2010. november 16., kedd

Szolnok

Ahol felnőttem. Nem, soha nem szerettem ott élni, de a gyerekkori emlékek azok gyerekkori emlékek. Nem szólva arról, hogy anyukám is ott van eltemetve. Így, amikor a múltkoriban Kecskeméten jártunk, megkértem apukámat kiránduljunk egy kicsit.
Először a temetőben álltunk meg, gyújtottunk mécsest, még apu is bejött, pedig évtizedekkel ezelőtt elváltak, és a válás sem volt valami barátságos.

Végigsétáltunk a Tisza parton, megálltunk a csónakháznál, ahol kamaszkoromban eveztem.

Csak akkor fakadtam majdnem sírva, amikor megláttam, hogy az uszodának nyoma sincs. Szó szerint. Se gyerekmedence, se 50 méteres úszómedence, se lelátó, se fedett medence, se szobor az úszómesterről akik generációk sorát tanította úszni. Semmi. Csak egy park.

De a horgony még megvan

Ilyen idős koromban éppígy hintáztam rajta.

Elmentünk még a Müllerbe is, ahol em csak illatszert, meg játékot árulnak, hanem valamennyi "craft" alapanyagot, még fonalat is... és nem is mindegyik használhatatlan akril... kissé túlzásba estem ott, de ez egy másik bejegyzés témája .-)

2010. november 14., vasárnap

Dolgoznom kéne

Mert vagy százhúsz oldalnyi fordítani való figyel az asztalom sarkán... de nem megy, az agyam mint egy vattacsomó, és félóráig kell olyan kifejezéseken mint az aerodinamikai középhúr, amit egyébként álmomból felriasztva is tudok...normális körülmények között.
Mindegy, addig is itt ez az egyszerű sapka, amit egy kollégámnak kötöttem, úgy kb egy nap alatt. A srác okos (legalábbis ami a számítógépeket illeti) sokat segített, amikor a mostani helyement elkezdtem dolgozni. Ki tudja miért, MINDIG van valamilyen fejfedő rajta, (azon kevesek közé tartozom akik látták, igenis, van haja, nem is akármilyen, ráadásul elég helyes sapka nélkül is). Mindegy, most elmegy egy másik csoportba, és ez egy amolyan búcsú/ köszi a sok segítséget ajándék volt.

Amikor elkészült, Kristóf fejére húztam, ellenőrizni a formáját, aki le sem akarta venni többet, csak úgy szerezhettem vissza, hogy ígértem egy másikat csak neki.

De végül én győztem, és eljutott a tulajdonosához, aki a látszat szerint elégeett volt :-)

2010. november 11., csütörtök

Jövök, jövök

Nem tűntem el, nem igazán, vagy ha mégis, nem nagyon...
A munka sok, ráadásul vissza akarok menni tanulni, amihez előbb vizsgázni kell.
Meg egy rövidke szabadságon is voltam.
De azért kötögetek (mivé is lenne a világ, ha abbahagynám?). Ilyen sok mutogatni való elkészült darabom van

Most már csak meg kellene találni az időt, a fényt, a modellt, a fotóst, meg az alkalmat a fényképezkedéshez.

2010. október 21., csütörtök

Villámháború

Ami, az "igazi" háborúkkal ellentétben valóban végetért két hét alatt, ugyanis ennyi idő alatt készültem el ezzel a kabáttal a kezdéstől a blokkolásig.

Szerelem volt első látásra, ott guggoltam a Váci utcai újságosnál, és a szám is tátva maradt, talán még a szemem is könnybe lábadt, annyira akartam, hogy nekem is ilyen kabátom legyen. A csavart minták miatt? A karcsúsított vonala miatt? A peplum (ezt hogyan mondják magyarul? csak a "svejfolt" szó jut eszembe) miatt? Mindegyik magában is elég lenne, hogy rácuppanjak egy modellre, de az még több volt. Ahogy hazaértem, még a kabátomat sem vettem le, máris nyitottam a gépet, és , megrendeltem a fonalat.

Az eredeti az újságban GGH Camello-ból készült, de nem gondoltam elég gyorsan, be tudnám szerezni, vagy meg tudnám fizetni. (Később kiderült tévedtem, Török Kati 1001 fonal boltjában igenis lehet kapni sok-sok szépséges színben, de ez egy másik történet).

Mindenesetre, én valamilyen tweed fonalból szerettem volna, ráadásul épp egy kék korszakomban, így a megbízható, és megfizethető tiszta gyapjú, vagy gyapjú-selyem tweed-fonal
forrásomhoz fordultam, a Kingcraig Fabrics-hoz. Már annyi, de annyi fonalat vásároltam tőlük, igazi csoda, hogy ez az első befejezett darabom a fonalukból. Ó, persze kötöttem sokat velük, több próbadarabom van, mint amit érdemes megszámolni. A Veneziámnak még mindig hiányzik egy ujja, a rozsdás narancs kardigánt meg össze kellene varrni, és blokkolni... De azt már tudom, hogy szeretem ezt a fonalat. Közvetlenül a gyárból jön, kúpokon (a legtöbbször), elsőre kicsit szúrós, talán durva is, és határozott olaj (vagy inkább zsír?) a szaga, ami a gyapjú természetes faggyútartalma miatt van. DE... már kötés közben rengeteget puhul, és mosás után... mosás után szinte kivirágzik, csodálatos módon megpuhul, és a szag eltűnik. Persze, soha nem lesz olyan puha, mint, mondjuk egy Malabrigo, de a szorosabb fonás miatt hosszabb távon sokkal jobban tart, nem bolyhosodik, bögösödik úgy. És nem engedi el magát, nem nyúlik ki úgy, mint sok más puhább fonal.

Bármikor itt vásárolok, nagyszerű élmény. Mint épp most, amikor véletlenül rossz képre kattintottam, és az 500 grammos gurigát vettem meg a 800 grammos helyett. Mivel nem ez az első vásárlásom Shaunnál és Jamie-nél, nem estem pánikba, küldtem egy gyors üzenetet, kérve, hogy légyszi a nagyobb gurigát számlázzátok és küldjétek. Válaszként azt kaptam, hogy "oh, már elküldtük a fonalat (még nem is fizettem), de küldünk neked 300 grammot ingyen, köszönetképp, hogy olyan hűséges vevőnk vagy". Na ez azért nem mindennapi, ugye? Köszönöm. Időben, néhány nap alatt ide is ért.

Korábban többlevelet váltottunk arról, hogyan lehetne a fonalukat népszerűsíteni nálunk... nagyobb mennyiségnél (10 kg) komoly kedvezményt adnának, ha valakit érdekel a dolog, jelezze, szívesen lelevelezem.

Akkor egy kicsit csalódott voltam, (ami persze az én hibám, hiszen már van ilyen fonalam, más színben), mert vékonyabb volt mint amire számítottam, és ez egy kabát, nem jött volna jól ki teljesen átszámítgatni a mintát vékonyabb fonalra. De ekkor hirtelen megvilágosodástól vezérelve megdupláztam a fonalat, és majdnem pontosan annyi lett a szemszám a próbadarabon, mint amennyinek kellett.

A következő akadály maga a leírás volt... merthogy németül írták, és a némettudásom nem sokat ér. Regula mentett meg,, aki egy szombat délutánját szánta rá, hogy átolvassa velem a mintát.Amikor hazaértem azon a szombaton, azonnal elkezdtem, és pontosan két héten belül kiterítettem blokkolódni.

Csak néhány apróságot változtattam a leíráshoz képest, a "szoknya" részét két centivel, az ujját valamivel hosszabbra kötöttem, a csavart mintát az övön, a csuklónál, és a vállpánton tükröztem (szimmetrikus legyen), és a gombolásbántot külön ráhorgoltam, mert nem tetszett, ahogy a köttött szélnek nem volt elég tartása. Nem beszélve, hogy ezzel a két centivel kényelmesebb, és jobban áll.

A vastagabb fonal és kötőtűk miatt igazán gyorsan haladtam, és egyszerűbb is volt, mint eredetileg gondoltam volna.

A fonal: Kingcraigs Fabris, gyapjú/selyem, tengerészkék.

Tűk: Addi körkötőtű, 5mm, az ujjakhoz 5mm bambusz kéthegyű kötőtű.

Gombok: a Röltex Móricz Zs. téri üzletéből.

Minta: a 2010-es őszi Rebecca magazinban.

A fényképeket természetesen saját magánfotósom, Kristóf fiam készítette. Köszönöm, csillagom.

És levágattam a hajam. Észrevettétek?

2010. október 20., szerda

Tervezés...design... kötésminta..írás...

Az együttműködés a Barkafonallal újabb, és kötős "karrierem" pontjához érkezett...
Korábban is sokat kötöttem minta nélkül, vagy egy adott minta alapján, de azt alaposan átdolgozva, néha annyira, hogy az ötletet adó eredetire alig lehet ráismerni...
Most viszont a Barkafonal felkérésére teljesen eredetit kellett terveznem, ráadásul úgy, hogy mások számára érthetően le is legyen írva, be legyen mutatva, hogyan készíthetik el...
A tervezés annyiból adott nagyobb feladatot, hogy konkrét fonallal, ami viszonylag vastagabb, de kézzel festett festett, kellett dolgoznom.
A kézzel festett fonalakkal nem egyszerű dolgozni, főleg, ha a felhasznált színek között nagy kontraszt van, mert a mintát mintegy "széttörik" előfordulhat, hogy a legszebb minta sem mutat jól...Tehát valami olyat kellett kitalálnom amit a színekkel nem elnyomják, hanem felerősítik egymást. Néhány próbakötés meggyőzött arról, hogy az eredeti ötletem, az 1x1-es csavrt minta jól működik (jobban mint bármi más), tehát ezt variáltam. Megkötés volt még, hogy a három darab kijöjjön két motringból, nem túl gyakorlottak számára is könnyen elkészíthető legyen, de a gyakorlottak se unják el magukat, mindhárom darab külön-külön is hordható legyen...
Így készült az őszi ujjatlan kesztyű, nyakmelegítő, beret szett. Ha sapka, az számomra beret, mert azt hiszem ez az egyetlen fazon ami jól áll nekem... az ujjatlan kesztyűket évek óta szeretem, melegíti a kezemet, de a városi közlekedésben is tudom használni, nem kell mindig levenni, ha bérletemet, kis aprót, vagy a kulcsomat kell előkeresnem. A nyakmelegítőnél régóta szerettem volna egy romantikus, tudoros-fodros fazont készíteni, itt volt a legjobb alkalom.
Fogadjátok szerettel, a részleteket a Barkafonal oldalán, itt találjátok. A sapka és a kesztyű a következő két hét témája lesz.

2010. október 14., csütörtök

Még egy kis fonalfalás

csak egy rövid/gyors bejegyzés erről az ujjatlan kesztyűről amit két-három hete fejeztem be. A Coachella maradékéból csináltam, ami nem volt egy teljes gombolyag, és még mindig maradt annyi, hogy egy gyerek méretűre elég legyen.

Fentről lefelé (az ujjaktól) készült, csavart mintás passzéval.

2010. október 6., szerda

Fonalfaló sziget

Már többször említettem mennyire szeretem a tweed fonalakat, meg gyakran emlegetem a turkálót, ahol mindenféle kincseket találok... sokszor megveszek egy-két gombolyag fonalat, csak azért, mert maga a fonal tetszik, aztán meg töröm a fejem mi is legyen belőle. nemrég éppen a nem kis fonalkészletemben kutakodtam, amikor egymás mellett landolt néány gombolyag. Jól mutattak együtt, és a címkék közelebbi tanulmányozásakor láttam, hogy a minőségük, összetételük nagyon hasonló. Egy egész pulcsira még így sem volt elég, de mostanában úgyis rákaptam a réteges öltözködésre, rövidujjú holmikat hosszú ujjúak fölött hordani (néhány éve ilyesmire még gondolni sem mertünk...

Még sosem kötöttem fair isle mintás kerek vállú pulcsit, és a mintát is menet közben találtam ki, de azt hiszem elég jól jött ki a végén.

A fonal (és így a kötőtű) a nálam megszokottnál vastagabb volt, így a kötés is jobban haladt.

A szürkés-zöldesből kb húsz dekányit a sötétbarnából és a drappból tíz-tíz dekányit használtam. 4.5 mm-es kötőtű (a passzékhoz 3.5-ös)