Ez az a sorozat, amelyben abból mutatok részleteket, hogyan jár az én ADHD agyam, milyen srófra, hogyan jönnek a gondolatok, egyik a másikból, mi jár a fejemben, hogyan döntök egy szett ruháról, vagy egy darabról, legyen az modern vagy történelmi.
2026 nyarának nagy részét a rokokóval töltöttem.
Az egyik kedvenc rendezvényünk, ami egyben az ország egyik legnagyobb történelmi rendezvénye is, a Savaria fesztivál Szombathelyen, ahol, mivel a város római alapokon nyugszik, termésetszerűleg, az alap a római történelem, de az évek során egy sokkorszakos történetté fejlődött.
Van ugye néhány fő attrakció, a Tüzes Játék az első este (aminek a Mare Temporis mutatványos csapata az egyik alapja - nem vagyok mutatványos, így hengehetek velük- a kezdetek óta, a római gladiátor műsorok, és a péntek és szombat esti felvunolások. A csapatunk általában csinál még egy-két műsort, általában vidám történelmi jelenetek, táncokkal tűzdelve, de tavaly például a mutatványosokkal (is) kooperáltunk.
Többnyire minden évben más korszakkal menyünk, vagy a rendezők kérnek tőlünk egy adott korszakot (valamilyen évfordulóval kapcsolatban), vagy mi ajánlunk valamit, ami éppen érdeklődésünk látókörébe került, amit -általában- elfogadnak.
Mindezzel együtt az esti, városi felvonuláson, bármit is csinálunk, akármilyen korhűek vagyink, nem tudunk versenyezni a hangos, tüzes steampunk mutatványosokkal (nem feltétlenül a mi csapatunkról van szó), sem a -kicsit sem korhű- led lámpákkal megvilágított szárnyakkal táncoló Isis táncosokkal, sem a huszárok törpe-pónijaival, vagyis... kissé láthatatlannak érezzük magunkat.
Három éve, amikor a századfordulós fürdőruhákat csináltuk, az első évben vicces volt, mi is élveztük és akönzönség is vette a lapot, de a második évben... már lejárt lemez volt. Így, tavaly, újra arról beszélgettünk, hogy mit is kellene csinálnunk, mindezt épp egy -feltételezhetően- rokokó(nak szánt) csapat mellett tettük, ahol a pasas bricsesze egy térdig érő melegítőnadrág volt, a nőkön sem megfelelő alsóruha, sem fűző, sem pannier, ha valami, akkor kerek krinolin...
Mi tudtuk, hogy tudunk ennél -sokkal- jobbat is.
Így ebben az évben az egyik célunk az volt, hogy megmutassuk, milyen az igazi rokokó.Mivel én vagyok a csapatban a 18. századért felelps, nálam fut össze a korszakos tudás nagy része, különösen divat és viseletügyben, ráadásul, a csapaton belül én készítettem eddig a legtöbb 18. századi ruhát. Szinte természetes volt, hogy a sajátoutfitem mellett két csapattársamnak is készítettem ruhát (plusz még egynek kölcsönadtam az egyik régebbi darabomat).
A következő hetekben mindezt megmutatom nektek, és, hogy ne legyen nagyon unalmas, igyekszem más dolgokkar keverni.
Eredetileg egy ezüstszürke Francaise stílusú ruhát (tudjátok, a "leffentyűs TV lopó"), de aztán hosszas godolkodás után másképp döntöttem. A nappali programunkban egy 18. századi divatbemutatót terveztünk, ahol a 18. századi ruhastílusok széles választékát terveztük bemutatni. Már több francia stílusú ruhát készítettem, még egyet készíteni nem lett volna igazi kihívás, ráadásul tudtam, hogy lesz még legalább egy (épp egy ilyenen dolgoztam az egyik csapattársamnak, Annának is van egy, és tudtam, hogy a csapatvezetőnk, Dóri is ilyet tervez. Napokig pörgettem a Pinterestet, an Instagramot, nézegettem 18. századi portrékat, film-jeleneteket, miköben megpróbáltam kitalálni, mit is akarok csinálni. Természetesen rendkívöl mutatós valamit akartam, "fancy"-t sok díszítéssel.
Akkoriban sikerült a kedvenc I Love Textil boltomban lőnöm egy darab gyönyörű, égszínkék taftot, egy darab fehér brokáom? damasztom? már volt, mert egy kontraszt-színű szoknya a francaise alá is kellett volna, pár nappal később egy másikban pedig egy ezüsték és ezüst színű brokátot, amin a vorágok mellett szarvasfejek volt... mondom SZARVASFEJEK.
Onnan aztán nekilendült a vezérhangya ... szarvas - vadászat- lovaglás.... és akkor felgyulladt a fény a fejemben, mint egy tűzijáték. Egy Ridig Habit, azaz lovaglóruha!!!
A 18. századi női lovagló-öltözeteknek több változata is van, a 1780-as-1790-es redingpt, a korábbi 1780-as, de nekem igazán az 1760-1765-ös változat tetszett a legbobban, ezt választottam, mert egyrészt pannier fölött viselik, és semmi sem annyira jellegzetesen 18. századi, mint a széles szoknyás sziluett, ugyanakkor a kabátokat annyira díszíthetem, amennyire csak akarom.
Ráadásul először azt gondoltam, hogy mivel csak egy 18. századi szoknya és egy kabát kell hozzá, ezek sokkal egyszerűbbek, mint bármelyik korabeli ruha. Norbinak is ezzel a felkiáltásal adtam be az ötletet... aztán rájöttem, mekkorát tévedtem.
A szokásos alsóruha (ing, fűző, pannier, alsószoknya) mellett, nem elég egy szoknya és egy kabát, hanem egy fodros ing és egy mellény is kell... Uppsz. (A két, barátaimnak igért szetten kívül)- De a én agyam, az én agyam, már csak ilyen, ha egyszer egy ötlet beleköltözik, és beragad, ráadásul kihívás és még határidő is van...
A szettet egy inggel kezdtem, és -úgy jött ki a lépés, hogy egy inggel fejeztem be, ezeket mutatom meg holnap.
