Beöltözve Velencében

Unjátok már a velencei képeket? Én nem tudom megunni.. többezer kép készült az utazásról, és bár láthatóan vannak kedvenceim, mindig találok valami újat...

Ahogy a korábbi bejegyzésben említettem, van valami varázslatos abban, ha beöltözve megy az ember a karneválra.

Sok ruhához képest az én reneszánsz udvari ruhám egyszerűbb volt... de szeretem viselni.

A ruhát tavaly nyáron készítettem, a felső réteget a giorneát csapattársamtól, Gizustól kaptam kölcsön.

Kedvenc kézműves által készített manócipőmet Velencében is megsétáltattam.

A kedvenceim...

Tükröződve.

Most akkor ki kit fűz?

A fiatalember a reneszánsz köpeny alatt buggyos nadrágot, és piros harisnyát viselt....

Estére, közel 30000 lépés után, kissé elfáradva...

bréking nyúz: kötöttem valamit!

De tényleg. Nem mintha nem molyolnék folyton így is, varrok is, még kötök is, de sokkal kevesebbet, mint régen, és a dolgok befejezése a korábbinál is elérhetetlenebb távolba került...
De az Újévi Pulóver mégiscsak elkészült valahogy, és le is fotóztuk, Olaszországba menet, úközben.

Szlovéniában megálltunk a postojnai cseppkőbarlangnál, és a predjamai várnál. .A pulóverem épp megszáradt az indulás reggelére, így összekötöttem a kellemest a hasznossal, és csináltunk néhány fotót.

Igen, még emlékszem, amikor az újévi pulcsit három-négy nap alatt kötöttem meg... ez most kereken két hónapig készült, de eről nem akarok beszélni...

A fonalat egy fonal turiban vettem, 50 % gyapjú, 50% pamut, de jóval vékonyabb a Drops Cotton Merinójánál, inkább zoknifonal vastagságú. 

A minta a DROPS (mi más) 186-7 Belle Epoque, de szokés szerint a fonal teljesen más, más a kötéspróba és a szemszámok. A digaramokat és a kardigán alapszerkezetét hasznéltam, onnan meg mentem a sajét fejem után.

 (Fotók: Norbert Varga).

Karnevál Velencében

Néhány dolog Velencéről, és a Karneválról.
Geri az élményeinkről kérdezett, és itt is megosztok néhány gondolatot.
Jó időben el kell kezdeni tervezni, és szervezni. Mi több, mint egy éve kezdtük, a lakást az AirBandB-n majdnem egy éve foglaltuk le. A hely, amit szereztünk remek volt, néhány saroknyira a Rialto hídtól, az ablakok az egyik csatornára néztek. Tágas vol, az eredetileg tervezett nyolcan is vígan elfértünk benne, hatunknak pedig igazán kényelmes volt a három szoba (plusz a nappali a kinyitható kanapéval) és a két fürdőszoba.)

Akik vonattal jöttek még szeptemberben vették meg a vonatjegyeket, amik pár nap alatt el is fogytak, bár azt mondták, hogy a railjet éjszakai járata elég kényelmetlen volt.
Mi autóval érkeztünk, és előre foglaltuk parkolót a városon kívül, de végül úgy döntöttünk, hogy nem éri meg ki-be autózni, buszozni azért a kb. 20 euró különbségért (3 napi parkolásra nézve).
Akárhogy is érkezik az ember, fel kell készülni eszméletlen mennyiségű a gyaloglásra. Nem, annál többre. Nem, mondom, annál is többre. Az első este leszakadt a lábam (úgy 40 000 lépés). A második este már a hátsóm is égett (gy 30 000 lépés). A harmadik nap (valahol 20 és 30 000 lépés között)... na arról inkább nem beszélnék.
Ha karneválozni megy valaki nem jó egyedül menni. Még párban sem igazán, hanem társasággal, barátokkal. Legalább négyen, de egy hat-nyolc fős társaság kezelhető és élvezetes. De érdemes úgy tervezni, hogy legyenek közös programok, de le lehessen szakadni, és egyedül is bolyongani, ne legyünk egymáshoz kötve.

Ha múlidtézők, hagyományőrzők vagyunk, szeretjük a cosplay-t vagy egyéb beöltözős bulikat, mindenképp beöltözve érdemes menni. A ruhákkal kapcsolatban a történelmi hűség nem igazán számít, inkább az, hogy a jelmez minál látványosabb, minél feltűnőbb legyen. Komolyan. .

DE, aki tud az menjen. Nem érdemes halogatni. Csak. Menjetek. 

(fotók: Varga Norbert)

Ugyanaz hátulról

Ara gondoltam megpróbálom feléleszteni a blogot, fel is tettm egy bejegyzést (vagy inkább néhány képet), hogy utána rögtön belemerüljek a hagyomnyőrzésbe, és csak a márciusi ünnepségek után dugjam ki a fejem belőle.
De mielőtterről mesélnék, vagy mutatnék képeket, hoztam még soksok felvételt Velencéről. Velem csak a telefonom, és a telefon fényképezőgépe volt, de Norbinál (ki leht ő? talán később róla is mesélek) ot volt a szoásos felszerelés. Az én képeim - természetesen nem olyan szépek, de én inkább a ruhákat és azok részleteit, anyagát fényképeztem, míg neki az egész kép volt a fontos...

Ezek az én képeim... folyt. köv.