2022. december 31., szombat
Boldog Új Évet!
Rengeteg dolog történt 2022-ben, annyi régi és új barát, hogy nyilvánvalóan nem fér erre a montázsra minden és messze nem mindenki (de tudjátok, hogy ott vagytok a szívemben). Az év annyira kettős volt, tele remek dolgokkal, utazásokkal, barátokkal, zenével, eseményekkel, mégis tele feszültséggel, szorongással bizonytalansággal, hogy nem igazán tudom, mit kívánjak a jövő évre. Talán annyit, hogy maradjanak a jó dolgok, és javuljanak azok, amik nem voltak olyan jók. Mindenkinek köszönöm, aki részese volt az elmúlt évemnek, és köszöntsük az újat! Boldog Újévet, barátaim!
2022. december 19., hétfő
Asztal és zokni
2022. december 17., szombat
Séta
Nézzük, sikerül-e visszatérnem a blogolás medrébe, újra.
Bemelegítésképp valami, aminek semmi köze a kézműves dolgokhoz, sem a hagyományőrzéshez, vagy a zenéhez, vagy az utazáshoz sem... csak egy séta.
A lásunktól a Lehel piacig. Nem a főutcákon, nem a Lehelen, nem a Vácin, csak ahogy a régi dal mondja "a Váci út és Lehel út között, Angyalföldön. 20, de még 15 éve is sokat jártam ezen az úton, hetente legalább egyszer, de gyakran többször is jártam erre. Gyakran jártam a piacra, a mellette levő turkálóba, és elismerem, sokszor csak menekültem itthonról.
Úgy egy héttel ezelőtt megint arra vitt az utam (bár most már nem menekülök), de meglepett, mennyi változás mennyi új épület akadt az utamban ezen az alig 2 kilométeres szakaszon.
Csak néhányat mutatok.
A közeli Honvéd sportpálya fedett atlétikai pályáját teljesen felújították.Az utca másik oldalán egy kétemeletes raktár / kisebb gyárépületet teljesen elbontottak...
A sportpálya uszodája mellett egy új épületet emelnek...
Pár méterrel arrébb az egykori kézilabda-csarnok tetőjét elbontották, remélhetőleg valami felújítási projekt részeként.
Régen itt valami gyárépület volt, meg egy irodaépület, amiben orvosi segédeszközöket lehetett kapni? feliratni? de egy időben egy Curves edzőterem is volt benne...
Ez is egy gyárépület volt, amiből irodaház lett, majd az irodaházat teljesen felújították / átépítették.
Ez az irodaépület is vadonatúj, még talán be sem fejezték teljesen...
Lakóház, fura, szinte méhszejt -szerű külsővel...
A játszótér, ahova sokszor jártunk a fiammal, de a felét elfoglalták az új épületek...
És még több új irodaépület...
2022. szeptember 19., hétfő
Lecsó
Akkor belecsapok... hogy mekkorát fröccsen, akarom mondani meddig lesz kitartásom, majd meglátjuk, a szándék mindenesetre megvan :-)
Azt hiszem eleget sajnáltam magam, most kicsit útkereső módba váltottam át, szóval a random még randomabb lesz, valószínűleg a stílusra, a gyakoriságra és a tartalomra vonatkozóan is...
Most így elsőre néhány kép, amint Anett fon a mesterségek ünnepén, csak úgy mellékesen, mert az jó, ha van az ember kezében valami. (Egyszer merészeltem orsó és fonás nélkül kimenni a Mesterségek Ünnepére, mindenki azt kereste rajtam... hát, többet nem lesz ilyen. Olyan.
És a végeredmény:
2022. augusztus 1., hétfő
Basszuskulcs
Igen, látom, hogy egy hónappal ezelőtt jártam itt, némi hurráoptimizmussal, hogy most aztán itten akkora blogolás lesz, hogy csak na.
Aztán nem lett.
Én lettem közben adócsaló. 450 ezer társammal együtt. A napjaimat meg azzal töltöm, hogy megpróbálok felállni, nem kétségbeesni (jobban annál, mint amennyire vagyok), nem elmenekülni a valóság elől (többet, mint amennyit hagyományőrzőként és koncertekre járó rajongóként a nyári főszezonban előre le van szervezve), miközben dolgozni is kell, megpróbálom kitalálni, hogy mi legyen és hogy, de egyelőre nem megy - ugyanitt megbízható, okos, kicsikkel is szóba álló könyvelő kerestetik).
Viszonylag sértetlenül éltem túl a COVID-ot és a hozzátartozó káoszt, bár ott volt az a titokban rágcsáló rettegés hogy az "életünk soha nem lesz ugyanolyan", és persze, hogy igazam lett, de még mennyire. De volt munkám, volt biztosításom, Katám, most meg kb egyik se lesz.
Szóval sorry, majd jövök, de egy kicsit még sajnálom magam.
2022. július 1., péntek
Oops, I did it again... Hopp, megint megtörtént...
Mármint megint sikerült eltűnnöm... A dolgok kissé összeszaladtak, és az élet zsúfolt lett..
Nem mintha nem gondolnék sokat erre a szegény blogra, de én már ilyen vagyok... akkor is képtelen lennék bármiféle rendszerességre, ha az életem múlna rajta... szóval jó ideje feladtam a próbálkozást.
Van néhány dolog, amiről szívesen posztolnék, de azon jár a fejem, mi lenne a legjobb módszer... Mit látnátok szívesen? A tavalyi újévi pulcsit? (Igen megcsináltam, sőt, -igaz az elkészülés után jópár hónappal, de- be is fotóztuk)... Valami -többnyire- kézzel varrt 17. századi kiegészítőt? Norbertet teljes 17. századi pompában? 16-17. századi csipkét? Képeket hagyományörző eseményekről? Kézzel készített lábravalót?
Haladjak időrendben, vagy teljesen véletlenszerűen?
Segítsetek... Mondjátok meg. Ha válaszoltok, legalább tudom, hogy van még aki olvassa ezt a blogot...
2022. április 11., hétfő
London
Időről időre megfogadom, hogy az utazásokról is írok itt, de aztán, valahogy olyan ritkán jutok hozzá.
És mégis, ez a bejegyzés is egy olyan, aminek kezdete (és a folytatása is) eléggé ismerősnek tűnhez.
Szóval...
Amióta ismerjük egymást, emlegetjük, hogy el kellene utazni Londonba (úgy általában Angliába is, de különösen Londonba). Én már kétszer jártam ott, Kristóffal, N. volt ott a kollegáival, ha rövid időre is, szóval egyikünknek sem volt teljesen idegen a hely, de a sok utazás között együtt mégsem voltunk Londonban.
Először ugye voltak más utak, közelebbi célok, Horvátország, Prága, Németország, Olaszország, aztán jött a Covid, és elég erőteljesen lekorlátozta az utazási lehetőségeket.
Az idén azonban könnyebbedni látszanak a dolgok, és amolyan elég bizonytalan módon London újra előkerült, majd el is tűnt a "majd egyszer" süllyesztőbe. Azonban, amikor kedvenc Bandánk kirakott egy bejegyzést egy londoni koncertről, egymásra néztünk, és azt kérdeztük: "Mikor, ha nem most?" Gyorsan körülnéztünk repülőjegy és szálloda ügyben, és megállapítottuk, hogy tulajdonképpen nem kerül sokkal többe Londonba utazni, mint mondjuk Debrecenbe, vagy épp Sopronba. Így kicsit belehúztam a munkába, éjjel-nappal dolgoztam, és még néhány éjjel, majd bepakoltam a hátizsákomat és nekiindultunk. Most pedig tessék, néhány véletlenszerűen válogatott kép.
2022. április 5., kedd
Elégedettség?
Mondjuk azzal, hogy másfél hónap után végre megint írok ide? Nem, nem igazán.
Arra az elégedettségre gondoltam, amit akkor érez az ember, amikor látszólag végtelen fonal-készleteiből egy újabb kis gombócnak ér a végére, és a következő kis gombócot hozzáköti.... Ezt az érzést gyakran érzem olyan projekteknél, amit maradék zoknifonalakból kötök, mint a nyakmelegítők, és a kör kardigán.
Végre sikerült fotóznunk az a boxy pulcsit, ami a tavalyi autós-kötésem volt, elég hosszú ideig, hiszen egy dologban egyetérthetünk: boxy-pulcsit kötni, főleg az én méretemben, pláne zoknifonalból, eltart egy ideig, akkor is, ha 3,5-4 mm vastag tűt használtam hozzá a szokásos 3 mm-es helyett.
Pár éve már kötöttem egy ilyen maradékos kardigánt, amit valamiért sohasem sikerült lefotóznom (ki tudja miért nem vittem magammal mostsem?), pedig tetszik, ahogy sikerült úgy egymás mellé tennem a maradék zoknifonal-gombócokat, hogy at alsó széle felé egyre sötétebbek kerültek, ezért most is így válogattam a gombócok között.
Írott minta nem volt, csak fejből kötöttem.
2022. február 17., csütörtök
Különbség
Ahogy a Vigadó beli eseményünkönk készült képeket nézegettem, valami nem hagyott nyugodni. Olyannyira, hogy egymás mellé tettem a képeket a régi és az j ruháról.
Most mondjátok, hogy hallucinálok, vagy tényleg 10 kilóval kevesebbnek látszom az újban... A két kép között kb egy hónap telt el, és igen, mind a két képen jelentős túlsúlyt hurcolok (kösz, pajzsmirigy)... de akkor is.
2022. február 12., szombat
Korcsolyázás
Az 1-es villamoson:
"Ó ,szia! régen nem találkoztunk!"
"Szia! De jó, hogy találkoztunk!."
"Hova mentek?"
"Korcsolyázni. Barátokkal."
"Ilyen ruhában?"
"Hogy másképp?
A képeken rajtam kívül Erdei Anna Erdei és Dala Dani.