Ammi annak is a jele, hogy visszajövök. Lassan, tényleg lassan, de biztosan.
A napjaim még mindig kapkodósak (vagyis legalább egy heti munkát kellene két nap alatt megcsinálnom, ki kellene mosnom egy rakás ruhát, össze kelene pakolnom, mielőtt újra útnak indulunk, Prágába... De igen, én szoktam azt mondani, hogy úgy szép az élet, ha zajlik...
Más szóval, igazi Nyilas módjára: majd alszom, ha meghaltam.
Minden esetre most itt ülök, már megittam a reggeli kávémat... vagyis dobozos Coca Colámat, bevettem a koffeines fájdalomcsillapítómat (korábban Algoflax Duo-ként ismert cucc, ami megmagyarázhatatlan módon tűnt el a gyógyszertárakból, és csak Ausztriából és Németországból szerezhető be, teljesen más néven, de még mindig ez az egyetlen orvosság, ami segít a fejfájásaimon).
Közben azon járt az eszem, hogy mivel jöjjek vissza, és mivel hétfő van, a hétfő pedig a heti mintamustra napja... ami pedig elég könnyűnek és ártatlannak tűnt.
Kötés ügyben, még mindig arra várok, hogy az inga nyelve végre elbillenjen a végtelenül unalmas alapszínek (vagyis a nyers bézsek és szürkék), és a végtelenül unalmas alapfazonok világából. A dolgomat leegyszerűsítendő, a Ravelry-t nyitottam ki, hogy megnézzem, hány oldalnyi mintát kell átpörgetnem, mire találok valami olyasmit, amitől leesik az állam. Úgy 5-6 oldalba került, amire láttam olyat, amiről azt gondoltam: "oké, nem rossz" (de azért nem az igazi "álleejtős").
9 oldalnyi minta kellett ahhoz, hogy ezt meglássam:




