A Coca Cola íze más. Attól függően melyik országban veszi az ember, más az íze. Tudom, például, hogy a francia fahéjasabb, az olasz karamellesebb, amit Londonban veszünk kevésbé édes, amit Ukrajnában vettünk az cukrosabb, mint amit Magyarországon szerzünk be.
Továbbá, a csomagolás módja (üvegpalack, fém doboz és/vagy műanyagpalack) nemcsak a szénsav mennyiségét és milyenségét, de az ízt is befolyásolja. Bár a képeken műanyag palackosat láttok, szerintem a fémdobozos a legjobb.
Egy ideje tologatom ennek e bejegyzésnek a megírását, mert azon gondolkoztam, hogyan is írjam meg. Azonban, ahogy elkezdtem válogatni a képeket, rájöttem, hogy reménytelen próbálkozás egy bejegyzésbe bezsúfolni, mert annyi dolog volt, annyi részlet. Norbi ezernél is több képet lőtt nekem.
Ez most egy általános áttekintés lesz, és később majd visszajövök néhány részlettel, például egy-egy ruha részletes bemutatásával, egy-egy történettel, ilyesmivel.
A kiállítást 2025 szeptemberében nyitották meg, de a történelmi ruhás körökben már a megnyitó előtt elkezdtek a hírek szállingózni. A reneszánsz mellett a 18. század a második kedvenc történelmi korszakom (különösen a divat szempontjából) és szívem vágya volt, hogy megnézhessem. Karácsony előtt egy héttel van a születésnapom, és azt mondtam Norbinak egyikre sem kérek semmit, csak ezt a kiállítást szeretném megnézni. És ezt az utat kaptam Norbitól. <3
Mire megszervezte/lefoglalta a repülőjegyeket és a szállást az összes múzeumi belépő elfogyott. Januárban. Már nem tudtunk jegyet venni február végére. Ugyanakkor, az ember vásárolhatott V and A tagsági kártyát, amivel bemehet a kiállításra, és egy vendéget is vihet magával... annyiszor ahányszor akar. Nagyjából kétszer annyiért, mint, amibe a két jegy került volna. Ki gondolta volna.
Azt gondolom, hogy ez egy nem túl jól álcázott igyekezet arra, hogy megvetessék a tagságot az emberekkel, ami nem lenne rossz olyanoknak, akik Londonban élnek, vagy elég közel ahhoz, hogy tényleg használják is ezt a kártyát, de azoknak, akik csak rövid látogatásra érkeznek Londonba, mondjuk csak ezért a kiállításért... enyhén szólva zsarolásnak tűnik.
Mindenesetre miver a repülőjegyünk és a szállásunk már ki volt fizetve, megvettem a tagságot (és végül még használtam is, mert kiderült, hogy egy Instagram barátom azon a hétvégén Londonban lesz, így őt is be tudtam vinni a kiállításra. Hurrá, egy aprócska győzelem. Hihihi).
Beszéljünk a kiállításról is, rendben?
Nagyon boldog voltam, teljesen felpörögtem, talán látszik a fülig érő vigyor a képeken.
Ugyanakkor abszolút kimerítő volt. A kiállítás március végéig volt nyitva, mi csak pár héttel a zárás előtt voltunk, rengetegen voltak (még szerdán és pénteken reggel is). Néha nem volt egyszerű egy-egy tárgyhoz közel kerülni, vagy akár csak mozogni is.
Rengeteg látnivaló volt, rengeteg részlet és sok-sok téma. Nem csak Mária Antónia (Marie Antoinette-MA) ruhái, hanem tárgyak a korszakból, de a kiállítás azt is megmutatta, milyen hatással volt MA (és a 18. század) a későbbi időszakokra, ami számomra is érdekes volt.
Belépéskor Marie Antoinette híres portéja fogadja a látogatót.
Mára egy mellényt hoztam, ami talán nem épp a közelgő nyári időjáráshoz a legideálisabb, de nem akarom elveszíteni, mert ez például tetszene a lila Stella kabátból maradt anyagdarabhoz.
Ez a Shau mellény attól az Itch to Stitch cégtől, akitől egy blézert már hoztam nektek.
Még mindig a napi politikáról (de ígérem, abbahagyom, és más, általánosabb dolgokról is írok majd, de van pár dolog, amit ki kell adnom magamból.
Annak ellenére, hogy nem nagyon érdekel a politika, a múlt héten a szokásosnál jóval több elemzést hallgattam a választásokról, arról, mit jelent majd aglobális politikának, Ukrajnának, Európának, stb.
Egy dolog, amit az összes ilyen elemző félreért:
A magyarok nem azért szavaztak az Orbán rendszer ellen, mert nyalizni akartak Ursula von der Leyennek, hogy az EU elégedett legyen velünk, vagy azért, hogy betartsunk Trumpnak vagy Putyinnak.
Nem. Őszintén szólva, nem vagyunk ennyire nagyvonalúak, nem látunk ilyen messzire.
Azért szavaztunk az Orbán rendszer ellen, mert abból volt elegünk, ami ebben az országban zajlik. Hogy mindent elloptak, hogy az orzság Európa legszegényebb országává süllyedt, ahogy az ország lakosaival bántak, hogyan hajigálták ránk a félelem-kapányokat, a gyűlölet-kapmányokat, hogyan hazudtak a képünkbe napról-napra, hajnaltól pirkadatig, minden órában.
Azért.
Félreértés ne essék, tudom, hogy ez a választás sok mindenre hatással lesz, de mi nem a nemzetközi elismerésért szavasztunk úgy, ahogy szavaztunk.
Természetesen igencsak szubjektív kérdés az, hogy kinek mi a ronda, és még én sem vagyok biztos abban, hogy ez a pár zokni itt most csúnyácska-e vagy sem.
A fonal tetszett felgombolyítva, és elég jól mutatott azzal az egyszínű petrol/türkizzel, amit szétosztottam az orrához/sarkához/passzéjához. Azt gondoltam, hogy majd így néz ki megkötve:
Azzal a ténnyel nem számoltam, hogy az átlagosnál kisebb lábam van.
Írtam már itt, hogy gyakran használok gombolyag-maradékokat a mindennapi zoknijaimhoz és az orránál kezdett fazont kötöm, már csak azért is, hogy mindet el tudjam használni anélkül, hogy azt kockáztatnám, hogy a befejezés előtt pár sorral elfogy.
24 szemmel kezdek, rövidített soros orrot kötök, és a lábfejet 48 szemmel kötöm körben. Ezeknek az önmintázó fonalaknak a festését általában 60 szemmel számolják, és, ha ennyivel kevesebbel kötöm, az valószínűleg eltolja a színmintát, és fura "pooling" hatást eredményezhet
Pontosan ez történt. Az egyik oldalon a sotét petrol és a sárga csíkozódott, a másik oldalon maradtak a kis foltok, és bár a két lábfej hasonló lett, ezen a képen mindkét oldalát mutatom.
