Heti HV

Az 1840-es évek divatja UNAAAAALLMAAAAAS!!!

Tessék, kimondtam, hangosan. 

Itt, Magyarországon a 19. századi divat egyik sarokköve a katonai és a civil reformkori divat, mert, ugye az 1848-as forradalom és szabadságharc történelmünk fordulópontja. 

Ugyanakkor, egyet kell értenem a Frock Flick, bolgbejegyzésével, akik a "Death of fashion" (vagyis a divat halálának) hívták ezt az időszakot.

Bár eddig én nem mennék el, azt el kell ismernem, hogy divat-szempontjából nem ez a legizgalmasabb időszak, különösen, ha azt  is megnézzük, mi volt előtte és utána. 

Az 1830-as évekre a nők megunták a Napóleon-kori ("regency") empír divatot, a derék elkezdett visszakerülni az anatómiailag megfelelő helyére, a szoknyák szélesedtek, és igazán vicces, szórakoztató darabok születtek, hatalmas ujjakkal, fantáziadús szabásvonalakkal készült felsőkkel, és cuki frizurákkal. 

Csinos, átlapolós felsők:

Utána, az 1850-es évek végén, az 1860-as években jöttek a hatalmas broncsos szoknyák, a rácsos krinolinok, és megérkezett a varrógép, ami jelentősen lerövidítette a varrás idejét, így gyakorlatilag bármit, és bármennyi fel tudtak varrni egy-egy ruhára, és ezt rendesen ki is használták. 

És mi volt a kettő között? Unalom. 

Mármint a divat ciklikusságát ismerve, érthető, hogy az 1830 évek túldíszített, túlzó divatja után természetes, hogy a dolgok lecsendesednek, egyszerűsödnek, a divat is szemérmesebb lett, de, az isten szerelmére, gyakorlatilag két ruhatípus létezett, a legyező szabású felső:

és annak variációi:

És ez a másik típus:

Amikor jópár éve a reformkori (1840-es évek-beli) ruhámat készítettem, nagyon szerencsés voltam, hogy belebotlottam és beleszerettem egy, a Moszkavi Történeti Múzeumban található 1845-ös ruhára, aminek alapján a sajátomat megvarrtam az átlapolós fazonjával.

Most, ha olyasmit találok, ami csak egy kicsit más, és/vagy érdekes és rákattintok, tutti biztosan kiderül, hogy a) korábbi/1830-as, b) későbbi/1850-es darab. 

Tudom, hogy ez a legyező-szabású eleje annyira jellemző a korszakra, hogy érdemes megmutatni a látogatóknak/nézőknak/érdeklődőknek, de ismertek... nem szeretek arra menni, amerre mindenki más. 

(Ahogy a tegnapi bejegyzésben írtam, most már vane lképzelésem arról, mit/hogyan készítsek, de, erről majd akkor, ha eljutok odáig, hogy meg is valósítsam. 

Eltűntnek nyilvánítva

Látezik valami (talán indián?) mese, amiben azt mondják a hősnek, hogy néha meg kell állnia, és megvérnia, hogy a lelke utolérje.

Az elmúlt hetekben annyi minden történt, a londoni utazással, és a március 15-ei héttel, ami, történelmi hagyományőrzőként nekünk ez egyik legsűrűbb időszakunk. Ne értsetek félre, én úgy szeretem az életet, ha zajlik, és tipikus adhd nyilasként, a jelszavam, a "majd alszom, ha meghaltam", de néha még nekem is le kell lassítanom, hogy a lelkem utolérhessen, én meg utolérhessem magam a munkával. 

A Keddi utazós (remélhetőleg) a jövő héten visszatér, egy újabb londoni bejegyzéssel, most inkább a múlt hetemet (mármint a március 15-ei hetemet) hadd mutassam meg. 

Három félelőttöt a budai várban a Várkapitányságon töltöttem 12-18 éves gyerekekkel, ahol a reformkorról, az 1848-as forradalomhoz vezető időszakról beszélgettünk, az egyszerű(bb) emberek szemszögéből, én, főleg a divatról, mit és miért viseltek a nők, a csapattársam pedig hasonlóról, férfi-szemszögből, vagyis mit és miért viselt egy korabeli nemzetőr.  

(A képek az utolsó nap készültek :-) )

És, a hét témája, amúgy is a divat volt. Szombaton Gödöllőn voltunk, a Királyi Kastélyban, ahol elővezettük a kis divattörténeti műsorunkat a 18. század közepétől a 20. század elejéig mutattunk be példákat, és meséltünk a változásokról.

Norbi nem tudott eljönni velünk, a de itt egy kis részlet a tapsrendből, csak, hogy lássátok, mára tényleg minden évtizedből tudunk valamit mutatni.

(a videót Chris fiam készítette, és ő ugrott be erre a napra mint  a sofőröm és támogatóm is.)

Vasárnap pedig visszatértünk a Budai Várba, ezúttal a Történeti Múzeumba, ahova a kézzel fogható történelmet vittük.

Igen, a képeket nézve egyértelműm hogy bérmennyire is szeretem ezt a ruhát, és az egyik mesterművemnek tartom, túl sokat fogytam ahhoz, hogy elfogadhatóan álljon rajtam; magyarul lóg rajtam (ahogy mondjuk, mint tehénen a gatya). Namármost, minden szándékom és tervem megvolt egy új ruha készítésére, , gyakorlatilag hónapokat töltöttem azzal, hogy divatrajzokat, meglévő leleteket (múzeumi darabokat), nézegettem, filmeket, TV-sorozatokat, hogy ihletet merítsek (erről mondjuk a holnapi határozott vélemény rovatban), és végre sikerült kitalálnom, milyne legyen a ruha, beavattam az anyagot, még a próbadarabot is megcsináltam... És aztán félre kellett tennem, mert egy sürgős munka beesett, és több napot és éjszakát töltöttem a számítógéppel (mintha, amúgy nem lett volna elég dolgom.

Heti Mintamustra (varráshoz)

Bocs, hogy eltűntem (erről többet majd egy másik bejegyzésben), de itt egy újabb hétfő és egy újabb szabásminta-javaslat. 

Ezen a hétfőn a  Finch blouse  hoztam a Charlie Darwin Textile-tőls. 

Egy ideje követem Leah you-tube csatornáját, számomra a varázsszó a "len" volt, mert, ahogy ti is tudjátok, mániákusan szeretem a lent, anyagban is (és szöszben, fonalban, cérnában is). 

Ez a blúz-szabásminta azért került erre a listára, mert van benne némi történelmi hangulat, lenből tervezték, és a mintában egy sor különböző változat is van.

Találhatunk hozzá videókat is a You-tube-on, ami segíthet, itt van  EZ ami bemutatja a mintát, és minden tudnivalót elmond, vagy EZ a másik, ami segít azokat a cuki kis fodrokat elkészíteni. 

Az is tetszik, hogy a különböző tudásszintekhez különböző csomagok vannak, az alapcsomag, amiben a minta és a leírás van, a következőben egy csomó extra segítséget találtok az elkészítéshez, és a full extra, amiben minden benne van, ami ennek a blúznak az elkészítéséhez kell. 

Ha (amikor?) megvarrom ezt a blúzt én az alapot veszem meg, mert elég biztos vagyok a tudásomban, de a kiegészítő elemek segíthetnek a kezdőbbeknek. 

(U.i.: Ez NEM fizetett hirdetés, semmilyen kapcsolatban nem állok a minta készítőjével, nem beszéltünk soha, csak a vedói közül láttam jónéhányat. Tivbbá ezt a szabásmintát -még- NEM készítettem el, így nem tudom megmondani a valóságban mennyire jó, vagy sem, de abból, amit látok, szívesen adnék neki egy esélyt.)

Heti mintamustra (kötés

Talán észrevettétek, hogy olyan mintákat próbálok hozni, amik mások, mint a mostanávan divatos, kissé laza szabásvonaló, unalmas, semmilyen... nyáá. 

Itt van egy minta, amiben minden van. 

Zinaida a Berocco-tól /Alison Green-től.

Van benne csavartminta, csipke, a szokásostól eltérő fazon, kell ennél többet mondanom? 

Heti HV

Uhh, ohh.... megint egy olyan, ami nem lesz túl népszerű...

Timothee Chalamet és az opera/ballet megjegyzése.

Ismét egy olyan helyzet, amikor a világ ráront valakire, mint keselyűk a dögre, mert hangosna ki merte mondani amit gondol. (amit valójában még sokan gondolnak, legfeljebb nem merik hangosan kimondani, pláne nem nagyközönség előtt. Vagyis azt, hogy nem érdekli az opera és a ballet, és szerinte a legtöbb embert sem érdekli egyik sem. Most meg mindenki, és mindenkinek a nagyanyja arról posztolgat, hogy ők IGENIS MENNYIRE SZERETIK (az operát és a ballettet).

Persze, én bölcsész vagyok, és "amolyan művészféle" (na jó, kézműves), és az ilyen véleményekkel vannak tele a social média falaim, de például Norbi, pasi, IT-s, ráadásul a családja egy kis faluból származik, na ő teljesen más dolgokat lát a Facebookján.

Másrészről épp egy hírt dobott fel a net, miszerint "T.CH esélyei az oscar megnyerésére jelentősen csökkentek."

Hogy én mit gondolok? Tudom, nem elegáns beismerni, nem vagyok nagy operarajongó, még ballet rajongó sem. Látom és értékelem a belefektetett munkát, a teljesítményt, de, ha megtehetem, másfajta színházat választok. És szerintem, sokkal többen vannak olyanok, akiket nem érdekel (az opera és a ballet), mint, akiket igen, de szerintem egyik típus sem jobb vagy rosszabb.

Joga van Timothee Chalamet-nek a véleményéhez? Igen.

Igaza volt Timothee-nek? Igen. Oké, talán nem "senkit sem érdekel", mert az Internet reakciókat látva azért még vannak rajongók, de ismerjük be, az opera és a ballet már nem tartozik a kultúra fő vonalába. Minden tiszteletem az énekeseknek, a zenészeknek, a táncosoknak, de a jegyek az előadásaikra egyre kevésbé megfizethetőek az átlagembernek, és egyre több és több alternatíva áll rendelkezésre, ha szórakozásról van szó. 

Does Timothee Chalamet has the right to his opinion? Yes. 

Okosan fogalmazott? Nem. Persze, ezerféleképpen lehetett volna másképp, jobban, kevésbé lenézően, kevésbé bántóan.

El kellene ezért veszítenie az esélyeit az Oscarra? NEM. Az Oscárt a színészi teljesítmény alapján kellene adni és nem azért, mert szereti valaki az operát és a ballettet vagy sem.

Értem, hogy az opera és ballett népszerűségének csökkenése igencsak keserű pirula  művészeknek és a rajongóknak, de nem Timothee Chalamet-en kellene elverni a port ezért.

Oh, BTW, nem vagyok egyedül a véleményemmel (angolul olvasóknak) a Vanity Fair cikke, a The Week cikke, és az msnow cikke, és ez csak az első 3 találat a "was Timothee Chalamet right about opera" (igaza volt-e Timothee Chalamet-nek az operával kapcsolatban) keresésre, de bőven lenne még.

U.i.:. Ki tudja? az is lehet, hogy szándékosan csinálta az egészet, hogy felhívja a figyelmet ezekre a művészeti ágakra.

Keddi utazós - a Természettudományi Múzeum, Londonban

Mivel volt, aki azt mondta nem olyan rossz ötlet... ez a rovat nem biztos, hogy minden héten lesz, de megteszek mindent, hogy hozzak utazós képeket. És, mivel nemrég jöttünk vissza londonból, ezzel az úttal kezdem. 

Amikor megérkeztünk, első utunk a Victoria és Albert múzeumba vezetett, fel akartam venni a tagsági kártyámat, mert addig nem tudtam nyugodtan lélegezn, amíg nem voltam benne biztos, hogy TÉNYLEG be tudok menni a kiállításra (de erről majd a jövő héten). Ugyanakkor, nem akartam már akkor berohanni a kiállításra, hajnalban indultunk, minimális alvással, álmos voltam fárat, és úgy akartam odamenni, hogy maximálisan tudok mindenre figyelni, és magamba szívni a kiállítást. 

Azt is akartam, hogy Norbertnek is jusson élmény, olyan múzeum, ami ŐT érdekli (igen, minden ruhát megnéz velem, amit csak akarok, de mégiscsak pasiból van). Azt a két múzeumot javasoltam, ami gyakorlatilag "az utca túloldalán" van (a Természettudományi, és a Tudmányos múzeumok), és a közelebbit választotta, így a Természettudományi Múzeumba mentünk (Natural History múzeum)

Bevallom, voltam már a Tudományos múzeumban és a British múzeumban, és kevésbé voltam lelkes, de abszolút kellemesen csalódtam. 

Először is ezek a múzeumok ingyenesen látogathatók. igen, elfogadnak adományokat, de nem nyaggatnak vele (mint pl a Tudományos múzeumban, de az megint egy másik történet).

Well, I admit, I have been into the Science Museum and the British Museum before, and was less enthusiastic, but boy, was I pleasantly surpised. 

Most éppen fut egy Földrengések és Vulkánok kiállítás, amibe ezen a mozgólépcsőn lehet bejutni:

Nézzétek meg közelebbről:

Utána pedig rengeteg dolgot ki lehet próbálni, például hogyan működik a szeizmográf, hogyan mozognak az elemek (szél, víz, stb), hogyan keveredik a kő és a homok, hogyan folyik a víz, és a legtöbb interaktív módon ki is próbálható. 

Hol vannak már azok a múzeumok, ahol az ember csak nézett ki a fejéből? 

Egy szobát berendeztek egy japán boltnak, és, amikor az ember bemegy, megtapasztalhatja, hogyan mozognal a dolgok, amikor egy földrengés eléri..

A vulkálok és földrengések kiállításon kívül rengeteg érdekes dolog van még a múzeumban, ami hatalmas. Mondom HATALMAS. közel 20 ezer lépésnyit sétáltunk csak odabent a múzeumban. 

természetesen megmutatják az ember fejlődését:

Vannak dínók:

A nagy kék bálna:

És rengeteg érdekes dolog.

Még dodók is. (Ha olvastál valaha Jasper Fforde regényt... :-), így néznek ki. )

Ha bármikor van pár órád Londonban, menj. 

Igazából soha nem voltam oda sem a biológiáért sem a földrajzért, de még én is rendkívül élveztem, el tudom képzelni, mit adhat azoknak, akiket igazából érdekel. 

Heti mintamustra (szabásminta)

Az utóbbi időben hogy is mondjam, a vágyom szó talán túl erős, de erőteljesen motoszkál bennem a gondolat, hogy szeretnék egy piros, bőr motoros dzsekit. Igen, tudom. Se pénzem nincs rá, se helyem, ahova elheteném, és még csak ki sem tudnám használni igazán. Aztán arra gondoltam, mi lenne ha, varrnék magamnak egy piros dzsekit, mondjuk bársonyból vagy kordbársonyból, akkor ki lenne elégítve ez a vágyakozás? 

Pillanatnyilag keményen igyekszem ellenállni a késztetésnek, hogy 1) vegyek egy piros bőrdzskit, 2) megrendeljem a neten fellelhető összes piros bársonyt, de bevallom, hogy a szabásmintákat azért elkezdtem nézegetni, és próbáltam megkeresni a legjobb motoros dzseki szabásmintát. 

Mindezenközben pedig belebotlottam abba a szabásmintába, amiről úgy gondolom, megfelelő jelölt lehet a hétfői mintamustra rovatba. 

Ez a  Shimla jacket. 

Totál odavagyok az állógallérjáért és a keskeny fodrokért. 

Ha olyan helyen dolgoznék, ahova mindennap be kellene járnom, biztosan varrnék egy ilyet magamnak, de, mivel többnyire itthonról dolgozom... nem vagyok biztos abban, hogy hozzájutok. 

Attól még igencsak tetszik.