Bárhogy is igyekszem, nem fogom tudni az a havi hat bejegyzést teljesíteni májusra, ami olyan jól ment az év eleje óta. Azonban, ha átlagot számolom, és figyelembe veszem a tényt, hogy januárban 8 bejegyzés volt, a helyzet nem is olyan rossz.
Ezt a mait meg talán az "Egyéb történések" címszó alá kellene kategorizálnom, vagy ilyesmi...
Mindenesetre az izgalmas hír, hogy egyre több program, egyre több fesztivál híre érkezik, és képzeljétek JEGYEKET VETTÜNK!!!
Sőt, azóta már élő, zenés...eseményen is voltunk. Szinte hihetetlen. Még néhány hete is ahogy elkezdték a szigorításokat feloldani, elképzelhetetlennek tűnt, hogy akár a tavalyi szinten lehessen szórakozni.
Most ne menjünk bele abba, hogy a lezárás nem volt igazi lezárás, a nyitás nem volt igazi nyitás, hogy hány megszorítás volt teljesen logikátlan, milyen unfairnek látszott. Most koncentráljunk arra, ami most van.
A FB tolta az arcomba a hirdetést Beck Zoli estjéről. Bevallom, nekem eddig ő az a fickó volt aki a Magashegyi Underground számai közül a számomra kedveseket írta. Persze, tudtam, hogy van saját zenekara, itt-ott hallottam is néhány számot, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet. Szóval nem is tudom, miért gondoltam úgy, hogy el kellene mennünk. Talán csak simán kíváncsi voltam, talán csak azért mert Székesfehérváron volt (ahol N lakik, legalábbis hivatalosan)... és hát az volt a leírásban, hogy ÉLŐ ZENE lesz.
Amikor odaértünk, már az a tény is varázslatos volt, hogy EMBEREK voltak ott.
EMBEREk voltak ott, MASZK NÉLKÜL. Soha nem csináltam titkot abból, hogy borzasztóan gyűlölöm a maszkokat, mostanára még a szaguktól is rosszul vagyok.
De, ami igazán zavart, mennyire hiányzott az emberek ARCA. A mosolyuk. A ráncaik, ahogy sokatmondóan megrándul a száluk széle...
Az előadás, a Nemzedék nélküli ember, monológok, versek és dalok egyvelege, az életről, a magunkkal való találkozásról, fiúkról és apákról, fiúkról és anyákról, a szerelemről, mindenféléről, és borzasztóan élveztük.
