Heti Mintamustra

Mielőtt belevetnénk magunkat a mintamustrába, kérdésem volna. Ezt a sorozatot kötésmintákkal kezdtem, de mi a helyzet a szabásmintákkal? Olyan sok elérhető már, gyakran akár független tervezőktől. Válogassak a szabásminták közül is egyet-egyet, megmutatni? Mivel nem készítettem el őket, ezek nem igazi TELJES kritikák, inkább csak olyan szemle, és azt sem gondolom, hogy, ha nekem nem tetszik valami, az attól önmagában nem jó. Mindezek után...

A mai minta is a Ravelry "Hot right now" listájáról érkezik. 

Ez pedig a Nordic Bloom Mellény Caitlin Huntertől.

A kép a from Ravelry-ről: © Riikka Kantinkoski / Laine Publishing

Most realizáltam, hogy az egyik mintáját már jól "leszóltam", de hadd mondjam el azt...

Hogy vannak, akik imádják Caitlin Hunter mintáit, és vannak, akik ki nem állhatják, én valahol a kettő között vagyok, vannak mintái, amik rajta vannak az elkészítendők listáján, és vannak, amiket biztosan nem készítenék el. A Halibut az egyik ilyen, és a Nordic Bloom Mellény egy másik ilyen.

Először is, úgy érzem, hogy ez a minta csak egy újabb bőr lehúzása az amúgy méltán népszerű Alpine Bloom sorozatról. A rajz nagyon hasonló (talán teljesen ugyanaz a diagram), egy más alappulóverre, ezúttal egy mellényre rámásolva.

Ráadásul az alap-mellénynek sincsen semmilyen felmentő tulajdonsága, mivel elég formátlan, egy zömök kocka, és én épp elég zömök vagyok, anélkül is, hogy egy mellény kiemelné ezt, köszönöm szépen, plusz rövid, ejtett vállú, és ezek közül egy is elég lenne, hogy elkerüljem ezt a mintát, de így együtt abszolút nemet mondok rá.

 

El tudom képzelni, hogy másnak jó lehet, mondjuk valakinek, aki vagy 30 évvel fiatalabb, esetleg 30 kilóval könnyebb, vagy legalább 15 centivel magasabb, vagy akár mind a három egyszerre. 

Nézzétek, varrtam valamit!

Az a jó abban, ha az ember "multicraftual", többféle dologgal is foglalkozik, hogyha valamelyikkel elakad, még mindig van más, amivel lefoglalhatja a kezeit.

Az év elején jópár dologgal elakadtam az életemben, és a varrás az egyik volt ezek között. 

Anyagot még mindig vettem, terveim is voltak, még szabásmintákat is vettem, de nem bírtam rávenni magam, hogy leüljek és varrjak. 

(Ezért kötöttem többet, mint az elmúlt években, mert úgy éreztem, hogy -legalább- a kötésben tudom mit csinálok, és ha el is... cseszem, még mindig le lehet bontani. )

Szóval úgy döntöttem, kezdem, valami egyszerűbbel.  

Egy köpennyel.

A köpenyek csodásak. A köpenyek időtlenek, korrtalanok. Egy ilyen köpenyben az ember azonnal időutazónak érezheti magát, varázslatosnak. Bárcsak mindennap hordhatnánk köpenyt. 

Igen, egy köpenyem van már, egy 18. század végét idéző piros köpeny (bár korábbi, és későbbi korszakokhoz hordtam), mindig is szerettem volna egy kevésbé feltűnő színűt. Ha a kék középkori ruhámat, vagy akár a zöld reneszánsz ruhámat viseltem, mindig Norbi köpenyét kértem kölcsön, hogy a piros ne üsse a többi színt annyira.

Ez a petrol-os kék gyapjú anyag évek óta megvolt, eleve egy köpeny varrásához vettem, hát úgy döntöttem, legfőbb ideje, hogy tényleg megcsináljam. 

A varrása nem egy nagy kunszt, az anyga 150 cm széles volt, félbe (majd újra) hajtva egy félkört szabtam ki.

Majd egy (sokkal kisebb) fél kört vágtam ki a nyaknak.

A többi lépésről nincs képem, de két szűkítőt varrtam a vállára, a maradék anyagból vágtam ki a kapucnit, és egy szélesebb gallér-szerűséget, majd felvarrtam.

A köpeny szélét brokátszalaggal díszítettem, az alsó szélét ferdepánttal szegtem el. 

Az ívelt széleket szeretem ferdepánttal eldolgozni, és általában jóval többet sikerül kivágnom, mint, amit elhasználok, de a maradékokat mindig megőrzöm. 

Egy ilyen maradékot használtam a hangszertartóhoz, és most azt a feketét terveztem elhasználni, amit még Norbi köpenyéhez vágtam ki... Csak épp nem találtam a többi között.

Viszont találtam egy darab maradékot abból a pöttyös vászonból, amit tavaly a kék pöttyös turnűrös ruhához használtam bélésnek, azt vágtam hát fel, a köpeny befejezéséhez.

A brokátszalagot és a ferdepántot is kézzel varrtam fel, mert a gépi varrással... nem tudom a jó kifejezést, de a gép varrás les vonalban benyomja a szalagot és az anyagot a varrás vonalában, míg a kézi varrással mindez szinte láthatatlan. 

Szándékosan készítettem ezt a köpenyt kicsit meseszerűbbre, a csúcsos manó-kapucnijával, mert a középkoros és a reneszánsz ruhámmal is szeretném hordani. 

Mondhatom, igazán odavagyok ezért a köpenyért, Imádom. Olyan egyyszerű mégis varázslatos. 

Úgy érzem, indítanunk kellene egy "hordjunk köpenyt a mindennapokban" mozgalmat. 

Anyag: I Love Textile

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Mi a péntek?

Amelyben az Intreneten található eladó dolgokat bogarászom. 

Nézzétek ezt a két színből készült viktoriánus bokacipőt.

Hát nem gyönyörű? 

Tuttira viselném, ma is, és nemcsak történelmi ruhákhoz,

Hihetetlen, hogy milyen jó állapotban megmaradt.

Picture is from e-bay.

Óda a Soft Tweed fonalhoz

Nem titok, hogy szeretem a tweed és a "heathered" fonalakat.

Annyira boldog voltam, amikor a DROPS kijött a Soft Tweed  fonalukkal. Olyannyira, hogy idővel egy egész doboznyit összegyűjtöttem belőle (a legtöbbet akciókon vettem, de volt, ami teljes áron jött).. 

Épp ezért meglepő, hogy évekbe tellett, mire ténylegesen kötöttem is belőle valamit.   

Érdekes módon, amikor a 228-17 pattern mejelent, tudtam, hogy meg akarom kötni. Tudom, hogy általában nem kötök igazán egyszerű dolgokat, de ennek a modellnek mégis vonzott az egyszerűsége.

Azt is tudtam, hogy bár, amíg vörös hajam volt, ölni tudtam volna azért a rozsdásnarancs színért, amiből az eredetit kötötték, az ezüst hajamhoz ez a fáradtrózsaszín jobb lesz. 

A mintáról nincs igazán sok írnivalóm, egyszerű, jól megírt minta, csak követni kell.

Igazából tavaly kezdtem kötni, rögtön azután, hogy az Újévi szerencsepulcsit befejeztem, de aztán jött a tavasz meg a nyár, sok varrással, utazással, és csak az idén vettem újra elő, igen, rögtön azután, hogy az idei Újévi Szerencsepulcsit befejeztem.

Gondolom, mostanra már nem lepődtök meg azon, hogy két dolgot változtattam, fogyasztást/szaporítást kapott a derék megformázásához és hosszabb bordásmintát az ujjára.

Látjátok, bár erőteljes ellenérzéseim vannak a kötött holmikon levő zsebekkel szemben, mégis megkötöttem a mintában leírt módon a zsebeket is. Remek  video tutorial található a zsebek elkészítéséhez, nekem sokat segített. (Most, hogy már volt rajtam párszor a kardigán, még mindig nem győződtem meg arról, hogy kellenek zsebek a kötött cuccokra).

De a fonal! Ó, mennyire imádom. Sok tweed / tweed-szerű fonallal ellentétben PUHA. Mint a vaj. Finom apró színes kis szöszökkel belefonva. Az alapanyagok között alpaca, gyapjú és viszkóz, hát mit lehet ezen nemszeretni? 

Sajnos ezt a fáradtrózsaszín árnyalatot már nem gyártják (más szebbnél szebb színekkel együtt :-( ), ami miatt leginkább az ajtófélfába verném a fejem, mert nem vettem ezekből a színekből még többet. 

(Mellesleg elég mutatósra lehet festeni is, de arra várnotok kell, hogy meg tudjam mutatni.)

DROPS, légyszi, légyszi, még többet ebből a fonalból! (Különösen még több színt!)

(Igen, kétszer is fotóztuk, két különböző ruhában. Mind a kétszer piszok hideg volt, és még mindig nem tudtam eldönteni, melyik sorozat a jobb. De nem akartam a) Norbit még egyszer lerángatni, fotózni, b) tovább várni ennek a bejegyzésnek a megírásával

Photos: Norbert Varga @Bodeszphoto

A fonalat a Nordfonaltól rendeltem.

Heti HV

A héten egy varrós téma...

Számomra éppolyan fontos, hogy egy darab, amit készítek, hogyan néz ki belülről, mint kívülről. 

Tudom, tudom. 

Tudom, hogy történelmileg (sőt, történelmileg különösen), a ruhák nem mindig néztek ki "profin' belülről. Olyan sok nem egyező varrást, befejezetlen (szegetlen) szélt, összevissza öltést, és egyebet láttam már. 

Azt is tudom, hogy többnyire senkinek sem kellene elég közel lennie az emberhez, hogy lássa a ruhája belsejét. 

Mégis, mégis, különös megelégedést ad a lelkemnek, ha egy különleges bélést, egy speciális ferdepántot használhatok, ha megtalálom a tökéletes cérnát és/vagy gombot, stb. 

Egy ideig azt gondoltam, hogy midez a gyári gyakorlatból származik, amikor varrni tanultam, az első évben az akkor még működő Május 1. ruhagyárba küldtek.

 Azonban úgy érzem, ez sokkal mélyebb igény, de nem tudom honnan jön.

Sirok

A mai bejegyzés a szokásosnál később érkezik, elég nehezen találtam ki, miről is szóljon, de mivel többen is írtátok, hogy utazásainkról készült képek is érdekesek....

Hoztam hát néhány képet Sirokról, ahol, az ország északi részén épített végvári romok egyike van. Az épület eredetije még a honfoglalás korából származok, iratokon először a 14. században említik. Története során többször is újjáépítették, megerősítették, utoljára a 16. század legvégén, hogy aztán a II. Rákóczi Ferenc által vezetett felkelés után a Hanbsurgok lerombolják, ezzel is akadályozva a későbbi ellenállást. 

Néhány éve minden évben meghívják az alapítványt március 15-e körül, az 1848-as forradalom megünneplésére. A hely rendkívül szép, bár március közepén még hideg van, és a növényzet sem zöldül.

A képeket Varga Norbert @ Bodeszphoto készítette, és hamarosan hozok képeket, ahol nemcsak a környezet látható, hanem mi is :-)

Heti Mintamustra

Az eheti minta is egy olyan, amit MINDIG külön megnézek, ha szembejön a Pinteresten, és több Pinterest táblán is elmentettem.

A kép a Ravelry-ről a tervező, Veronika Lindberg képe

The Ariel Carigan.

A Kutovakika néven futó tervező népszerűnek tűnik, vagyis, elég gyakran hallom a nevét/oldalát emlegetni különféle you-tube videókban. 

A pulóver hagyományos fair-isle/norvég/stranded mintákkal készül, és elég sokoldalúnak látszik. Elkészíthetjük pulóverként, elvághatjuk kardigánnak, és úgy gondolom, ha valaki nem szeretné elvágni a kötését, mégis kardigánt szeretne, ugyanakkor nem tart attól, hogy az ilyen típusú mintát a fonákoldal felől is kösse, a mintarajzok elég egyszerűek és geometrikusak ahhoz, hogy NE okozzoanak gondot a FO felől sem.

Ezt a mintát hivatalosan is felvettem az elkészítendő pulcsik listájára, és, ha/amikor megkötöm, a képen látható, vagy nagyon hasonló színekkel kötném.

No comment

 Avagy miből le sz a cserebogár? 

Mi a Péntek?

Ahogy a múlt héten írtam, mivel -többnyire- kifogytam a megmutatni-való befejezeten darabokból, a Mi a Péntek bejegyzések ezentúl olyan dolgokról szólnak majd, amiket az E-bay, Etsy (vagy a magyar VateraÖ vagy akár a Facebook Marketplacen találok.  

Mint például EZ a ruha:

Picture from the E-bay selling site.

Copied and pasted here so it would not dissapear,

when the listing ends and/or they do sell this gorgeous dress.

Miért találom érdekesnek? 

Emlékeztek az 1920-as évek-beli Robe de Styl ruhámra? 

Ez a ruha nagyon hasonló stílusú, ami két dolgot is bizonyít: a stílus nemcsak, hogy nem egy véletlenszerű kivétel volt, hanem bizonyos szinten népszerű is, és hogy a szalaghímzés is igenis létezett és használták. 

Az is érdekes, hogy egy ilyen ruha kb 350 dollárért, vagyis úgy 130 000 forintért van kint, ami nem egy világrengető összeg, és, ha a körülményeim a jelenleginél jobbak lennének, még én is elgondolkoznék azon, hogy megvegyem.

Programajánló

 Mivel néha megkérdezitek, hol lehet hagyományőrző csapatunkkal, a Mare Temporis-szal találkozni, úgy gondoltam, hogy időnként jelzem nektek, hol lehet tőlünk többet megtudni egy-egy korról, az adott kor embereiről, öltözködéséről, életéről. 

Mert a "hagyományőrzés" számunkra nemcsak arról szól, hogy szép ruhákban flangálunk. 

Ezen a hétvégén, március 22-én szombaton délután, Vácon leszünk, tetőtől talpig 18 században. 

Mesélünk a korabeli Vácról, a korabeli szépségápolásról, gasztronómiáról, divatról, Mária Teréziáról. 

Vác igencsak közel van Pesthez, a vonat akár 25 perc alatt odaér, és a múzeum is csak 10-15 perc sétára van a vasútállomástól. 

A programról ITT tudhattok meg többet

Heti HV

Sor/szemszámok centiméterek helyett.

Egy kötős video-pdcastet hallgattam, talán épp egy "knitting hot takes" típisú volt, amikor egy pillanatra felkaptam a fejem, és a szemöldököm felszaladt a homlokomra. 

A podcaster azt mondta,, bármikor, ha valamit párban kell kötnie, nem számolja a sorokat, csak a centimétereket méri (vagy az incheket, de ez most mindegy, remélem értitek mire gondolok).

Nem tudom, miért akadtam ezen fent annyira, de az járt a fejemben NINCS AZ AZ ISTEN, én MINDIG sorokat és szemeket számolok, nem cm-ket mérek. 

Részben talán azért, mert mostanra már annyit kötöttem, hogy a kötéspróbám egyenletes, nem kötök szorosabban vagy lazábban, akkor sem ha dühös vagyok, vagy sztresszes, vagy éppen szomorú.

Részben... fogalmam sincs, de jobban érzem magam, ha a sorok száma alapján dolgozom. 

Persze, én is mérek, ha mondjuk egy pulcsi, vagy pulcsi ujjának a hosszáról van szó, de, ha megkötöttem az első zoknit/ujjat/kesztyűt, stb, a másodiknál a sorokat/szemeket számolom, és nem a centiket mérem. 

Ugyanígy, ha egy pulcsi oldalánál, vagy ujja alján fogyasztok/szaporírok, akkor X soronként teszem azt, nem X cm-ként. 

Ti hogyan dolgoztok? Szem/sorszámokkal vagy centiméterekkel? És miért? 

Uuupsz

 (Egy rövid komment bejegyzés.)

Avagy, mi történik, ha fűzőben korcsolyázik az ember lánya, és elhasal...

Nem igazán tudom, hogyan kellene megjavítanom, vagy egyáltalán megjavítsam-e, talán jobb lenne egy teljesen újat varrni.

Szerencsére, az elmúlt néhány évnyi hízás-fogyás következtében "van másik", amit szükség esetén felvehetek...