Először egy tény, egy tanács, és utána a véleményem...
A tény:
Az epekő és a forró mákosnudli nem barátok.
A tanács: NE edd meg, különösen ne, ha szigorú és közeli határidővel dolgozol valamin, és nincs három napod arra, hogy az ágyban fetrengs jajgatva.
A vélemény:
Több napnyi kínlódás után, és újabb pár napnyi gyengeség után (mert nem mertem nagyjából semmit sem megenni), levesre vágytam. alami könnyű levesre, például egy könnyű burgonyakrémleves jelent meg a lelki szemeim előtt... Kértem Norbit, hogy rendeljen mert 1) még mindig iszonyú gyenge vagyok 2) tényleg sürgős, szigorú határidős dologgal dolgozom, sem időm, sem energiám főzni.
Norbi rávetette magát a megfelel telefonos appra, és mindössze ezt a három levest találta:
Gulyásleves (paprika, hagyma és marhahús... amúgy imádom, de most, kösz, nem).
Húsleves (az elmúlt három nap alatt sikerült a rövidebb úton visszadnoma természetnek egy kis tányér húslevest, szóval most azzal sem kísérleteznék).
Tárkonyos raguleves (hagyma és tejföl... )
Ennyi. Minden olyan hely, ami vasárnap délután kiszállít, ezt a három lehetőséget ajánlotta.
Később, további görgetés és kutakodás után N talált pár gyros-helyet, ahol volt lencseleves, és pár olasz(os) éttermet, ahol paradicsomlevest kínáltak, de az már tényleg a vége volt.
Ez egy nagy város sok étteremmel, és mégicsak híres a gasztronómiájáról...
Vagy mégsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése