2024. október 20., vasárnap

Bukta

Még áprilisban, azon törtem a fejem, hogy belemenjek-e egy készletfogyasztó kihívásba, vagy sem. 

Elég gyorsan rájöttem, hogy anyagok szempontjából nagyjából reménytelen a dolog, de mi a helyzet a fonalakkal? 

Nos, elbuktam azt is. 

Pedig elég jó voltam, úgy egy hónappal ezelőttig, csak két darab 50 grammos gombócit vettem, amiből azonnal el is kezdtem egy pár zoknit, bár elég sokáig tartott, de azóta be is fejeztem. Utána pedig, beismerem, elég keveset kötöttem, már kézimunkákra koncentráltam, hímzésre, csipkeverésre, és aztán ott volt az a pokoli nyár, amikor csak a túlélésre tudtam koncentrálni.

De legalább fonalat nem vettem, és közben befejeztem az újévi pulcsit, elkezdtem egy másikat a DROPS Soft Tweedjéből, már csak az aljából hiányzik, kötöttem néhány pár történelmi harisnyát, és elterveztem csíkos/fair isle/norvégmintás pulcsit, hogy még többet használjak az óriási zoknifonal-készleteimből. 

És akkor, szó szerint a kedvenc fonalturkálómmal szomszéd házba kellett elmennem valamiért... Egészen addig sikerült még a környéket is elkerülnöm, de most nem volt választásom. Kitaláltátok. Bementem, és nyomorultul elbuktam. Ott visított a ládában néhány cuki gombócka, hogy haza akar velem jönni. 


A képről hiányzik egy motring, mert alighogy hazaértem, belekezdtem egy kardigánba, amit évek óta tervezek, és azt használom a minta színének. 
És aztán megint a városnak abban a részében volt dolgom... Uppsz. 


Az utóbbi időben vásárolt fonalakat nézve (vagyis a tavaly ősszel Hollandiából hazahozott "szuvenír-fonalakat" nézve, mintha a kék/zöld korszakomat élném...
Bár az a zöld motring ezzel a másik színeshez is illene... 
A világos lilából remek kontraszt/minta lehetne a sötétlilával...(vagy más sötétlilával)
Abból a lilából meg remek zokni-orr/sarok/passzé lehetne...
A három motring barna egyértelműen térharisnya lesz, a szürke mindig jó alap, és itt van még ez...
Nézzétek meg közelebbről. Van benne egy lilás csili-vili szál.  Nyilvánvalóan nem használnám zokninak, de akkor mi legyen belőle? 

Felmerült egy csíkos kendő, vagy egy csíkos vállú kardigán, mindkét esetben gyöngyszürke zoknifonallal... vagy kidsilk típusúval ??? 
Mit gondoltok? Van ötletetek? Javaslatotok? Nemcsak a csili-vilire, hanem a többire is? 

2024. október 8., kedd

Még több maradék - csíkos ujjatlan kesztyű

Ahogy a legutóbbi bejegyzésben írtam, még a sapka után is maradt maradék a fonalból, és az ember lányának soha nem lehet elég kesztyűje. 

Különösen kedvelem azokat az "ujjatlan" kesztyűket, amik tulajdonképpen félujjasok, vagy rövidujjasok. Jópárat kötöttem már az elmúlt két évtizedben, és a legtöbbjük meg is van. Úgy mínusz 3-5 C°-ig nagyszerűek a városban, nem kell lerángatni a kezemről a kesztyűt, ha kulcsot/ telefont/bérletet/belépőkártyát/aprópénzt stb. kell elővenni. 

De volt egy, amit vagy 12 éve kötöttem, és olyan 8 éve veszítettem el. Rendkívüli módon szerettem, és ne kérdezzétek, miért volt más, mint bármelyik másik. Narancs és barna színekkel kötöttem, amiket akkor kedveltem nagyon, amikor még vörös volt a hajam. Mindkét fonal maradék zoknifonal volt, amit úgy turkáltam, Az eltűnése azóta is rejtély, hiszen olyan kevés idő és tér választja el azt a pontot, ahol még biztosan tudom, hogy megvolt, és azt, ahol/amikor észrevettem, hogy eltűnt. Soha nem jöttem rá, mi történhetett.

Az egyik első olyan darabom volt, amihez öncsíkozóra festett fonalat használtam, a gyűrűsujjon kötött keskeny csíkok, és a hosszú, bordásmintával kötött passzé különlegessé tette számomra. Akik látták, mind azt mondták annyira ÉN vagyok, ki tudja miért. Azóta sem kötöttem olyat, ami ennyire "én" lettem volna. 

Amíg nem maradt ott az a maradék fonal. 

A narancs/barna kesztyű óta alaposan megváltoztak a színeim. Akkoriban lángvörös, sárgarépavörös hajam volt és rengeteg rozsdanarancs színt hordtam. Tíz éve viszont lenövesztettem az ezüstöt, és a meleg őszi színekben alig háromnapos hullának nézek ki, így inkább hűvösebb színeket, kékeket, türkizeket használok, barna helyett szürkével kombinálva.

Kötés szempontjából fentről kezdett kesztyűk, vagyis először az ujjakat kötöttem meg, és, miután egymás mellé tettem őket, hozzáadtam a nagyujjat, és onnan a passzé részét olyan hosszúra köthettem, amennyire a fonalam engedte, így a lehető legjobban kihasználhattam a rendelkezésre álló maradékot,
Itt egy GIF a kötés folyamatáról. Régen, amikor még létezett a Barka, a weboldalukon volt egy tutorial / minta amit én írtam, de ugye már egyik sem létezik hosszú-hosszú ideje. Talán egyszer erre a blogra is írok egyet, Szeretnétek? .


Azt hiszem, ezt a párt majdnem annyira szeretem, mint azt a régi narancs/barnát, 

Nektek van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy sok-sok évi, akár évtizedekig megtartottatok? 
Van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy megpróbáltátok újra megcsinálni? Ha igen, szeretitek annyira az újat, mint a régit? 


(Fonal: Drops Flora és kézzel festett zoknifonal, 
Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto )

2024. október 6., vasárnap

... és a maradék... Love in a mist sapka.

 Megpróbálom utolérni magam...

Miközben tartottam magam a saját magamra rótt nem-veszek fonalat és a saját készleteimet használom ötletemhez, a maradékok felhasználására nem volt tilalom, ugyebár....

Emlékeztek a Love in a mist pulcsira, amit tavaly év végén kötöttem, és Februárban írtam róla bejegyzést? 

Akkor megmutattam a fonalat, amit befestettem, hogy izgalmasabb színei legyenek, és talán azt is említettem, hogy jócskán maradt belőle... 

Nagyon szerettem azt a pulcsit (és a fonal/színkombót), így minden maradékot fel akartam használni. Kötöttem egy kis átkötős kardigánt, amit azóta sem sikerült befotóznunk, de még azután is maradt, így úgy döntöttem készül egy sapka is... és mivel úgy tűnt, a fonal sohasem fogy el, egy pár ujjatlan kesztyűt is. 

A sapkához a beret fazonhoz általában használt mintámat vettem elő, 120 szemmel és 1 sima / 1 fordított passzéval kezdtem, amit 144 szemre szaporítottam, 6 ismétlést kötöttem a 24 szemes mintaegységből egymás mellett, és - attól függ, hogy számolom, 2 vagy három ismétlést a mintaegység soraiból egymás fölött.

For the hat, I used my basic beret formula, starting with a 120 stitch and K1/P1 ribbing and then increased the stitches to 144 stitches, and knitting six repeats of the 24 stitch pattern horizontally, and -depending how I count it- 2 or three repeat vertically.

Vagyis, az első és az utolsó ismétlés, ami nem teljes ismétlés, hanem a főmotívum egyszerűsített változata, és mellette a két ismétlés tulajdonképpen három teljes motívumot jelent egymás fölött átlósan. Az utolsó, lezáró kisebb motívum után a sapka tetejére csillagban összefutó vonalakat improvizáltam.
Egy tányéron blokkoltam, de a képeket nézve talán újra kellene blokkolnom egy nagyobb fedőn, hogy kicsit lazább, "buggyosabb" legyen.
A fonal ugyanaz a DROPS Flora és kézzel festett zoknifonal, amit a pulóverhez hasznltam. Pár nap múlva hozom a kesztyűről is a részleteket. Folyt. köv :-)
 

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

2024. szeptember 24., kedd

És ott szalad augusztus is...

Szeptemberrel együtt... Napok óta gondolkozom egy blogbejegyzésen, ha másért nem is, csak legalább "felvenni a fonalat". Ugyanakkor, ha egy ideje olvastok jól tudjátok, hogy ez a blog a legjobb esetben is kiszámíthatatlan. pont úgy, mint a való életben, teljességgel képtelen vagyok bármilyen rendszerességet tartani az életben. Voltak időszakok, amikor küszködtem azzal, hogy megpróbáljam, leginkább azért, mert PJ cseszegetett érte, meg azért is, mert külső okok (munka, vagy Chris iskolája) megkívánták.

Mostanra többnyire feladtam a próbálkozást, nem lesz ebéd az asztalon pontosan délben, és nem kelek fel (vagy épp nem fekszem le) egy meghatározott időben (persze, ahogy mondják, van az a pénz, amiért rákényszeríteném magam, de nem gondolom, hogy bárki fizetne nekem annyit).

Minden esetre az időjárás szempontjából augusztus sem volt jobb júliusnál, és a "termelékenységem" sem. Azonban van néhány dolog még a tavaszról, amit eddig nem mutattam meg, és dolgozom is pár dolgon, szóval talán lenne épp elég "tartalom" még néhány posztra az idén. 

Mindezenközben gondolkodtam pár dolgon, amivel kissé fellendíthetném az életet és/vagy a hangulatot, de mégis jó lenne tudni, hogy mit szeretnétek látni?

Mivel csak egy van belőlem, kézimunkából nem tudok végtelen mennyiséget produkálni, így a "crafty" bejegyzések száma korlátozott. 

Szívesen látnátok több képek hagyományőrző rendezvényekről? És, ha már a történelmi hagyományőrzésről beszélünk, szeretnétek többet olvasni róla? Miért csinálom? Milyen típusai vannak, hogyan kezdek hozzá, hogyan készülök fel, ilyesmikről? 

Szívesen látnátok-e napi öltözék típusú bejegyzéseket? Régebben, úgy 15-20 évvel ezelőtt hatalmas ruhatáram volt, teljesen turkáló-függő voltam, és akkoriban ez azt is jelentette, hogy hihetetlen mennyiségű ruhám volt, kevesebbért, mint, amit az átlagos nő elköltött öltözködésre. Mostanra sokkal kevesebb ruhám van (bár még mindig sok), és nem öltözködöm fel "rendesen" olyan gyakran , de időnként sikerül összeraknom egy-egy öltözéket, amit szívesen megmutatnék.

És szívesen néznétek-e utazós képeket? Ugyan pillanatnyilag kevesebbet utazunk, mint korábban, de még mindig nekiindulunk, és vannak helyek, amikről szívesen mesélnék... 

2024. augusztus 6., kedd

Július

Milyen július? 

Ó, az, azzal a borzalmas hőhullámmal, amikor épp csak a túlélésre tudtam koncentrálni? 

Aha, az, amelyik munka, varrás és egyéb kézimunka-szempontjából abszolút kuka-pozitív. 

Volt ugyan pár fellépésünk, például a szépséges kastélyban, Dégen, ahol a kastély éjszakája rendezvényen a századfordulót idéztük fel.


Én a századforsulós nyári bringás cuccomban osztottam az észt a századforduló sportjáról (és persze az odavezető útról), miközben az járt a fejemben, hogy amennyire nem vagyok jóban a századfordulóval, és annak öltözködésével ez az öltözék nem rossz. Más mint az átlagos, vicces, és persze imádom azt a kisvirágos mellényt- 

Voltunk a Visegrádi Palotajátékokon is, talpig reneszánszban, Betaric királynő udvarhölgyeit megidézve.

A tavasszal varrt zöld reneszánsz ruhámat viseltem, egy kék köpenyt "giorneát" adtam hozzá, amit még a tavasszal kezdtem el, de nem fejeztem be... most ki kellett találnom, hogy záródjon, és hogyan varrjam fel rá a díszítést. 
Kétszer is voltam a DeLaMotte palotában, ahol táborozó gyerekekkel beszélgettünk a 18 századról és a Habsburgokról. 


Mindezen közben... néhány koncert és fesztivál is befigyelt... 







Ugyanakkor, közben, csak a hőséget próbáltam túlélni. Épp csak annyit dolgoztam, amennyi a túléléshez muszáj volt... Voltak olyan napok, amikor 34°C -ra ébredtünk a hálószobában, és mivel ugye 10. emeleten lakunk keleti és nyugati ablakokkal, el tudjátok képzelni... Néha úgy éreztem elolvad és szétfolyik még az agyam is, gondolkozni sem tudtam, a legegyszerűbb fordításra sem tudtam koncentrálni... Még azt is kívántam, bárcsak olyan helyen dolgoznék, ahol mindennap be kell menni egy irodába. Mármint légkondis irodába, na. 
Most úgy tűnik vége, és remélhetőleg a dolgok jobbra fordulnak. Blogírás fronton is.

2024. június 13., csütörtök

Osztott /nadrág-szoknya és a Reconstructing History szabásmintái (RH1024)

Más szóval, az utolsó kör sportruha... legalábbis egyelőre (mert, ugyebár soha nem mondjuk, hogy soha, vagy soha többé).

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a sport/kerékpáros ruhákból melyik tetszik jobban, a térdnadrágos vagy a nadrágszoknyás változat. Az őszi/téli időszakra mindkettőt megvarrtam a sotétszürke gyapjúszövetből, és mindkettőből varrtam nyári változatot is, fehér lenből. Az előző bejegyzésben láttátok a térdnadrágot, és itt van a nadrágszoknya, vagy "osztott-szoknya".

Az előzőt, amit hordható próbadarabnak szántam a Truly Victorian szabásmintája alapján varrtam, és elégedett is vagyok vele, de létezik még egy típus, ami sokkal jobban tetszik, amelyiken nincs se első panel, se gomb, csak egy nagy hajtás az elején. 

Viszont nem találtam szabásmintát erre a szabásra, csak olyat, ahol a rajzot fel kellene nagyítani, sés bár ingyenesen elérhető, de csak egy méretben.

A másik egy Reconstructing History nevű cégé. Ennek a cégnek "Híre" van. És nem túl jó híre.Egyáltalán nem jó híre. Sőt, ha az ember bármelyik történelmi ruha-varrós ruha csoportot olvassa (pl a facebookon), és felbukkan a cég neve, az egységes reakció, hogy ezekkel a szabásmintákkal egy dolog van: tűzbe dobni, és lassan elhátrálni. Úgyhogy elismerem, vettem a figyelmeztetést, és igen, nyitott szemmel mentem az erdőbe. 

A fenti okok miatt sok-sok évig elkerültem őket, bár van pár olyan dolog és korszak, amihez csak náluk lehet mintát találni. Például azt a nadrágszoknya-típust, ami nekem tetszik. Ugyanakkor, Anna barátnőm vett tőlük pár mintát (még mielőtt olvasott volna róluk),és azt mondta, hogy -annyira* azért nem rosszak. Én meg nagyon szerettem volna azt a nadrágszoknya típust, így sok sok tanakodás után úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.

Több mint 40 éve varrok már, szakképzett varrónő (is) vagyok. Szeretem azt gondolni magamról, hogy tudom mit csinálok. Mégis, mi történhet? A szabásminta vonalai nem esnek egybe? tudok olyan vonalat húzni, ami összeköti, és kiegyenesíti, vagy kiegyenlíti a meglévő vonalakat. Hiányoznak darabok? Tudok zseb, gallér, stb. szabásmintát rajzolni, ha kell. Nem pontos a méretezés? Így is- úgy is kell próbadarabot csinálni, azt próbálni, alakra igazítani. Hiányzik egy vagy két lépés a leírásból? nem is nagyon szoktam elolvasni a leírásokat.

Az A4-es lapokra nyomtatható PDF mintát vettem meg. Amikor a lapokat összeragasztottam, láttam, hogy nincs egyértelmű jelölés a lapokon, hogy mit hova kell ragasztani. A korábban használt mintáknál egyértelmű jelzés van arra, hogy a lapokat pontosan hol, hova és hogyan kell összeilleszteni, itt most eléggé hasraütés-szerűen próbáltam meg kitalálni, hogy az összeillesztett lapoknak mennyire kellene átfedniük egymást.

A nadrágszoknya szabásmintája négy nagyobb darabból áll, amiből kettőt-kettőt még össze kellett (volna) ragasztani, mert ezeknek a szára ugyebár olyan széles, mint egy-egy szoknya alsó széle, vagyis a kivágni való darabok óriásiak. A 4 darabból egyen a nyomtatott jelölések az alsó oldalára estek, ami kissé megnehezítette a jelölések átvitelét a darabra, és itt az egyik pont, ahol az embernek tudnia kell, hogy mit csinál, hogy rájöjjön, azért nem tudja összeilleszteni a darabokat, mert az egyiket meg kell fordítani.

Miután megvoltak a szabásminta darabjai, bátornak éreztem magam (és..izé, már elég kevés idő volt a fellépésig, ahol használni szerettem volna) így nem készítettem próbadarabot, hanem közvetlenül a végleges anyagból szabtam ki (Mégiscsak egy szoknyáról van szó, ahol a testre illeszkedést néhány hajtás biztosítja).. Azt a lenvásznak használtam, amit a térdnadrághoz rendeltem, és még jó, hogy nagyvonalú voltam a rendelésnél, mert a bricseszhez szükséges 3 méter nem lett volna elég a nadrágszoknyához, de a négy méter, amit vettem, már igen. 

A minta két hosszban készült, mindennapos viseletre és teljes (földig érő) hosszban, én a kettő között húztam meg a vonalat. 

A szoknyáról, a leírásról és a jelölésekről szólva... a hajtások végül teljesen máshova estek, mint, ahova jelölték őket, de ez kb. várható volt. A leírásból hiányzott egy lépés: semmilyen utalás nem volt arra, hogy mit kell az eleje közepével csinálni, miközben a rajzot nézve elég egyértelmű, hogy az eleje közepén a szembehajtások, olyan 10-20 cm hosszan össze vannak varrva. Hát össze is varrtam, és aztán le is tűztem.

A ténynek, hogy a derekából le kellett vágnom vagy 5 cm-t semmi köze a szabásmintához, csak az én rövid derekamhoz.

Az oldalára tettem egy letűzött rátétet erősítésnek, és gomblyukakat, hogy a két oldalt össze lehessen gombolni, és ugyanazokat a mintás gyöngyház gombokat használtam, mint a térdnadrágon, és a kékvirágos fehér mellényen, bár végül a nadrágszoknyát egy pöttyös blúzzal és azzal a fekete csíkos mellénnyel viseltem, amit még a "historybounding" szettemhez varrtam (amit még mindig nem sikerült egészében befotóznunk).

Nos, mit gondolok a mintáról?
Ahogy Anna barátnőm mondta, nem volt olyan rossz, mint, amit vártam. 
Javasolnám-e kezdőnek? Nem, nem javasolnám. Bár nem volt nehéz megvarrni, ugyanakkor elég gyakorlat kell hozzá, hogy lássuk, mit mivel varrunk össze és rájöjjünk, az egyik darabon a jelölések a rossz oldalon vannak, vagy észrevegyük, ha hiányzik egy lépés a leírásból, és tudjuk, hogy a kimaradt lépést hogyan csináljuk meg.
Javasolnám-e gyakorlott varrónőnek? hát, nem a gyenge idegzetűeknek való, beismerem, de, ha az említett varrónő (vagy varrófiú, vagy varró-személy) nem kap pánikrohamot attól, ha két darab nem pontosan illeszkedik egymáshoz, és ki tudja igazítani, ha hajlandó próbadarabot csinálni és azon beállítani, hogyan illeszkedjen a testre, kikísérletezni egy-egy technikát, vagyis a mintát csak kiindulási alapnak használná, akkor igen, javasolnám. 
Vásárolnék-e ettől a cégtől másik szabásmintát? Elismerem, ez a nadrágszoknya viszonylag egyszerű darab volt, kevés helyet hagyott a hibázásra, de voltak benne hibák, ugyanakkor ezeket a hibákat könnyen meg tudtam oldani.Hogy a kérdésre is válaszoljak igen. Valószínűleg vennék egy ennél kissé bonyolultabbat, és lépésenként haladnék. 

Mindent egybevetve, élveztem ennek a nadrágszoknyának a varrását, és az igencsak korlátozottan rendelkezésemre álló időben sikerült megvarrnom. SZERETTEM  viselni is, és igen, a tervek szerint készítek még ilyen nadrágszoknyát ennek szabásminta alapján. 
 
Minta (nadrágszoknya): Reconstructing History 1024
Minta (mellény): Black Snail
Blúz és kalap: tudkálós, használt darabok.
Lenvászon: Bublákovo
Foto: Varga Norbert @ Bodeszphoto

2024. június 12., szerda

Pipő, bakancs, vagy amit akartok

Történelmi újrajátszóként, hagyományőrzőként, a legnehezebb dolog...

Kitaláltátok, a lábbeli kérdése. Történelmi hű, vagy akár épp csak megfelelő cipőt találni igen nehézkes. 

Kevés készítő létezik, a legismertebb az American Duchess cég, de a netről rendelés, próba nélkül, lábbelik esetében elég kockázatos, különösen az én lábammal. Rövid de széles lábfejem van, magas rüszttel, a sarkam íve az átlagosnál enyhébb, így bármilyen cipő, még a tornacipő is fel tudja törni. Így nagyon válogatós vagyok a lábbelik ügyében.

Van Budapesten egy készítő, aki történelmi cipőkkel (is) foglalkozik, de színházaknak, filmeknek, sőt cirkusznak is készít, így elfoglalt, és elég nehéz egy-egy párat megszerezni onnan. 

Szerettem volna megtanulni is a cipőkészítést, az anyai nagyszüleim cipőkészítők voltak, és a véremben van, de csak egy helyet találtam, ahol ilyen workshopot tartanak, készítettem is két pár cipőt (az egyikről bejegyzést is írtam, a másodikról még írnom kellene), de attól tartok, amit ott megtanulhatok, elég korlátozott. 

Igazán szeretném, ha találnék olyan helyet, ahol megtanulhatnám a cipőkészítést, nem megélhetés vagy pénzkeresés miatt, hanem mert szeretném a sajátomat megcsinálni. De egyelőre nem találtam ilyen helyet. 

Ugyanakkor találtam egy helyet, ahol olyan cipőket készítenek, amelyeket kis változtatással mi is tudunk használni a századfordulós ruháinkhoz. Amikor egy koncertre indultunk Szegedre, arra gondoltam, miért ne keverhetném a kellemest a kellemessel meg a hasznossal? 

Nem telefonáltam előre, de jelnek vettem a tényt, hogy bár egy nap csak 2 óráig vannak nyitva, két perccel nyitás előtt érkeztünk. 
Beszélgettünk néhány percig arról, hogy mit szeretnék, megmutatta, milyen típusú cipők vannak nála készen, és megbezséltünk, mit lehet rajtuk változtatni, és végül, lemérte a lábamat.

Nagyjából egy hónap után kaptam a telefonhívást, hogy elkészült a lábbeli, postán szeretném, vagy elmegyek érte. Vonatra ültem, odautaztam, felpróbáltam, és szerelmes lettem. 

Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, amilyet szerettem volna. Tökéletesen illik a fehér lenes sportruháimhoz. Rögtön rendeltem egy teljesen más típusú történelmi cipőt, és már alig várom, hogy meglássam, az milyen lesz.  

Köszönöm Baktócipő  és József Zombori .

Fotók: Varga Norbert @Bodeszphoto