Keddi utazós - a Természettudományi Múzeum, Londonban

Mivel volt, aki azt mondta nem olyan rossz ötlet... ez a rovat nem biztos, hogy minden héten lesz, de megteszek mindent, hogy hozzak utazós képeket. És, mivel nemrég jöttünk vissza londonból, ezzel az úttal kezdem. 

Amikor megérkeztünk, első utunk a Victoria és Albert múzeumba vezetett, fel akartam venni a tagsági kártyámat, mert addig nem tudtam nyugodtan lélegezn, amíg nem voltam benne biztos, hogy TÉNYLEG be tudok menni a kiállításra (de erről majd a jövő héten). Ugyanakkor, nem akartam már akkor berohanni a kiállításra, hajnalban indultunk, minimális alvással, álmos voltam fárat, és úgy akartam odamenni, hogy maximálisan tudok mindenre figyelni, és magamba szívni a kiállítást. 

Azt is akartam, hogy Norbertnek is jusson élmény, olyan múzeum, ami ŐT érdekli (igen, minden ruhát megnéz velem, amit csak akarok, de mégiscsak pasiból van). Azt a két múzeumot javasoltam, ami gyakorlatilag "az utca túloldalán" van (a Természettudományi, és a Tudmányos múzeumok), és a közelebbit választotta, így a Természettudományi Múzeumba mentünk (Natural History múzeum)

Bevallom, voltam már a Tudományos múzeumban és a British múzeumban, és kevésbé voltam lelkes, de abszolút kellemesen csalódtam. 

Először is ezek a múzeumok ingyenesen látogathatók. igen, elfogadnak adományokat, de nem nyaggatnak vele (mint pl a Tudományos múzeumban, de az megint egy másik történet).

Well, I admit, I have been into the Science Museum and the British Museum before, and was less enthusiastic, but boy, was I pleasantly surpised. 

Most éppen fut egy Földrengések és Vulkánok kiállítás, amibe ezen a mozgólépcsőn lehet bejutni:

Nézzétek meg közelebbről:

Utána pedig rengeteg dolgot ki lehet próbálni, például hogyan működik a szeizmográf, hogyan mozognak az elemek (szél, víz, stb), hogyan keveredik a kő és a homok, hogyan folyik a víz, és a legtöbb interaktív módon ki is próbálható. 

Hol vannak már azok a múzeumok, ahol az ember csak nézett ki a fejéből? 

Egy szobát berendeztek egy japán boltnak, és, amikor az ember bemegy, megtapasztalhatja, hogyan mozognal a dolgok, amikor egy földrengés eléri..

A vulkálok és földrengések kiállításon kívül rengeteg érdekes dolog van még a múzeumban, ami hatalmas. Mondom HATALMAS. közel 20 ezer lépésnyit sétáltunk csak odabent a múzeumban. 

természetesen megmutatják az ember fejlődését:

Vannak dínók:

A nagy kék bálna:

És rengeteg érdekes dolog.

Még dodók is. (Ha olvastál valaha Jasper Fforde regényt... :-), így néznek ki. )

Ha bármikor van pár órád Londonban, menj. 

Igazából soha nem voltam oda sem a biológiáért sem a földrajzért, de még én is rendkívül élveztem, el tudom képzelni, mit adhat azoknak, akiket igazából érdekel. 

Heti mintamustra (szabásminta)

Az utóbbi időben hogy is mondjam, a vágyom szó talán túl erős, de erőteljesen motoszkál bennem a gondolat, hogy szeretnék egy piros, bőr motoros dzsekit. Igen, tudom. Se pénzem nincs rá, se helyem, ahova elheteném, és még csak ki sem tudnám használni igazán. Aztán arra gondoltam, mi lenne ha, varrnék magamnak egy piros dzsekit, mondjuk bársonyból vagy kordbársonyból, akkor ki lenne elégítve ez a vágyakozás? 

Pillanatnyilag keményen igyekszem ellenállni a késztetésnek, hogy 1) vegyek egy piros bőrdzskit, 2) megrendeljem a neten fellelhető összes piros bársonyt, de bevallom, hogy a szabásmintákat azért elkezdtem nézegetni, és próbáltam megkeresni a legjobb motoros dzseki szabásmintát. 

Mindezenközben pedig belebotlottam abba a szabásmintába, amiről úgy gondolom, megfelelő jelölt lehet a hétfői mintamustra rovatba. 

Ez a  Shimla jacket. 

Totál odavagyok az állógallérjáért és a keskeny fodrokért. 

Ha olyan helyen dolgoznék, ahova mindennap be kellene járnom, biztosan varrnék egy ilyet magamnak, de, mivel többnyire itthonról dolgozom... nem vagyok biztos abban, hogy hozzájutok. 

Attól még igencsak tetszik. 

Nagyonsárga (15. század férfi zeke /doublet)

Csapattársam és barátunk, Ádám kihívás elé állított. Varrnék-e neki egy olyan 15. századi zekét ("doublet"-et), amit mutatványos karakteréhez tudna használni. A karaktere bűvésztrükköket, akrobatokát és hasonlókat (is) csinál, ezért fontos volt, hogy megfelelően tudjon benne mozogni, vagyis teljes mozgásszabadságot biztosítson neki, a korhű sziluett megtartásával.

Azért (is) volt kihívás, mert a történelmi férfiruhákkal igencsak korlátozott a tapasztalatom, mindössze Norbinak készítettem néhány darabot (aki, alkata miat teljesen más tíusú kihívások elé állít), ugyanakkor, az egyik legfontosabb oka, hogy elvállaltam az volt, hogy ezen változtassak. Megbeszéltük, és megegyeztünk, hogy együtt dolgozunk a kérdésen, Ádám hozza az elméleti tudást és a kutatást, én pedig a varrós tapasztalatomat. 

A kiindulásipontom ez a rajz és egy szabásminta-vázlat volt.

Kezdhettem volna a szabásminta méretre nagyításával is, de az egyszerűbb megoldás mellett döntöttem, és az interneten kerestem kész szabásmintát, amit egy (mások szerint) notóriusan nem túl jó cégnél találtam meg, de egyrészt én már varrtam sikeres darabot mintájukból, másrészt úgyis alaposan, több próbával testre kell igazítani.Két próbadarab után a test már elég jónak tűnt, de még mindig azon voltam fennakadva, hogyan tudom megtartani az ujjak megfeleő szabásvonalát, miközben belevarázsolok egy kis pluszt a szabad mozgás biztosításához. Végül Opus Eleni egy videójában (amit egy 17. századi vívó-doublet varrásáról készített) találtam meg a megoldást. Egy kis betétet adtam a szabásmintához, de nem a hosszanti szabásvonalba, hanem a karöltő alsó vonalához, így:

Innen már majdnem sima ügy volt, bár az igencska szűkös anyagmennyiség némi fejfájást adott, és elég kreatívan kellett a darabokat felfektetnem a szabáshoz.

(hát igen. A toldás teljesen korhű megoldás).

Mivel a testet, a gallért és a "szoknyarészt" merevíteni kellett, egy merev vászonnal, szokás szerint jó sok fércelés következett.

A doblet egyik legérdekesebb részlete az állógallér, ami hátul V vonalban fut össze.

Miután már majdnem teljesen készen volt és Ádám felpróbálta láttuk, hogy túl óvatosak voltunk, és túl sok helyet hagytunk a mozgáshoz, főleg a derékvonalnál, szétszedtem és néhány cm-t szinte mindenhonnan bevettem a derék körül.

És ilyen az elkészült doublet/zeke. A gombok egyenetlen elhelyezését egy korabeli ábrázolásról másoltuk, a ké ujján textilgombok vannak. 

A gomblyukakat a már korábban Norbi 18. századi mellényénél kitalált trükkel varrtam: előbb géppel varrtam ki, mert a gépi varrás biztosan összefogja az összes réteget, plusz segítséget ad az egyenletes kézi öltésekhez, amivel a gomblyukak kivágása után varrtam körbe a gomblyukakat.

Munkafolyamat képek: a telefonom

Modell -képek: Norbert Varga @Bodeszphoto

Valódi kötős tartalom...

Mégha kicsi is. 

Nem mintha nem kötöttem volna múlt tavasz óta, amikor utoljára posztoltam kötésről itt, mert dehogynem, de a legnagyobb része autós kötés volt és a legnagyobb része halálosan unalmas körbe-körbe térdharisnya, mivrl 2024 őszén egy kivételével az összes térdharisnyát eladtam, és felakartam tölteni a harisnyakészletet. 

Az idén teljes szívemből készültem újévi pulcsit kötni, de látványosan belebuktam, nem tetszett, lebontottam, és az ihlet visszaszerzésére valami kicsit és színest akartam kötni, és ebből lett.... igen, egy pár zokni, de a történelmi térdharisnyákkal ellentétben ez rövid volt, színes, és gyors... lett volna, ha nem teszem folyton félre, valami még sürgősebbért. 

Amikor Londonba indultunk, már csak néhány sor hiányzott a szárából, és néhny estével ezelőtt, amikor TV-t néztünk én meg nagyobb projektek között voltam, végre befejeztem. 

When we left for London, it only needed a few rows from its ribbing, and a couple of nights ago, when we were watching TV and I was between projects, I finished them. 

Egyszerű, orránál kezdtett változat, rövidített soros orral és sarokkal, harisnyakötéssel, másszínű orral, sarokkal és passzéval, amit szélesebbre kötöttem, mert gyakran visszahajtva hordom.

Talán emlékeztek, tavaly tavasszal narancssárga cipőt vettem magamnak, és kötöttem is hozzá zoknit, ezzel a párral pedig az ehhez a copőhöz használt készlet bővült.

Ki tudja milyen márkájú, maradék zoknifonal, a saját zoknimintám/receptem, és 2,25 mm-es Knit Pro Zing kötőtűk.

Random leftover bits of sockyarn, my own pattern/recepie, and 2,25 knit Pro Zing needles.

Heti HV

Ez alkalommal a véleménnyemmel nem leszek népszerű. 

Néha, amikor az asztalomnál varrok vagy kötök, videókat nézek (vagy csak hallgatok?). Varrásról, történelemről, történelmi ruhákról, és igen, a kötésről is. Néha szeretem a mintaajánlókat, mert új kedvenceket találok, néha bosszantanak, vagy azért, mert totál unalmas, semmilyen mintákat népszerűsítenek, amik mostanában dívnak, vagy azért mert tele vannak adattal. A műsorkészítő felsorol a mintáról minden látező adatot, a javasolt fonaltípustól és szükséges fonalmennyiségtől a kötéspróbán, kötőtű-méreten át at elérhető méretekig. És mostanában, szinte mindig tesznek megjegyzést arra, hogy az adott minta "size inclusive" (vagyis sokféle méretben elérhető) vagy sem, némi elégedetlen, dorgáló arcifejezéssel, esetleg a fej enyhe ingatásával, ha nem készíették el az XXS-től a 6XL-ig minden méretben, én meg minden alkalommal, amikor ezt látom/hallom, összerándulok. 

Pár napja pedig ebbe a videóba botlottam, ami arról beszél, hogy ezek a "felméretezett" minták nem működnek. (Máás gondom is volt ezzel a videóval, bár általában bírom Debora szösszeneteit, többnyire egyet is értek vele, az angol TV-ben futott Game of Wool-ról szóló sorozata igazán jó volt, de ebben a mostaniban, minta bele akarta volna kalapálni a saját igazát / véleményét a bézőbe, olyannyira, hogy egyes dolgokat akár háromszor is elmondott...).

Mindenesetre...

Azt hiszem ismét átestünk a ló túloldalára (és milyen jó, hogy magyarul nem kell elmagyaráznom ennek a szólásnak a jelentését)...

Mik9zben látom és elismerem, hogy szükség van mintákra (kötés és szabásmintákra egyarát) kicsi és nagyobb méretekben is, nem gondolom, hogy az a megoldás, a azt követlejük, hogy MINDEN tervező MINDEN  mintáját MINDEN  méretben készítse el, mert ha nem, akkor minimum beszólogatnak neki, vagy akár törlik (mint a cancel-kultúrában szinte mindenkit akinek VÉLEMÉNYE van). 

Mindenki a sajét testtípusát ismeri a legjobban, ls tudja mi illik az adott testtípushoz. Nem minden darab illik, nem minden darab áll jól minden testen, ráadásul a kölönböző testek különböző módon különböznek. Ha csak a nagyobb alkatokat nézzük, vannak köztük alma, körte alkatúak, van akinek nagyobb a melle, de a feneke nem annyira, van akinek a karja vastagabb, de ott vannak azok, akiknek körte az alkatuk, de köztük is van, akinek a feneke nagyobb, van akinek a csípője, de van akinek a hasa gömbölyűbb, hogy csak néhány tényezőt említsünk. Nem minden darab/terv, fog egyarán jól állni MINDENKINEK, minden testen, akrmilyen jól van megtervezve, akármilyen jól van a minta megírva, leellenőrizve, akármilyen alaposan tesztelik. 

Ha valaki alaposan ismer és gyakorlottan tervez egy adott testtípusra, azt követelni tőle, hogy egy teljesen más típusra is tegye ugyanezt, olyan, mintha egy írótól azt követelnénk, hogy olyan nyelven írjon, amit nem ismer. 

Boldogan dícsérnék, kötnék, népszerűsítenél olyan tervezőket, akik kimondottan nagyobb alkatokra terveznek (és nem sértődnék meg, ha a kisebbeket épp nem szolgálnák ki), mint olyanoktól követeljem ezt, akik nem tudják ezt. 

Mindez nem a nagyobb termetűek ellen szól, nem "fat-fóbia", én magam is nagyobb méretet hordtam egészen a közelmúltig, de akkor sem követeltem minden méretet, amikor több X szerepelt az L előtt. Teljes szívből támogatnom azokat, akik megteszik, de nem akarnám kierőszakoskodni, rákényszerítei olyan embereknek, akikben ez nincs benne. Attól még lehetnek zseniális ötleteik, gyönyörű mintáik.

Ugyanakkor, szerintem meg kellene tanulnunk másképp kötni, nem a mintákat betű szerint követni. Amikor egyetemre jártam, írtam beasandót arról, hogy mennyire más az európai és az angol/amerikai mintaírás, és mennyire hatással van az angol/amerikai kötősök követelőzése az európai mintákra is. Az angol/amerikai minták gyakorlatilag minden egyes szemről leírják hogyan kell lekötni, és nem hagynak sokat a tudásra, tapasztalatra, gyakorlatra, kretivitásra, miközben az európai minták feltételezik, hogy aki köt, az TUDJA mit csinál, és képes arra hogy "minden hatodik sorban szaporítson" anélkül, hogy minden egyes sort le kellene írni neki.

Emlékszem még, amikor a minták a mai leírások hosszának a tizede volt, gyakorlatilag csak nagyvonalakban mondta el, hogyan kössük a mintát (tulajdonképpen inkább csak egy recept volt), és mi boldogan kötöttük, módosítottuk őket, amennyire csak tudtuk. Nem akadtunk fel, ha a magazinban cssk egy méretet adtak meg, mi átszámoltuk, módosítottuk, felnagyítottuk, vagy lekicsinyítettük, amekkorára kellett. Vissza kellene szereznünk ezt a tudást, gyakorlatot, rugalmasságot.

Visszajöttünk

Londonból. 

Amióta először hallottam a Viktória és Albert múzeum Marie Antoinette kiállításáról, menni akartam, nem kicsit, nagyon. 

Norbinak is mondtam, nem akarok születésnapi ajándékot, sem karácsonyit (akár egész évben semmilyet) csak azt, hogy menjünk és hadd nézzem meg. 

Nem voltam biztos abban, hogy menni fog, hogy bele tudjuk passzírozni a keretbe (anyagilag, időben, erőben), de végül is elmentünk. 

Volt

5 nap,

4 múzeum

úgy 120 ezer lépés,

egy rongyosra gyalogolt bakancs, amit végül ki kellett dobnom,

találkoztam egy Instagram ismerőssel (vele szándékosan, megbeszélve), 

és egy másik, instagramon/facebookon követett csipke-szakértővel (véletlenül, gyakorlatilag leszólítottam),

vettem három méretes könyvet, megnéztem számtalan méteráru boltot a Goldhawk Road-on, 

láttam a kedvenc musicalemet egy igazi West-End előadásban,

lőttem vagy ezer képet (Norbi ennek sokszorosát)

Bérmennyire "nem akarok visszamenni a valóságba" már itthon vagyunk, a normál program (munka, varrás, blogolás, stb) is visszatér.

Gondolkozom egy keddi utazós rovaton is, mit gondoltok róla? 

Heti mintamustra (kötés)

És még egy ingencsak impresszív, mutatós kendő. Nagy. Mert szeretem a nagy kendőket (és kicsit sem értem a rajongást azokért a zsebkendőmyi nyakba-izékért). 

Ez a Game of Tones kendő.

Tetszik a hagyományos háromszög formája, a mutatós mintája, a kagylóminta-szerű középső része, és az, hogy egy alapszín mellett contraszt-nak használhatunk akár egy hosszú átmenetes fonalat, Noro, vagy a régi DROPS Delight, vagy maradékot, akár különböző típusúakat is, amely esetben egészen érdekes struktúrákat lehet varázsolni.