2014. augusztus 1., péntek

Nefelejcs

Nyomot hagytam Szegeden... Legalább néhány kötött/horgolt darab formájában...
Azt (is) szerettem a Szegedi Egyetemen, hogy az átlagnál jóval nagyobb arányban találkoztam olyanokkal, akik olyannak fogadtak el, amilyen vagyok. Ilyen volt egyik kedves tanárom is, akinek a tárgya ugyan nem volt a szívem csücske. Néha elmesélem, hogyan álltam fel a legelső -kötelező- nyelvész óráról azzal, hogy "nna azt már tudom, hogy nyelvész nem akarok lenni" - ennek ellenére minden nyelvészetet tanító tanárommal jó viszonyt sikerül kialakítani, Krisztinával, azután, hogy szinte biztossá vált, hogy már nem lesz vele órám többet, egy amolyan barátságféle is alakul. Neki készítettem ezt a horgolt kendőt.
A gyöngyöket persze nem tudtam kihagyni...
4 gombolyag DROPS Delight fonalból, ami ennyivel az utolsó sor előtt fogyott el.

Így a befejezés váratott magára, mert ugyan tudtam, hogy van még ilyenem, elég nehezen ástam elő...
 Blokkolás előtt... és után
És a gazdáján (aki kissé meghatódott az átadáskor :-) ...
Krisztina kis termetű, ráadásul a kendő alapból is méretes, így jól bele tud burkolózni.
És a technikai részletek:
Minta: Nefelejcs a DROPS-tól
3-as horgolótű (de lehet, hogy 3.5-ös volt???)
DROPS Delight fonal 4 gombolyag, és pár méter
Gyöngyök a régi készletből (származási helye feledésbe merült)

2014. július 31., csütörtök

Festegettem...

Az ihlet visszaszerzésének folyamatában festettem is ...fonalakat és egy kis gyapjút is.
A fonalakból pár...
Drops lace az egyik kedvenc színösszeállításban... mályva, fáradtrózsaszín, és zöld.. (70% alpaca, 30% silk)
Ugyanaz tisztagyapjú csipkefonalon...
Farmer/petrol/teal kékek drops lace fonalon...(70% alpaca, 30% silk)
És mindenféle kékek tisztagyapjú csipkefonalon...
Bordó, sötétpiros, piros tisztagyapjú csipkefonalon...
Világosabb pirosak...
És mályvás vörösek Drops lace fonalon... ((70% alpaca, 30% silk)

És még csak elkezdtem :-)

2014. július 29., kedd

Heti fonós

Amikor bajban vagyok a kötéssel, a fonáshoz menekülök...
Volt három kisebb battom, még a télen kártoltam 8 különféle árnyalatú gyapjúból a sötét bordótól a piroson át a narancssárgáig. Meg mertem volna esküdni, van valahol fotóm róla, de nem találom...Minden esetre elvarázsolt azzal, ahogy messziről a közeli árnyalatok egymásba fonódva micsoda mélységet adott a színnek,  és csak egészen közelről vizsgálva lehet benne meglátni a különböző színeket.
A fonal kb 80-90 gramm, 560 méter kétágú...Nem tökéletes, de amilyen régóta nem fontam elmegy... talán elég egy kisebb Rock Island kendőre... vagy ki tudja.

2014. július 28., hétfő

Hello???

Hol is kezdjem? nagyjából márciusban vesztettem el a fonalat...
Az egyetemi kötelezettségeim elborítottak, egyre kevesebbet írtam, azt is egyre ritkábban. Május közepén pedig szó szerint letettem a kötőtűket.
Úgy, ahogy mondom. Letettem a kötőtűket.
Az igazság az, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy olyan sok feladatom van, beadandók, tesztek, vizsgák, hogy fizikailag képtelenség másképp megcsinálni, mint a legeslegnagyobb koncentrációval és odafigyeléssel. A "csak egy kicsit kötök" nem igazán működött volna, tudom mennyire el tudok veszni egy munkában. Így áldozatként ezt ajánlottam a vizsgák isteneinek. Igaz, csak a kötést.. a horgolásról, és a fonásról nem volt szó, de az mégiscsak csalás lett volna, nem?
a vizsgaidőszak őrült volt, én is teljesen kifordultam magamból... ahogy mondtam nem kötöttem, nem fontam. Az évfolyamtársaim fekete felsőben láttak. Kétszer egymás után. Amikor az utolsó vizsgát is kivégeztem, és azt hittem kiengedhetek, kiderült, hogy az opponensemnek nem tetszett annyira a szakdolgozatom, mint mindenki másnak, aki addig olvasta...sőt. Így nem lazíthattam, hanem nagyon..NAGYON alaposan fel kellett készülnöm a védésre, amit egyesek szerint soha nem látott bravúrral vittem véghez, de megkíméllek a részletektől. Ha egyébként ismerősök vagyunk, úgyis hallottad a történetet. Több, mint elégszer.
Még egy felvételi vizsga, de azután sem tudtam lazítani, mert családi vészhelyzet lépett fel, ami egy közeli családtagot érintett, újra felborítva mindent, újabb stresszt, újabb utazást, újabb kórházi látogatásokat, később pedig újabb feladatokat jelentve a kézimunkát újra félretolva...
Adjunk még mindehhez néhány személyes konfliktust... ami még csak  konfliktus sem volt igazán, csak számomra teljesen érthetetlen bántó reakciók, amitől azon is komolyan elgondolkoztam érdemes-e folytatnom, vagy hagyjam az egészet a francba.

Erre persze valaki azt mondta úgysem bírod ki... végül is nem véletlenül írtál a kötésről és annak az internetes közösségi vonatkozásáról szakdolgozatot...és be kell lássam igaza van.

A kézimunkába (fonás, kötés, horgolás és egyebek) még nem rázódtam teljesen vissza, eléggé tehetetlennek érzem magam, nem igazán tudom mihez nyúljak, de talán már látszanak a fények az alagút végén... bár lehet, hogy csak a szembejövő vonat az. Meglátjuk.
Holnap fonós post jön. Ez majdnem biztos.



2014. június 30., hétfő

A legjobb konzulens

Ismeritek a viccet a legjobb konzulensről?
Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomadolgozatomat.
- Na és miből írod?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!
- Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.
Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást. Arra megy a Farkas:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És miből?
- Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!
- Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!
Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:
- Mit gépelsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És milyen témából?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!
- Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.
Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból s elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:
- Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed!
Én pontosan úgy éreztem a témavezetőmmel kapcsolatban... Már a legelső félévben a legelső óráján éreztem, hogy "ezt a nőt én nagyon bírom" tetszik amit mond, ami tetszik neki, ahogy gondolkodik... az első félévem legelső egyetemi vizsgáját nála tettem le... december 23-án, üres egyetem, az épületben úgy öten lehettünk a portással, és a folyosón várakozó férjével együtt, de már akkor lehetséges szakdolgozat témákról beszélgettünk... A tény, hogy már akkor tudtam miről szeretnék írni (na jó, tudtam már akkor is, amikor jelentkeztem), sokat segíthetett a megítélésemen :-), így amikor ténylegesen eljött a témavezető és téma választás ideje nem volt kétséges, hogy őt kérem fel. Végig rendkívül szerencsésnek éreztem magam, hogy találtam olyasvalakit, aki nemcsak, hogy hagyta, hogy egy szokatlan témáról írjak, de lelkesedett, és a legmesszebb menőkig támogatott. Vakon bízok a véleményében...
Mindkettőnket meglepetésként ért, amikor az opponensem darabjaira cincálta szét a dolgozatomat, de Larisa nem hagyta, hogy magamba zuhanjak, vagy szétessek, hanem összeszedte az önérzetem darabjait, és jól felkészített arra, hogyan védjem meg... Jó, persze ha akadállyal, ellenkezéssel szemben találom magam, a legtöbb esetbe buldózer módba kapcsolok... így a konzultációra kutatási eredményekkel, kisebbfajta felmérési eredményekkel, bizonyos kérdésekre kész válaszokkal mentem, és ez talán segített a helyzetemen, de mindemellé kaptam jó adag bíztatást, egy rakás olvasnivalót, végiggondolandó pontokat, weboldalakat, iránymutatást.
Végül sikerült megvédenem a szakdolgozatomat, nem is akármilyen eredménnyel, úgy, hogy azt egy darabig nem felejtik el, de őszintén szólva Larisa nélkül nem ment volna.nem volt tehát kérdés, hogy "búcsú ajándékként" (szigorúan miután minden hivatalos dolog lezajlott) kötött ajándékot kap tőlem. Nem volt egyszerű kitalálni mi is legyen az, mert igazán nem az a habos-babos-csipkekendős típus, arra meg nem volt idő, hogy valami kézzel festett kézzel font valamit készítsek, ahol a fonal viheti a prímet. 
Visszatértem tehát nagy kedvencemhez a Spektrum kendőhöz, ami jó megoldásnak tűnt. A készleteimben lapuló Drops Delight fonalat és szürke Drops alpacát választottam hozzá (rendben beismerem, tartok pár delightot, és szürke alpacát a készleteimben direkt arra az esetre, ha rámtör a színátmenetes-csíkos köthetnék). Az utolsó vizsgám után kezdtem el, és az államvizsgára készülés szüneteiben, meg a vonaton, és a buszon, és még a metróban is, meg ki tudja még hol épp idejében (vagyis az után kicsivel) elkészült... Blokkolás után még nyirkosan csomagoltam be (így legalább egy extra utat spórolva magamnak)... remélem tetszik
Ahogy azt is remélem, büszke lehetett rám, és hogy lesz még lehetőségünk együtt dolgozni. Larisa, köszönöm. Egyike voltál azoknak, akik ezt az elmúlt három évet felejthetetlenné tetted. 
Tények:
Minta: Drops Spektrum
Fonal: Drops Delight 3 gombolyag
Drops Alpaca 4 gombolyag
Változtatás: hetvenvalahány sornyi lustakötéses csíkkal kezdtem, majd ennek az oldalára szedtem fel a szemeket, és a két oldalon 3-3 szemes lustakötéses csík biztosítja, hogy ne pöndörödjön...

2014. június 8., vasárnap

Tinédzser

Hivatalos. Ma 13 éves. A tinédzser. Annak összes bajával és boldogságával.

13 éve amikor egy új jövevényt vártam, tudtam, hogy akárki, akármilyen is lesz, teljes szívemből szeretni fogom.
Arról viszont fogalmam sem volt, hogy olyan kihívásokat állít elém, amikről ma sem tudom, hogy meg tudok-e nekik felelni vagy sem. Nem egy "könnyű" gyerek, az biztos.
De azt sem tudtam, hogy megmutatja nekem, milyen egy igazi szeretettel teli szív. Akiből olyan kamasz lesz, aki az utcán odaadná a lábáról a cipőt. Aki a nehezen megkeresett/összegyűjtött pénzét egy pillanat alatt feláldozza. Aki a saját javáról egy pillanat alatt lemond. Aki órákon keresztül tanulja velem, kérdezgeti a hindu istenek nevét.Aki átsegít a legkegyetlenebb vizsgaidőszakon. Aki megszámlálhatatlan kannányi teát főz, sőt, vacsorát készít ha kell. Aki szemrebbenés nélkül elvisel engem, aki egy hang nélkül tűrte az elmúlt hetekben, ha arra kértem csendben maradjon a szobájában.
Aki a mai napig nem tartja cikinek, ha az utcán megfogom a kezét, vagy elkísérem az iskolába. Aki az ágyam mellett ül, a kezemet fogva, ha beteg vagyok.
Maradj ilyennek.
Isten Éltessen. De jó sokáig!