Anyukám kötése

Ma 22 éve halt meg az anyukám. Írtam már arról a napról, ami ugyanúgy hétfő volt, mint ma, a hóesésről, a Zagyvahídról, amin át gyalogoltam, hogy még egyszer utoljára megöleljem, de elkéstem. 

Úgy gondoltam, most mesélek kicsit róla.

Már többször emlegettem, milyen remekül kötött az anyukám, bár miközben nekem a színes minták állnak igazán közel a szívemhez, ő egy csavartminta-varázsló volt, szépséges csavartmintás pulcsikat kötött. Mivel valaki rákérdezett a FB-on belenéztem a régi fényképeimbe, találok-e képet ezekről a pulcsikról, és volt néhány. 

Nézzétek:

Amikor azt mondom, hogy nem tudom milyen az élet kézzel kötött holmik nélkül, erre gondolok: 

vagy erre (nézzétek azt a kötött mellénykét, vagy apukám kardigánját).

Amikor pedig azt mondom, csavartminta varázsló volt, erre gondolok. 

Meg erre:

vagy erre:

Vagy erre, ami az egyik kedvenc képem rólunk.

És vgül, de nem utolsósorban el kell mondanom, hogy apai nagymamám éppolyan remekül kötött, és mivel az én anyukám balkezes volt, a nagymamától tanultam kötni. 

Mindenesetre, érdekes keveredés lehet a génjeimben.