A tudás anyja

Az Ismétlés, ahogy a mondás tartja.

Mindig is szerettem, ha olyasmiből (leginkább ruhából. nem vagyok benne biztos, hogy csak ilyen vagyok, vagy egy (újabb) jele az (egyébként nemdiagnosztizált) adhd-nak, de van/volt olyan felsőm, amiből vagy 5 színben volt, kötöttem meg egy-egy kötésmintát több változatban (a Rosamund kardigán, a Baglyos pulcsit, a Hey teach vagy az Amelia jut eszembe példának).
Hasonló a helyuet a történelmii ruhákkal, láttátok már, hogy három vltozatban varrtam meg az Aidah ruhát, és itt hozok egy újabb olyan szettet, amit már korábban is használt mintákból varrtam. 

Azt hiszem azt is meséltem már, hogyan tudok teljes öltözékeket felépíteni a legapróbb ötletből. Egy hosszú, fekete szoknya alól kivillanó piros cipő, vagy egy kínai mindenes-bolt kirakatában felbukkanó mű-pipacs elég. 

Ez a szett abból indult, hogy még 2023-ban készítettem két szett reformkori ruhát (egy férfit és egy nőit) (soha nem írtam róluk blogbejegyzést, de ITT találtok pár képet), és volt egy kevés maradékom a mellény anyagából. A szokásosnál keskenyebb anyag volt (természetesen az I Love Textiltől), valószínűleg eredetileg talán nyakkendő anyagnak szánhatták, nagyon szép kékes-lilás színekben. Megtartottam, mert már akkor az járt a fejemben, jól muutatna egy női századfordulós mellénynek is. 

A Black Snail mintát használtam, és mostanra ez az 5. (igen, az ÖTÖDIK) változat, amit elkészítettem. A sötétpiros/bordóval kezdtem, utána jött a sötétszürke csíkos az első bringás cucchoz, kéésőbb varrtam egyet egy kis maradék fekete-fehér csíkos lenből, (EZ a blogbejegyzés nem erről a mellényről szól, azzal még tartozom, de a képeken látszik), ésa fehér lenvászon a kicsi virágokkal, és most ez. Ez alkalommal a magas galléros, egysoros gombolású-t választottam (végül is egy kabát alatt terveztem viselni, és szerettem volna, ha valami látszik a szép anyagból). A hátához és bélésnek kék lenvásznat használtam, és közbélésnek keményebb, lóször-merevítéshez hasonló vásznat (mind a kettő szintén I Love). Ez a Black Snai minta egy álom, csodásan illeszkedik a méreteimre, nem kell igazítani (a többi mintájukkal ellentétben, amik sokkal töb próbát és igazítást kívánnak). Egyáltalán NEM vagyok meglepve, hogy ez a legsikeresebb mintájuk.  

A szoknya már töb fejfájást okozott, bár NEM a szabásminta miatt. Ugyanazt használtam, amit a bordó szetthez , és már kijavítottam, ami nem tetszett benne (például túl hosszú az erdeti, és én uszály nélkül hasznnálom). Azonban, amikor az anyagott vettem, megfeledkeztem arról, hogy a düftin anyag felülete "irányított" az apró szálak az egyik irányba simulnak, a másik irányban szinte "borzolódnak" és így másképp esik a fény, más színűek, vagyis, nem tudom a szabásminta darabjait beforgatni, ami így olyan 30 cm-rel kevesebb volt. Mit tehettem? Küldtem egy üzenetet a boltban az eladónak, hogy van-e még nekik, és, ha igen, eltenne-e nekem belőle? Ugyanakkor, mire eljutottam a boltba, rájöttem, hogy az a szoknya valamivel rövidebb, mint az eredeti papír-szabásminta , ráadásul olyan ügyesen tetriszeztem, hogy mégis elfért az anyagon... így maradt még egy nagyobb ebből az anyagból, talán egyszer varrok belőle egy Napóleon-kori/regency pelisse-t (kabátot)... vagy valami mást. A szoknyát még akkor, a tavasz végén összevarrtam, és aztán, ahogy írtam is róla, hagytam az alsó szélét félig felvarrva senyvedni a vállfén. Mire újra elővettem, a derekán a kapcsokat jóval beljebb kellett varrnom, mint eredetileg terveztem, de ez az egyik csodája ezeknek a századfordulós szoknyáknak... elég könnyű a méretet igazítani rajtuk. 

A szoknyát végül ősszel fejeztem be, és a mellényt is akkor varrtam, amikor ősszel egy kosztümös városi sétát vezettünk az egyik múzeummal. 

Anyagok: I Love Textil

Szoknya szabásminta: Angela Clayton/McCalls

Mellány szabásminta: Black Snail

Fotók: Varga Norbert @ Bodeszphoto

Nemzet(köz)i kalapnap

 Az Instagramon fut egy "nemzeti kalapnap" kihívás, és bár egy nappal elkéstem, megmutatok nektek (valamennyit) a kalapjaimból... 

Uuuupszik

Igen, időnként előre megírok egy-egy bejegyzést és időzítem a közzététel idejét... és tipikus adhd módon időnként egy-egy apró részlet fölött elsikrok.  Így jelent meg a heti HV bejegyzés a szokásos szerda helyett kedden. Ez van. 

Ráadásul, miközben a hétvégén varrtam eltörtem az ipari interlockomban a tűt... Tudtam, hogy kell valahol lennie egy extra tűnek, mivel eredetileg négyszálas, amit 3 és 4 szállal is lehet használni, és alapesetben 3 szállal fut, és kivettem belőle az extra tűt... de nem találtam. Így megkértem Christ, amikor átjött vacsorázni, hogy ugorjon be a varrógép boltba (ahol ugye mindenféle varrással sőt kötésel kapcsolatos cucc van a magazinoktól a tűkon át az ipari gőzölős vasalóig) és hozzon egy csomaggal. 

Kicseréltem a tűt, de valami nem stimmel, mert nem jól hurkol... vagyis olyan, minha a tűben futó szál túl laza, az alsó hurkoló szál meg túl szoros lenne (pedig nem állítottam a szálfeszességen), és bármit csinálok, nem változik... Közben elvesztem az interneten a szálfeszítők között, mert a régi öreg műenyag eltörött, de rájöttem, hogy ma már mszinte mindent lehet a neten szerezni, talán ezt is ki tudom cserélni.... Természetesen időközben megtaláltam az elveszettnek hitt egy darab eredeti tűt is. Akkor is...

 Gyűlölöm, amikor a gépeim nem tökéletesen működőképesek, akkor sem, a pár napig nem tervezem őket használni, amikor meg igen, akkor méginkább tűkön ülök... (és igen, nemcska terveim vannak, hanem teljes kiszabott összevarrásra váró ruhadarab). 

A mai nyafogásnak vége. Köszi, hogy meghallgattatok. Vagy olvastatok. Vagy izé.

Heti HV

Azoknak a busz/troli/villamos/metróvezetőknek, akik, amikor azt látják, hogy valaki fut a jármű után, és várnak egy kicsit, esetleg pont addig, amíg elérik az ajtót, és AKKOR CSUKJÁK BE a lehetséges utas orra előtt... külömnösen késő este, jidegben, amikor /hideg van/esik/havazik, ünnepi időszak van, vagy az utasnál csomagok/gyerek(ek) vannak... 

Az elmúlt hónapban többször is tapasztaltam ilyet, velem is megtörtént, és tudjátok mit? Jobban bántott, amikor másokkal történt. 

Mindenesetre, ha ilyen sofőr vagy (minden tiszteletem mellett, azért ha télen/éjszaka, stb vezettek)... menjetek, és lépjetek éjszaka legóra, rúgjatok az ajtófélfába és szarjatok sünt. 

Rövid Komment

Amiben egy kép van, ami magáért beszél, de én úgyis nehezen fogom be a beszélőkém, így van a kép mellet egy rövid megjegyzés is.

Valami új és szokatlan (legalábbis számomra) folyamatban...

Hétfői Mintamustra (kötés)

Nem titok, hogy szeretem az átkötős kardigánokat, és szeretem a rövid bolerókat (vagy boleró-szerű felsőket) is. 

A mai ajánlásom ezt a kettőt egyesíti, egy rövid, átkötős kardigánt hoztam. 

Az Ophelia wrap. 

Könnyű, egyszerű, és mégis van benne némi finomság a csipkeszegélyével. 

A halogatás ára

Mi történik, amikor félbehagysz egy projektet... úgy félévre? 

Az én hibám volt. Teljesen. Vagyis a varrós ihlet hiánya volt az ok, amivel a tavaly év első felében kínlódtam. Próbáltam átlökdösni magam a falon, és amúgy is kellett volta egy kabát a száazadfordulós ruhámhoz (a sötétbordó szoknya-mellény szetthez), de nem akartam elrontani az erre szánt szépséges gyapjúszövetemez. Előástam hát egy darab kék gyapjúszövetet (amit egy moly már megtalált), és úgy döntöttem, készítek egy "használható próbadarabot). Persze az agyam beindult, és seperc alatt volt a fejemben egy teljes szett, új szoknyával, új mellénnyel (ezekről a következő varrós bejegyzésben), abban bízva, hogy egy ilyen századfordulós szoknya elég könnyű darab ahhoz, hogy átlökdössön ezen az idióta blokkon. Meg is varrtam a szoknyát, egészen addig, amíg az alja felvarrása volt csak hátra, és nekifogtam a kabátnak.

A Reconstructing History szabásmintáját használtam (csak azért, emrt egyszerűbbnek tűnt a Black Snail mintájánál). Igen, tudom, hogy  RH mintáknak nincsen jó híre, de, ahogy akkor írtam, amikor a nadrágszoknyájukat( (osztott szoknyájukat) megvarrtam, ezeket a ruhákat úgyis próbálni kell, és a szabásmintákat inkább csak kiindulsi pontnak használom, és elég magabiztos varrónőnek gondolom magam ahhoz, hogy amúgy is ritkán olvasom el a varrási útmutatót, nem ijeszt meg, ha ez az útmutató nem  a legjobb.

Készítettem egy régi anyagdarabból próbadarabot, kiszabtam a gyapjút (óvatosan elkerülve a molyrágta részt), elkezdtem megvarrni, és eljutottam addig a pontig, amikor már csak az ujjak hiányoztak. És elvesztettem a lendületemet. TELJESEN. Jó mély gödörbe kerültem, talán még annál is mélyebbre, mint, ahol az év elején kezdtem. Teljes fal. Ott volt a szoknya egy kis részen felhajtva, a tű a cérnán lógott belőle, a maradég rész leffegett, ott volt a kabát, a két ujja nélkül a varrós szobán ajtajára akasztva (ahol az amúgy folyamatban lévő dolgaim lógnak). Hónapokig. Akármikor ránéztem, elszégyelltem magam, miért nem tudom őket befejezni? Nem volt válaszom.  

Aztán a 18. századi holmikkal és alsó cuccokkal nagy nehezen kirángattam magam a gödörből, és volt egy október elejére tervezett rendezvényünk. Szabad téren, Októberben, ami ugye már igazán nem az az idő, amikor az ember ingujjban és mellényben szaladgál az utcán (a korabeli szokásokat figyelembe véve, a különben is majdnem olyan lett volna, mintha félmeztelenül mentem volna emberek közé), a legfőbb ideje volt, hogy befejezzem azt a kabátot.

Na persze, de közben 15 kilónál többet fogytam, és a kabét... ummm, nem igazán illett rám. Próbáltam megtenni, amit lehetett, bevettem az oldalából, beljebb varrtam a gomblyukakat/gombokat, de nem éreztem magamban elég erőt arra, hogy teljesen szétszedjem (amihez nemcsak a teljesen megvarrt alsó részt (az a szoknya-szerű "peplum" -seszli?- az alján) és bélést kellett volna szétbontanom, hanem a teljes gallért is. Nem mondhatjátok, hogy gyáva vagyok, ha varrásról van szó, hozzatok egy kabátot és kihímzem az alját, ha kell, vagy készítek vert-csipkét az ujjára, de egy teljesen összevarrt valamit, amit amúgy is csak próbadarabnak szántam szétszedni... Ki van zárva. Az jrt a fejemben, hogy amúgy is felső/külső kabátnak szántam, mint blézernek, azt mondtam, a francba vele, befejeztem az ujját, és kipipáltam elkészült darabként.

Az ujja bevarrása sem volt egyszerű mert 1) a mintában szereplő eredeti ujja messze túl hosszú volt, és, bár vettem ki a bőségéből, 2) túl széles is. Olvastátok fentebb, elegem volt az egészből, így tettem bele egy hajtást és varrtam rá pár díszgombot. 

A stiluettje messziről elég jó, de túl nagy, a hátánál is és a mellnál is bő. Még nem tudom, mit lesz vele, egyelőre a ruhatáramban van, és már használtam azóta is egy adventi rendezvényen).  

Most, hogy már kipróbáltam/begyakoroltam, hogy kell ilyesmit varrni, valószínűleg újra megvarrom majd, a mostani méreteimre, és kijavítva az ujját, de addig is... 

Anyag: I Love Textil

Szabásminta: Reconstructing History

Fotók: Bodeszphoto