Fura kapcsolatom van a vert csipkével... már itt is elmondtam, hogy sokáig úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel, azt gondoltam róla, végre egy fonalas/szöszös kézimunka, ami mellett elsétálok anélkül, hogy viszketne az ujjam, mert ki akarom próbálni.
Azt már tudjuk, mi lett ebből.
Azután azt gondoltam, hogy csak a nagyon korai, nagyon hagyományos, nagyon egyszerű fonatos csipkék érdekelnek...
Aztán elmentem egy csipkézős napra (igen, Szolnokra, ahol felnőttem), aminek az lett az eredménye, hogy valami újat akartam kipróbálni, de, ahhoz meg orsók kellettek, és ugyan volt egy doboz orsóm, amit a Facebook Marketplace-en vettem, az orsók nagy részére már volt cérna feltekerve... Ráadásul olyan cérnák, amil teljesen mások voltak attól a vékony, fehér lencérnától, amivel általában dolgozom. Nemcsak pamutfonalak voltak, és jóval vastagabbak a megszokottnál, de nem fehér volt, hanem bézs, és egy pár bobbin pedig színes cérnával volt feltekerve... Kékkel, zölddel, pirossal még sárgával is. Jajjj.
Namármost "fiber...." (na, nem mondanám, hogy "artist" vagyis művész vagyok, legfeljebb kézműves)... szóval fonal/szösz/cérnamániásként akinek mindenféle fonal, cérna, zsinór, madzag, stb, minimum szent, nem tekerhettem le csak úgy ezeket a cérnákat, hogy kidobjam, ugye?
Ki kellett találnom valamit.
A másik csipkepárnámon az a minta volt, amivel a workshopon dolgoztunk, és épp nem jutottam vele egyről a kettőre, alapból teljesen más stílus, mint az, amiről azt hiszem mára elég jól kiismerem magam, ezzel egyszerűen nem bírtam. Arra gondoltam, talán jót tenne, ha keresnék egy mintát, amiben elég sok a közös azzal a stílussal, amit elég jól ismerek, de mégis van benne új, amire elhasználhatom a színes cérnákat, gyakorlásnak.
Így választottam egy Bedfordshire szegélyt, és elkezdtem.
Eleinte azt gondoltam.... "nos, ez elég... érdekes."
2 megjegyzés:
Anett, elképesztő, hogy miket csinálsz!! A szó legjobb értelmében vedd, de elképesztő... Az a gombostűs káosz (mármint amit laikusként látok), és aztán ez a kész csipke... Nagyon-nagyon tetszik, el tudnám képzelni pl. egy ruhadarab szegélyeként -- na persze, a 60 cm szab bizonyos korlátokat. Vagy egy textiles/fonalas falikép részeként, díványpárna díszeként, lámpaernyő karimáján, ilyesmi... -- Milli
Azta! A vertcsipke nekem az a klasszikus fehér terítő/szegély/miegyéb volt eddig, van néhány örökölt darab otthon. Sosem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam, mert nincs szükségem plusz csipketerítőre:) De ezzel a változtatással megnyílt egy új dimenzió:) A tunikáim aljára, az ingblúzaim gomboláspántja mellé bizony most már varrnék ilyeneket
Megjegyzés küldése