Heti HV

Eheti határozott véleményem az, hogy igenis, határozottan túlbecsültem az időmet és a képességeimet, és ahhoz, hogy be tudjam bejezni a munkákat, amiket muszáj, azokra kell koncentrálnom (a blogbejegyzések írása helyett). 

Mindenkitől bocsi, igyekszem néhány bejegyzést így is hozni, még akkor is, ha csak amolyan rüövid megjegyzés típusú lesz, vagyis egy kép meg néhány szó... (mondjuk érdekel valakit az a 6 méter nagyonrózsaszín fodor, amit a minap készítettem? ) 

Ugyanakkor, ha tetszik, amit errefelé látsz, és úgy érzed, itt maradnál egy kicsit társaságnak, írj megjegyzést. Nem az algoritmus kedvéért (ezeknél a blogokál nem működnek ezek a dolgok), csak úgy a poén kedvéért. Nekem piszkosul hiányoznak azok az idők, amikor komoly bezsélgetések, és hosszú megjegyzések jelentek meg egy-egy blogbejegyzés alatt. 

Heti mintamustra (szabásminta, varráshoz)

Amikor ezeket a bejegyzéseket írom, gyakran elgondolkozom azon, mi érdekelne benneteket, mert lehet, hogy egészen más, mint az a bogár, ami az adott pillanatban az én fülemet rágja. Például még most is tele van a fejem a hordó/buggyos/hárem szabású nadrágokkal, de mennyire bosszankodnátok, ha még egy ilyen szabásmintát tennék most ide? 

Vagy, mint  például pár napja teljesen véletlenül (vagy az algoritmusnak köszönhetően) belebotlottam, egy buggyos artista/zsonglőr nadrágba, a Vinteden, ami tök jól működöt volna egy Cosplaynek, vagy egy jelmeznek Halloweenre, vagy egy Larp-nap (bár bevallom, még mindig nem igazán értem, hogyan működik egy ilyen LARP, azt meg hogy felénk nincsenek igazi elvadult reneszánsz vásárok, nagy szívfájdalmam). Mindesetre puszta kíváncsiságból betettem a kedvencek közé, leginkább, hogy lássam, milyen gyorsan viszik el (kb seperc alatt megvette valaki). 

Most meg, ismételten puszta kíváncsiságból ilyen buggyos artista/zsonglőr nadrág-szabásmintákra kerestem az Etsy-n, és fel is dobot pár jópofa szabásmintát... de kinek kell reneszánsz stílusú artista/zsonglőr naci a nyár közepén? 

Ugyanakkor, a keresési eredmények között voltak fodros/buggyos (stb) alsónacik, amik magukban is jópofák, vagy akár historibounding, vagy lagenlook vagy boho-chic öltözékekhez. 

Melyiket látnátok szívesebben? 

Most megmutatom az egyik ilyen artista/zsonglőr/bohóc naci szabásmintáját, legközelebb meg hozzok fodros-bodros alsónacikat, ok? 

Szerintem vicces, jópofa, jó lehet egy jelmeznek, cosplaynek... és a bolero mintája is benne van a pakliban. 

A mintát az Etsy-n találjátok  ITT.

Heti HV (a "halálos" Zara nadrágokról)

Több újságcikk (és tiktok, youtubeshort and ki tudja még mi) jelenik meg ezekről a nadrágokról (és általában a bőszárú nacikról). Már láttam/hallottam említeni őket a héten, de ez a cikk bukkant fel a Facebook falamon (angolul itt és itt is olvashattok róluk). 

A lényeg, hogy arról szólnak, milyen veszélyesek ezek a bőszárú nadrágok, és mennyien sérültek meg a viselésük közben. 

Namármost évtizedek óta hordok bőszárú nadrágokat. Mindig is szerettem őket, akkor is ezeket kedveltem, amikor a szűkebbnél szűkebb fazonok voltak divatban. 

Soha nem estem el bennük, a lábam is talán egyszer-kétszer akadt a szárukba (az is évtizedekkel ezelőtt). Nem veszélyesebbek, mint - mondjuk- a hosszú, bő szoknyák, és pont mint ezekkel a hosszú bő szoknyákkal: meg kell tanulnunk viselni őket. 

A divattörténetben minden korszaknak megvannak a maga túlzásai, Nem a divattal van a baj, hanem a túlzásokkal.  

Nem a fűző a baj, hanem, amikor túlságosan meghúzzák, nem a magas sarokkal, hanem a túl magas, túl vékony túl... sarkakkal. Nem a bőszárú nadrággal, hanem a csúszós anyaggal, és a nem megfelelő hosszukkal. 

Ezeket a konfekcióméreteket (különösen a fast fashionban) általában a legalább 180 centis, 50 kilós, huszonéves lányokra tervezik, nem csoda, hogy egy átlagos (160-170 cm) magasságú nőnek túl hosszúak és beleakad a lábuk. Azonban ma már nem igazíttatjuk méretre ezeket a ruhákat... 

Én soha nem hordtam magassarkú cipőt, de műszálat sem igen, az én bajom a gyári, konfekció bőszárú nadrágokkal többnyire az, hogy nem elég bőszárúak :-) 

Heti mintamustra

Ezen a héten hoztam nektek...

a Johanna... elnevezésű kardigánt.

Tetszik, hogy viszonylag egyszerű, fentről lefelé kötött kerek vállrésszel készült kardigán, ugyanakkor a különböző irányú csíkok miatt mégis érdekes.

Ha az ember játszik a színekkel, a fonalakkal, akár öncsíkozó festésű fonalakkal, rendkívül egyedi végeredményt kaphat.

Mint egy rajzfilm-figura (Piros Ripple Jacket)

A gumigyár/bringakerék reklám megjenítéséhez az utolsó lépés a piros blézer (kabát?) elkészítése volt.

Mivel más összeállításhoz is tervezem használni, némi kompromisszumot kellett kötnöm a rajz pontos másolása, és a máshoz-is-jó-legyen elv között.

Anyagért első körben oda mentem, ahova mindig, az I Love Textilhez, ahol az eladót, Csabát kérdeztem, nincs-e véletlenül valahol egy kis vékony, piros gyapjúszövete... "Meglátom, mit tehetek" jött a válasz, és három napon belül üzenetet kaptam, hogy talált pár méternyit a raktárban, kérem-e... NANÁÁÁÁ!! Kérem, köszönöm. Mint mindig, most is hálás vagyok a gyors segítségért. 

A UJJAK mérete miatt...

úgy döntöttem, hogy a Truly Victorian Ripple Jacket mintáját használom. Mint ennek az összeállításnak a többi darabjánál, olyan szabásminta volt a kiindulási alap, amit már ismertem és méretre igazítottam az év elején a fekete csíkos korhű steampunk szettel. Akkor módosítottam a mintát, kisebb gallért rajzoltam, és annyit adtam az elejéhez, hogy közvetlenül be tudjam gombolni. 

Most meghagytam a kisebb gallért, de visszatértem az eredeti gallérhoz, leginkább azért, mert a hirdetés és a másik megjeleníteni szánt divatrajzon is nyitott blézer van a modellen. 

Korábban már elkezdtem néhány szabó technikát gyakorolni, a csíkos és a lila kabáttal is, ezt most folytattam. Lószőr-vásznat adtam a darabokhoz és pikírozást alkalmaztam az elején és a gallérnál. 

A csíkos kabáthoz hasonlóan, it is készítettem egy kis órazsebet a zsebórámnak. 

A testhezáó fazon kiemeléséhez merevítést is tettem egyes szabásvonalakhoz.

Tudjátok, hogy szeretem a mutatós, akár kontrasztos, látványos béléseket (is) a fekete-fehér kabátnál piros csíkos a bélés, ehhez a piroshoz fehér alapon sötétszürke csíkozásút hazsnáltam.

Most használhatom nyitva is, vagy a keskeny pántokkal gombolhatom is. 

A behúzott gombokat én készítettem, a Temuról vásárol készlet segítségével. Amikor először rajtam volt a szett fekete szalmakalappal viseltem, de később szereztem pirosat, bár azzal még nem tudtuk fotózni, bár annak a kalapnak is megvan a maga története: 

Kétségbeesetten kutattam a Vintedet (és az E-bayt, meg a Vaterát) piros giradi-típusú kalapért, hiába, amíg nem néztem meg az osztrák Vinted oldalt.... a baj cska az volt, hogybár Magyarországról tudok Lengyelországból és Görögországból is vásárolni, a velünk közvetlenül szomszédos Ausztriából nem. Ki érti ezt? Mindesetre eszembe jutott, hogy az egyik kedves volt kollégám Bécsben lakik, és időnként jön is Magyarországra... Írtam neki, és a válasz az volt, hogy ő nem Vintedezik, de a párja igen, kérdezem meg őt. Hmm, talán egyszer-kétszer találkoztam vele, de, mi veszíteni valóm van? Írtam hát még egy üzenetet, és a válasz igen volt, megrendelték nekem, és el is hozták Magyarországra, hát most jövök nekik eggyel :-)

A rendezvényen ott volt a nagykanizsai kerékpáros klub, akik régi, nosztalgia-kerékpárokkal foglalkoznak (jónéhány igaz nagykerekű velocipédjük is van), tőlük kértünk kölcsön egy bringát a fotózáshoz.

Talán a csíkos szoknya miatt, talán a kontrasztos, élénkpiros kabát miatt, vagy a kettő együttes grafikus képe miatt egésznap úgy éreztem magam, mint aki egy rajzfilmből lépett ki, és a képeket visszanézve is leginkább rajzfilmfigurának látom magam.

A nadrágszoknyáról ITT írtam, a mellényről és az ingblúzról ITT.

A blézerhez minde anyag (a szőr merevítő-vászon és a bélés is) az I Love Textil-ből jött 

(sőt, az egész összeállítás minden darabjához - alsóneműhöz, ingblúzhoz, mellényhez- kivéve a nadrágszoknya csíkos pamutvásznát).

A kabát szabásmintája a Truly Victorian cégtől. 

A munkafolyamat képei a telefonomról, a modell-képeket Varga Norbert (@Bodeszphoto) készítette.

Rövid Komment

Miért van a készleteimben nemcska cérna, de hímzőfonal, díszítés és egyéb kellék olyan színben, ami tökéletesen meg a leglehetetlenebb árnyalatú rózsaszín anyaghoz? 
 

Heti HV

A múlt hét végén a Derby-n jártunk, ahol az egyik program a "lovas színház előadása" volt.

Namármost, én kedvelem a lovakat, SZERETEM a színházat és IMÁDOM a musicaleket... sőt, teljes szívemből egyetértek a mémmel:

Bárki, aki azt mondja, azért nem szereti a musicaleket, mert a való életben senki sem tör ki csak úgy egy dalban.... nyilvánvalóan nem járt még nálunk. (vagy nem ült a kocsinkban...)

De néhány (izé, három) rockopera-számot (rosszul) elénekelni, miközben a közepesnél gyengébb lovastrükköket mutat be valaki...

az NEM színház és NEM zenés színház. 

a lovak és a dalok semmit nem tettek egymáshoz, nem erősítették egymást. 

Épp ellenkezőleg. Olyan rossz volt, még én éreztem szekunkder szégyent.