Vagyis Határozott Vélemény.
Ami a héten az, hogy úgy tánik, elfelejtettük magának a szónal a jelentését.
Manapság az embernek nem lehet véleménye. Például hangot adtam a véleményemnek, hogy egy bizonyos tervező darabjait nem kedvelem, és istenem, kaptam érte hideget, meleget. Voltam nőgyűlölő, gyűlölködő, rasszista, egy sikeres nőt sárba akarok tiporni és még egy sor más dolog.
Az, hogy nem kedveljük valakinek a minkáját (ízlését) nem azt jelnti hogy gyűlöljük (vagy épp utáljuk). Nem, nem utálom, még csak nem is irigylem a sikerét.
Van az a mondás arról, hogy egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet, egyetértünk abban, hogy eltér az ízlésünk, a véleményünk, anélkül, hogy leüvöltenénk egymás fejét.
Nem igazán tudom, honnan jön ez az egész, de a "cancel culture" (vagyis az eltörlés kultúrája) szerintem inkább csak tünete a dolognak, amikor is már azért is el akarunk törölni embereket, mert ki merik mondani a véleményüket. Hol van manapság a szólás szabadsága, a gondolkodás szabadsága?
1 megjegyzés:
Sajnos, az utóbbi időben mindenhol ez tapasztalható. Valószínűleg az Internet "arctalansága" miatt sokan bátrabban támadnak, lehet hogy "face-to-face" nem így viselkednének, de a névtelenség álarca alatt minden frusztrációt kiadnak magukból. Minden csoportban ezt tapasztalom, nem csak a politikával foglalkozókban, hanem a legártatlanabb főző-, kézimunka-, stb csoportokban, mintha sokan az összes felgyülemlett indulatukat így vezetnék le. Én nem ismerem a legtöbb tervezőt, akiket említesz, én nem vagyok ennyire profi, de ha ismerném, se gondolnám úgy, hogy ezért támadni kell, max. elmondanám, hogy én nem így gondolom.
Megjegyzés küldése