Vészhelyzeti varrás

Más szóval, mit csinál az ember, ha egy nappal fellépés előtt realizálja, hogy menthetetlenül kifogyott a ruhából, amit pár hónapja varrt, és az egyszerűen lóg rajta?  

Volt már dolgom súlyváltozással az elmúlt években, kikaranténoztam a századfordulós blúzomat, és az is egy nappal fellépés ellőtt tudatosult (igen, tudom, korábban kellene összeszednem magam egy-egy fellépés előtt), be kellett hajtanom a piros ruhám eleje szélén a merevítést és átvarrnom a kapcsokat, mert az időszakos böjtölés tavaly évelején működött, ha nem is volt tartós.

Szóval az év elején varrtam a szépséges Aidah ruhámat. Viszont hálistennek végre találtam egy jobb orvost (háziorvost), és némi segítséget (ha teljes diagnózist nem is), egy két gondomra, és gyógyszert (a vércukromra/ inzulinomra), és végre sikerült fogynom. Még most is pokolian nehéz, és még mindig nincs rendben minden, de legalább néhány dologban látok reményt. 

Mindenesetre a téma most nem az egészségem, hanem a ruhatáram állapota, és egy gyorsmegoldás.

Annak idején az Aidah ruhához egy teljes szoknyát készítettem, teljes körben fodorral, és díszítéssel, arra gondolva, ha szükséges, külön szoknyaként is tudom majd viselni. Volt egy darab zöld taftom is. (Gyakran emlegetem az I Love Textile-t, szerintem nekünk óriási segítség, hogy léteznek... az egyik üzlet vezetője írt egyszer,még februárban, hogy van egy kis darab zöld taftja, kérem-e. Persze. A kis darab alatt azt értette, hogy kevesebb, mint a szokásos minimum hat méter, amit ilyesmiből venni szoktam, csak két méter volt. És ZÖLD. A zöld nem igazán az én színem. Nem hiányzik teljesen a ruhatáramból, mint a sárga, de csak elvétve van egy-ké zöld darabom. Jó nagy lépés a komfortzónám kékjétól, de jól illett az anyaghoz, amiből az Aidah ruhát csináltam. 

 Volt egy darab nyomottmintás pamutvásznam is, aminek a mintája elég jó lett volna a 18. századhoz, de túl vékony ahhoz, hogy bélésen vagy alsóruhán kívül bárminek jó legyen. A színezése viszont jól ment a zöld tafthoz, így együtt tettem el őket, azzal, hogy "valamire csak jó lesz."

A múlt héten, amikor azt őróbáltam eldönteni, hogy mit vegyek fel a Váci Vigalomra, (az outlander cuccot? áá, az túl meleg. A piros ruhát??? bármennyiire is szeretem, az élénk piros színe nagyon elüt Nóri arisztokrata ruhájának mentazöldjétől. Februárban azért (is) választottam a petrol színű taftot, hogy csapatszinten valamivel egységesebb legyen a megjelenésünk. Szóval felpróbáltam a zöld ruhát, és oopsz, túl nagy, lóg rajtam a mellrésznél, és a nyakkivágásnál...  

A péntekem nagyjából szabad volt, az anyag ott volt, a mintám megvolt, az Outlander kabátot az alapján készítettem, bár a mintában megadott "másik" változatot akartam meost megcsinálni, de mindenképp új próbadarabot kellett csinálnom, és a fogyás miatt újra testre kellett igazítani. (Nem, nem akartam újra megvenni a mintát kisebben, bármennyire is kedvelem a JP RYAN mintákat nem tetszik, hogy egy-egy mintában csak egy méretet lehet egyszerre megvenni). 

Sajnos azonban késő volt, én a varrásra koncentráltam ÉS siettem, így a folyamatról (megint) nincs képem, de itt a kész eredmény.

Tényleg nagyon tetszik a bélés mintája. A bélést kézzel varrtam a kabátba.

A kapkodásban (a kapcsokat hajnali négykor varrtam fel) elfelejtettem kivasalni az anyagból a kapcsok helyének jelöléseit.

Azt hiszem, van még mit gyakorolnom a kézivarráson.

A kabát francia-kapcsokkal záródik, de attól tartok, beljebb kell varrnom őket, mert a képeken is látszik, hogy kis rés van a két eleje széle között.

Modell fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Fejfedő az 1840-es évekre

 A dolgok mostanában... Ahogy az elmúlt néhány évben lassan szokásossá vált, a dolgok összeszaladtak, és a nyarunk kissé zsúfoltra sikeredett. Igyekszem egyensúlyozni a munkát, az életet, a szerelmet, a hagyományőrzést, a ruhakészítést, a zenét, a koncerteket és még ki tudja mit... 

És néha elvesztem a fonalat. 

De valamin mindig dolgozom, akkor is, ha csak később blogolok róla... sokkal később. Akár évekkel később.  

Ez a fejfedő, "bonnet" nem ebbe a kategóriába tartozik, hívhatjuk amolyan középtávú projektnek.

Még márciusban készítettem, az éves 1848-as forradalommal kapcsolatos eseményekre készülve.

A kalpa-alapot az Internetről rendeltem, a kék szalagot a Röltexben vettem, a virágokért a sajét készleteimet túrtam fel, és egy kis darab selyem anyagot kézzel festettem kékre a béléshez.

Mivel a vásárol kalap-alap nagyjából megfelelő formájú volt, kivételesen nem kellett azzal kezdenem, hogy szétvágjam, és átalakítsam, a feladatom "csak" a feldíszítése volt.

Bebéleltem a kék selyemmel, és adtam hozzá egy kevés kék csipkét.

A szalagdíszítést villa segítségével hajtogattam, ehhez könnyen találtok tutorialt a Pinteresten.

Amikor történelmi ruhákról kérdeznek, azt szoktam mondani, hogy két dolog határozhatja meg, hogy az, ami rajtuk van valami jelmeznek látszik, vagy olyannak, amivel az adott korból lépett ki az ember (lánya). És nem, nem az, hogy kézzel varrjuk-e, esetleg a megfelelő sodratú cérnával, de még az sem, hogy csak természetes festékkel festett anyagot használunk, vagy ilyesmi. 

Számomra ez a két dolog a megfelelő alsóruha, és a kiegészítők. 

Én, szeretem azt gondolni magamról, hogy legalább az alsóneműk tekintetében elág jó vagyok, a megfelelő kiegészítőket hajlamos vagyok elhanyagolni. Ezzel a bonettel, és néhány másik, a közeljövőre tervezett darabbal) ezen szeretnék változtatni.