Középkor

Korábban említettem, hogy a Nemzeti Galéria múzeumpedagógiai osztályáról kerestek meg azzal, hogy szeretnének nhány ruhát, hogy híres festményeket jeleníthessenek meg, gyerekfoglalkozásokon. 

Néhány találkozó / megbeszélés után sikerült meggyőznöm az illetékest, hogy nem igazán lehetséges úgy turnűrös ruhát készíteni, hogy egy 10 éves és egy 16 éves is fel tudja venni (azt meg lehet csinálni, hogy egy méretre rászabjuk, és néhány cm-nyit/ néhány kilós eltérésnyit lehessen rajta állítani, de több méretnyit nem lehet. Végül úgy döntöttek, hogy két ruhát szeretnének, két festményről, amit a múzeumpedagógusok viselnek majd, és azon mutatnak meg részleteket a fiataloknak (rétegeket, szabásvonalakat, az aláöltözeteket, és egyebeket.  

So, I mentioned earlier, that people from the National Galery contacted me, that they would like to have some clothes to bring a couple of their famous pictures live for some historical interpretation sessions with children.

Az egyik egy igencsak bonyolult darab, egy 1870-es turnűrös ruha, ehhez láttátok mér az alsó

A másik festmény egy középkori, MS mester vizitációja volt.

Erről a fetsményről Erzsébetet, a jobboldali figurát kérték megjeleníteni. Arról is sikerült meggyőznöm az illetékeseket, hogy ez alá MUSZÁJ egy lenvászon alsóinget viselniük, nemcsak azért, hogy többé-kevésbé korhű legyen, hanem, hogy legyen egy olyan alsó réteg, amit rendszeresen moshatnak (a brokáttal ellentétben).

Ismét rendkívül szűkös volt a határidő, és egyszerűen nem fért bele, hogy a készítést fotózzam, csak az elkészült darabokat tudom megmutatni. Itt nem hazsnáltam kész szabásmintát, csak azt, amit évekkel ezelőtt én rajzoltam, ami alapján a saját kora-reneszánsz polgári ruhámat varrtam, úgy 9 éve, és azt igyekeztem a kölcsönbe kapott szabóbabára szabni. 

Itt rajtam láthatjátok, nekem ugyan túl szűl, mert a múzeum M-es /38-as méretet adott meg, és bár sokat fogytam, még mindig a 38-as méret nagyobbik oldalát érzem magam.

Itt pedig a múzeumban, ahol már a gyerekek között viselték. 

RK (Rövid Komment)

A Gentlemen Jack sorozatot nézem (totál fantasztikus jelmezek, bár az Anne Listert játszó színésznő hajában  levő csigáktól kiütéseket kapok, de ez egy másik bejegyzés témája). N. bejön, leül az ágy szélére, a TV képernyőjét bámulja egy fél percig, majd unott, ártatlan hangon megkérdezi: 

"Miért tudom, hogy az, ott egy BUSK? "

"Pont azért, amiért tudod, mi a különbség a Napóleon- és a reform-kori bonnet-ek között?"

Mert figyel arra, amit mondok.

Kiegészítők: Varázspipő

Az utolsó rózsaszín kiegészítő- legalábbis egyelőre. 

Ahogy korábban is többször említettem, történelmi újrajátszóként, a történelmi viseletekkel, a legtöbb gondunk a kiegészítőkkel van, és azok közül is a cipőkkel.

Vannak olyan helyek, ahonnan lehet ilyesmit rendelni, de ebben mindig van kockázat. Soha nem tudhatjuk, hogy jó lesz.e a lábunkra, és a minőség megéri-e az árát, vagy sem. 

Tavaly év elején találtam egy olyan cipőkészítpt, aki elkészítette nem a magasszárú századfordulós cipőmet, viszonylag alacsony sarokkal. 

Utána új feladatot adtam neki. 

Készítsen nekem rokokó cipőt, ami kényelmes, és a kényelembe a nem túl magas (2-3 cm-nél nem magasabb) sarok is beletartozik. 

Összeállítottam egy Pinterest-táblát, megmutattam, melyik fazonok tetszenek, és melyik az a sarok, amelyben reményeim szerint még tudok menni. Munkához fogott.

Először egy pár fekete cipőt készített, amit a Mária Terézia ruhához terveztem hordani. 

Nagyon szerettem pket, szerettem volna más színben is. A cipész azt mondta, akkr legjobb, ha én választom ki a bőrt, és Légrádi Zoltán-hoz küldött, ahova el is mentem.

Esküszöm, nem terveztem RÓZASZÍN, ső igazán PINK cipőt készítteni, de tényleg. De, amikor megláttam azt a rózsaszín bőrt, elvesztem, és úgy döntöttem, a rózsaszín csíkos ruhámhoz rózsaszín pipőm lesz. 

A cipőket József Zombori a @Baktócipő-nél készítette.

Heti HV

Miért tartom unalmasnak a Petit Knit mintáit? 

Tessék, kimondtam hangosan, igaz nem először, de most igazán nagy nyilvánoság előtt, egy Instagram bejegyzésre reagálva, és bár jóval több "like" érkezett a megjegyzésre, azért kaptam én hideget/meleget egy-két kommentelőtől. (Az, hogy manapság az embernek nem lehet véleménye, mert rögtön nekiugranak, mindenféle névvel illetik, akár törlik (cancel) egy másik HV témája lesz).

A lényeg, hogy azt írtam, hogy elfogadom, LEHET, hogy jó tervező, de én unalmasnak tartom a darabjait. 

Miért? Mert, a kézi fonásról is azt mondom, hogy, bár törekszem arra, hogy egyenletes legyen a fonalam, a TÖKÉLETES gyári egyenletesség nem célom. Ha arra vágyom, akkor nem tökölök vele mondjuk napokon át, hanem bemegyek a boltba és leveszem a polcról. 

Ugyanígy, ha olyan neutrális, semleges pulóverre vágyom, ami akár bolti is lehetne, nem kötögetem napokon, heteken keresztül. Elmegyek a boltba és megveszem. 

Ha időt és energiát szánok rá, akkor olyan eredményt szeretnék, ami EGYEDI, az enyém. Nem olyat, amit egy átlagos boltban megvehetek. 

És mellesleg, ez vonatkozik a varrásra is. Nagy különbség van a "házilag készült", vagy a kézzel készült, egyedi darabok között. 

Régen a tervezőknek megvolt a maguk stílusa. Ránézésre tudtuk, hogy Kate Davies, Laura Chau, Joji, Alice Starmore, Jennie Atkinson, vagy épp Stephen West tervezte, hogy csak néhány nevet említsünk.

Petit Knit esetében nem látom a felismerhető egyediséget, csak ugyanazt az sima, "ízetlen" bézs darabot. Egyetlen érdekesebb mintát találtam az oldalán, az Anker Sweater-t, de az meg a régi méltán népszerű Shalom kardigán újragondolása. 

Nem nem a népszerűsűgéért utálom. Nem "utálom" őt. Kicsit sem érdekel, hogy megy a vállalkozása. Ha valami, hát örülök a sikerének. Minössze nem értem, és azt kívánom, valaki, nála bátrabb tervező lenne éppilyen sikeres. 

Van néhány you-tube videó, aki próbál értelmet keresni ebben a népszerűségben, és nincs egyértelmű választ, de valószínűleg sok szerepet játszil a biztonságos döntés és a kockázatkerülés- 

Bár sok régi nagy név, bátor, újító technikákkal, tervekkel már nem dolgozik, még vannak néhányan, akik reményt adnak nekünk a jövőre nézve. Ezért marad a hétfői mintamustra rovat. 

Még több alsóruha - szerkezeti támogatás

 Még mindig az "a" bizonyos nagy projekt, amin egy hónapig dolgoztam októberben és Novemberben.

Már tudjuk, hogy egy 1870-es évek-beli ruha, amihez több réteg alsóruha jár. 

Az első réteg, amit a múlt héten mutattam az alsóing és a száras alsó, ami közvetlenül érintkezik a testtel, és rendszeresen, naponta (ha mindennapos a használata, egyébként minden használat után) mosható, sőt, ki is kell mosni. Ezek színvják fel az izzadságot, a baktériumokat és egyebeket, é s akövetkező rétegeket védik. 

A következő réteg az, amit szerkezei támogatásnak hívhatunk, ez adja meg a ruha alakját, formáját. Ide tartozik a fűző, a "corsetcover" vagyis a vállasing, a turnűr (vagy dúz, fardagály), és az alsószoknya. 

A fűzőnek jónéhány feladata van, amelyek közül a derék karcsúsítása a legutolsó, gyakorlatilag egy mellékhatás, de erről egyszer majd írok egy külön bejegyzést.

A "corset cover" (tükörfordításban fűző-borítás, magyarul vállasingnek hívjuk), amit a fűző fölé veszünk fel, hogy azokat az éles vonalakt lágyítsa, amik a fűző szélénél, pl a mell vonalában, vagy a háton látszanának. Bizonyos esetekben lehet plusz díszítő funkciója is.

A turnűr (más néven dúz, fardagály) adja a szoknya formáját, ami ebben az időszakban a hátsót hangsúlyozza.

És egy alsószoknya a szoknya és a turnűr között, itt is azért, hogy a turnűr szerkezeti vonalait lágyítsa, elfedje. Itt is érvényes, amit a krinolinos ruháknál mondunk, hogy ha átnyomódik, kilátszik a krinolin vasának a vonala, az snassz, olyan, mintha a bugyink széle látszana ki a nadrág derekából. megesik, de nem elegáns, nem igazán elfogadott. 

És már csak a felső réteg, a ruha maradt hátra... 

Hétfői Mintamustra- VARRÁSHOZ!

 Több hónapnyi fejtörés után, itt van.

A helyzet az, hogy még mindig nem tudom, pontosan hogy is megy majd, de mindig igérem nektek, és a MOST-nél nincs jobb alkalom. 

Az első szabásminta egy olyan, ami évek óta megvan, de még nem jutottam hozzá, hogy megvarrjam. 

Tapasztalatom van a Scroop patterns mintáival, az Aidah ruhát teszteltem, és többször is megvarrtam.

Ez most ugyanettől a cégtől az EASTBURN nadrág.

Mindig is az olyan nadrágokat szerettem, amik elég szorosan követik az alakot deréknál és csípőnél, és onnan lendületesen bővülnek. 

Ráadásul, több testalkaton is fotózták és szinte mindegyiken abszolút jól áll. 

Hajrá!

Kiegészítők: Rózsaszín, csipke "choker"

Elérkeztünk a rózsaszín csíkos rokokó ruha kiegészítői közül az utolsó-előttihez.

Kellett valami a nyakamba, és egy choker-típusú nyaklánc elég egyértelmű választás volt. Úgy döntöttem, készítek magamnak egyet, 

Eredetileg lencérnát szerettem volna használni hozzá, de nem találtam megfelelő színűt, így végül pamut hímzőcérnát vettem hozzá. Némi kutakodással a pinteresten egy megfelelő mintát is találta, .

Kellett hozzá némi csillogás, így gyöngyök és ezüstszál is került bele.

És itt a kész nyakbavaló: