Vajdaság

Korábban, amikor arról kérdeztem, miről szeretnétek bejegyzést látni, többen is említettétek, hogy olvasnátok az utazásainkról... Hát legyen. 

Szerbiában jártunk, vagyis a Vajdaságban. Nem messzire, alig néhány tíz kilométerre a határtól, ahol a népesség nagyrészének még mindig magyar az anyanyelve.

Kedvenc Bandánk koncertezett ott és úgy egy nappal korábban döntöttük el, hogy elmegyünk. Kristóf fiamat is megkérdeztem, van-e kedve csatlakozni hozzánk, így ő is jött velünk. 

Azt a szombat délelőttöt ugyan azzal töltöttem, hogy szerb dínárt próbáltam venni, fél Pestet körbegyalogoltam, nem is tudom hány helyen jártam, végül három különböző pénzváltóból szedtem össze annyit, ami a koncertjegyek árát és a vacsoránkat fedezte. 

Rövid utazás volt, Norbi reggel hatig dolgozott, csak délután 3 körül tudtunk indulni, és csak egy késő délutánt/estét töltöttünk ott, de micsoda este volt!

Szerbia nem tagja az EU-nak, némi fenntartással közeledtünk a határ felé, de igazán kellemesen csalódtunk. 

A határátlépés gyors volt, és belekerült az első pecsét a vadonatúj, ropogós útlevelembe. 

A táj és a falvak nem különböztek különösebben a dél-alföldtől. Elég későn értünk oda, de, természetesen kellett egy gyors sétát tennünk Zenta városában.

The landscape and the villages, small towns were not that different than those in the southern plains of Hungary. We got there fairly late but of course had to do a quick walk around in the city od Zenta (Senta).

Ó, a Tisza. Szolnokon a Tisza és a Zagyva összefolyásánál nőttem fel, és mindig nagyot dobban a szívem, ha meglátom... Itt már jóval szélesebb a folyó, mint gyerekkorom városánál.

A klubot is szerettük. Kicsi, de hangulatos, talán az egyik legkisebb színpaddal, amit valaha láttam, de az étel finom volt (az a szteak-krumpli... nyami), és a kiszolgálás is szuper volt. A pincérfiú helyes volt és jófej, amikor megtudta, hogy először léptük át a határt, "Isten hozott Nálunk, itt a klubban és a Vajdaságban is"-sal üdvözölt. A bandát nem ismerte, de koncert után azt mondta, már érti, miért érte meg nekünk is elutazni odáig :-)

Az persze, nekünk nem volt meglepetés, hogy a koncert maga fantasztikus volt, de a helyiekből áradó szeretet szívmelengető volt, és külön energiát adott a zenének...

(Norbi fotós oldalán, a Bodeszphoto- FB oldalán megtalálható a teljes album a koncertről.ITT)

Néhány helyi fiatallal is összebarátkoztunk (a Kis Herceges hátizsákom jó jégtörőnek, és barátszerzőnek bizonyult :-) )

Azt hiszem ennek a napnak az emlékét a kedvenceim között őrzöm majd.

(Képek: Norbert Varga @Bodeszphoto)