Ez a történet jópár éve kezdődött, amikor az egyik olasz hagyományőrző barátunk vásárolt tőlem egy pár térdharisnyát, majd tavaly egy pár combfix hosszúságút kért tőlem, amit aztán több nemzetközi hagyományőrző csoportban is posztoltam, ahonnan egy amerikai hagyományőrző talált meg és nem egy, hanem mindjárt két párat kért tőlem, ráadásul tiszta gyapjúból.
Ekkor kezdtem megfelelő tiszta gyapjú fonalat keresni, amelyik nem túl vékony (már tudtam, hogy a kötés így is hoooooossszzzzúúú és unalmas lesz), de nem is túl vastag. Az Etsy-n találtam olyan fonalat Új Zélandról, ami jónak tűnt, és kapható volt a keresett színekben, szóval megrendeltem és vártam.
Néhány héttel később megérkezett, és elkezdtem kötni, de, ahogy már felmerült, ezeket a harisnyákat kötni hihetetlenül unalmas, mert csak harisnyakötéssel (vagyis sima szemekkel) köt az ember körbe-körbe-körbe, kevés fogyasztással és szaporítással itt-ott.
Az első párt végül novemberben fejeztem be, és egy barátunkat kértem meg, hogy legyen a modell néhány kép erejéig.
A fiatalember hagyományúrző, elég magas, és valamivel vékonyabb (vagyis fiatalabb és izmosabb) mint a megrendelő, de végülis, lettek képek.
Ekkor kezdtünk szállítási lehetőségek után nyomozni, de egyik rosszabb volt, mint a másik.
Ugyanakkor, közel egy év telt el azóta, hogy az első előleget megkaptam, így feltettem a kezem, és azt mondtam, legyen a leggyorsabb és legbiztosabb mód, csak zárjuk le. Így persze egy vagyonba került a szállítás, de végül épp megerősítették, hogy a csomag biztonságban megérkezett, és a vevő elégedett.
Hát akkor egy tétel kihúzva a listámról.
