Halogatás haladó szinten

 Most, hogy teljes erőbedobással kellene az (első) turnűrös ruhámon dolgozni, teljesen leblokkoltam. Tudom, hogy meg tudom csinálni, tudom, hogy hozzá kellene fognom, de nem megy. Hogy kevésbé szégyeljem magam, dolgozom minden máson, csak azon nem, amin kellene. 

Tulajdonképpen, őszintén szólva a sziluetthez legfontosabb két alsó réteget megcsináltam, a turnűrt magát (rögtön két változatban, mert nem tudtam - és most sem tudom még- eldönteni, melyik tetszik jobban, de erről majd később írok, amikor a teljes turnűrös cuccot mutatom). Megcsináltam a hozzávaló alsószoknyát is, de erről majd később írok. 

A három tételnek, amit ezután készítettem, története van... (mint mindig, ugyebár).

A századfordulós alsóneműk... Nos, tavaly év végén varrtam egy "historybounding" szettet, hogy legyen mit felvennem olyan helyekre, ahol a szokásos, véletlenszerű lagenlook kézzelkötöttekkel keverve nem elég (mondjuk színházba, vagy komolyabb - értsd nem pop/rock koncertekre). Szóval ehhez a szetthez készítettem egy alsószoknyát (uff, erről a teljes cuccról még mindig csak egy kapkodós telefonos képem van, a tavalyi összefoglalóban felbukkan, de kellene egy rendes fotót is lőnünk már róla). Mivel a cucc a "historybounding" kategóriába tartozik (érdekel mit takar ez a kifejezés? ha sikerül befotóznunk a ruhát, ígérem részletesen írok róla. Jó?), nem kellett, hogy az anyag teljesen hiteles legyen történelmileg, így az a lézervágott "madeira" amit az I love Textil boltjában találtam ideális volt. Mármint a minta a hímzett anyagokat idézte, kedves, romantikus hangulata volt. Az alsószoknyához azonban kevesebb elég volt, és úgy egy másfél méteres darab maradt. Mivel a reformkori alsóruháimat hordtam a századfordulós cuccokhoz is, mindig tervben volt a korszakhoz megfelelőbb alsóruházat. 

Közben, amíg a turnűrön dolgoztam, és az anyagok között keresgéltem, a maradék darab a fejemre esett. 

Úgy háromszor. 

A harmadik alkalommal már azt mondtam, ne kötekedj velem, mert kinyírlak.  És a fejemre esett negyedszer is. HÁT TE AKARTAD. Ugye? 

A Folkwear szabásmintája már megvolt, kinyomtatva, összeragasztva, a méretemben kivágva. A többméretes, borítékos szabásmintákat (pl a nagy szabásminta gyártóktól, Burda, Simplicity, stb.), nem szoktam szétvágni, hanem átmásolom, de a nyomtatható PDF más tészta, azt annyiszor nyomtatom ki, ahányszor akarom. Persze, tudom, tinta, papír így is kell, de papír a másoláshoz is kellene. 

Mindenesetre, ahogy mondtam, megvolt a minta, csak szabni és varrni kellett. A viktoriánus és századfordulós alsóruhákban a díszítésüket találom varázslatosnak, a piéket, a csipkéket, a csipkebetéteket. Nálunk persze, messze nincs olyan választék ezekből, mint egyes, tőlünk nyugatabbra fekvő országokban, így a készleteimben fellelhető pamutcsipkéket használtam. A módszeren még van mit javítanom, de nem vagyok elégedetlen. A nadrággal kapcsolatban egy kifogásom van... Az ülepe alacsony nekem (vagy inkább hosszú), de ez nem a minta hibája. Igen, tudom, hogy rövid a derekam, ugyanakkor nem szeretem a ruhákat (főleg a nadrágokat) magasan hordani. Így sem rossz vagy hordhatatlan, de legközelebb leveszek pár centit a derekából, és jók leszünk :-)

Utána megcsináltam az alsószoknyát a turnűrhöz, csíkos anyagból. Miért nem fehérből? Persze, van fehér anyagom is hozzá, de a ruhám kék lesz (micsoda meglepetés, ugye?) így úgy gondoltam, egy kék csíkos alsószoknya jól mutatna alatta. Mindenesetre, ebben az esetben is maradt egy méternél kicsivel nagyobb darab, amit nem akartam elpakolni, különben is, egy századfordulós blúz mindig jól jön, még a modern öltözködéshez is...így vettem még egy félméteres darabot, hogy elég legyen. Tudtam, ha elteszem a polcra, akkor jó sokáááááig nem veszem elő... különben is kell valami figyelem-elterelés, amíg azon töröm a fejem, hogyan is támadjam meg azt a turnűrös ruhát. Szóval így született egy újabb századfordulós blúz. Ugyanazt az Angela Clayton szabásmintát használtam, mint korábban, első sorbab, mert annak a vállrésze lehetőséget adott, hogy játsszak a csíkokkal. Jól tettem, még emlékeztem, miket kell változtatnom a mintán (pl. a vállrészt rövidebbre, az ujját szűkebbre venni), és kísérletezhettem az alsószoknyából maradt kis darab csipkékkel is. 

Ezután már nem halogathattam tovább, hiszen az esemény, amire a turnűrös ruha kell, gyorsan közeledik... De várjunk csak!!! Van még egy dolog, amivel húzhatom az időt, és mégsem igazi halogatás. Új FŰZŐRE van szükségem. Igen, egy éve varrtam egyet, de kifogytam belőle. Még mindig elég jó alapot ad, és jó példa arra, hogy nem KELL a fűzőket annyira meghúzni, hogy az ember ne kapjon levegőt benne, ahhoz, hogy ellássák a feladatukat, de gyakorolni nem árt, a fűzővarrást sem, minden egyes darab, amit megcsinálok, jobb, mint az előző, és tényleg jól jönne egy kisebb. Szerettem volna valami jópofa anyagot használni hozzá, de egyik I love-ban sem találtam olyat, ami tetszett. A fűzőket coutil anyagból a legjobb készíteni, de itthon nincs ilyen.Lehetne rendelni, de az drága és sok idő. A tapasztalataim szerint egy erősebb vászon is megteszi, például farmervászon, vagy ahhoz hasonló. Szerettem volna nyomott mintásat, de nem volt... vagyis volt egy, ami tetszett... de RUGALMAS VOLT. Ami persze nem-nem a fűzőknél. Hagyományőrző ruháknál is, többnyire. Volt, már, hogy csaltam egy kicsit, de a fűzőknél nem játszik a csalás. Így kutakodtam az anyagaim között, és találtam egy darab levendulakék damasztot, amit eleve fűzőknek vettem. Lehetne persze kicsit vastagabb, de ez van.

Ugyanazt a Red-Threaded mintát használtam, amit korábban is. Annak idején, amikor megvettem, még csak egyméretesek voltak (vagyis, ha megvette az ember, a kiválasztott egy méret mintáját kapta meg). Azóta szériázták a csomagot (tehát, aki most vásárolja meg, a teljes méret-szériát megkapja), de már így is elég sok pénzt kölöttem szabásmintákra ehhez a projekthez, így előkerestem a legutóbbi változat mintáját, és újrarajzoltam. Kivettem belőle egy centit itt, egy felet ott, így most megint van rés a fűzésnél, és fűzhetem lazábbra vagy szorosabbra is. (A korábbi változatban - a linken található bejegyzésben a készítésről is láthattok képeket- koppanásig összehúzva is volt már benne még egy kis extra hely.

De most már tényleg a ruhára kell koncentrálnom, különben mehetek alsóneműben a Vigadós fellépésünkre. 

Mi volt?

 Aludtam a történetre egyet, és úgy gondoltam, mégiscsak legyen egy összefoglaló...

Varrtam...

Kötöttem... több történelmi harisnyát, de erről majd írok egy másik bejegyzést... 

Zoknikat

És ezeket a darabokat az év utolsó három hónapjában... ebből három pulcsi, amit (akár évekkel) korábban kezdtem, és most fejeztem be, három pulóvert, egy sapkát és egy pár kesztyűt, pedig a kezdéstől a befejezésig...

Szóval, nem volt eredménytelen az év... Részletekkel azokról a tételekről, amiket még nem mutattam meg (elsősorban a kötöttek ilyenek), még jövök. 

Új Év, és akkor mi van?

Napok óta töröm a fejem, hogy megcsináljam-e a "szokásos" év végi összefoglalót/montázst... Végül nem csináltam meg, mert nem éreztem hogy szembenézzek a feladattal. 

Az az igazság, hogy amilyen boldog és optimista voltam 2018-ban és 2019-ben, sőt, még 2020-ban is, amikor a pestis a mi létezésünket is felforgatta, azért mi elég szerencsésen átvészeltük. Mindketten végig dolgoztunk, sőt utaztunk is. Amire nem számítottam, hogy miután vége lesz, én fogok kapaszkodni. 

Hát itt van, kimondtam, az évem nem volt a legjobb. Nem, nem volt a legrosszabb, azért 2008-at és a 2010-2014-es időszakot nehéz lenne túllicitálni, de a dolgok... legalábbis elég kétélűek. Vannak részei az életemnek, amik rendben vannak, de több olyan is van, ahol meg nincsenek, és nem látom, hogyan tudnék fordítani. Van olyan történet, ami biztosan nem fog javulni, ott az elengedést kellene tanulnom, de nagyon nehéz. Soha nem ment igazán, mindig makacs és fafejű voltam. Más ügyben meg van néhány elképzelésem, de soha nem voltam jó abban, hogy eladjam magam, és

Mindenesetre, a munkafronton felbukkanó gondok azért azt is jelentették, hogy a szokásosnál többet tudtam varrni, és az év vége felé egy jobb köröm volt a kötéssel is. Hosszú ideje nem teszek újévi fogadalmakat, mert soha nem sikerül betartani őket. Pillanatnyilag két konkrét projekt van a láthatáron, az újévi szerencse-pulcsit elkezdtem, és egy teljes szett ruhát kell varrnom egy nekünk-új korszakhoz.  

Azt hiszem, blogolás szempontjából sem volt túl jó ez az év, azt hiszem. Egy-két évnél többet posztoltam, de az átlagnál, pláne a "régi" blogolós éveknél jóval kevesebbet. Mivel alig látok bármilyen reakciót, soha nem tudom igazán, van-e itt valaki olvasni. Még akkor is, ha az Instagram -ismerőseimnek azt mondogatom, hogy (a blogolást, az Instagramot) leginkább magunk miatt kellene csinálnunk, és nem a követőket meg a lájkokat számolgatni, némi reakció azért mégiscsak jólesne időnként.

Van azért néhány projektem, még tavalyról, amiből az ünnepek alatt fotóztunk párat, és pár még fotózásra vár, így lesz muníció egy darabig, aztán meglátjuk.  

Más szóval, itt sem torta és rózsa a világ mindig, és néha én is megengedem magamnak az önsajnálatot és a nyafogást.