Heti HV

Az Alcsúti arborétum elmehet a búsba.

A hely a hóvirágról híres és a hóvirágok most nyílnak, szombat volt, ráadásul Valenti nap, és már 3:50-kor zárták a kapukat, de jegyet már 3 után nem adnak ki, miközben a nap 17:08-kor megy le, vagyis nagyjából fél hatig még van nappali fény. 

Norbi éjszakás volt, reggel 6ig dolgozott, "korán" felkelt, hogy Valentin napra elmenjünk egy kicsit sétálni és virágokat bámulni (ráadásul az előrejelzés vasárnaptól elég kellemetlen időjárást jósolt), pár perccel 3 után értünk oda, úgy gondoltuk, lezs még úgy 2 óránk körbesétálni. Dehogy, be se jutottunk.  Oké, nem néztük meg indulád előtt, (bár azt nem jelzi a weboldal, hogy egy egész órával a zárás előtt már nem engednek be senkit), de álmomban nem gondoltam, hogy ennyire korán zárnak, és ezzel nem voltunk egyedül, mert igencsak sokakat fordítottak vissza a kapuból.

Ugyebár nem egy magánparkról, hanem adófizetők pénzéből fenntartott helyről van szó...

Heti Mintamustra (szabásminta)

 Az Ella Ruha

Azt hiszem nem mutattam a nyári fehér ruhát, amit Németországban vettem. 

Annyi történt, hogy a fogyás miatt új nadrágra lett volna szükségem, de én nem vagyok annyira oda a nagy márkákért (Levis, Mustang, stb), inkább a jópofa fazonokra hajtok, jó nekem az ócóbb is, így, amikor Németországban jártunk, útba ejtettünk egy Primarkot, ahol kb 10  különböző nacit vittem a próbafülkébe, és végül az egyszem fehér vászonruha lett a jó, amibe bele is szerettem, így az jött velem haza. 

Nos, a ruha fazonja erre az Elle ruhára emlékeztet, így akár meg is lehetne varrni. 

A Silvesaga-t érdemes figyelemmel kísérni, még biztos hozok tőlük mintát a hétfői rovatba. 

Korhű Steampunk (3. rész- a kabát: TV496-átalakítva)

Volt már ingblúzom, alsószoknyám és szoknyám, már csak egy kabát (zakó? blézer?) kellett hogy az összeállítás teljes legyen.

Olyan igazi, 1890-es évek közepi típusút szerettem volna, hatalmas, puffos ujjakkal, ezért a Tryuly Victorian 496-os, "Riplle jacket" mintájával kezdtem.  Azonban nem igazán voltam oda azért, ahogy az eleje közepe nem záródik teljesen, csak három gombos csíkkal, ami nem rossz, remekül lehet változtatni a bőségen, ha valaki néhány kilónyit hízott vagy fogyott, de... De én rendesen záródó elejét szerettem volna. 

Nem igazán tetszett a nagyon széles, szinte leffegő gallér nélküli kihajtó sem.

Szóval beljebb rajzoltam az eleje szélét, és a kihajtót keskenyebbre vettem, és hozzáadtam egy gallért.

A külső "divat"-anyag és a bélés között kemény, vászonszövésű lent használtam, és hosszú-hosszú idő után újra használtam a "pad stitchinget" (ha valaki tudja a magyar nevét szóljon, napokig kerestem, de nem találom (megjegyzés: hagyományőrző csapattársnak köszönhetően: PIKÍROZÁS).... Annak idején, a gimi utáni végzett szakmunkásképzőben tanultuk, a gyérban, ahol tanulóként kezdtem használtuk, de én kb azóta sem...)

A korábbi, sportos viseletemnél használt zsebórám igencsak a szívemhez nőtt (egy kis mechanikus darab, Prágában vettem, amikor valamelyik hollandiai rendezvényről hazafelé tartottunk), így órazsebet is készítettem rá.

A vállához, és a mell fölé plusz réteget tettem a merevítő-bélésből, hogy szebb legyen a tartása

Igen, sok fércelésbe került, hogy a merevítő-bélés és a külső anyag együttmaradjon.

Sajnos nincs több képem a varrásról, túlságosan belemerültem a munkába, és elfelejtettem fotózni (bár a szokásosnál így is több kép van).

Ott volt még a széntén pad-stitched gallér, és a bélés bevarrása - igazán cuki, piros-csíkos bélést találtam hozzá - ugye tudjátok már, hogy szeretem az ilyen, kívülről nem látható részleteket is). 

... A bevarrot ujja alaposan húzott, puffos, és a forma megtartásához egy beráncolt keskeny tüllt is varrtam a külső anyag és a bélés közé.

Sokat gondolkoztam a záródáson, eredetileg gomblyuk-gomb megoldást gondoltam, de az elég fix, nem alkalmazkodik ahhoz, ha az ember akár csak egy-két kilót hízik vagy fogy 8a női testnél ez egy napon belül is simán megy). Ráadásul valami steampunk-os megoldást kerestem, pókos-pókháló-mintás gombok keresése közben találtam erre a kapocsra.

És ezzel a teljes öltözék elkészült, "ready to wear" avagy bevetésre vár.

A szoknyán ZSEBEK vannak!

Szabásminta: TV 496

Anyagok: I Love Textil

Fotók: Varga Norbert @Bodeszphoto

A blúzról ITT írtam, a szoknyáról és az alsószoknyáról ITT.

Marie Antoinett és a ruhák

A londoni Viktória és Albert múzeumban egy hatalmas kiállítás mesél Mária Antóniáról és a dovatról, de azoknak, itt kelet-Európában, akiknak London túl messze van és túl drága (arról nem beszélve, hogy bár a kiállítás még néhány hétig nyitva van, már nem lehet rá jegyet kapni), van egy kisebb, de igazán élvezetes kiállítás Pozsonyban, ami még február végéig nyitva van. 

Tavaly ősszel láttam, amikor a Pozsonyi csata újrajátszásán voltunk, és fülig érő szájjal jöttem ki. 

Természetesen vannak festmények, pl. Mária Teréziáról (és a család más tagjairól).

Ruha-rekonstruckiók (vagyis dokumentumok, festmények alapján rekonstruált darabok):

Mint ez, az alábbi festmény alapján:

Vagy ez (a stílus alapján megitélve későbbi) portré alapján.

Ennek az "italian gown"-nak (olasz stílusú ruhának) a hátán a kimondottan hosszú csúcsot érdekesnek találtam.

vannak eredeti darabok, mint ez a francia stílusú ruha:

Ahol a gombolás keltette fel a figyelmemet (és micsoda gombok!).

Férfiruhák sem hiányoztak:

Látjátok ezt a csodás hímzést? 

Még több férfi-holmi.

Még több rekonstrukció/replika:

Felsőruházat:

Ízelítő a hajviseletekből, és azok változásairól:

(Teljesen odavagyok ezért a kissé kócos "süni" frizuráért):

És ízelítő a kicsit későbbi (1875-1885), valamivel kevésbé merev, formális divatból:

Festményeken:

Replikákon:

És eredeti darabokon bemutatva:

Még van egy pár hét arra, hogy megnézzétek. Menjetek, ha tudtok. 

Képek: Bodeszphoto