Több újságcikk (és tiktok, youtubeshort and ki tudja még mi) jelenik meg ezekről a nadrágokról (és általában a bőszárú nacikról). Már láttam/hallottam említeni őket a héten, de ez a cikk bukkant fel a Facebook falamon (angolul itt és itt is olvashattok róluk).
A lényeg, hogy arról szólnak, milyen veszélyesek ezek a bőszárú nadrágok, és mennyien sérültek meg a viselésük közben.
Namármost évtizedek óta hordok bőszárú nadrágokat. Mindig is szerettem őket, akkor is ezeket kedveltem, amikor a szűkebbnél szűkebb fazonok voltak divatban.
Soha nem estem el bennük, a lábam is talán egyszer-kétszer akadt a szárukba (az is évtizedekkel ezelőtt). Nem veszélyesebbek, mint - mondjuk- a hosszú, bő szoknyák, és pont mint ezekkel a hosszú bő szoknyákkal: meg kell tanulnunk viselni őket.
A divattörténetben minden korszaknak megvannak a maga túlzásai, Nem a divattal van a baj, hanem a túlzásokkal.
Nem a fűző a baj, hanem, amikor túlságosan meghúzzák, nem a magas sarokkal, hanem a túl magas, túl vékony túl... sarkakkal. Nem a bőszárú nadrággal, hanem a csúszós anyaggal, és a nem megfelelő hosszukkal.
Ezeket a konfekcióméreteket (különösen a fast fashionban) általában a legalább 180 centis, 50 kilós, huszonéves lányokra tervezik, nem csoda, hogy egy átlagos (160-170 cm) magasságú nőnek túl hosszúak és beleakad a lábuk. Azonban ma már nem igazíttatjuk méretre ezeket a ruhákat...
Én soha nem hordtam magassarkú cipőt, de műszálat sem igen, az én bajom a gyári, konfekció bőszárú nadrágokkal többnyire az, hogy nem elég bőszárúak :-)
