemek felszedése a lábfejhez), hazafelé pedig túl fáradtnak éreztem magam ezekhez, így előástam azokat, amiket hónapokkal ezelőtt abbahagytam. Sokkal kevesebb vacakolásnak tűnt, visszaszedni a szemeket és kitalálni hol jártam, mint a történelmi harisnya sarka... (és persze kezdek kifogyni a kötőtűkből, muszáj néhányat felszabadítanom). 

És itt láthattam végre az előnyét annak, hogy ezeket az egyszerűbb, de színes, modern zoknikat adott rendszer szerint készítem, így könnyen megtaláltam, hol járok, több hónap után is. 

Így történt, hogy két pár, rövid(ebb) zokni is elkészült, az a típus, amit az őszi cipőkbe és bakancsokban hordok.

Tulajdonképpen semmi különös nincs bennük, olyan maradék fonalakból készültek, amiknek nem tudok a turkálóban ellenállni, nem szimmetrikusak, ahogy a Yarn Harlot mondja, ezek (csak) kétpetéjű ikrek. 

Mindkettőnél eltérő színű orr/sarok/passzé van, olyan egyszínű fonalból, ami illik az alapfonal színsémájához. 

Fonal: Véletlenszerűen felkapott, ismeretlen eredetű zoknifonal.

Kötőtűk:: 2,25 Knit Pro.

Obelix Orfűn

Egy képnek indult, de hosszabb történet lett belőle. 

Ugyebár van a történelmi fesztivál, és annak a legnagyobb durranása, az esti felvonulás. 

Az alapítvány sok-sok éve vesz rész rajta, ugyanakkor többé vagy kevésbé láthatóan. 

Mit értek ez alatt? Amikor egy ilyen elvonuláson hatalmas római légók gyalogolnak elöl, menetelő rézfúvós zenekarok, a nem túl nagy ltszámú csapat előtt tűzzsonglőrök kiabálják 50 méterenként, hogy "a végtelenbe és tovább", utánad meg huszárok jönnek, gyerek méretű pónikkal... teljesen mindegy, hogy mit veszünk fel, nagyjából észrevehetetlenek vagyunk. 

Így jutottunk el a századfordulós fürdőruhás megmozduláshoz 8a teljes sztori ITT)

Miközben először bezséltünk róla, páran próbáltuk meggyőzni Norbit, hogy ő is öltözzön be egy olyan ujjatlan csíkos rürdőruciba... ilyesmibe:

Amire csak morgott:

"Na persze, tudjátok, hogy néznék ki... Mint Obelix..."

A csapatvezető úgy nevetett, hogy szó szerint beesett az asztal alá. De az ötlet megragadt.

Abban az évben a karácsonyi bulin egy kis jelenetet adtunk elő, amiben N. volt Obelix (aki mindent elrontott, neki szakálla nőtt, Csodaturmixból (belőlem) nő lett, st...

Persze, a jelmezét én készítettem (ne is kérdezzétek, nem lehetett akármilyen kék/fehér csíkos anyagot használni, a csíkok szélessége és száma... hogy is mondjam....

nem volt megkérdőjelezhetp. 

Végül fehér és kék anyagból varrtam össze a csíkokat... 

(Abba meg végképp ne menjünk bele, hogy miért én voltam az egyetlen, akinek komolyabb jelmezt kellett készítenie).

Mindenesetre megcsináltuk a jelenetet, N. átlépte a saját árnyékát, nemcsak felment a színpadra, de még beszélt is, és cuki volt, meg minden.

azután pedig azt a csíkos nadrágot elraktam, és megfeledkeztem róla... majdnem.

Tavaly az orfői fesztiválon kezdtem el nyaggatni Norbit, hogy milyen vicces lenne, ha egy napra beöltözne Obelix-nek...

Megtette.

A fesztiválozók imádták. 

Rengeteg képet készítettek róla, vele, és azt hiszem, ő is élvezte. 

Most már nyugdíjazhatom azt a nacit, tudva, hogy nem csak EGYSZER volt használatban. 

Heti HV

A heti HV (határozott véleményem) az, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a szeptember 1-je (vagyis a hagyományos "vége-van-anyárnak", "kezdődikaziskola" "új-évszak-kezdődik", szóval "ez-az-igazi-évkezdet") már nem jelent semmit a számomra. Iszonyú sokáig voltam hozzákötve, a saját iskolim, a gyerekem iskolái (a kettő között mindössze néhány évnyi fellélegzéssel).

Emlékszem, hogy mennyire NEM tudtam élvezni az augusztus 20-a körüli rendezvényeket, mert a nyár végét jelentették, a gyomorgörcsöt, s "mindennekvége" érzést.

Most már a fiam is jócskán túl van az iskolán, és tényleg SEMMI nem köt a dátumhoz, a hagyományőrző szezon még köszöni szépen, jól van, az idő meleg....

Heti Mintamustra (Kötés)

Ammi annak is a jele, hogy visszajövök. Lassan, tényleg lassan, de biztosan. 

A napjaim még mindig kapkodósak (vagyis legalább egy heti munkát kellene két nap alatt megcsinálnom, ki kellene mosnom egy rakás ruhát, össze kelene pakolnom, mielőtt újra útnak indulunk, Prágába... De igen, én szoktam azt mondani, hogy úgy szép az élet, ha zajlik... 

Más szóval, igazi Nyilas módjára: majd alszom, ha meghaltam. 

Minden esetre most itt ülök, már megittam a reggeli kávémat... vagyis dobozos Coca Colámat, bevettem a koffeines fájdalomcsillapítómat (korábban Algoflax Duo-ként ismert cucc, ami megmagyarázhatatlan módon tűnt el a gyógyszertárakból, és csak Ausztriából és Németországból szerezhető be, teljesen más néven, de még mindig ez az egyetlen orvosság, ami segít a fejfájásaimon). 

Közben azon járt az eszem, hogy mivel jöjjek vissza, és mivel hétfő van, a hétfő pedig a heti mintamustra napja... ami pedig elég könnyűnek és ártatlannak tűnt. 

Kötés ügyben, még mindig arra várok, hogy az inga nyelve végre elbillenjen a végtelenül unalmas alapszínek (vagyis a nyers bézsek és szürkék), és a végtelenül unalmas alapfazonok világából. A dolgomat leegyszerűsítendő, a Ravelry-t nyitottam ki, hogy megnézzem, hány oldalnyi mintát kell átpörgetnem, mire találok valami olyasmit, amitől leesik az állam. Úgy 5-6 oldalba került, amire láttam olyat, amiről azt gondoltam: "oké, nem rossz" (de azért nem az igazi "álleejtős"). 

9 oldalnyi minta kellett ahhoz, hogy ezt meglássam:

Nna, ez már valami. 

Az állam leesik szépséges. 

 

A Baltic Storm Sweater. (Balti Vihar pulóver)

Nahát, nahát, nahát!!!

Hogy megkötném-e?Mindenképpen. Különleges, színes. 

Hogy valójában megkötöm-e? Hát, a közeljövőben talán nem, de ez leginkább csak az időhiány miatt. 

Bár nem mondom, hogy nem tudok Intarzát kötni, (és a képeket nézve feltételezem, hogy komoly mennyiségű interzia cvan benne), nem vagyok annyira otthon az intarziában, mint a többi színes technikában. 

Ugyanakkor, a leírást olvasva, fentről lefelé kötött, kerek vállú pulcsi, és a Ravelry-n több, mint 70 projekt van belőle. 

Szóval soha nem mondanám, hogy soha. Ez mindenképpen olyasmi, amibe egyszer belevágnék.  

Még nincs vége

Az elmúlt néhány hónap hihetetlenül zsúfolt volt, hihetetlenül fárasztó, ugyanakkor, sok szempontból eléggé jóérzésekkel eltöltő is. Természetesen, voltak gondok, problémák és egyebek is, de visszanézve azt gondolom... jé, hihetetlen, hogy ennyi mindent csináltunk.

és, ahogy a bejegyzés címe is mondja, még nincs vége. Sem a rendezvényeknek, sem a munkának, sem a nyárnak. 

Muszáj hangosan kimondanom, hogy kimondhatatlanul jó, hogy a szeptember már a fiamon keresztül sem hat rám, és szeptember elseje, (vagy augusztus utolsó napjai) nem töltenek el rettegéssel, gyomorgörccsel, a mindennekvége érzéssel, és az iskolai időszak gyűlöletével. 

Miközben próbálom lezűrni, feldolgozni a dolgokat, gondolok a Blogra is, és arra, hogy újra teljes erőbedobással írjam. 

Sok mindenről szeretnék mesélni, sok mindent szeretnék megmutatni (bár néhány részt a FB-on vagy az Instagramon már elcsíphettetek), és közben azon kattog az agyam, hogy milyen sorrendben lenne a legjobb... 

Időrendben? A legrégebbieket először, és érjem tol magam? Vagy a legkevésbé látványossal, afelé haladva, amire a legbüszkébb vagyok? Vagy teljesen véletlenszerű sorrendben? 

Továbbá... Mire vagytok a legkíváncsiabbak? A rendezvényekre, eseményekre? Utazásra? Vagy arra, mit csináltam, mit készítettem? 

Heti Mintamustra (varráshoz)

 Még mindig a legjobb "barrel leg" (vagyis hordó szárú) nadrág szabásmintáját keresem. 

No. 1109

Heti HV

Ezen a héten az a határozott véleményem, hogy az új Coca Cola Zero design rendkívül megtévesztő.

Első ránézésre nem feltűnő, hogy nem normál kóláról van szó, hanem a cukormentes változatrül. Igen, el kell olvasni, és az a fekete hullám is ott van, de akkor is. 

Nem iszom édesítőszeres innivalót, nekem keserű, és rettenes utóíze van. 

Az elmúlt néhány hétben többször is vettem ki rossz dobozt hűzőszekrényből... 

(és arról most ne is beszéljünk, hogy sok helyen csak a zérót teszik a hűtőbe, vagyis enyhén szólva kissé próbálnak rávezetni, hogy az ember azt a sz**rt igya)

(And let's not get into the fact that in many places they only put zero into the fridge, so you are kind of pushed drinking that shit.)