A Stella kabát
Néhány évtizeddel ezelőtt, a ruhatáramban bőven voltak saját készítésű ruháim. A későbbi években ez leginkább kézzel kötött holmikra csökkent, de igazából mindig is hiányzott. Már jópár éve vágyom rá, hogy újra legyenek saját készítésű ruháim, nemcsak a történelmi ruhatáramban, hanem a mindennapos öltözködésemben is. Láttatok már próbálkozásokat itt és itt; de a hangsúly még mindig a történelmi ruhákon van és/vagy olyan darabokon, amit másoknak készítek.
A tavalyo év első felének nagy nullája után igyekeztem behozni az elvesztegetett időt, és elég sokat is varrtam, de a mostani év legelején szerettem volna valamit magamnak varrni. Olyasmit, amit nem a hagyományőrzéshez, nem egy eseményre, nem pénzért, nem másnak készítek, hanem valami "modern" holmit csak magamnak, csak a magam kedvére.
A Stella kabátor egy barátomon láttam, és szerelem volt, az első látásra. Olyasmi, amiért teljesen odavagyok. A történelmi és a modern hangulatot tökéletesen egyesíti, ami éppanyira "más", amennyire kell, anélkül, hogy teljesen idétlen lenne, csinos, és az aéja olyan szíbású, hogyha történelmi ruhához kell kabátot vennem, az is elfér alatta, és nem néz ki furán.
Eredetileg másik anyagot terveztem használni, de amikor tavaly, késő ősszel ebbe a lila mintás anyagba botlottam, tudtam, hogy igazi, színes, szélesvásznú álomkabátot akarok. Mutatós nagyonlila csíkos bélésanyagot is találtam, és vékonyabb, gyapjú... steppelt-szerű... izét, melegítőbélésnek.
Ismét szembe találtam magam a ténnyel, hogy a varráshoz nincsen Ravelry-hez hasonló adatbázos, pedig szerettem volna a lehető legtöbb kész darabot megnézni, amellett, amit a barátom készített, de csak azt találtam, ami magán a mintán is szerepel, és egy narancs színű változatot a Pattern review oldalon. Mostanra még annál is kevesebb információ található a netről a mintáról, mint amit én találtam, és már maga a minta sem elérhető az Etsy-n. Amennyire tudom, a tervező eladta a cégét, de fogalmam sincs, az új tulaj miért szedett le mindent a netről. Szerencsém van, hogy nekem egyáltalán még megvan a minta.
Mindenesetre...
A mintát A0-ás változatban nyomtattattam ki (de egy vagyonban került... a minta nyomtatása többe került, mint az anyag - a béléssel és a melegítő béléssel együtt- így nem lesz ilyen többet, visszatérek a saját kis lézernyomtatómhoz, amit pont ezért vettem, és a sok-sok papírlap összeragasztgatásához). Mivel épp eléggé tetszik a minta ahhoz, hogy többször is megvarrjam, és nem fogok még egyszer ennyi pénzt hagyni érte egy fénymásolóban, ha másik méret kellene, így kimásoltam a darabokat egy pauszpapírra.
A leírásban az volt, hogyha irányított mintás, vagy olyan az anyag, aminél számít a szálirány (bársony, düftin és trsai), akkor több anyag kell, de én könnyedén felraktam a darabokat 3,5 méter anyagra (nost meg gondolkodhatom azon, mi legyen a megmaradt 1,5 méterrel).
Majdnem egy napot töltöttem azzal, hogy a bélést és a melegítőbélést összeférceljem, közben pedig azon törtem a fejem, hogy eltisztázzam-e interlockkal a szélét, vagy sem. Tudom, hogy a kabát belsejét teljesen lezárom a béléssel, szóval nem lenne muszáj, de mindig bennem van a késztetés, hogy nagyon tisztán dolgozzak, a munkám belülről is szép legyen, akkor is, ha senki sem lája, soha, még én sem.
Azonban eltörtem a tűt az intrlockban, és bár van pár tucatnyi tűm, a szegővarrógépbe más típus kell, mint a gyorsvarróba (tudtam, hol kezdem a vásárlást, ha a legközelebb elhagyom a lakást, és odakint fagy volt, meg hó, vagyis, nem nagyon akaródzott kimennem az utcára). Vagyis, a kérdés megoldódott: nem lesznek el-lockolva a belső szélek.
Varrás közben egyre jobban azt éreztem, hogy bár maga ennek a kabátnak az "ötlete" remek, a szabásvonala csinos, a tervező nem igazán gondolta át a technológiai megoldásokat.
Nem vagyok biztos abban miért érzem így, de talán azért, mert bár NEM vagyok szabó, tanulóként a Május 1 ruhagyárban dolgoztam, ahol nagy márkáknak is, Pl a HUGÓ BOSS-nak is varrtunk, és ott sokat tanultam.
Az első dolog, ami szinte kiabált, a zsebek voltak. Az eredeti leírás szerint kellene készíteni egy vízszintes varrást, amibe belehúzzuk az alsó, bővülő részt, majd néhány cm-rel a behúzott szabásvonal FÖLÖTT készítünk egy bevágott, szegős zsebet. Ez teljesen logikátlannak tűnt. Miért nem tesszük azt a zsebet egyenesen a szabásvonalba? Pontosan ezt tettem, bár annyira koncentráltam a hogyanra, hogy elfelejtettem a zsebfedőt, de így is működik. Talán majd legközelebb.
Megjegyzés: már volt rajtam párszor a kabát, és az a tapasztalatom, hogy a zseb így is magasan van. Bár nagy és stabil zsebet varrtam, ami mindkét oldalán rögzítve van a szabás/varrásvonalba (nagyobbat, mint amit az eredeti szabásminta megadott), így kényelmesen elfér benne a telefonom, a kulcsom és a kesztyűm is, ugyanakkor még így is túl magasan van ahhoz, hogy kényelmesen belenyúljak, vagy zsebre tegyem a kezem... Legközelebb elgondolkodom egy, az oldalvarrásba illesztett zseben.
A teljes kabátot kézzel varrtam körbe, részben azért, met bárhogy vasaltam és gőzöltem, a széle nem lett sima, de részben azért is, mert a külső réteg széle nincs rögzítve, és könnyen elhúzhat. Géppel is körbevarrhattam volna, de azzal túl "éles" túl merev lett volna a tűzés vonala. A kézi öltés jó kompromisszumnak tűnt, akkor is, ha egy napomba került.
Egyébként igyekeztem a leírást követni, de tudom, ha még egyszer elkészítem (amire megvannak a terveim), lesz néhány dolog, amit meg kell odlanom, másképp kell csinálnom:
- A rejtett gombolás. Nagyon jól néz ki, de legalább 4 réteg anyga van egymáson, ami nincs egymáshoz rögzítve. A három elkészült kabátból, amit felleltem a neten, mind a háromnak húz a gombolása. Végül a pántot apró kézi öltésekkel a kabát ekejéhez varrtam, ami a színén (a gallérnál használt pikírozáshoz hasonlóan) nem, vagy alig látszik az anyag színén.
-Az alsó széle. A gyári szabászatban, még akkor is, ha egy darabot a kifordított (zsákos?) bélelési technikával bélelünk, az alsó szélt előbb eldolgozzuk, és a bélést ehhez a belső szélhez varrjuk hozzá, kis ráhagyással, így a külső és belső anyag az alső szél fölött találkozik, és a kényelem érdekében még egy kicsit rá is hagyhatunk a bélésre. A Stella kabátnál a külső és a belső anyagot az alsó szélen, a szél élében kell összevarrni, , majd a kifordítás után igencsak erőteljesen levasalni. Ahhoz, hogy tökéletesen simán feküdjön, a külső és belső rétegnek mm pontosan egyformának kell lennie. Ekkora darabnál, főleg, mivel bozonyos részeknél már a ferde szélirány áll függőlegesen, nincs az az isten, hogy ne legyen itt-ott néhány mm eltérés. Én úgy tűztem össze a külső és a belső réteget, hogy a kabátot feladtam egy próbababára, és még így is húz egy kicsit az egyik oldalon.
Tudom, hogy az erőteljesen íves alsó széle miatt a hagyományos, felhajtós megoldás nem működne, szóval mit tennék? Mit teszek, amikor újra használom ezt a szabásmintát? A kabát alsó szélét széles, legalább 5-8 cm széles ferdepénttal szegem el, majd a bélést ennek a felső széléhez varrom, kis ráhagyással.
-Ugyanez vonatkozik az ujjakra. Általában eldolgozom az ujja alsó szélét, és erre a szegésmegoldásra varrom a bélést belülről,
-Ha már az ujjaknál tartunk. Az ujja felső íve nem elég hosszú. Amikor először varrtam be, ahelyett, hogy rá kellett volna tartanom az ujját meg kellett húznom...
- Az akasztó. A kabáton van egy 15-20 cm bélés a "galléron" (rászabott állógallér, vagy magas nyakkivágás), és az akasztót ennek az aljára varrják, miközben a külső és belső réteg NINCS EGYMÁSHOZ RÖGZÍTVE. El tudjátok képzelni, mennyie húzza el a kabát anyagát, ha így akasztjuk fel? (a barátom szerint: nemcsak elhúzza, hanem el is szakítja a bélést. Akár még a külső anyagot is.) Én ugyan bevarrtam az akasztót, de a háta középső varrásvonalában néhány kézi öltéssel egymáshoz rögzítettem a rétegeket (az akasztó mögött), de még így is, ha nem muszáj, inkább nem akasztom fel.
