Rövid Komment

Miért van a készleteimben nemcska cérna, de hímzőfonal, díszítés és egyéb kellék olyan színben, ami tökéletesen meg a leglehetetlenebb árnyalatú rózsaszín anyaghoz? 
 

Heti HV

A múlt hét végén a Derby-n jártunk, ahol az egyik program a "lovas színház előadása" volt.

Namármost, én kedvelem a lovakat, SZERETEM a színházat és IMÁDOM a musicaleket... sőt, teljes szívemből egyetértek a mémmel:

Bárki, aki azt mondja, azért nem szereti a musicaleket, mert a való életben senki sem tör ki csak úgy egy dalban.... nyilvánvalóan nem járt még nálunk. (vagy nem ült a kocsinkban...)

De néhány (izé, három) rockopera-számot (rosszul) elénekelni, miközben a közepesnél gyengébb lovastrükköket mutat be valaki...

az NEM színház és NEM zenés színház. 

a lovak és a dalok semmit nem tettek egymáshoz, nem erősítették egymást. 

Épp ellenkezőleg. Olyan rossz volt, még én éreztem szekunkder szégyent.

Helló Rokokó

Miután komoly mennyiségű századfordulós/késő viktoriánus ruhát láttatok itt (és még fogtok is, van még jópár olyan tétel, amit még nem mutattam meg), de időközben eljutottunk arra a pontra, amikor teljes erőből ráfordulok a rokokóra. 

Először is egy pár pannier, az egyik csapattársamnak. 

Sokat beszéltem már arról, hogy a történelmi ruháknál minden a sziluettről szól, és az, hogy elérjük a korszakra jellemző alakot, nagy mértékben függ a megfelelő alsóruházatról. 

A 18. századi széles szoknyákat ilyen panniers-ekkel alakították ki (a szó a teherhordó szamarak nyakára tett kis kosárkákból származik):

Mint korábban is, a Leimomi oldalán talált tutorialt használtam (be akartam linkelni, amikor először csináltuk a miénket Annával, de úgy tűnik, hogy annak idején csak az Instagramon és a Facebook-on posztoltam róla. 

Mindent a saját készleteimből használtam, bár épp mindenről meg tudom mondani, hogy hol vettem és mennyiért. 

A barátom/csapattársam örült a panniernek, és azzal a fekete alsószoknyával is felpróbálta, amit a Mária Terézia ruhához szoktam használni.

 

Folyt köv. :-)

Heti Mintamustra (varráshoz)

Miközben a tökéletes hordószárú ("barrell leg") nadrághoz keresem a mintát, belebotlottam a...

Madrone pants. Jópofa, egyszerre létszik bonyolultnak mégis egyszerűnek, és a Sew Liberated mintája.

Amúgy meg érdemes körülnézni az Instagramon a kész projektek között, igencsak változatosan alkalmazhatónak is tűnik.

Lépések - inglúz és mellény az új bringás szetthez

Ahhoz, hogy a piros kabátos, csíkos szoknyás bringás összeállítást megcsináljam a gumikerék-hirdetés képről (részletek a bogár a fülemben bejegyzésben)

szükségem volt egy inglúzra a kabát/blézer alá, de, ha már belekezdtem, a teljes elképzelést átgondolva, a fekete taftszoknyás divatrajzzal együtt, ahol jól látható egy fehér mellény a blézer alatt)...

úgy döntöttem, hogy egy lendülettel a mellényt is megcsinálom. Gondoltam arra, hogy kipróbálok egy másik szabásmintát, de, ahogy mondjuk a járt utat a járatlanért el ne hagyd (na, jó, ez nem indig jó tanács, klassz kis kalandokat lehet találni a járatlan utakon is, nnna), de időt is spóroltam azzal, hogy a jól ismert, jól bevált Black Snail szabásmintához fordultam.

Az anyag ügyében egy ideje volt egy darab, elég grafikus mintájú fehér a fehéren damasztom... de éppolyan fehér volt, ami sem igazi törtfehér, sem igazi optikai fehér (tudjátok, az igazi otikai fehér a mániám), és furán mutatott a hófehér inggel... 

Láttam damasztot az egyik I Love Textilben (sőt vettem is belőle egy nagyobb darabot egy későbbi, más korszakhoz tartozó szoknyához), berohantam megkérdezni, van-e még belőle, de a tekercsnek hűlt helye volt. 

Megkérdeztem az eladót, aki azt mondta, eladták, majdnem az összeset, de talán van mé valahol egy kisdarab belőle. Jó sok időt eltöltött a kereséssel, mire megtalálta a pult alatt, de megvolt, rám várt, pont akkora, ami épp elég egy mellényhez. Még mindig nem teljesen optikai fehér, de sokkal jobban mutat  hófehérrel, és a damaszt apró virágai igazán cukik. 

Persze, megint elfelejtettem a varrás lépéseit befotózni, de egy képet találtam arról a pillanatról, amikor már összetűztem a külső és a belső réteget, de még nem fordítottam ki. 

Az inghez ugyanazt a Truly Victorian szabásmintát használtam, amit a csíkos inghez, bár most a vállbetét nélküli változatot választottam. A fehéren fehér csíkos anyag a készleteimben volt, ugaz, eredetileg - természetesen- az I love Textilben vettem. 

Nem bírtam ki, hogy ne használjak el egy darab maradék csipkét, amivel a mandzsettát és a gomboláspántot díszítettem. 

Anyag: I love Textil

Inglúz minta: Truly Victorian

Mellény minta: Black Snail

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Hétvégi Programajánló

Július közepe van, és ez azt jelenti, Visegrádra megyünk!

Mátyás király reneszánsz palotájába, ahol lesznek lovagok és lovagi játékok.

A palotakert előtti utcarészen lesz mindenféle vásár.

Ugyanakkor, a palotakertben Történelmi vásár lesz, ahol az ember beszerezheti a készletébő hiányos korhű darabokat (főleg, ha a 16. századi korszakokkal foglalkozik).

A palotában kézművesek lesznek és Aragóniai Beatrix királynő (mátyás király felesége) udvarhölgyei. 

Bezsélgethettek velünk a korabeli szépségtrükkökről, kézimunkáról (csipkéről, fonásról, hímzésről), és korabeli játékokat is játszhattok. 

Gyertek látogassatok meg minket. 

A facebook eseményt ITT találjátok. 

Heti HV

 Az egy dolog, hogy egy eredetileg fotók megosztására kitalált felület, az Instagram mindent megtesz, hogy elfelejtsük az eredeti szándékot/célt (a képek megosztását), és arra próbál kényszeríteni, hogy videókat ("reels"-eket) osszunk meg, de az igazán bosszantó az, hogy semmilyen digitális fotó készítésére alkalmas eszköz (telefon, fényképezőgép) által készített kép mérete nem jó arra, hogy egy-az egyben feltöltsük. Vagy túl széles, túl magas vagy túl keskeny, vagy buherálni, szerkeszteni, vagy vágni kell, és még így is lutri (már az olyan nem fotográfus bölcsészeknek, akiknek a képméretek, pixelek száma, stb nincs a fejében), hogy mi látszik és mi nem a feltöltött képen.