A rokokó nyara - ing a lovagló ruhához

Mielőtt bármilyen nagyobb döntést hoztam volna a lovaglóruha ügyében, először azon a részn kezdtem el dolgozni, amiről azt gondoltam, hogy a legkönnyebb lesz. Az ingen. 

Azt hittem egy totál fodros rokokó ingre lesz szükségem, de ilyet még nem készítettem, legalábbis, a hagyományos, férfi-típusút, magamnak, női méretben nem. Volt egy darab szép, hófehér, pamut-len keverék anyagom, és a fodrok kézi beszegésével kezdtem. 

(Fogalmam sincs ez az egy kép miért lóg ki a sorból, és nem tudom a helyére tenni, bocsi.)

Utána a gallért és a mandzsettákat készítettem el.

Utána pedig az inget varrtam meg, de erről nem találok képet, csak arról, amikor később felpróbáltam, és rájöttem, hogy a nyakfodor és a magasan záródó mellény nem feltétlenül a legjobb kombó...

Úgy hagytam, de csak piszkálta az agyamat, és mivel épp befejeztem egy hosszabb darab lencérnából készült csipkét.... 

Arra gondoltam legalább két éve dolgoztam ezzel a csipkével, és mindig azt hajtogatom, hogy engem az a csipke érdekel, amit fel tudok használni ruhá, s ugye itt a tökéletes alkalom, és mégis, milyen menp lenne, a sajt kézzel készített csipkémet varrni az ingemre? 

Így, az utols este, mielőtt elindultunk (rögtön azután, hogy hazaértem a Sziget fesztiválról, ahol fellépőként, történelmi interpretátorként voltam), kibányásztam a készleteimből egy ezeréve (na jó, az tutti, hogy a Covid előtt) vásárolt, szinte géz vékonyságú lenvásznat, kiszabtam a darabokat, és elkezdtem összevarrni az inget.

Thus the last evening, before we left for the event, (just after I got home from performing / doing living history at the world famous Island Festival /Island of Freedom... it had many names since it started), I dug out from my stash a fairly old (probably bought it before Covid) linen, that was thin, almost like some gauze, then cut out and started sewing the shirt

Sikerült annyira összeraknom, hogy a géppel varrott varrások készen voltak, és a belső szegéseket és egyéb részeket be tudtam kézzel fejezni, amit a kocsiban meg a szállodában tettem. Ugyanis Norbi két nappal korábban kitalálta, hogy ő napfogyatkozást akar fotózni, így még annál is egy nappal korábban indultunk el, mint eredetileg terveztük. 

Ez meg én vagyok, ahogy a cérnát elvágom az utolsó gomb felvarrása után.

Az ing a hotelszoba ajtaján lógva... és rajtam...

Mind a két inget elvittem magammal, de ISZONYATOSAN  meleg volt, és eléggé hozzámnőtt az a csipkés mandzsetta, (aminek a későbbiekre nézve következményei is lettek, de ez egy teljesen más történet), így az este kimostam, és csak a csipkéset viseltem. 

UGYANAKKOR, biztos vagyok benne, hogy nem fölöslegesen varrtam, mert előbb-utóbb eljön az a rendezvény, ahol mind a kettőre szükségem lesz, és, ha semmi másra, próbadarabnak jó volt, és most már tudom, mekkorára kell kivágnom a darabokat, ha újabb inge(ke)t akarok.