Elmondtam már, hogyan és miért varrtam "A piros ruhát", most mutatok néhány képet a lakodalomról, hogyan mutatott az eseményen, amire készítettem. Igen, jóideje akartam már 18. századi holmit készíteni (nem csak egyet, igazából sok-sok 18. századi cuccot szeretnék), de mégiscsak a lagzira készült. Persze az a gondolat is benne volt, ha ruha van, esemény is lesz (bár a 18. századi hagyományőrzés, különösen a civil, gyakorlatilag nem létezik az országban).
Jól van, lenyugodtam. Próbáljuk meg újra.
Nos, bár a hajam ezüst és hosszú, be kell vallanom, hogy más sajnos nincs sok belőle (kösz, pajzsmirigy). Történelmi ruhás eseményekre gyakran egészítem ki különféle póthajakkal, de mivel nincs túl sok, amihez ezeket rögzíteni lehetne, nhány óra után fájdalom a vége. Az egésznapos komáromi rendezvény után sírva bontottam ki a hajam, annyira fájt a fejbőröm.
Vagyis, ki kellett találnom valamit a reneszánszhoz. Els em tudom mondani mennyire tetszik Morgan Donner szalagozott fonata, és imádom A Borgiák sorozatban látható hajakat is. Szóval ez adta az általános ötletet. Egy hajháló eltakarhatná a "kopasz foltomat" (ami nem igazán kopasz, de elég ritkás)... A Palotajátékok előtti este elég jó pillanatnak látszott ezt a hajhálót megvalósítani, nem igaz? Kissé leástam a szalag és gyöngy-készleteimbe, és van egy gömbölyű, szinte labda formájú csipkepárnám (igazi antik 120-140 éves francia darab) amire rátűzhettem a talált szalagokat, amikből megcsinálhatom a hálót.. szóval van egy párnám... valahol. Még egy kis kutakodás, és megtaláltam a párnat, csak éppen rá volt tűzve egy 16/17. századi hímzuett főkötő, ami némi St. Birgitta hímzésre várt... "Várjunk!" "Milyen főkötő?" kérdezhetnétek... "Még soha nem említettél főkötőt!"... Itt a blogon valóban nem, bár aki követ az instagramon, már láthatta. Amolyan karantén-projekt volt, amit a mai napig nem fejeztem be. A hímzést megcsináltam, és fel is tűztem a csipkepárnára, hogy egy díszöltéssel összevarrjam, és aztán szépen otthagytam.... a nyárra. Meg az őszre és a télre. És tavaszra is. Meg a nyár elejére is. Most pedig vagy összevarrom végre, vagy leveszem, és akkor TÉNYLEG soha nem fogom befejezni.
Akkor jöhet Morgan Donner videója és a St. Birgitta stitch a főkötő összevarrásához.
Jól van, ennyi. Már egy ideje próbálom megírni ezt a bejegyzést. Többször is kitöröltem, mert nem tetszett amit írtam. Utoljára végre kitaláltam, hogy bár nem igazán írhatok már erről a ruháról, hiszen épp eleget láttátok itt a blogban, írhatnél a hajhálóról, és a frizuráról, amit erre az eseményre találtunk ki. Meg is írtam végre a bejegyzést, aztán az egész piszkozat eltűnt. Rákattintottam valamire amire nem kellett volna? Megint nekitoltam a lábammal a falnak a gépet, és elmozdítottam az egyik kábelt? Vagy csak úgy magától döntött úgy, hogy nem lesz együttműködő? Nem tudom, de jelnek veszem, és nem próbálkozom tovább.
Tessék, képek, duma nélkül. A nyár közepe, Visegrádi Palotajátékok.
