Elérkeztünk a rózsaszín csíkos rokokó ruha kiegészítői közül az utolsó-előttihez.
Kellett valami a nyakamba, és egy choker-típusú nyaklánc elég egyértelmű választás volt. Úgy döntöttem, készítek magamnak egyet,
Eredetileg lencérnát szerettem volna használni hozzá, de nem találtam megfelelő színűt, így végül pamut hímzőcérnát vettem hozzá. Némi kutakodással a pinteresten egy megfelelő mintát is találta, .
Azt gondolom, nem kimondottan szép dolog, amikor valaki vesz egy motring kézzel festett fonalat olyasvalakitől, akinek a festés csak hobbi, egy kiegészítő dolog, aki évente mindössze két rendezvényen van jelen, ahol az eladás amúgy sem a központi téma, hanem a tanítás, és amúgy ősi készséget tanít, ingyen, az pedig alaposan ki van hangsúlyozva, hogy az a bizonyos motring egyedi, megismételhetetlen, stb, majd ezt a motringot kibontja, használ belőle, majd rájön, hogy a képességei nem felelnek meg a fonalnak (ami elég vékony), vagy éppen csak rájön, hogy mégsem tetszik a színe, visszabontja a megkezdett mintát, és több, mint félév múlva visszaviszi, és cserét kér...
Igen tudom vannak kerskedelmi szabályok, és van fogyasztóvédelem. De, ahogy mondjuk, néha átesünk a ló túloldalára, és egyesek viszaélnek a védelemmel.
Mondhattam volna nemet, mert HÓNAPOK teltek el az eladás óta és a motringot nemcsak kibontották, hanem el is kezdték, de nem tettem.Leginkább azért, mert a festés tényleg csak hobbi nekem, nem a megélhetésem múlik azon, hogy hány motringot adok el (legfeljebb az, hány festeni való alapanyagot tudok a legközelebbi alkalomra megvenni). De azért nem szeretem, ha teljesen hülyének néznek.
U.i.: Ugyanez vonatkozik arra, amikor egy ruhát kérsz, felpróbálod, mielőtt, utána hordod, mondjuk többször is, és utána találod ki, hogy itt nemtetszik, ott nem, és kb az egészet szétszedeted a varrónővel (természetesen, "garanciásan" vagyis az átalakításért már nem fizetsz).
Igen, már tudjátok, hogy minden történelmi ruha (legalábbis nőknek) esetében alapvetően fontos, a negefelelő alsó ruházat, hogy a korszaknak megfelelően álljon.
Tehát, a már korábban emlegetett nagy projekt is a megfelelő alsónemű elkészítésével indul.
Az első réteg(ek) a (középen nyitott) száras alsó, és az alsóing.
Nem volt benne új, és különösebb kihívás sem, tavaly készítettem egy hasonló szettet Vikinek, aki rendszeresen jeleníti meg Sisi királynét. Most is ugyanazt a szabásmintát használtam, de a hímzett madeira helyett finom, vékony pamutvásznat használtam, madeira csipkével és a kék helyett lila szalagdíszítéssel.
Bár a nyár elején kezdtünk el beszélni erről a projektről, a bürokrácia, a tervek változása és egyebek miatt a végén, ha nem is kapkodós lett az ügy, de határozottan szoros volt a határidő, és a helyzeten nem segített a háromnapos epekő-tétel és egyéb családi ügyek.
Szóval ismét az a helyzet, hogy csak az elkészült darabokat mutatom.
(uupsz, csak most látom, hogy a fotót az előtt lőttem, mielőtt a piéket levasaltam volna, azóta már szépen, egyirányban fekve, lapítanak).
A szabásminta: Truly Victorian
A hétvégi Gyapjúnapon azt mondta valaki, hogy ő bizony szerette a heti mintamustra rovatot, hát legyen. Ha nem is minden hétfőn, de igyekszem. És nem felejtettem el, hogy szabásmintákat is ígértem ajnlani.
Ugyanebben a beszélgetésben az is felmerült, hogybeszélgetőtársam szerint gyakrabban lehetne benne olyan, amiről azt mondom el, hogy miért NEM tetszik...
Hát tessék.
Stephen West Encahnted Mesa-ja például egy ilyen.
Tulajdonképpen úgy bukkant fel, hogy egy teljesen más dolog után kutakodva botlottam egy Reddit beszélgetésbe, ami arról szól, hogy a MiPistink jogi eljárással fenyegetőzött valakinél, mert a mintája alapján megkötött kendőt eladásra kínálta (használt ruhaként). Igazából erről a tényről is van véleményem, de ezt inkább egy heti HV-ban írnám meg (ha egyszer hozzájutok), csak ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Pistiről én akkor mondtam le, amikor kijött a Mesa pulóverrel, mert már akkor is azt gondoltam, nekem olyan érzés, mintha egy kísérletet látnék, hogy mi a sz*r, amit a nagyközönség elé lehet lökni, és az felzabálja.
Sohasem éreztem vágyat arra, hogy megkössem, pedig isten látja lelkem, végtelen mennyiségű fonal van a házban. Nem, nem az asszimetria bántotta a szememet, mindig is kedveltem az asszimetrikus darabokat (még történelmi ruhákban is), de az egész olyan összehánytnak, átgondolatlannak tűnt a számomra.
És nagyon nem praktikusnak. Sem kabát alá nem gondolom kényelmesnek, sem bármilyen tevékenységhez, amihez az íróasztalnál ülésnél nagyobb mozgásra van szükség.
(És a szokásos disclaimer: a fentiek az én saját véleményem, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet maga a minta zseniális, nem tetszene, nem tetszhetne sokaknak, vagy az, akinek tetszik ne lenne ízlése, vagy ilyesmi. Szerencsére nem vagyunk egyformák, én speciel nem vagyok Pisti-rajongó.)
Arra lenne szükségetek, ha a holnapi Gyapjúnapra festett szöszöket nézegetnétek.
Sajnlom, nem akartam így kiesni a blogolásból egy hétig vagy tovább, de egy nagy projekten dolgoztam (vagyis pontosabban három projekten) a gyapjú és fonalfestés meg a rendes munkám mellett, plusz még a múltheti fellépés is ott volt, így levegőt venni vagy gondolkozni sem volt időm, nemhogy írni.
De itt vagyok, vegyétek a napszemüvegeteket és képzeljétek el a sok színes fonalat, amiket ezekből lehet majd fonni.
A holnapi nap után meg majd mesélek a másik dologról is.
.jpg)
Szombatün a Göddőli Kastély felé vesszük az utunkat, ahol Bemutatjuk a Mare Temporis Időutazási Irodát...
Vendégeinknek megmutatjuk az elmúlt 250 év divatját, az 1750-es évektől az 1900-as évek elejéig, de elhozzuk a kézzelfogható történelmet is, ahol látogaóink közelről ismerhetik meg mit is viseltek a hölgyek, hogyan, és mitől állt az a ruha úgy, ahogy.
Ha Budapest (vagy Gödöllő) közelében jártok, gyertek, látogassatok meg.
A facebook esemény ITT.
Először egy tény, egy tanács, és utána a véleményem...
A tény:
Az epekő és a forró mákosnudli nem barátok.
A tanács: NE edd meg, különösen ne, ha szigorú és közeli határidővel dolgozol valamin, és nincs három napod arra, hogy az ágyban fetrengs jajgatva.
A vélemény:
Több napnyi kínlódás után, és újabb pár napnyi gyengeség után (mert nem mertem nagyjából semmit sem megenni), levesre vágytam. alami könnyű levesre, például egy könnyű burgonyakrémleves jelent meg a lelki szemeim előtt... Kértem Norbit, hogy rendeljen mert 1) még mindig iszonyú gyenge vagyok 2) tényleg sürgős, szigorú határidős dologgal dolgozom, sem időm, sem energiám főzni.
Norbi rávetette magát a megfelel telefonos appra, és mindössze ezt a három levest találta:
Gulyásleves (paprika, hagyma és marhahús... amúgy imádom, de most, kösz, nem).
Húsleves (az elmúlt három nap alatt sikerült a rövidebb úton visszadnoma természetnek egy kis tányér húslevest, szóval most azzal sem kísérleteznék).
Tárkonyos raguleves (hagyma és tejföl... )
Ennyi. Minden olyan hely, ami vasárnap délután kiszállít, ezt a három lehetőséget ajánlotta.
Később, további görgetés és kutakodás után N talált pár gyros-helyet, ahol volt lencseleves, és pár olasz(os) éttermet, ahol paradicsomlevest kínáltak, de az már tényleg a vége volt.
Ez egy nagy város sok étteremmel, és mégicsak híres a gasztronómiájáról...
Vagy mégsem.
