2019. április 23., kedd

Hogy Júliára talála...

Mint a címbeli Balassi Bálint vers...
Hogy Júliára talála, így köszöne néki...
A folytatást mindenki megkereseheti a neten...

Akik ismerőseim a FB-on, tudják, hogy valami történt :-) Áradozhatnék oldalakon át, de, ahogy a mondás szól az egy képről, meg za ezer szóról... Csak néhány kép, a legelsőről, amin mind a ketten rajta vagyunk, azon át, amikor először merült fel, hogy több is van itt, mint a rajongás egy bizonyos zenekarért (ugye mondtam, hogy a legjobb fazonokat az SZBB koncertek első sorában találni???), az utolsó olyanig, amit a telefonomon találtam, és mindketten rajta vagyunk...
















Még sok-sok ilyen közös képre... és a közös kalandokra. Mert együtt minden nap ünnepnap.

2019. április 21., vasárnap

Kötős tartalom

Mert ez mégis csak kötős (umm, kézimunkás?) blog akart lenni... Még akkor is, ha úgy tűnik, egy amolyan általános naplóba fordul mostanában... de tudjátok mit, legyen egy ici-pici kötős tartalom, mielőtt mindenki lemondana rólam:


Valami történik a zoknifonal-maradékaimmal...

2019. április 19., péntek

Mánia?

Mindezenközben, azt is megpróbálom összeszedni, hogy mi történt az elmúlt évben...
Tartozom egy vallomással. A kötés, a fonalak, és a kézimunka kivételével van még egy mániám. A kedvenc zenekarom. A 2010-es évek elején ahogy itt-ott hallottam a dalaikat a rádióban, mindig felkaptam rájuk a fejem, de amikor úgy döntöttem érdekelnek eléggé ahhoz, hogy egy koncertjükre is elmenjek... vagy másfél -két évngsehogy sem sikerült. Még az egyetemre jártam, mindig colt egy dolgozat, egy vizsga, a Mesterségek Ünnepe a várban, Chis balesete, és hasonlók...
De, amikor végül eljutottam.. A szám is tátva maradt. Ott ez a pasi, kijön a színpada, a szíve, a lelke ott a kezében, s nyújtja a közönségnek.." tessék, a tiétek". Olyan őszinteség, életigenlés árad belőle...

Az évek során elég komoly érdeklődést sikerült összeszednem, olyannyira, hogy az ismerőseim irtak, ha egy koncertjük itt vagy ott felbukkant... láttad? Igen sok eseményen ott voltam, és ez az érdeklődés tavaly már mániává nőtte ki magát, és ennek eredményeként még több koncerten álltam az első sorban...
Ó, igen sokan gondolták, hogy nem vagyok normális, sőt, gondoltak mást is, bár azt hiszem, az én koromban azét már annál okosabb vagyok...
 (a vízbentáncolós koncert után :-)
 A híres szakálhúzogatós... Soha nem mondjátok, hogy nem MEREK megcsinálni valamit...

A koncerteken egy sor rajongóval is jó barátságot kötöttünk, például Hajnival, akinek életében történő nagy váltását együtt ünnepeltük, hol máshol, mint SZBB koncerten, Szegeden... (ott más is történt, de erről talán majd később.


Vagy Bea, aki a KOBUCIban is csatlakozott hozzánk.

Mert ugye az első sorban mindig a legjobb fazonok állnak..például én :-) ... és Például Eszter.

Őszintén szólva, ez nemcsak Balázsékról, és a zenekarról szólt, de legalább annyira rólam is... hogy életemben először MEGTEHETTEM. Elértem a munkámban, munkabeosztásomban pénzben, gyereknevelésben, egyszerűen az életemben arra a pontra, hogy megtehettem, hogy ha Kecskeméten, ha Székesfehérváron, Balatonfüreden, Szentendrén, vagy máshol koncert van, rántok egyet a vállamon "oké, akkor menjünk koncertre.." Tudok venni koncertjegyet, oda tudok utazni, tudok rá időt szakítani, stb... Ezt éppannyira élveztem, mint  koncerteket.



Olyannyira, hogy tavaly megkaptam a legtöbbet utazó rajongó címet.. sőt megdöntöttem az egy év alatt legtöbb koncertre járó rajongó rekordját is...
Olyannyira, hogy amikor két nappal a születésnapom előtt koncert volt, a színpadról köszöntöttek fel, és a kedvenc dalomat csak nekem játszották.

A legjobb születésnapi ajándékom volt... és a legjobb szülinapom.
(Fotók: Varga Nobert, és deli Christopher)

2019. április 16., kedd

Egy méterárú bolt Prágában...

Figyelem, a lelkinyugalom megzavarására alkalmas képek következnek... nagy mennyiségben :-) Továbbhaladás csak óvatosan, és csak saját felelősségre.
Ahogy Prágában sétáltunk pár hete és leültünk azt a bizonyos trudlo-t megenni, ártatlanul beütöttem a "yarnstores" (fonalbolt) keresőszót a Google maps applikációba, amire három lehetőséget dobott fel.. A legközelebbit választottuk, és kiderült, hogy ugyan tartanak fonalat is, de  fő profiljuk a méteráu... és micsoda anyagok.. A fejem mostanában folyton történelmi ruhákkal van tele, és hát a szíven kissé hangosabban és gyorsabban vert... Nem kevés önuralomra volt szükségem (meg egy többé-kevésbé üres bankszámlára), hogy ne vásároljak össze egy csomó mindent, és csak egy szitakötős gombbal jöjjek ki a boltból...de csak azután, hogy megkérdeztem, nem költözhetnék-e be...


























Utóirat: Ok, most már mehetünk a Trabant-múzeumba :-)