Csipke

Csipkekészítés a magam fura módján :-)

 Igen, tudom, hogy nem a cérnát, hanem az orsókat kellene fognom, de mivel kisgyerekkorom óta "fonalazok" (kötök, horgolok, hímzek, fonok, szövök, varrok, és még ki tudja mit), nekem MUSZÁJ a fonalat (umm, cérnát) éreznem az ujjaim között. Minden csipkés tanárom és barátom próbált lebeszélni róla, mert kikészítem őket ezzel, de ez van :-) 

Heti HV

Még mindig a napi politikáról (de ígérem, abbahagyom, és más, általánosabb dolgokról is írok majd, de van pár dolog, amit ki kell adnom magamból.

Annak ellenére, hogy nem nagyon érdekel a politika, a múlt héten a szokásosnál jóval több elemzést hallgattam a választásokról, arról, mit jelent majd  aglobális politikának, Ukrajnának, Európának, stb. 

Egy dolog, amit az összes ilyen elemző félreért: 

A magyarok nem azért szavaztak az Orbán rendszer ellen, mert nyalizni akartak Ursula von der Leyennek, hogy az EU elégedett legyen velünk, vagy azért, hogy betartsunk Trumpnak vagy Putyinnak. 

Nem. Őszintén szólva, nem vagyunk ennyire nagyvonalúak, nem látunk ilyen messzire. 

Azért szavaztunk az Orbán rendszer ellen, mert abból volt elegünk, ami ebben az országban zajlik. Hogy mindent elloptak, hogy az orzság Európa legszegényebb országává süllyedt, ahogy az ország lakosaival bántak, hogyan hajigálták ránk a félelem-kapányokat, a gyűlölet-kapmányokat, hogyan hazudtak a képünkbe napról-napra, hajnaltól pirkadatig, minden órában. 

Azért.

Félreértés ne essék, tudom, hogy ez a választás sok mindenre hatással lesz, de mi nem a nemzetközi elismerésért szavasztunk úgy, ahogy szavaztunk.

Ronda (?) zokni

Természetesen igencsak szubjektív kérdés az, hogy kinek mi a ronda, és még én sem vagyok biztos abban, hogy ez a pár zokni itt most csúnyácska-e vagy sem.

A fonal tetszett felgombolyítva, és elég jól mutatott azzal az egyszínű petrol/türkizzel, amit szétosztottam az orrához/sarkához/passzéjához. Azt gondoltam, hogy majd így néz ki megkötve:

Azzal a ténnyel nem számoltam, hogy az átlagosnál kisebb lábam van. 

Írtam már itt, hogy gyakran használok gombolyag-maradékokat a mindennapi zoknijaimhoz és az orránál kezdett fazont kötöm, már csak azért is, hogy mindet el tudjam használni anélkül, hogy azt kockáztatnám, hogy a befejezés előtt pár sorral elfogy.

24 szemmel kezdek, rövidített soros orrot kötök, és a lábfejet 48 szemmel kötöm körben. Ezeknek az önmintázó fonalaknak a festését általában 60 szemmel számolják, és, ha ennyivel kevesebbel kötöm, az valószínűleg eltolja a színmintát, és fura "pooling" hatást eredményezhet

Pontosan ez történt. Az egyik oldalon a sotét petrol és a sárga csíkozódott, a másik oldalon maradtak a kis foltok, és bár a két lábfej hasonló lett, ezen a képen mindkét oldalát mutatom.

Igazából azt találtam érdekesnek, hogy miután szaporítottam 4 szemet a sarok megfordítása után (ahogy szoktam), az egyik száron visznylag szabályos csíkok alakultak ki (ahogy eredetileg vártam) a másikon továbbra is foltokban kerültek egymás mellé a színek. Hát erre nem varrok gombot.

Valójában annyira nem bánom, ezeket a zoknikat többnyire ősszel/télen hordom, magasszárú cipőkben, bakancsokban, így a passzén kívül legfeljebb egy-két cm látszik majd.

Vagyis van egy új pár zokni a fiókomban. 

Heti mintamustra (kötés)

 

A nagy kutatásban, melyben *azt* a mintát igyekszem megtalálni, hihetetlen mennyiségű Ravelry oldalt átböngésztem, és bár amit kerestem nem találtam meg (még), rengeteg más, mutatós darabot viszont igen. 

Például átnéztem a Rebecca magazin által felrakott mintákat. Ezt az újságot mindig is kedveltem, kötöttem is belőle, például ezt a kabátot, most pedig egy másik mintát találtam nektek erre a hétre.

Nincs neve, csak úgy jelenik meg, mint " #03 Pullover mit Lochstreifen".

tetszik benne a csipkebetét, különösen az ujján, és a nőies szabásvonala.

Rövid Komment

Vissza az alapokhoz...

 

Heti HV - a választásokról

 Az igazság az, hogy soha nem igazán érdekelt a politika. PJ, Chris apja amolyan „hírmániás” volt, minden órában a híreket hallgatta, naponta több híradót nézett, és mindig azzal szekált, hogy nem látok az orromnál tovább, én meg úgy gondoltam, mindennapi életének problémái elől menekült a világ hírei mögé.

Persze, mindig is szavaztam véleményem is mindig volt, de igazából, mélyen soha nem érdekelt. Arra is kényesen ügyeltem, hogy ne legyen látható a véleményem pl. a social média felületein, még egy lájk formájában sem.

Mindez akkor változott meg, amikor látványosan, erőből, erőszakosan, sőt, meggyőződésem, hogy valami piti ügyért bosszúból elvették a KATA-t, és nemcsak elvették, hanem gyakorlatilag minden, addig KATA-val dolgozót kikiáltottak tolvaj-csaló-hazaárulónak. Több százezer olyan ember alól húzták ki a talajt, akik amúgy az állami segítségre várás helyett magukon segítettek, akiknek nem járt szabadság, segély, stb.

Nagy Ervint néhány évvel ezelőtt láttam élőben egy verses, zenés műsorban. Bevallom, elsőre nem volt túl szimpatikus, ahogy hanyagul ült, szétterpesztett lábakkal, a combok között kikopott farmernadrágban (ruhakészítő –is- vagyok, észreveszem, mit visel valaki), enyhén unott képpel, amíg más vendégek mondtak vagy épp énekeltek verset. Később, amikor kiállt a Marvel-szinkron-ügyben már sokkal jobban figyeltem rá, szinkron-fordítóként eléggé átéreztem a problémát, akkor is, ha a szinkronfordítók mindig legalul vannak, és mindenki beléjük rúg. Mindenesetre, ahogy figyeltem a megszólalásait, egyre inkább gondoltam úgy, ha egyszer a politikai pálya mellett döntene, ő lenne az, aki mellett nyugodt lelkiismerettel tenném le a voksomat.

Magyar Péter felbukkanásakor az járt a fejemben, végre egy tökös fickó, aki fel mer állni. Itthon azt mondtam, na, ezek ketten elvinnék a pálmát. Kb két nappal később jelentette be Nagy Ervin, hogy beáll Magyar Péter mellé, attól a pillanattól kezdve még nagyobb érdeklődéssel figyeltem őket.

Igen, tudom, hogy a FIDESZ-en belülről jött, és igen, nekem is megvannak a fenntartásaim, de mindezzel együtt, felállt, maga mellé, maga mögé állított embereket, és végre láttunk egy olyan embert, akinek elhittük, hogy lehet változtatni. Lehet, hogy egoista, lehet, hogy jó marketinges, sokminden lehet. DE, amit ez az ember az elmúlt két év alatt végigcsinált, akár fizikailag, az országjárásokkal, akár azzal, ahogy állta a felé érkező ütéseket, a felé dobált szart, hogy nemcsak a hálószobájába, de gyakorlatilag az alsóruhájába is benéztek és próbáltak fogást találni rajta, de nem hajlott meg, nem bukott el, az mindenképp tiszteletre méltó.

És Bödöcsöt, a humoristát idézve, ha ég a ház, és jön a tűzoltó, nem fintorgunk azon, hogy nem ilyet képzeltünk. Márpedig a mi házunk ég. Nem kicsit, nagyon.

Mindemellett, nincsenek illúzióim.

Nem egészen 20 évvel ezelőtt, amikor egy akkor közel 20 éves kapcsolatból (a gyerekem apjával) küszködve, próbáltam kilépni, egy barátom azt mondta: Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert nem lesz az. Sőt, iszonyatosan (itt ugyan más szót használt, de a jelentése nagyjából ugyanaz)  nehéz lesz. Piszok nehéz lesz, annyira, hogy néha azt hiszed majd, beledöglesz. De, hidd el nekem, egy idő után látod majd, hogy jobb lesz.”  Igaza volt, és ezt igyekszem tovább adni, amikor olyanokkal beszélgetek, akik hasonló elnyomó, bántalmazó kapcsolattal küzdenek.

Pontosan ugyanezt gondolom, a most következő időszakról is. Hihetetlen, de megcsináltuk, kiszavaztuk az Orbán hatalmat, „azért a víz az úr”. Vasárnap éjszaka (vagy inkább hétfőn hajnalban) úgy feküdtem le, hogy újra büszke lehetek arra, hogy magyarnak születtem. Ugyanakkor, tudnunk kell, hogy ami most jön, nem lesz fáklyás menet. Üres kassza, felperzselt, sőt, nemcsak felperzselt, sóval beszórt földek, felgyújtott hidak, mély árkok, szekrényekből kipotyogó hullák maradnak itt, és mindenért az új rezsimet fogják hibáztatni, akkor is, ha a bűnöket a régi követte el. Iszonyatosan kemény munka lesz, és komoly áldozatokkal jár majd ebből kimásznunk. Kössük fel, amit fel kell kötnünk, gyürkőzzünk neki, és figyeljünk, nagyon figyeljünk, hogy ne kelljen még egyszer „rendszert váltanunk”.

Fotók: Varga Norbert @Bodeszphoto

Rózsaszín Hortenzia

Miután elbuktam az Újévi Szerencsepulcsi kötést, de azért a fehér bringáspulcsit sikerült megkötnöm, szerettem volna, valamit tavaszra... 

Ez a rózsaszín fonal vagy egy éve a készleteimben lapult, és jóideje tudtam, hogy Elenor Mortensen Hydrangea pulcsiját akarom megkötni belőle, éd a minta színeit sem volt nehéz összeválogatni. 

Nem nagyom tudok sokat írni róla, mert eléggé hűségesen követtem a mintát.

Csak egy keskeny mintát adtam az ujján és a testen a bordásminta fölé, és kihagytam a hasítékot az oldaláról. ja, és a mandzsetta szélesebb a mintáénál, csak mert a széles mandzsettát szeretem.

Ez a pulcsi amolyan swoncsó (a pulóver és a poncsó közötti átmenet) lenne, a vállrésze ezért mélyebb, és mitán párszor már volt rajtam, nem igazán vagyok oda ezért a fazonért. Ha még egyszer megkötném (ki tudja, simán benne van, mondjuk más színekkel), kb ott választanám le az ujjakat, ahol a lila virágok után színt váltottam az élénk pinkre, és ezeket a pink virágokat már az ujján és a testen külön kötöttem volna.  

I promise, there is no foldline at the neck, on the pictures it was just because I forget to pull the sweater down after I took off my jacket. See the pic while I was wearing the jacket:

Pattern: Hydrangea by Elenor Mortensen

Yarn: various sockyarns

Needle: 2,5 (ribbing), 3 (stockinett) and 3,25 mm (pattern)

Pictures: Norbert Varga @Bodeszphoto.