New leaf, avagy a befejezés művészete

Nahát, egymás után KÉT kötős bejegyzés... A folyamatos molyolás, a több párhuzamosan futó projekt ilyen... sokáig semmi sem történik, aztán meg bumm, egyik cucc a másik után fejeződik be...

Na jó, ez némi túlzás volt, de azért... az hagyján, hogy elkészült, de rendesen le is fotóztuk. Mindenesetre, a lényeg a lényeg, kevesebb duma, több kép, és egyebek. 

Szokás szerint, követtem a mintát, addig, amíg leválasztottam az ujjakat, utána mentem a saját fejem után...

A testrészbe a derekánál fogyasztások, majd lendületes szaporítás került, az aljára néhány rövidített sor, hogy a hátsómat is takarja, plusz a mintából igyekeztem kivarázsolni egy motívumot a vállrész mintájából. 

A vállrész kötése közben, a minta kissé összehúzta, kaptam is okoskodó megjegyzéseket, hogyan kellett volna a hosszan vezetett szálakat lerögzítenem (kösz, haver, megtettem), de tudtam, hogy blokkolás után szépen kisimul majd... és így lett. 

Amikor a csíkozódóra festett zoknifonal tökéletesen illeszkedik a mintához...

Mindkét fonalat fonalturiban vettem, sima zoknifonalak, az alapszín Lana Grossa, a minta színe egy no name "sockenwolle". 

A minta Jennifer Steinglass Newleaf pulóvere. 

Fotók: Varga Norbert