Angyalok Lucának

Kristóf iskolájában is Luca nap körül van a hagyományos karácsonyi/adventi/Luca napi vásár...

Előtte néhány nappal összegyűlnek a szülők és mindenféle apróságot készítenek. Tudtam, hogy a munkahelyi beosztásom miatt nem tudok teljes időben ott lenni, ezért előre is készültem néhány horgolt angyalkával és csillaggal.

Ott pedig mindenféle természetes anyagból készültek angyalok, mindek olyan nagy sikere volt, hogy amikor a vásár napján úgy a kezdés után fél órával befutottunk már nem tudtam a pultot lefényképezni, mert csak néhány muffin morzsa árválkodott a pulton...

Az ígéret szép szó

Néhány hete kötöttem egy sapkát az egyik kollegámnak. Kristóf felpróbálta, és nem akarta levenni, csak amikor megígértem, hogy ő is kap egyet.

Ki vagyok én, hogy vitatkozzak? Még úgyis meg volt a fonal fele (turkálós szerzemény, magas gyapjúrtalommal). Csak a csíkozáson változtattam egy kicsit.

Pörög az orsó

Amikor két hete elmentem a fonós napra, nem elsősorban azért mentem, hogy tanuljak. Tanultam is, többet is tudtam volna, ha lenne egy jól működő rokkám, de ez most másik téma. Első sorban azért mentem, mehogy olyanokkal találkozzak, akiknek a gondolatai hasonló témák körül forog, mint az enyém. Azért is mentem, hogy olyanokkal találkozzam személyesen, akiket már régóta "ismerek" a blogjaikból.

Az ilyen összejöveteleken szinte fogni lehet, olyan töménységben áramlanak a kreatív energiák, és olyan sokat lehet belőle magunkba szívni. A "fonós nap" előtti időszakban kicsit elhanyagoltam a fonást, de már a hazaúton alig vártam hogy az orsóimmal foglalkozhassak 8és elkezdjek valami megoldásra vadászni rokka ügyben, de ez is egy másik bejegyzés témája).

Ezt sikerült befejeznem.

Ezt a gyapjú selyem keveréket még a múlt télen vettem, amikor mindenáron piros kesztyűt akartam magamnak, de amikor megérkezett... nem igazi piros. Vagyis nem az a meleg, mélypiros amire vágytam. Mindenesetre elkezdtem fonni, aztán az egyágú szálak hónapokig pihantek, de most végre összecérnáztam őket a kedvenc csillagformájú gigantikus méretű orsómon.

Ilyen volt, amikor leszedtem az orsóról:

Nem igazán tudom miért épp ezt vettem elő. Fogalmam sincs mit kezdjek az elkészült fonallal. Úgy 65-70 gramm, 270 méter, ami ugye olyan fingering-sport vastagság. Elég lehet egy pár kesztyűre, vagy egy laza, csipkés sapkára (beretre), de a színe nekem nem áll jól. nekem olyan őszi színeim vannak, vörös (hmm, narancs?) színű hajam, és ehhez ez túl hideg, túl kékes, ami persze nagyon jól állna valakinek akinek "téli" színei vannak, sötét/fekete haja, világos bőre. Kicsit olyan "heather"-s, attól ahogy a fehár selyemszálakat belefésülték a színes merinóba.

Itt a kép amit azután fényképeztem, hogy egy napig állt, majd vett egy meleg, levendulaolajos fürdőt, majd párszor hozzácsapkodtam a fürdőkát széléhez, hogy a sordott szálak elrendeződjenek (angolul erre mondják : To settle the twist).

Itt megpróbáltam egy egészen közelit, persze a fények és a kamera nem igazán akart eggyüttműködni...

Most mondjátok meg, mit csináljak vele?

Őszi bogyók

Ez is egy amolyan szerelem első látásra volt. Abban a pillanatban, hogy megláttam a mintát tudtam, hogy meg akarom kötni, és azt is, hogy ebből a rozsda-narancs színű gyapjú fonalból. Azonban a military kabáttal ellentétben ez a szerelem lassaban teljesült be. Ó, persze a mintát azonnal megvettem, a fonalam meg meg is volt itthon, még el is kezdtem azon melegében... De aztán, valahogy nem haladt, és jött valami még izgalmasabb, meg Yarn Harlot kötős olimpiája, utána meg robbant a bomba és egy ideig nem is kötöttem. Néhány hét volt "csak" de egy örökké valóságnak tűnt. Aztán amikor újra kezdtem már javában nyár volt, könnyebb, pamut-pulcsikat meg csipkekendőket kötöttem (ki tudja miért, a csipkeköthetnék nyáron szokott rámjönni).

De, ahogy befejeztem a Military kabátot, még éreztem, hogy tart a lendület, előástam ezt is, és úgy két hét alatt befejeztem.

A minta Blackberry cabled cardigan, igazán megéri az árát.nagyszerű minta, érthető, jól követhető leírással. Változtatni sem azért változtattam, mert az eredeti nem volt "elég jő", hanem csak, hogy a saját rigolyáimhoz, és az alakomhoz igazítsam. Ezek a változtatások: Több fogyasztás-szaporítás a derék-karcsúsításhoz, kicsit szélesebb ujja (az evezős karok miatt), és jó széles passzé az ujján.

A fonal most is a "skót fonal" a Kingraig fabrics-tól. Most megint ködös szemekkel fogom dícsérni, de megérdemli. Arról már írtam, mennyire szeretem őket eladóként. A selyem/gyapjú fonalulról is volt szó.

Ez itt most a tiszta gyapjú aran fonal rozsdás-narancs színben. Annyira szeretem, és nemcsak azért mert ez a szín igazán én vagyok, és megy a hajamhoz. Hanem azért is, mert... Hogy mondják azt, hogy heathery? Cirmosnak lehetne hívni, de nem igazán cirmos... a fonalba a naranacs különböző árnyai vannak összefnva egy lehetnyi okkerral, és egy kevés sötétpirossal, ettől olyan igaziz plasztikus, mély színe lesz. a különböző színek csak akkor látszanak, ha egészen közelről nézed.

mivel nem először használom ezt a fonalat, felkészültem arra, hogy megváltozik mosás után, de, hogy ennyire "kivirágzott", ennyivel szebb, és puhább lett még engem is meglepett.

Hadd mutassam meg, mire is gondolok.

Ahogy már mondtam, szépnek találtam amikor kötöttem vele, nézzétek ilyen volt amikor elkészült.

Amikor viszont kimostam, egyszerűen, gyönyörségessé vált. mosáskor a fonáshoz használt olajak egy részét eltávolítjuk, a fonáskor lesimult szálak fellazulnak, és az egész megpuhul.Még a színe is megváltozott, ha lehet még plasztikusabbá, még mélyebbé vált. Ezek a fotók különböző fényviszonyok között készültek, de azért így is láthatjátok mekkora a különbség.

Nézzétek közelebbről is:

Na jó, beismerem, mivel már ismertem a fonalat, néhányszor megforgattam a mosógépben a gyapjú-programon, hogy ezt a folyamatot felerősítsem, de ezt csak az egészen bátraknak, és elvetemülteknek ajánlom... Én azért mertem, mert az elkészült pulóver egy árnyalatnyit nagy volt, és nem ártott neki, ha egy icipicit összement volna. De tényleg csak néhány fordulat volt, és jópár törölközőbe belecsavartam mielőtt kicsit kicentrifugáztam volna. (Tudom, ez már igazán szentségtörés, de előbb megbüdösödött volna, minthogy megszárad).

De akkor is "kivirágzott" volna, ha csak a fürdőkádban nyomkodom ki. Szóval nagyszerű fonal, gyönyörűséges színekben, és igazán jó áron.

És az elkészült kardigánt is nagyon szeretem.

Meg a fotósomat is. Tudjátok ki volt. :-)

Az úgy volt

egyik turkálós utam alkalmával egy csomó kicsi zoknifonal maradék gombolyagba botlottam, Mindegyik olyan "self striping" (csíkosra festett), vagy "self patterning" volt , szebbnél szebb narancos színekben, hát nem hagyhattam ott, pedig fogalmam sem volt mit kezdek vele... egészen addig, amíg bele nem botlottam a Müllerben egy olyan tweed-es sötétbarna Lana Grossa zoknifonalba.
Úgy egy éve kötöttem a hugomnak egy fekete-szürke árnyalatú selbu sapkát, és azóta szerettem volna magamnak is, valami melegebb színekben...
Az egyszínű tweedes barnát használtam alapnak, a mindenféle színes maradék zokni fonalat a kontraszt színnk.Ilyen lett az eredmény (blokkolás közben épp)

A mintán csak annyit változtattam, hogy dupla, visszahajtott passzét kötöttem a visszahajtásnál háromsorban pikószéllel.

Még az új kendőhöz is megy, igaz ? :-)

Fonóba mentem

Nézzétek.... Ezek a képek nem egy amerikai blogon jelentek meg egy fonós hétvégéről, nem, Ezek itt készültem, Magyarországon. Igen egy tucatnyi nő (Lányok asszonyok, kislányok), és rengeteg gyapjú. (meg angóra, megy láma, meg...)

Gondoltátok volna, hogy nemcsak van ennyi működő rokka az országban, hanem egy helyenre is össze lehet őket hozni?

Mondenkinek jutott valami. Van aki a kézi orsón gyakorolt, van aki rokkán, van aki a gyapjú fésülésével küzdött.

Volt mindenféle rokka, kis kerekű antik darab, és új igazi kétpedálos Ashford is

Én, megrögzött kézi-orsós fonóként rokkával gyakoroltam, és a fésülő dobbal, meg a festékes lábasba is beleütöttem az orrom.

Minden leányzó fantasztikus, és nagyszerű élmény volt végre személyesen is találkozni. Adrienn nagyszerű háziasszony volt (és köszönjük a szervezést), Rita klassz tanár, és mindenkinek a nevét sorolhatnám itt, egyenként.

Alig várom, hogy újra megtegyük.

Rozsdás apró

A nyáron Regula barátném megkért, hogy locsoljam a virágai, közel lakik, csak egy villamos megállóra, így szívesen vállaltam, és NEM azért mert fonalat ígért Bécsből...(ááá, nem.).
de hát kötős vagyok, soha nem lehet túl sok fonalam igaz?
És amit végül hozott, annyira szép, és annyira én. Lana Grossa zoknifonal, gyönyörűséges rozsdás, őszi színekben. Túl szép, hogy zokniként dugdossam, és a két motring akár egy nagyvonalúbb stóla is kijött belőle, már csak meg kellett találnom a megfelelő mintát. Ebben jött a segítségemre Angela, aki zseniális a minta keresésben. Mondom neki "self striping yarn, valami könnyű, olyan diagonális, valami, ami olyan mint a clapotis, de mégsem a clapotis".. Három mintával jött vissza, mind a három tökéletes, végül is a Coin lace (érme csipke) az Elanntól

Nem sok pozitívuma van a mostani munkámnak, de ezek közé tartozik, hogy az üresjáratokban elővehetem a kötésemet, mondjuk hívások között...Jó ideig ezt hurcoltam magammal. Mivel gyakran csak egy-két sort tudtam kötni, volt egy pont amikor úgy tűnt már ÖRÖKIDŐK óta ezt kötöm és látni se bírtam, így félretettem.

Amikor Kecskemétre mentünk viszont csak ezt vittem magammal, csak ezt kötöttem a vonaton, meg estéken, ez átlendített a holtponton és végre befejeztem.

Regula segített a blokkoláshoz kifeszítenem. Mivel nincs "blocking wire"-em, csak gombostűim, kicsit cakkos lett a széle, de ez még tetszik is.

A legizgalmasabb pedig? Néhány órával azután, hogy feltettem a ravelry-re a minta oldalától jött egy kérés, hogy szeretnék a képet használni :-)

A fotósom büszke lesz :-)