Avagy a Gardengate pulcsi, amit már vagy másfél éve befejeztem, de soha nem írtam róla bejegyzést.
Miért? nem igazán tudom, hacsak nem azért, mert nem vagyok teljesen megelégedve vele.
Szó szerint ÉVEKIG készültem megkötni ezt a mintát, már azelőtt is, hogy a New Leaf-et megkötöttem, de mindig halogattam. Aztán miután több, elég jól sikerült darabot is megcsináltam, elővettem némi... kitaláltátok, szürke zoknifonalat, és kézzel festett pirosat.
Többnyire a mintát követtem, csak az ujja mintához adtam néhány pötty-sort, hogy azt a hosszú mandzsettát idézzem, amit én szeretek
Miután néhányszor volt rajtam éreztem, hogy az ujja lehetne bővebb, és, amikor a szokásosnál többet mozgok, a mellrész fölött furán... nem is tudom mi a jó szó az angol "puckering"-re.
Ettől folyamatosan úgy érzem, hogy le kell húznom a derekánál...
Látjátok azt a gyűrődést? bosszant, és talán pont ez az oka, hogy kevesebbet hordom, pedig a minta rajzát nagyon szeretem.
2 megjegyzés:
Gyönyörű a minta, és találó a neve, a színkombináció mesés, és remek megoldás a pöttyös sor, szóval nagyon tetszik! És igen, értem az anatómiai problémát, nekem is hasonló:)
Nem látom, jól áll neked, s a minta nagyon szép!
Megjegyzés küldése