Úgy egy
hónappal ezelőtt az életünk a feje tetejére állt. Szó szerint az egyik napról a
másikra, és attól tartok, már soha nem less a régi. Időnként olyan
szürreálisnak tűnnek a dolgok, úgy érzem, mintha egy post-apokaliptikus filmben
lennék, néha meg kimondottan viccesek.
Terveztem
egy szép nagy, komoly bejegyzés arról, ami történik, de, bár vannak
gondolataim, és N-val sokat beszélgetünk, félek, hogy vagy egy hatalmas
nyafogó-fesztiválba torkollna és/vagy nem lenne túl népszerű, így inkább hozok
egy véletlenszerű listát néhány szokatlan jelenségről.
Nem, mintha
a fura dolgok idegenek lennének számomra, jónéhányat magam is csináltam, többek
közt repültem Németországba hirtelen ötlettől vezérelve egy koncert miatt,
vettem már falfestéskét hajnali fél háromkor a Tescoban, utaztam tetőtől talpig
full viktoriánus ruhában (fűzővel, rácsos krinolinnal, ahogy azt kell), szóval
mondhatnánk, hogy a fura a lételemem, de a történések manapság még nálam is
kiverik a biztosítékot…
A lista
sorrendje teljesen véletlenszerű, csak ahogy beléjük botlottam, és/vagy eszembe
jutottak…. És még jó is van benne.
Napjainkban
történő fura dolgok véletlenszerű listája…
- Ø Napközben átautózni a városon, anélkül,
hogy közlekedési dugó lassítana le.
- Ø Nem kapok élesztőt se boltban, se
péknél, se… sehol.
- Ø Késő éjszaka sétálunk, és egyszerre piszkál
a lelkiismeretfurdalás, és a dac.
- Ø Megküzdeni az utolsó csomag szárított
élesztőért, pedig nem is szeretem használni. (A frissel ellentétben mindig
érzek mellékízét- a frisset szeretem
- Ø Az a Fb bejegyzés, amely szerint
valaki élesztőt kínál cserébe egy csomag teljeskiőrlésű lisztért (az élesztő
mellett az sincs a boltokban)
- Ø A Tescoban nem lehet húst kapni, legfeljebb pulykaherét.
- Ø A fiam plüsskutyájával sétálok. Oké,
ez bizonyos szinten vicc, mert ugye amolyan kijárási tilalom korlátozás van, de
kutyát sétáltatni szabad, nekem meg csak ilyen kutyám van, ez is kölcsönbe.
- Ø Azt mondom N-nak, hogy ha legközelebb
vásárolni megyünk, felveszem e reneszánszudvari ruhámat, ő meg szemrebbenés
nélkül visszakérdez: “A kutyát is hozod?”
- Ø Az utcán állva egy nálam magasabban
lévő ablakon át kiabálok a gyógyszertári alkalmazottnak, hogy megkapjam a pajzsmirigy
gyógyszeremet, amihez a receptet megszerezni sem volt kismiska.
- Ø Nem tudok fogorvoshoz menni.
- Ø Különös késztetést érzek a gyaloglásra, sőt a futásra, de a régi futócipőm szétesett, és nem tudok másikat venni, mert a boltok zárva vannak. Igen, tudom, rendelhetnék, de ez egy sportcipő. A kényelem fontos, az én lábam meg kényes. Muszáj lenne felpróbálni. Ehh.
- Ø Városok, amit a turistákból,
turizmusból élek, táblákat tesznek ki, hogy a fent nevezett turisták nemcsak
nem szívesen látott vendégek, hanem akár tilos is nekik bemenni a városba/
faluba… (ennél jobban nem mennék bele, valamiért ez a pont elég érzékenyen
érint, érthetetlen szinten dühít).
- Ø Híreket olvasok. Nem, mintha alapból
nem érdekelnének a hírek, de PJ mániákus hírbuzisága erőteljesen immunissá tett
a hírekre, mostanában mégis az első dolog, amit a szgépemnél megnézek reggel, néhány
híroldalt
- Ø A többé kevésbé távkapcsolatból N hirtelen
ugrással 7/24-ben van itt, innen dolgozik HO-ban, és
kimondottan élvezem, és szeretem.
