Heti mintamustra (kötés)

Még mindig a csipkék érdekelnek

Most egy szépséges csipkeruhát hoztam nektek.

Olyan sok minden benne van, amit a kötésben, a kötött holmikban szeretek. 

Ez a  Seashore Blouse (Bár nekem inkább tunikának, vagy miniruhának tűnik...).

A rokokó nyara: Szoknya és mellény

Ahogy említettem, három szett rokokó ruhát varrtam a nyáron, és gyakran elfelejtettem aa varrást fotózni, így be kell érnetek a kész darabok képeivel. 

Mint ennek a szoknyának és a mellénynek az esetében. 

A szoknya.... nos, a 18. századi szoknyák a világ legegyszerűbb dolgai. Két téglalap és egy öv... vagyis megkötő a derékon. Az egyetlen trükkös része, hogy az alját egyenesbe hozzuk, attól függően, milyen merevítést viselünk alatta. Ha ugye valamilyen popsipárna van, akkor a háta hosszabb (hogy mennyivel az a popsipárna formájától és nagyságától függ), ha pedig oldalkosárkákat (panniers-t) veszünk alá, az oldalának kell a hosszabbnak lennie. Ezt általában úgy érik el, hogy felveszik a megfelelő alsóruházatra és a deréknál igazítják a hosszat. 

Ehhez kell egy segítő, ami nekem nem volt, így a szoknyám háta egy icipicit rövid, de mivel a felhajtásnál bőven hagytam benne anyagot, ezen tudok segíteni. 

Az alsószoknya anyaga ugyanaz a damaszt/brokát? nem igazán tudom, hogy melyik), amit a nyár elején a századfordulós fehér mellényhez használtam, az apró virágokkal.

A mellény bősége a hátán állítható, és a szabásmintáról annyit, hogy... nem létezik. Azt a mintát módosítottam, ami a kabáthoz volt,(arról meg akkor írok többet, amikor a kabátról írok majd). A hátához lenvásznat használtam. Amikor a brokátot sikerült betáraznom, találtam két kisebb darab lenvásznat is, és, bár eredetileg másra szántam (kivételesen valami modern nyári cuccra gondoltam), annyira jól illett ehhez a szetthez, hogy végül erre használtam.

Itt pedig egy könyvesboltban próbálok elrejtőzni a tűző nap, és az agyat is elolvasztó hőség elől. 

Anyag: I Love Textil 

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Rövid komment

Vissza az alapokhoz. Csipkét kötök.

 

Heti HV

Eheti határozott véleményem, hogy ingencsak kontraproduktívnak tartom, hogy a social media (és láttam ezt a Facebooknál és az Instagramnál is, de talán a FB a legrosszabb), hogy folyamatosan tolják az ember arcába az oldalakat és a személyeket, hogy kövesd ezt meg azt, de ahogy rákattintasz a követés gombra, az algoritmus rögtön hátrasorolja őket, és jóval kevesebbet látsz belőlük, mint amikor csak lájkolgattad a posztjaikat (követés nélkül).

Ti is észrevettétek már ezt, vagy csak én érzem így? 

Ösi leletek (zoknibefejezős)

Nem is emlékszem, mióta készül ez a pár zokni...

A fonal megvolt már.... arra sem emlékszem, hogy mióta, de mégcsak arra sem, hogy hol vettem (bár általában még a legtöbb kis, maradék zoknigombóc esetében is szoktam emlékezni... Mindesetre az a többnyire pamut (kevés gyapjúval és akrillal) zoknifonal, amiből legalább egy doboznyit őrizgetek, ez a gombolyag pedig az ágyam melletti polcon volt, hogy felhazsnáljam... hamarosan.

De évekig volt ott. 

És, hát azt is a múlt homálya fedi, hogy végül is mikor kezdtem el, merthogy a "kocsiban, sötétben kötöm" kategóriába esett, ráadásul a szokásosnál kisebb kéthegyű tűkkel kötöttem (arra, viszont emlékszem, hogy a tűket valamelyik Ice Yarn rendeléssel vásároltam, de a méretük nincsen rájuk nyomtatva, talán 2 mm-esek lehetnek, vagy annál is kisebbek).

A félkész zokni abban a kis neszeszerben volt, amiben az ilyen kisebb kötéseket (zoknik, kesztyűk) hurcolom magammal, a kis kiegészítő eszközökel - már, ha egyáltalán van nálam ilyesmi. 

Ha igazán komolyan elgondolkodom a kérdésen, akkor a legvalószínűbb az, hogy akkoriban kezdtem, miután megvettük a lila bakancsomat prágában, és az, úgy négy éve volt (erről a pár bakancsról nem is írtam, ugye? Írjak?)

A zoknit elég gyakran tettem félre más kötés miatt, mert a kocsiban ugye többnyire történelmi harisnyákat kötök 8amikor elég fény van hozzá), és rövidebb / kisebb kevesebb formázással kötött zokniknak jut az éjszakai kötésidő.  (uupsz, ellenőriztem, ezt már párszor elmondtam nektek, legutóbb, amikor az előző modern zoknikat mutattam nektek. 

Mindenesetre augusztus-szeptember-októberben elég sokat autóztunk, és amúgy is kellett várakoznom olyan helyeken, ahova a nagyobb történelmi harisnyákat nem akartam magammal binni, csak éppen gondolkodás nélkül körbe-körbe kötni) így elkészült ez a pár is. 

Heti Mintamustra (Varráshoz)

 

Ezen a héten Paris Top -ot hoztam a Fiber mood-tól.

Átkötős szabása csinos, és a fodor némi romantikát csempész bele. 

A rokokó nyara - ing a lovagló ruhához

Mielőtt bármilyen nagyobb döntést hoztam volna a lovaglóruha ügyében, először azon a részn kezdtem el dolgozni, amiről azt gondoltam, hogy a legkönnyebb lesz. Az ingen. 

Azt hittem egy totál fodros rokokó ingre lesz szükségem, de ilyet még nem készítettem, legalábbis, a hagyományos, férfi-típusút, magamnak, női méretben nem. Volt egy darab szép, hófehér, pamut-len keverék anyagom, és a fodrok kézi beszegésével kezdtem. 

(Fogalmam sincs ez az egy kép miért lóg ki a sorból, és nem tudom a helyére tenni, bocsi.)

Utána a gallért és a mandzsettákat készítettem el.

Utána pedig az inget varrtam meg, de erről nem találok képet, csak arról, amikor később felpróbáltam, és rájöttem, hogy a nyakfodor és a magasan záródó mellény nem feltétlenül a legjobb kombó...

Úgy hagytam, de csak piszkálta az agyamat, és mivel épp befejeztem egy hosszabb darab lencérnából készült csipkét.... 

Arra gondoltam legalább két éve dolgoztam ezzel a csipkével, és mindig azt hajtogatom, hogy engem az a csipke érdekel, amit fel tudok használni ruhá, s ugye itt a tökéletes alkalom, és mégis, milyen menp lenne, a sajt kézzel készített csipkémet varrni az ingemre? 

Így, az utols este, mielőtt elindultunk (rögtön azután, hogy hazaértem a Sziget fesztiválról, ahol fellépőként, történelmi interpretátorként voltam), kibányásztam a készleteimből egy ezeréve (na jó, az tutti, hogy a Covid előtt) vásárolt, szinte géz vékonyságú lenvásznat, kiszabtam a darabokat, és elkezdtem összevarrni az inget.

Thus the last evening, before we left for the event, (just after I got home from performing / doing living history at the world famous Island Festival /Island of Freedom... it had many names since it started), I dug out from my stash a fairly old (probably bought it before Covid) linen, that was thin, almost like some gauze, then cut out and started sewing the shirt

Sikerült annyira összeraknom, hogy a géppel varrott varrások készen voltak, és a belső szegéseket és egyéb részeket be tudtam kézzel fejezni, amit a kocsiban meg a szállodában tettem. Ugyanis Norbi két nappal korábban kitalálta, hogy ő napfogyatkozást akar fotózni, így még annál is egy nappal korábban indultunk el, mint eredetileg terveztük. 

Ez meg én vagyok, ahogy a cérnát elvágom az utolsó gomb felvarrása után.

Az ing a hotelszoba ajtaján lógva... és rajtam...

Mind a két inget elvittem magammal, de ISZONYATOSAN  meleg volt, és eléggé hozzámnőtt az a csipkés mandzsetta, (aminek a későbbiekre nézve következményei is lettek, de ez egy teljesen más történet), így az este kimostam, és csak a csipkéset viseltem. 

UGYANAKKOR, biztos vagyok benne, hogy nem fölöslegesen varrtam, mert előbb-utóbb eljön az a rendezvény, ahol mind a kettőre szükségem lesz, és, ha semmi másra, próbadarabnak jó volt, és most már tudom, mekkorára kell kivágnom a darabokat, ha újabb inge(ke)t akarok.

U.i: Azt kérdezték tőlem, mit csinálok a csipkével, amikor kimosom az inget? Leveszem? 

Nos, nem. Kézzel mosom az inget, óvetosan, és utána óvatosan vasalom, a csipkére pedig spray- keményítőt használok.