Heti HV

 Az eheti határozott véleményem az, hogy utálatosnak tartom, hogy amikor rendezvényhelyszínt keres az ember, ma más szinte SEHOL, szinte egyetlen helyszínnél sem lát az ember ÁRAKAT (online vagy máshogyan. Még csak előzetes, hozzávetőleges árakat sem, annyit sem, hogy tudja, van-e értelme az adott helyet figyelembe venni, jobban utánamenni, vagy sem. 

Mindenki azt akarja, hogy írásban kérj ajánlatot, de azzal nemcsak az én időmet pocsékolják, hanem a sajátjukat is. (Arról nem beszélve, hogy azt mondják, ha kérned kell az árajánlatot... akkor nem tudod megfizetni).

Kicsike spencerecske

Egy regency / napóleon-koros szettet többféleképpen is változatossá tehetönk. Ezt már a legelső fehér ruhánál és a hozzá viselt felső ruhánál is láthattuk. 

Ehhez az egyszerű fehér ruhához csak egy ujjatlan, selyemtaft spencert kellett adnom, hogy esti, vagy akár báli viselet is lehessen belőle. 

Az anyag egy kis darab hímzett selyemtaft. Tudtam, hogy ott van az egyik kedenc anyagboltomban, jócskán leértékelve, kb évek óta, mert a nap egy csomó helyen kifakította. Amikor elmentem érte, épp egy próbababára tekerték dekorációnak. 

Azonban tudtam, hogy nekem cska kis darabokra lenne szükségem, és gyakorlatilag kikönyörögtam, hogy vegyék be a kirakatból, és adják el nekem... Igazából már ára sem volt, csak böktek valami számot, én meg nagy bólogatás mellett fizettem.

(A mintát korábbi ruha alapján én készítettem).

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto.
 

Hétfői mintamustra (szabásminta)... és egy dilemma

Néhány héttel ezelőtt a számítógépem teljesen összeomlott, ami azt is jelentette, hogy a többszáz nyitptt oldal, amik közt jónéhány olyan szabásminta is volt, amit itt akartam megmutatni - elveszett. 

Most, pedig, hogy keresni kezdtem, és szavakat írok a keresőkbe, sok minden felugrik, pár dolog tetszik is, de a legtöbbnél elgondolkozom azon, hogy vajon nem rossz AI/MI szabásminták-e. 

Egyrészről, szeretnék összegyűjteni olyan szabásmintákat, amik tetszenek, esetleg későbbi felhasználásra. 

Ugyanakkor, semmiképpen SEM akarok SEMMILYEN AI / MI-vel kapcsolatos dolgot támogatni, még áttételesen sem. 

Nincs arra módom, hogy ellenőrizzem a szabásminták használhatóak-e, jók-e, ne adj isten AI/MI készítette-e őket, vagy sem. 

Elégszer elmondtam / leírtam, hogy a szabásmintákat többnyire csak kiindulásnak használom, készítek próbadarabokat, így, akkor sem okoznak gondot, ha nem tökéletesek. 

De akkor mit csináljak? 

Itt van például EZ a minta. 

Tetszik a design, bejön az asszimetrikus, áthajtós szabásvonala, szívesen felvenném a megvarrandók sorába. 

DE, gyanúsan olcsó, és attól tartok ez pl igenis egy AI / MI szabásminta. 

Tudom, hogy én meg tudnám csinálni, de ajánlhatnám-e másoknak? 

Mit gondoltok? 

Napóleon és kora

Napóleon kora (az angolosoknak a Regency) a világon népszerű, de itthon, Magyarországon nem sokat látjuk. Igen, Jane Austent ismerik (óóó, ezeket a ruhákat viselik a Jane Austen filmekben!), és mostanában a Bridgertont még inkább, de sem a történelemről, sem a korszak divatjáról nem sokat tudnak. 

A pasiknál van néhány Napóleon-koros katonai csapat, de a civil-élet újrajátszása... gyakorlatilag nem létezik.

A csapatunk még 2018-ban készített pár ruhát, amikor az a bál volt .... uupszie, arról a bálról nem írtam

Képeket azokról a ruhákról (egy sima fehér és egy felső-ruha kék selyem-száriból) EBBEN a bejegyzésben találtok. Amikor készítettem nem volt hozzá szabásmintám, túl sok segítségem az alakra igazításban sem, és bármennyire is szerettem őket, minden összeállításban, mindig is voltak vele gondjaim (a felső ruha pl. túl széles volt, folyton leesett a vállamról). Ráadásul eleget fogytam ahhoz, hogy, ha eredetileg tökéletesen jó is lett volna... akkor is leesne rólam a ruha. 

Tavaly ősszel, amikor a Napóleon-koros Palmanova rendezvényre készültem, kielégítettem a kíváncsiságomat, és megvarrtam azt az állítható méretű ruhát, amit évekkel azelőtt kinéztem az Instagramon, és megvarrtam EZT a ruhát, majd utána EZT a spencert hozzá. 

De az idén, szerettem volna egy "hagyományos" fehér muszlin regency ruhát, hasonlót ahhoz, amivel évekkel ezelőtt kezdtem, de annál sokkal jobbat.

Kerestem képeket a varrásról, de (szokás szerint? tipikus ADHD módon?) nincsen, valószínűleg az utolsó pillanatban fogtam neki. 

Érdekes módon, amikor először láttam Amber videóját az áthajtós ruhájáról, elbűvöölt, még azt is megkérdeztem, van-e (kaphatóe) hozzá szabásminta (sajnos nem, pedig azonnal megvettem volna). Viszont teljesen megfeledkeztem róla, egészen amíg az Instagram elém nem dobta, amikor ezen az új ruhán gondolkoztam (Amber videóját a ruhájáról ITT találjátok).

Szokás zereint feltúrtam az anyagkészleteimet, jól tudtam, hogy legalább 3-4 fehér rgency ruhára való anyagom van, és megtaláltam ezt a "swiss dot" (magában pöttyös) darabot, amit évekkel ezelőtt (2017-2018 környékén vettem az I Love Textile-ben. 

Egy Black Snail mintával kezdtem, de annyit változtattam rajta, hogy az anyukája (umm, a tervezője) sem ismerne rá...

Készítettünk videót arról, hogyan záródik, de a Blogger nem engedi feltölteni (szerinte túl nagy a file).

Majd megpróbálok egy reel-t csinálni az Instára, és belinkelem ide, ha tudom. 

Viszont csináltam egy képet, amiben egymás mellé tettem az első és az új ruhát, hogy látszódjon a különbség.

Amikor 2017-ben történelmi ruhákat kezdtem varrni, már sok évtizede varrtam, és azt hittem mindent tudok, vagy ha nem is mindent, eleget ahhoz, hogy... Most már tudom, hogy piszok bátor voltam, és kissé beképzelt, és sok tanulnivalóm volt. 

De ez is egy tanulság. Mindegy, mit csinálsz és mióta, mindig van tanulnivaló, és nem szágyen újra (és újra  és újra) csinálni dolgokat, csak azért, hogy jobban csináljuk. 

Anyag: I Love Textil

Photo: Bodeszphoto

A zoknik ideje

Nos, hazaértünk Prágából (is), és bár még van egy nemzetközi rendezvényünk, sokkal közelebbi és sokkal rövidebb, mint az olasz vagy a cseh meló volt. 

Igyekszem visszaküzdeni magam egy rendszeresbb, szokásosabb életbe, ami rendszeresebb posztolást is jelent. 

Ráadásul vészesen közeleg az idő, amikor a rövid, pamut bokazoknijaimat lecserélem a kézzel kötöttekre.  

Igen, én hordom a zoknikat. A kézzel kötött zoknijaimat hordom nagyjából szeptember végétől úgy áprilisig, többé kevésbé folyamatosan. És igen, mosom is őket, sőt, mosógépben mosom őket. Ez az egyetlen típusú kézzel kötött cucc, amit gépben mosok, minden más kézi mosást kap. 

Szóval, új zoknik. Az évben korábban kezdtem őket (umm, sokkal korábban, az is lehet, hogy még tavaly? ), mert ezeket a rövid, modern zoknikat este, sötétben is tudom a kocsiban kötni. (Igen, a történelmi harisnyákat is többnyire a kocsiban kötöm, de azokat csak nappal tudom, mert a cikk-cakk minta és a formzás miatt körönként legalább egyszer rájuk kell néznem. Bár mostanában, ebben a tekintetben is sokat fejlődtem, a korábbinál jobban tudom -sötétben is - követni a cikk-cakk mintát, és a hozzátartozó fogyasztásokat - de ez legyen egy másik bejegyzés témája). 

Amíg Prágában voltunk, a (történelmi) harisnyával, amin dolgozom arra a pontra jutottam, ahol világosra, fényre és figyelemre van szükség (a sarok megfordítása, és a szemek felszedése a lábfejhez), hazafelé pedig túl fáradtnak éreztem magam ezekhez, így előástam azokat, amiket hónapokkal ezelőtt abbahagytam. Sokkal kevesebb vacakolásnak tűnt, visszaszedni a szemeket és kitalálni hol jártam, mint a történelmi harisnya sarka... (és persze kezdek kifogyni a kötőtűkből, muszáj néhányat felszabadítanom). 

És itt láthattam végre az előnyét annak, hogy ezeket az egyszerűbb, de színes, modern zoknikat adott rendszer szerint készítem, így könnyen megtaláltam, hol járok, több hónap után is. 

Így történt, hogy két pár, rövid(ebb) zokni is elkészült, az a típus, amit az őszi cipőkbe és bakancsokban hordok.

Tulajdonképpen semmi különös nincs bennük, olyan maradék fonalakból készültek, amiknek nem tudok a turkálóban ellenállni, nem szimmetrikusak, ahogy a Yarn Harlot mondja, ezek (csak) kétpetéjű ikrek. 

Mindkettőnél eltérő színű orr/sarok/passzé van, olyan egyszínű fonalból, ami illik az alapfonal színsémájához. 

Fonal: Véletlenszerűen felkapott, ismeretlen eredetű zoknifonal.

Kötőtűk:: 2,25 Knit Pro.

Obelix Orfűn

Egy képnek indult, de hosszabb történet lett belőle. 

Ugyebár van a történelmi fesztivál, és annak a legnagyobb durranása, az esti felvonulás. 

Az alapítvány sok-sok éve vesz rész rajta, ugyanakkor többé vagy kevésbé láthatóan. 

Mit értek ez alatt? Amikor egy ilyen elvonuláson hatalmas római légók gyalogolnak elöl, menetelő rézfúvós zenekarok, a nem túl nagy ltszámú csapat előtt tűzzsonglőrök kiabálják 50 méterenként, hogy "a végtelenbe és tovább", utánad meg huszárok jönnek, gyerek méretű pónikkal... teljesen mindegy, hogy mit veszünk fel, nagyjából észrevehetetlenek vagyunk. 

Így jutottunk el a századfordulós fürdőruhás megmozduláshoz 8a teljes sztori ITT)

Miközben először bezséltünk róla, páran próbáltuk meggyőzni Norbit, hogy ő is öltözzön be egy olyan ujjatlan csíkos rürdőruciba... ilyesmibe:

Amire csak morgott:

"Na persze, tudjátok, hogy néznék ki... Mint Obelix..."

A csapatvezető úgy nevetett, hogy szó szerint beesett az asztal alá. De az ötlet megragadt.

Abban az évben a karácsonyi bulin egy kis jelenetet adtunk elő, amiben N. volt Obelix (aki mindent elrontott, neki szakálla nőtt, Csodaturmixból (belőlem) nő lett, st...

Persze, a jelmezét én készítettem (ne is kérdezzétek, nem lehetett akármilyen kék/fehér csíkos anyagot használni, a csíkok szélessége és száma... hogy is mondjam....

nem volt megkérdőjelezhetp. 

Végül fehér és kék anyagból varrtam össze a csíkokat... 

(Abba meg végképp ne menjünk bele, hogy miért én voltam az egyetlen, akinek komolyabb jelmezt kellett készítenie).

Mindenesetre megcsináltuk a jelenetet, N. átlépte a saját árnyékát, nemcsak felment a színpadra, de még beszélt is, és cuki volt, meg minden.

azután pedig azt a csíkos nadrágot elraktam, és megfeledkeztem róla... majdnem.

Tavaly az orfői fesztiválon kezdtem el nyaggatni Norbit, hogy milyen vicces lenne, ha egy napra beöltözne Obelix-nek...

Megtette.

A fesztiválozók imádták. 

Rengeteg képet készítettek róla, vele, és azt hiszem, ő is élvezte. 

Most már nyugdíjazhatom azt a nacit, tudva, hogy nem csak EGYSZER volt használatban. 

Heti HV

A heti HV (határozott véleményem) az, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a szeptember 1-je (vagyis a hagyományos "vége-van-anyárnak", "kezdődikaziskola" "új-évszak-kezdődik", szóval "ez-az-igazi-évkezdet") már nem jelent semmit a számomra. Iszonyú sokáig voltam hozzákötve, a saját iskolim, a gyerekem iskolái (a kettő között mindössze néhány évnyi fellélegzéssel).

Emlékszem, hogy mennyire NEM tudtam élvezni az augusztus 20-a körüli rendezvényeket, mert a nyár végét jelentették, a gyomorgörcsöt, s "mindennekvége" érzést.

Most már a fiam is jócskán túl van az iskolán, és tényleg SEMMI nem köt a dátumhoz, a hagyományőrző szezon még köszöni szépen, jól van, az idő meleg....