
Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto.

Néhány héttel ezelőtt a számítógépem teljesen összeomlott, ami azt is jelentette, hogy a többszáz nyitptt oldal, amik közt jónéhány olyan szabásminta is volt, amit itt akartam megmutatni - elveszett.
Most, pedig, hogy keresni kezdtem, és szavakat írok a keresőkbe, sok minden felugrik, pár dolog tetszik is, de a legtöbbnél elgondolkozom azon, hogy vajon nem rossz AI/MI szabásminták-e.
Egyrészről, szeretnék összegyűjteni olyan szabásmintákat, amik tetszenek, esetleg későbbi felhasználásra.
Ugyanakkor, semmiképpen SEM akarok SEMMILYEN AI / MI-vel kapcsolatos dolgot támogatni, még áttételesen sem.
Nincs arra módom, hogy ellenőrizzem a szabásminták használhatóak-e, jók-e, ne adj isten AI/MI készítette-e őket, vagy sem.
Elégszer elmondtam / leírtam, hogy a szabásmintákat többnyire csak kiindulásnak használom, készítek próbadarabokat, így, akkor sem okoznak gondot, ha nem tökéletesek.
De akkor mit csináljak?
Itt van például EZ a minta.
Napóleon kora (az angolosoknak a Regency) a világon népszerű, de itthon, Magyarországon nem sokat látjuk. Igen, Jane Austent ismerik (óóó, ezeket a ruhákat viselik a Jane Austen filmekben!), és mostanában a Bridgertont még inkább, de sem a történelemről, sem a korszak divatjáról nem sokat tudnak.
A pasiknál van néhány Napóleon-koros katonai csapat, de a civil-élet újrajátszása... gyakorlatilag nem létezik.
A csapatunk még 2018-ban készített pár ruhát, amikor az a bál volt .... uupszie, arról a bálról nem írtam
Képeket azokról a ruhákról (egy sima fehér és egy felső-ruha kék selyem-száriból) EBBEN a bejegyzésben találtok. Amikor készítettem nem volt hozzá szabásmintám, túl sok segítségem az alakra igazításban sem, és bármennyire is szerettem őket, minden összeállításban, mindig is voltak vele gondjaim (a felső ruha pl. túl széles volt, folyton leesett a vállamról). Ráadásul eleget fogytam ahhoz, hogy, ha eredetileg tökéletesen jó is lett volna... akkor is leesne rólam a ruha.
Tavaly ősszel, amikor a Napóleon-koros Palmanova rendezvényre készültem, kielégítettem a kíváncsiságomat, és megvarrtam azt az állítható méretű ruhát, amit évekkel azelőtt kinéztem az Instagramon, és megvarrtam EZT a ruhát, majd utána EZT a spencert hozzá.
De az idén, szerettem volna egy "hagyományos" fehér muszlin regency ruhát, hasonlót ahhoz, amivel évekkel ezelőtt kezdtem, de annál sokkal jobbat.
Kerestem képeket a varrásról, de (szokás szerint? tipikus ADHD módon?) nincsen, valószínűleg az utolsó pillanatban fogtam neki.
Készítettünk videót arról, hogyan záródik, de a Blogger nem engedi feltölteni (szerinte túl nagy a file).
Majd megpróbálok egy reel-t csinálni az Instára, és belinkelem ide, ha tudom.
Viszont csináltam egy képet, amiben egymás mellé tettem az első és az új ruhát, hogy látszódjon a különbség.
Nos, hazaértünk Prágából (is), és bár még van egy nemzetközi rendezvényünk, sokkal közelebbi és sokkal rövidebb, mint az olasz vagy a cseh meló volt.
Igyekszem visszaküzdeni magam egy rendszeresbb, szokásosabb életbe, ami rendszeresebb posztolást is jelent.
Ráadásul vészesen közeleg az idő, amikor a rövid, pamut bokazoknijaimat lecserélem a kézzel kötöttekre.
Igen, én hordom a zoknikat. A kézzel kötött zoknijaimat hordom nagyjából szeptember végétől úgy áprilisig, többé kevésbé folyamatosan. És igen, mosom is őket, sőt, mosógépben mosom őket. Ez az egyetlen típusú kézzel kötött cucc, amit gépben mosok, minden más kézi mosást kap.
Szóval, új zoknik. Az évben korábban kezdtem őket (umm, sokkal korábban, az is lehet, hogy még tavaly? ), mert ezeket a rövid, modern zoknikat este, sötétben is tudom a kocsiban kötni. (Igen, a történelmi harisnyákat is többnyire a kocsiban kötöm, de azokat csak nappal tudom, mert a cikk-cakk minta és a formzás miatt körönként legalább egyszer rájuk kell néznem. Bár mostanában, ebben a tekintetben is sokat fejlődtem, a korábbinál jobban tudom -sötétben is - követni a cikk-cakk mintát, és a hozzátartozó fogyasztásokat - de ez legyen egy másik bejegyzés témája).
Amíg Prágában voltunk, a (történelmi) harisnyával, amin dolgozom arra a pontra jutottam, ahol világosra, fényre és figyelemre van szükség (a sarok megfordítása, és a szemek felszedése a lábfejhez), hazafelé pedig túl fáradtnak éreztem magam ezekhez, így előástam azokat, amiket hónapokkal ezelőtt abbahagytam. Sokkal kevesebb vacakolásnak tűnt, visszaszedni a szemeket és kitalálni hol jártam, mint a történelmi harisnya sarka... (és persze kezdek kifogyni a kötőtűkből, muszáj néhányat felszabadítanom).
És itt láthattam végre az előnyét annak, hogy ezeket az egyszerűbb, de színes, modern zoknikat adott rendszer szerint készítem, így könnyen megtaláltam, hol járok, több hónap után is.
Így történt, hogy két pár, rövid(ebb) zokni is elkészült, az a típus, amit az őszi cipőkbe és bakancsokban hordok.
Egy képnek indult, de hosszabb történet lett belőle.
Ugyebár van a történelmi fesztivál, és annak a legnagyobb durranása, az esti felvonulás.
Az alapítvány sok-sok éve vesz rész rajta, ugyanakkor többé vagy kevésbé láthatóan.
Mit értek ez alatt? Amikor egy ilyen elvonuláson hatalmas római légók gyalogolnak elöl, menetelő rézfúvós zenekarok, a nem túl nagy ltszámú csapat előtt tűzzsonglőrök kiabálják 50 méterenként, hogy "a végtelenbe és tovább", utánad meg huszárok jönnek, gyerek méretű pónikkal... teljesen mindegy, hogy mit veszünk fel, nagyjából észrevehetetlenek vagyunk.
Így jutottunk el a századfordulós fürdőruhás megmozduláshoz 8a teljes sztori ITT)
Miközben először bezséltünk róla, páran próbáltuk meggyőzni Norbit, hogy ő is öltözzön be egy olyan ujjatlan csíkos rürdőruciba... ilyesmibe:
A heti HV (határozott véleményem) az, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a szeptember 1-je (vagyis a hagyományos "vége-van-anyárnak", "kezdődikaziskola" "új-évszak-kezdődik", szóval "ez-az-igazi-évkezdet") már nem jelent semmit a számomra. Iszonyú sokáig voltam hozzákötve, a saját iskolim, a gyerekem iskolái (a kettő között mindössze néhány évnyi fellélegzéssel).
Emlékszem, hogy mennyire NEM tudtam élvezni az augusztus 20-a körüli rendezvényeket, mert a nyár végét jelentették, a gyomorgörcsöt, s "mindennekvége" érzést.
Most már a fiam is jócskán túl van az iskolán, és tényleg SEMMI nem köt a dátumhoz, a hagyományőrző szezon még köszöni szépen, jól van, az idő meleg....
Ammi annak is a jele, hogy visszajövök. Lassan, tényleg lassan, de biztosan.
A napjaim még mindig kapkodósak (vagyis legalább egy heti munkát kellene két nap alatt megcsinálnom, ki kellene mosnom egy rakás ruhát, össze kelene pakolnom, mielőtt újra útnak indulunk, Prágába... De igen, én szoktam azt mondani, hogy úgy szép az élet, ha zajlik...
Más szóval, igazi Nyilas módjára: majd alszom, ha meghaltam.
Minden esetre most itt ülök, már megittam a reggeli kávémat... vagyis dobozos Coca Colámat, bevettem a koffeines fájdalomcsillapítómat (korábban Algoflax Duo-ként ismert cucc, ami megmagyarázhatatlan módon tűnt el a gyógyszertárakból, és csak Ausztriából és Németországból szerezhető be, teljesen más néven, de még mindig ez az egyetlen orvosság, ami segít a fejfájásaimon).
Közben azon járt az eszem, hogy mivel jöjjek vissza, és mivel hétfő van, a hétfő pedig a heti mintamustra napja... ami pedig elég könnyűnek és ártatlannak tűnt.
Kötés ügyben, még mindig arra várok, hogy az inga nyelve végre elbillenjen a végtelenül unalmas alapszínek (vagyis a nyers bézsek és szürkék), és a végtelenül unalmas alapfazonok világából. A dolgomat leegyszerűsítendő, a Ravelry-t nyitottam ki, hogy megnézzem, hány oldalnyi mintát kell átpörgetnem, mire találok valami olyasmit, amitől leesik az állam. Úgy 5-6 oldalba került, amire láttam olyat, amiről azt gondoltam: "oké, nem rossz" (de azért nem az igazi "álleejtős").
9 oldalnyi minta kellett ahhoz, hogy ezt meglássam: