Táncolós nacik

A fogyás, akkor is, ha szándékos és az ember keményen megdolgozik érte, nem mindig napsütés, móka és kacagás. Bármennyire is örülök anak, hogy kisebb ruhákat hordhatok, és azt vehetem fel, ami tetszik (ahelyett, ami éppen rámjön), azért a dolognak árnyékosabb oldala is van. 

Mint például, hogy szinte minden történelmi ruhámat újra kell varrnom - bár ezt nem bánom annyira, mert most már sokkal jobbakat, sokkal jobban átgondoltan tudom elkészíteni, eleinte egyrészt a tudásom sem volt meg, és sokszor a sebesség fontosabb volt. 

Másrészről, szinte minden lóg rajtam, nemcsak a ruhák, hanem a combom, a karom, a hasam, a bőröm, és ez sokkal rosszabb. Úgy döntöttem, teszek valamit, és táncos kardió-órákra kezdtem járni, de ehhez kellett pár ruhadarab. Persze, sport-melltartók és ujjatlan pólók is kellettek, azért ezeket nem kezdtem el varrni, de nadrágokra is szükségem volt. 

Bő szárú, buggyos, "barrel leg" (hordószárú) nadrágokra vágytam, és úgy döntöttem ezeket megvarrom. 

Átnéztem az ETSY-n kapható szabásmintákat, kiválasztottam egyet, és varrtam egy használható mock-upot, egy nagyon-nagyon régi darab maradék futterból (ezt az anyagot még akkor vettem, amikor az unokaöcsém született, 34 évvel ezelőtt: kis kezeslábasokat varrtam az újszülöttnek, aki azóta már komoly felnőtt), és alaposan átgondoltam, mit változtatnék. 

Hogy a buggyos fazon kicsit jobban hangsúlyozzam, kicsit elvettem a derekából, pár centit viszont hozzáadtam a szárához, de a legaljából is elvettem kicsit. És átrajzoltam az eleje zseb formáját.

Az elsőt fehér pamut-futterből készítettem (a másikhoz képest ez viszonylag új anyag, alig pár éves).

Sajnos a kéttűs ipari gépem nem működik, és a háztartási, amit ikertűvel lehet használni, nem bírta a 3-4 réteg futtert, így a az egytűs gyorsvarróval készítettem a dupla dísztűzést. Nem kellett, hogy rugalmas legyen, így nem volt gond. 

Ahogy a rugalmas anyagaim között ástam, egy olyan jött szembe, ami -ismét- nagyon régi darab. Az I Love Textilben vettem, de nem emlékszem, hogy pontosan mikor. Az biztos, hogy vagy akkor, amikor Chris pár éves volt és Príma-tornára jártam, vagy még korábban. Mindig is szerettem ezt az anyagot, bár kimondottan tréning-ruhának, macinacinak- kapucnis felsőnek való anyag, nem különösebben rugalmas, és gyönyörű koptatott-farmer kék. Nem csoda, hogy évtizedekig őrizgettem.  Emlékszem, annak idején is egy tréning nacit varrtam belőle.

Úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy ismét varrjak belőle.

Ugyanazokat a változtatásokat alkalmaztam, mint a fehérnél, a dísztűzéseket az egytűs gyorsvarróval tűztem. Ezúttal azonban a hátsó zsebeket is felvarrtam. 

Mivel mindkét nadrágot sikeresnek könyveltem el, fogok még ilyen nadrágot varrni, valószínűleg más szabásmintákat is kipróbálok majd.

Since I can categorize both pants as a succes, I will make other ones, probably trying other patterns as well. 

Szabásminta: Kaashi Patterns

Anyag: I Love Textil

Fotók: Bodeszphoto

Heti mintamustra (kötés)

 Pride-hónap van és egy pride pulcsit hoztam

Pride sweater.

Azért van két gondolatom, ami mehetne akár a heti vélemény bejegyzésbe is, de jöhet akár ide is. 

Szóval, miközben teljes szívemből támogatom az LMBTQ közösséget és tagjait, ugyanakkor kimondottan nem tetszik a tény, hogy a szivárvány színeket manapság csak és kizárólag a meleg közösséggel hozzuk kapcsolatba. 

A szivárvány színei a színe gyönyörűséges sorrendje, és ennek a szín.szekvenciának sok-sok jelentése van, többek között a remény, a változás és a harmónia. Mindannyian vágyhatunk ezekre és még többre, anélkül, hogy ehhez a közösséghez tartoznánk. 

Mindig is szerettem a szivárvány színeket, sok-sok gyapjút és fonalat festettem ilyen színűre, több darabot is kötöttem ezekkel a színekkel... és még tervezek is jópárat.

Özvegy Ráthné szoknyája

Ráth Györgyné, (született Melcsicky Gizella) az iparművészeti múzeum első igazgatójának felesége volt, aki a 19./20. század fordulóján élt. 

Történelmi újrajátszóként már korábban is megjelenítettem a karakterét, egy, a Ráth villában játszott (ami ma múzeumként működik) szellemkereső játékunkban. Akkor turnűrös ruhában voltam, arra hivatkozva, hogy az volt Gizella fiatalkorának divatja és ez volt a kedvenc stílusa, ezért ebben kísért a házban. 

Az idén egy valódi esemény újrahátszását terveztük, amikor is Ferenc József császár és magyar király, nem sokkal ráth György halála után meglátogatta a villát. 

Először azt mondtam, hogy nincs gyászruhá, és varrni sem tervezek  fekete holmit, azt kell kitalálnunk, hogyan tud a meglévő holmijaim közül valamelyik működni.  

Ugyanakkor már elültették a bogarat a fülemben (vagy, ahogy angolul mondják, a méhecske ott zümmögött a kalapom alatt). Ugyan itt is elmondtam már többször, hogy nem szeretem a fekete színt, ha tehetem, nem hordok fekete ruhát. De a pár éve varrt fekete rokokó ruha nagy siker volt, és igencsak megkedveltem a karácsonyi műsorban használt fekete boszorkény-cuccot is. Különben is kihívásnak éreztem, és mikor mondok én nemet egy kihívásra?

Első kísérletként a fekete-fehér csíkos szettet készítettem el (itt /ingblúz, itt/szoknya és itt/blézer), de ez a szett végül túlságosan steampunk-os lett...

Természetesen, ijesztő sebességgel kattogtak a kerekek a fejemben, amin kicsit sem segített, hogy a kedvenc anyagboltomban (I Love Textil, mi más?) egy tekercs, szépséges, kissé fényes, fekete viszkóz-len anyagba botlottam. 

Elballagtam a közelünkben levő rövidárú nagykerbe, ahol vettem néhány tekercsnyi fekete pamutcsipkét, és nekifogtam, hogy kipróbáljam a you-tubon talált csipke-betét-varrás technikáját. A hosszanti varrásokba illesztett csíkoknál többet akartam, így a szoknya elejébe három, V alakú betét került. 

Most a "nagyobb" századfordulós szoknya-szabásmintábat használtam (amit Angela Clayton tervezett). Korábban is használtam már (itt és itt). Szeretem ezt a mintát, különösen a szinte félkör alajú hátát, de azok a problémák, amik előszrör is gondot okoztak, még most is megvoltak. Vagyis, a szoknya messsze túl hosszú, és uszályos, úgy, hogy nincs megjelölve, hol kellene elvágnom, ha le akarom hagyni az uszályt. Gondot okozott, hogy eltaláljam a megfelelő hosszt, véletlenük kissé túl rövidre vágtam... végül, be kellett toldanom a hátába egy kis darabot (igaz, hogy a mondás szerint a tolás korhű.)

Gondolkodtam rajta, hogy tegyek a szoknyára zsebet, de a csipkebetétek miatt, több energia ment volna el, mint, amit rászántam. Ugyanakkor, bár a képeken nem látszik, a dereka alatt azért egy kisebb órazseb meglapul, és egy kis hurok is lapul az övpánt széle alatt. Mivel nincs "chatelanie"-m, ezért a kis zsebórámat ebbe a hurokba akasztom, a mini-zsebbe pedig zsebkendőt, és vagy a modern karórámat teszem.

A szoknyáról ennyit, de ne menjetek messzire, hamarosan mutatom a hozzá tartozó blúzt is.

Anyag: I Love Textil

Szabásminta: McCalls 8231

Foto: Bodeszphoto

Bogár a fülemben

Támadt egy ötletem -még- egy többé-kevésbé rendszeres bejegyzés-rovatra. 

Sokszor mondom az embereknek, hogy nem, tényleg nem szeretnék tudni, mi folyik a fejemben.

Gyakran gondolatok, tervek, figyelemelterelődések gyors egymásutáni váltakozása. 

(Igen, tudom, valószínűleg felnőttkori, női ADHD-m van- nem diagnosztizált, leginkább azért nem, mert vagy 3-500 eze forint lenne egy diagnózis, vagy több éves várólistát kellene végigvárni).

Mindenesetre ezek a gondolatok erőteljesek, néha olyan erősek, hogy tele van velük a fejem, különösen amikor... sétálok, varrok, fürdök, főzök, takarítok, vagy akármi. Ráadásul sokszor töltök időt azzal, hogy ezekkel a gondolatokkal kapcsolatban kutatok, mert egyszerűen nem hagynak békén. 

Mint például az a pulcsi, amit anyukám kötött nekem és elveszett Miamiban. 

Vagy épp csak egy gondolatfolyam, mint, amikor egy hosszú fekete szoknya alól kikandikáló piros cipőorr miatt egy teljes öltözéket kellett összeraknom, egy kézzel kötött kardigánnal megfejelve.

Mindez megmagyarázhat pár dolgot, talán segíthet rendet rakni... nem nem rendet rakni, talán csak rámutatni egy halványan látható ösvényre a sűrű erdőben. 

Mit gondoltok? érdekes lehet?

heti HV

Egy: igen, az ember telefonja, internetje, facebookja, és egyebek, figyelnek és hallgatóznak. Hetekig az elém pakolt hirdetlsek tele voltak epe-gyógyszerekkel, most meg hajmentő, hajhullást-megállító módszerekkel, olyasmikkel, amit a hajunkra (fejbőrünkre) kenünk, mondjuk Minoxidil, rozmaring olaj és hasonlók helyett.

Kettő: nekem komondottan jó tapasztalataim vannak a rozmaringolajjal, de ettől függetlenül, még, ha el is hiszem, hogy két hét-egy hónap alatt a hajam erősebb, sűrűbb, stb lesz, azt már nem tudom elhinni, hogy a növekedő babahajak helyett 8ami már önmagában felérne egy csodával), a hajam egy hónap alatt egy évnyit nőne (ahogy a reklámok képei mutatják).  

Programajánló a múzeumok éjszakájára

 A Mare Temporis esetében két olyan dátum van az évben, amikor, ha valaki tőlünk szeretne műsort, az legalább egy (de bizonyos esetekben inkább két) évvel korábban érdemes lefoglalnia azt. 

Az egyik ilyen március 15-e és környéke, a másik pedig a Múzeumok Éjszakája. 

A Múzeumok Éjszakája az a nap, amikor az alapítvány osztódással szaporodik, mindenhol IS ott van. 

Az idén is megtaláltok minket, több helyen is, az Aquincumban, a Ráth villában a Magyar Tudományos Akadémián. 

Velem, a Róth Miksa Emlékházban találkozhattok, ahol a budapesti Csikágóról szóló műsorunkkal / városrészi sétánkkal gazdagítjuk az este programját. 

Mesélünk a környékról, az állatorvosi egyetemről.

A városrész iskoláiról...

Életéről...

és pletykáiról. 

Az esemény linkje ITT!

Gyertek, nézzetek/hallgassatok meg bennünket!

Heti mintamustra (varrás)

Ahogy már említettem, bírom a vicces formájú nadrágokat, amik mostanában divatosak, legyen az patkó, hordó vagy extrán széles szárú fazon. 

Most egy olyan darabot hozok, ami a farmernaci, a cargo-nadrág, és a buggyos macinaci közötti keresztezés eredménye :-) 

Ez a Lemon trousers. (Citrom nadrág)

Az oldal (így feltételezem a leírás is) francia, de úgy gondolom, némi tapasztalattal össze lehet rakni. 

Én biztosan felveszem a megvarrandók listájára.