2022. január 24., hétfő

Halogatás, avagy a 18. századi piros köpeny

Mert, ha az embernek egy 19. századi báli ruha felsőt kellene varrnia, akkor 18. századi piros köpenyt csinál, ugyebár. Tökéletesen logikus, nem? 

Tulajdonképpen az történt, hogy a hagyományőrzők hagyományos év végi korcsolyázása az idén az év elejére csúszott, és bár volt remek ötletem az ügyben, válaszként a mit vegyek fel örök kérdésére, az időkeretbe nem tudtam belepasszírozni, bárhogy igyekeztem. De valamilyen ruha akkor is kell, de be kell vallanom, a történelmi ruhatáram egyelőre nem igazán tél-kompatibilis. A legtöbb szabadtéri esemény késő tavasszal, nyáron, kora ősszel van, ha télen csinálunk valamit, az zárt térben történik.

Ideje tenni valamit ez ügyben, ugye? Amikor először vettem részt az Alapítvány színészcsoportjának előadásában, még 2017 márciusában, kölcsönruhában, ki kellett szaladnom valamiért, kölcsönkaptam egyik társunk (katonai) köpenyét. Imádtam, és azóta akartam magamnak egy köpenyt. 


Tudtam, hogy a piros köpenyek a 18. században és a 19. század elején végig rendkívül népszerűek voltak, de valamiiért nem akartam pirosat. Fogalmam sincs miért, de emlékszem, hogy ki is mondtam, le is írtam, pirosat nem... tényleg nem tudom miért, talán inkább kéket szerettem volna? 

Egészen addig a pillanatig, amíg mindannyiunk kedvenc I Love Textil boltjában nem botlottam bele egy szuperolcsó, ugyanakkor szupervastag, mégis elég puha gyapjú szövetbe, talán még 2018-2019 környékén. Az egyik szövött széle sérült volt, olajos koszfoltok, és pár centis szakadások egyenletes távolságban, de annyi volt belőle, úgy gondoltam, akkor is marad elég egy nagyvonalú köpenyre, ha a szélét levágom.

Ez az anyga utána évekig megvolt, de olyan vastag, olyan nagy darab, hogy bárhogy próbáltam összehajtogatni, sehogy sem fért egyetlen helyre sem, ahol egyébként az anyagaimat tartom. A kanapén lakott hát, ott rakosgattam ide-oda. Igen ott. Nem nagyon használjuk a kanapét, inkább csak rakodófelület. Szóval ott porosodott, néha átraktam a másik oldalra, és arra gondoltam, most már tényleg kezdenem kellene vele valamit. 

Az évek sorá kutattam a piros köpenyek után, megnéztem a képeket a pinteresten, az interneten fellelhető szabásmintákat, konzultáltam a varrós csoportokkal. Mi a legjobb megoldás? Legyen félkör? Egész kör? valahol a kettő között (Az anyag vastag, és van súlya, elég a félkör, különben megszakadok tőle). Egy darabból szabva? (a legtöbb minta nem egy darabból van, különösen mert akkoriban az anyagok keskenyebbek voltak). Hasíték a karoknak (nincs). Mi a helyzet a kapucnival? A képeken mutatós legyező formájú rakások vannak, azt hogy csinálják? Hogyan csatlakozik a kapucni a köpenyhez?

Most úgy döntöttem, a leggyorsabb megoldás a "Mit vegyek fel a korcsolyázásra" az, hogy végre megcsinálom az a köpenyt. 

Amikor kinyitottam az anyagot kissé megijesztett, hogy nem csak a széle sérült, de a belsejében is vannak gondok, talán ugyanaz sértette meg, mint a szélét? talán molyok voltak, talán valami más. Mindenesetre elég nagy sértetlen darabok voltak, csak okosan kell bánnom vele. 

Ott repült a "oh bármit csinálhatok, hiszen mindenre is elég az anyagom" és jött, a "na hogy lehet a legtöbbet kihozni az épen maradt részekből". Ugyebár a toldás történelmileg hiteles megoldás, és a kereséseimben amúgy is ez a minta jött fel a leggyakrabban, így ezt használtam alapnak, de a pontos méretezés, és a kapucni formája már saját kútfőből történt.  

A varrással eléggé kapkodtam, közben nem fotóztam, be kell érnetek az elkészült darabról lőtt képekkel. 
A két hosszú varrást géppel varrtam, de belül kézzel öltöttem le, hogy megakadályozzam az anyag foszlását. 
Az alsó szélét is kézzel hajtottam fel. 
Úgy döntöttem, a kapucnit levehetőre csinálom, így a köpenyt korábbi korszakhoz is tudom használni. 
Még nem vagyok benne biztos, hogy ezek a hosszúkás fémgombok a legjobb megoldás, de az első alkalommal működött.
Sajnos kapocs ügyben nem túl nagy a választék (és az E-bay rendelések nehézkesek és drágák lettek) azt kellett használnom, amit találtam. Az eredeti műbőr fülecskét, amivel fel kellett volna varrnom leszedtem, mert kb kétszer szúrom bele a tűt, és szakad az egész, kicseréltem egy kis félbehajtott ripsz szalagra... Vagyis, áttúrtam a szalagos dobozaimat, találtam egy kis darab bársonyszalagot, levágtam, megpörköltem a két végét, hogy lezárjam, beleraktam a karikába, úgy gondoltam, hogy duplán jobb lenne... Visszamentem a dobozokhoz, hogy vágjak egy hosszabbat, de nem találtam az eredeti szalagot. Egyik dobozban sem. Eltűnt. Teljesen. Totálisan. Fogalmam sincs hova. Szerencsére, mielőtt kitört volna belőlem a sírás az eltűnt szalag miatt, találtam egy kis ripsz-szalagot, ami félbehajtva erősebbnek tűnt a bársonynál is. Remek. 
A kapucnit selyemmel béleltem. Volt egy piros selyem ingem, még Miamiból hoztam haza, a 90-es évek végén. Évtizedek óta nem használtam, de nem dobtam ki, mert... hát... mégiscsak SELYEM. Amikor a köpeny anyaga hazajött velem, kitaláltam, milyen remek bélés lenne az ingből, és azután a piros anyaggal együtt pakolgattam ide. oda évekig. Végül is, épp ki tudtam a két oldalából szabni a kapucni két oldalát, úgy, hogy pont a két darab közepén fut az ing oldalvarrása, de azt már fentebb is megbeszéltük, hogy a toldás az hiteles. Authentikus. Tenti. 
A kapucni esetében is, a két hosszú varrás, ami a kapucni alsó és felső szélét lezárja géppel készült, de a visszahajtott szélt kézzel öltöttem le, a hajtások rögzítése, a kapucni hátának összevarrása, kézzel.

Addigra kitaláltam, hogy egy kis kerek gallérhoz rögzítem, ezt a varrást szintén géppel varrtam. A ferdepántot, amivel a varrást eltakartam a selyeming ujjából vágtam ki, és kézzel varrtam le, szintén kézi varrás a kis gallér széleinek visszahajtása. 


És most már megvan a tökéletes piros köpenyem.
Modell képek: Norbert Varga (@Bodeszphoto)
Részletképek- a telefonomról.

2022. január 5., szerda

UPK, az újévi piros...

 Mára már hagyomány, és boldogan jelentem, hogy nemcsak nekem. ..Angela barátnőm kezdte el, és most már egy egész FB csoport köt velem újévi szerencsepulcsit. 

Ugyanakkor, a decemberrel kissé elcsúsztam, többnyire magam elé állított feladatok miatt, és kivételesen nem készültem fel előre. Egyrészről, december 31-én is az utlsó pillanatokig dogoztam, és , hát úgy voltam vele, van egy rakás piros fonalam, majd csak kitalálok valamit éjfél után.

Közben azonban támadt egy ötletem, egy konkrét darabra, de amikor elkezdtem "A Készletben" kutakodni, rá kellett jönnöm, hogy ehhez a darabhoz több kell, mint a nálam nagyjából standard-nek számító 4-500 grammnyi fonal (egy típusból). 

Ahogy kutakodtam, úgy gondoltam, hogy több lehetőségem is van...

Készíthetek egy fair Isle pulcsit, mondjuk szürke alapon, többféle pirossal, mert, ha valami, ház zoknifonalam tonnaszámra van. Ugyanakkor van már egy színes fair isle pulcsim féligkészen kötőtűkön...

Találtam egy kupac tweed fonalat mindenféle piros árnyalatban:

Úgy gondoltam, hurrá, kötök egy csíkos kardigánt, hogy úgy mondjam, "tervezek egyet" vagyis kitalálok valamit fejből. El kis kezdtem bőszen kötni, de közben az eredeti ötlet (amihez a több fonal kell) csak nem hagyott nyugodni, beakadt a gondolataim között és ott kattogott a fejemben. Miközben a csíkosat kötöttem, elcsesztem a számolást, úgy rendesen, szóval lebontottam, mielőtt több kárt csinálok, és betettem egy zacskób a fonalakat, mert az ötlet nem volt rossz, csak újra kell számolnom az egészet, de nem baj. Majd legközelebb. 
És akkor arra gondoltam, ha ennyire nem tudom kiverni a fejemből az eredeti ötletet, akkor miért ne csinálhatnám meg? Igaz, hogy nincs annyi egyforma piros fonalam, és nem is nagyon akarok vásárolni, hiszen így is több van itthon, mint amivel a legtöbben tudnák, hogy mit kezdjenek, ogaz? (Na jó, bevallom, hogy teljesen beleestem a DROPS Soft Tweed fonalába, és ha lenne belőle piros, valószínűleg nem tudtam volna ellenállni, de szerencsére pillanatnyilag nincs). Viszont még vöröshajú koromban rengeteg narancssárga fonalat gyűjtöttem össze. Van közte kúpon, , motringban, gombolyagban, és a kúpokon általában több van az alap 500 grammnál. De hiszen rengeteg fonalat festek másoknak, ha nem is abból élek, inkább csak hobbi, amolyan kalandozás a színek világába, nem igaz? Egy rakás festékem van itthon, nem igaz? Van itthon citromsav, ecet is bőven, nem igaz? Nem valószínű, hogy újra vörösre festeném a hajam, vagyis már nem valószínű, hogy túl jól tudnám használni azokat a narancs színű fonalakat, nem igaz? (Sajnos ha narancs ruha van rajtam a hajam sokkal sárgábbnak látszik, mint amilyen valójában, így minimálisra vettem vissza a narancs szín viselését). További kutakodás A Készletben, és a sarokból, ahol a kúpra feltekert fonalakat őrzöm előbukkant úgy 800 grammnyi cirmos narancs (bevallom, vastagon állt rajta a por, de ezen segített a porszívó)
Felmotringoltam, és egy éjszakára meleg, ecetes vízbe áztattam. Soha nem festettem ekkora mennyiséget egyszerre, pláne nem úgy, hogy a cél az volt, hogy mind ugyanolyan színű legyen, Muszáj volt felturbózni a korábbi tapasztalatokat, és előástam a legnagyobb acéllábast, ami még PJ korából maradt itt (ő ugyanis szeretett óriási kondérokban főzni, én jobban kedveltem a kezelhetőbb méreteket. Elkészítettem a festékoldatot, több különböző piros árnyalatból. Élénk, mélyvöröset akartam, egy kis meleg, téglavörös beütéssel, a festékben volt piros, bordó, málnapiros, de a szín mégis ... hogyan is írjam le, hidegebb, kékesebb piros árnyalat volt, mint amit szerettem volna. Ezt általában narancssárga hozzáadásával szoktam ellensúlyozni, de most maga a fonal is narancssárga volt, hát belenyomtam a motringokat a festékbe, és hagytam gyöngyözve forrni egy ideig. Utána vízben öblítettem, öblítettem, öblítettem, még egy kis öblítés (nem spóroltam a festékkel, na... ennyit mondhatok), utána egy kis áztatás ecetes vízben, és felakasztottam száradni. 
(Igen, ez az a polc, amit Norbi tett fel a tűzhely fölé nekem. Tökéletes hely festett szösz vagy fonal szárítására. )


És végre, két nap késéssel elkezdhettem kötni...
Annyit már most is látok, hogy halálra unom majd magam a rengeteg bordásmintával, de meglátjuk. 

Ó, hogy azt kérdezitek mi lesz? Meglepi. Majd meglátjátok. 

És, ha már itt tartunk, igen, tudom, hogy még a tavalyi elkészült újévi pulcsit sem mutattam meg, de ami késik, nem múlik. Igen, befejeztem, de soha nem fotóztuk. Mire elkészült, az idő melegre fordult, nem volt túl nagy szükség pulcsikra, és utána minden felgyorsult, semmire nem maradt idő... Remélhetőleg nemsokára össze tudunk hozni egy fotózást. 


2022. január 1., szombat

Boldog Új Évet!

Ez az, ahogy Instagram látta az elmúlt évemet:

És így nézne ki a top 16
Mert nem a kedvelések, de még csak nem is a kézimunka számít (bármennyire is szeretem, és bármennyire a személyem részének tartom), hanem minden más. Barátok, szeretet, szerelem, a tapasztalatok, a zene, az utazás. és hasonlók számítanak. 

 Sokat gondolkoztam az elmúlt éven, és nem, egyáltalán nem utáltam. Nem is volt rossz. Persze, semmi sem érhet fel a 2018-as év utolsó hónapjaival, vagy 2019-cel, de... Úgy gondolom, a világ olyan hirtelen állt meg 2020-ban. Emlékszem, ahogy végigsétáltam a teljesen üres utcán, és arra gondoltam, a világ megváltozott, és az életünk már soha nem lesz ugyanolyan. 2021-ben úgy láttam, hogy igazam volt. Sok minden megváltozott, kis dolgok és nagyok, és azt hiszem, mindannyian küzdünk azzal, hogy hozzászokjunk ezekhez a változásokhoz. 

A jövőre nézve, minden év elején úgy gondolom, hogy ebben az évben jobb kézműves leszek, jobb blogger, de a tapasztalat azt mondatja velem, majd igyekszem, és a többit meglátjuk. Először is van néhány dolog a tarsolyomban, amit megmutatnék, a következő néhány hét így még mindig utolérős módban fut majd, bár kevésbé az események, inkább az elkészült darabok lesznek a főszereplők (még a tavalyi újévi piros pulcsimat sem mutattam meg...).

Now, üdv 2022-nek. Bízzunk benne, hogy jobb lesz hozzánk. 

2021. december 7., kedd

Palmanova, az utolsó nyári hagyományőrző esemény

Ami -technikailag- nem is volt nyári esemény, bár ez attól függ, hogy a csillagászati, vagy a meteorológiai nyarat vesszük. Olyan személyként, aki életének jó részében kijutott a szeptemberi iskolakezdésből (nemcsak a saját iskoláim, hanem a fiam iskolái miatt is), szeptember 1, amolyan pszichológiai határa a nyár végéhez. Ráadásul, azt figyeltem meg, hogy valamikor augusztus 20-a és szeptember 1-je között az időjárás nem fokozatosan változik, mintha a Föld nem egyenletesen keringne a nap körül, hanem vannak pontok az évben, amikor bizonyos változások gyorsabban, vagy hirtelenül zajlanak, mintha az egyenletes mozgás helyett a bolygó billenne egyet, és ezzel radikálisabb változást hoz. Tudom, persze, hogy ennek semmilyen tudományos alapja nincs, de én így érzem. van néhány ilyen pont az év során az augusztus vége ilyen, amikor bármilyen meleg is van, a Szt. István napi ünnepek és az iskolakezdés között az idő elromlik, hűvösebb lesz. Persze, utána felmelegedhet, lehet eszméletlenül szép indián nyarunk, de az már más. 

A palmanovai napoleon-kori rendezvény szeptember első hétvégéjén talán nem is számítana nyári rendezvénynek..de Olaszországban van, ami jóval délebbre van nálunk. Két éve már jártunk ott, és emlékezetes jó élmény-nek könyvelem el, az idén valahogy mégsem voltam biztos benne. Igen, persze, az eseménynaptárba beírtam, de a pestisjárvány miatt az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy nem mondják-e le, ráadásul arra a hétvégére több itthoni dolog is összeszaladt, koncertek, és egy fellépés a városban ahol felnőttem (olyasmi, amire azóta vártam, amióta hagyományőrzésre adtam a fejem. Norbi azonban egy rendkívül szabálytisztelő ember, véletlenül sem megy át a piros lámpánál (nem, az éjszaka közepén, tök üres, harmincadrangú mellékutcában SEM), nem hat át a záróvonalon, nem áll meg buszmegállóban kitenni valakit az autóból, stb. Ugyanígy, ha egyszer kimondta, hogy elmegyünk Palmanovába akkor nincs annyi nyafogás, más -látszólag jobb) esemény, ami meggyőzné az ellenkezőjéről. Szóval Palmanovába mentünk. Amit végülis nem bántam meg, élveztük, jól szórakoztunk, ráadásul meghosszzabbítottuk az utat egy kisebb olasz körúttal, de ez nem ennek a bejegyzésnek a témája. 

A két évvel ezelőtti eseményről nem írtam teljes bejegyzést, bár képeket láthattatok elszórva a 4 részes renecy-rózsás ruha sorozatban. 

Palmanova egy város, nem messze Velencétől, ami tulajdonképpen egy 9 ágú csillag-formájú erőd. Szeptemberben egy hétvégére megtelt katonákkal, civilekkel, időutazókkal a 18-19. század fordulójáról. 

Az alapítványt az idén egy kisebb - két párból álló csapat képviselte. 

















2021. december 2., csütörtök

Végvári Vigasságok, Eger

Éveken át olyan sokat hallottam róla, de többnyire ugyanarra a hétvégére szervezték, mint a Barokk esküvőt, a csapat ilyenkor megoszlik, és én valahogy mindig a győri felében kötöttem ki. Most végre nem egyszerre volt a két esemény, és mi is csatlakozhattunk a csapat másik feléhez. 













Photos: Norbert Varga, Bodeszphoto