2022. december 31., szombat

Boldog Új Évet!


 Rengeteg dolog történt 2022-ben, annyi régi és új barát, hogy nyilvánvalóan nem fér erre a montázsra minden és messze nem mindenki (de tudjátok, hogy ott vagytok a szívemben). Az év annyira kettős volt, tele remek dolgokkal, utazásokkal, barátokkal, zenével, eseményekkel, mégis tele feszültséggel, szorongással bizonytalansággal, hogy nem igazán tudom, mit kívánjak a jövő évre. Talán annyit, hogy maradjanak a jó dolgok, és javuljanak azok, amik nem voltak olyan jók. Mindenkinek köszönöm, aki részese volt az elmúlt évemnek, és köszöntsük az újat! Boldog Újévet, barátaim!

2022. december 19., hétfő

Asztal és zokni

Mit keres a csizma zokni az asztalomon? Egy raás féligkész darab hever mindenfelé, és ez egy gyűjtemény az íróasztalom különböző pontjain fekvő dolgokról. (jaja, jó nagy asztalom van). Mindez mindenféle zoknifonalból... talán nem véletlen. 
Mellesleg, ez nemcsak nem az "összes" elkezdett cuccom, d emég csak nem is minden, amin aktívan dolgozom... a táskáimban, az ágyam mellett, stb még van ez meg az.
Akarjátok őket látni egyenként? Elmondjam, melyik micsoda? 
Ez egy pár fair isle mintás egyujjas kesztyű. A nyáron bolond mennyiségű sima, egyszínű térdharisnyát kötöttem (ezekről többet egy későbbi bejegyzésben), és volt egy pillanat, amikor rámtört a valami színeset, nehezebbet, de most azonnal érzése. A Minta Matthey Gnagy kötőskönyvéből, a kesztyű formája kissé történelmi, és a minta is. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, mi lesz vele, ha készen van, mert bármennyire tetszik a barna és a narancssárga, már nem igazán hordom, (a két fonalat egymáshoz tűzve rakosgattam már évek ót - igen, nagy kedvencem volt vörös hajjal, de az ezüsthöz nem annyira megy :-(), és az egyujjas kesztyűk sem a kedvenceim... 
Ez itt zokni, mi is lehetne más, a nyáron kezdtem el, arra emlékszem, hogy Kapolcson, a Művészetek völgyében kötöttem, amíg a földön ülve vártam, hogy Grecsó Krisztián és Szabó Balázs elkezdje a műsorát, de azóta a térdharisnya-őrület áldozata lett. 
Ez pedig... szóval tudjátok, hogy odavagyok a zoknifonalakért, és talán az is feltűnt, hogy szeretem őket egymáshoz tenni. Szeretem a mintásat egyszínűvel párosítani (főleg zokniknál), vagy bizonyos sorrendben felhasználni, mint a szivárványos körkardigánomnál , vagy hasonló színeket egymás mellé illeszteni, mint a lilás nyakmelegítőmnél. Mindig keresem, hogyan lehet MÉG felhasználni ezeket a viszonylag kisebb darabokat. Volt egy próbálkozásom a "boxy" fazonnal, ami nem volt túl sikeres, de az teljesen az én hibám. Úgy döntöttem, adok a fazonnak még egy esélyt, a készletből kiválogattam egy kupac rózsaszínes gombóckát, és meglátjuk, mi lesz a vége.
Ez itt egy pár zokni lesz. Az ősszel Hollandiában jártunk, és hazafelé megálltunk Prágában (írjak ezekről?) és onnan hazajött velem egy pár lila bakancs.... Ismertek, ha lila bakancsom van, lila zokni is kell. Meg lila minden, de ez másik bejegyzés témája. A fonalon már nem volt rajta a címke, de csodés a tapintása, a színe. Gyanítom, hogy Opal, vagy hasonló lehet. Kékes lilás orra és sarka lesz, hogy minél hosszabb lehessen, de egyelőre az egyik zokni felénél járok, kb.
Bézses? Homokszínű? Barnás? Tóp? Tan? színű történelmi térdharisnya néhány sora...
És még több történelmi harisnya, ez éppen mustár színből, és a bokáján "Clock"-al, vagyis mintával.
És végül, mivel majdnem készen van, a "crazy-leftover neckwarmer"-em, az összevissza-színes nyakmelegítőm. Ebből ez már a talán a negyedik, (azt hiszem) és nem, még nem unom. Vagyis nem úgy, mert ja, körbe-körbe sima szemeket kötni néha elég unalmas, de ez a "Vak-kötésem", vagyis ezt kötöm autóban, éjszaka, tök sötét utakon, amikor nincs más. Még össze kell varrnom a két végét, utána mutatok közelebbi, részletesebb képeket is.

Ti is annyira szeretitek a zoknifonalakat, mint én? Használjátok másra is, mint csak zoknira? 

2022. december 17., szombat

Séta

Nézzük, sikerül-e visszatérnem a blogolás medrébe, újra. 

Bemelegítésképp valami, aminek semmi köze a kézműves dolgokhoz, sem a hagyományőrzéshez, vagy a zenéhez, vagy az utazáshoz sem... csak egy séta.

A lásunktól a Lehel piacig. Nem a főutcákon, nem a Lehelen, nem a Vácin, csak ahogy a régi dal mondja "a Váci út és Lehel út között, Angyalföldön. 20, de még 15 éve is sokat jártam ezen az úton, hetente legalább egyszer, de gyakran többször is jártam erre. Gyakran jártam a piacra, a mellette levő turkálóba, és elismerem, sokszor csak menekültem itthonról. 

Úgy egy héttel ezelőtt megint arra vitt az utam (bár most már nem menekülök), de meglepett, mennyi változás mennyi új épület akadt az utamban ezen az alig 2 kilométeres szakaszon.  

Csak néhányat mutatok.

A közeli Honvéd sportpálya fedett atlétikai pályáját teljesen felújították.
Az utca másik oldalán egy kétemeletes raktár / kisebb gyárépületet teljesen elbontottak...
A sportpálya uszodája mellett egy új épületet emelnek...
Pár méterrel arrébb az egykori kézilabda-csarnok tetőjét elbontották, remélhetőleg valami felújítási projekt részeként.
Régen itt valami gyárépület volt, meg egy irodaépület, amiben orvosi segédeszközöket lehetett kapni? feliratni? de egy időben egy Curves edzőterem is volt benne... 
Ez is egy gyárépület volt, amiből irodaház lett, majd az irodaházat teljesen felújították / átépítették.
Ez az irodaépület is vadonatúj, még talán be sem fejezték teljesen...
Lakóház, fura, szinte méhszejt -szerű külsővel...
A játszótér, ahova sokszor jártunk a fiammal, de a felét elfoglalták az új épületek...
És még több új irodaépület... 

Hát ennyi... legközelebb hozok valami színeset...