2019. augusztus 31., szombat

Visegrádi Palotajátékok

Amiko azt gondolnám, hogy utolérem magam a blogolással, elveszítem a fonalat, meg az időérzékemet, és minden kiszalad a kezem közül...(umm, akarom mondani az augusztusunk kissé hektikus volt, na). Nos ugorjunk vissza július közepée, a Visegrádi Palotajátékokra... Ez ugyebár két esemény egyszerre, a vár alatti Palotajátékok, és a Palota eseményei. A csapatunk a királyné (Beatrix, Mátyás király felesége) udvarhölgyeit alakította, akik épp a királyné fürdőjébn töltötték az idejüket... korabeli kézimunkával, táncokkal, a fürdő bemutatásával... Tessék egy rakás kép...

Reggeli készülődés---

 Csipkeverés, az egyik legkorábbi mintából.
 Az udvarhölgyeknek táncolhatnékjuk támadt (Cupido).
 Érdeklődők folyamatosan érkeztek, szép számmal.
 Mint egy festmény...

 Nézd, így készül a fonal...

 Melyik növényt mire lehet használni?
 Umm, ez isteni! (Nyelvvel töltött kenyér)...
 A reneszánsz konyha főnöke...
 Ugye mondtam, hogy finom?
 A második nap reggelén...
 Te láttad már?

 Az udvarhölgyek tánccal múlatják az időt (Rostiboli Gioso)



 Rosina...
 Sperrow...

 Ugye milyen szép kép...
 Reneszánsz frizurák.
 Ezüsthaj, reneszánsz stílusban


Fotók Norbert Varga

2019. augusztus 2., péntek

Ti királylányok vagytok?

Egy másik blogon kommenteltem, és az én blogom címét kérte, ami eszembe juttatta, hogy jü ideje nem írtam ide... már meging.
Valószínűleg kihagyom a koncertek nagy részét, rengeteg kéünk van, de ugyanazt a zenekart látnátok, ugyanazzal a hegedűvel, ami számomra egyáltalán nem unalmas, de nem vagyok benne biztos, hogy ezzel mások is így vannak... Talán majd egy összefoglaló bejegyzést írok, később...
A történelmi újrajátszó eseményekről szólva Ozora után a múzeumok éjszakáját a Paksi Városi Múzeumban töltöttük, ahol viselettörténeti bemutatót tartottunk.
 A divat változása évszázadról évszázadra... meglepő, és egyben elképesztő, hogy mi mindent tud a csapatunk megmutatni.
 A 19. századi szekció, Emese a sárga regency / napóleon korabeli ruhájában, én a reformkoriban, és Gizus a dualizmus korabeli-krinolinosban.
 N. lőtt egy portrét rólam, észre sem vettem, csak utólag, a képek válogatásakor csodálkoztam rá.
A vadonatúj pipellőm... Történelmileg hiteles, autentikus (hagyományőrző nyelven "tenti", de a stílus néhány évtizeddel későbbi, mint a ruhám... de mentségeme legyen mondva, esett az eső. És bevallom, még mindig jócskán van hozzászoknivalóm, a sarokkal készült cipőkhöz...
Nézzé(te)k azt a kislányt... "Ti királylányok vagytok?" kérdezte teljes csodáattal... ha semmi másért, az ilyen pillanatokért (is) érdemes csinálni... (és jegyezzük meg a remek fotóst, akinek igen jó szeme van az ilyen pillanatok megörökítéséhez)
És az estben szerepet kapott a próbabám, Juci... Annak idején amerikából hoztam magammal, pá évvel ezelőtt a jelenlegi méretemre tömtük ki, és a íszmagyar ruhémat viselt (nem, nem voltam hajlandó 8 méter pamutbársonyt magamra venni plusz 35 fokban)...
Photos: Norbert Varga