Tanárnő kérem, én készültem! (heti fonós, vagy mi...)

Iskolás koromban utáltam készülni. Felkészülni az órákra, leckét írni, meg ilyeneket, nem szerettem. Mostanában azonban úgy találtam, hogy, a készülés meghosszabbítja az örömöt. Amikor pár éve a viktoriánus bálra készültünk, a megelőző hónapok, a várakozás, a táncok tanulása, a ruhák elkészítése miatt számomra az egész kaland nem csak az adott este pár órájáig tartott, hanem hónapokig.     

Ráadásul bizonyos dolgok elkészítésében minél inkább "visszamegyek", annál inkább érzem, hogy az enyém... 

Igen, elmenni egy műhelybe, és egy kész fonalból szőni valamit, önmagában is remek dolog, de olyan fonalból szőni, amit én festettem, sőt én fontam.... minden mással összehasonlíthatatlan megelégedettséget jelent számomra. 

Nos, jól tudjátok, hogy odavagyok a színekért, az örökös szerelmemet a piros iránt, a mostanában tomboló rózsaszín korszakot (nyugi, van még egy csomó mutogatnivalóm ezekből a színekből is), de január közepe van, én meg utálom a telet. Amúgy nem sok zöldet hordok, de ilyenkor vágyom a zöldre és a kékekre az öltözködésben is, és mi egyesítené jobban ezt a két színt, mint a türkiz és a petrol? 

Szóval, amikor láttam a szerintem petrol, szerinte fenyőzöld felvetést Ági műhelyében, tudtam, hogy akarok ezzel a színnel (is) dolgozni. És nem kendőt, akarok szőni, hanem olyasmit, amiből valamilyen ruhadarabot készíthetek. Imádom a textrúráját annak a kendőnek, amit évekkel ezelőtt szőttem egyágú, kézzel font fonalból (Jut eszembe, vannak vadiúj képeim róla, szeretnétek látni???)

Így rendeltem némi szöszt Angliából, (amíg lehetett.. vagyis egy rakás szöszt rendeltem festeni, de azokat majd később veszem elő). Egy rovingot kártolt (nem fésült) corriedale-ből, és egy fésült "top"-ot, ami szintén többnyire corriedale, de van benne egy kis csili-vili, és némi szári-selymet. 

Először a kártolt rovingot fontam meg. Tudjuk, hogy kártolt szöszből soha nem fogunk tökéletesen sima, egyenletes fonalat fonni, a célom inkább a konzisztencia volt. 

Ezután a fésült szöszt fontam meg. Mivel nem kártolt volt, hanem fésült, nemcsak egyenletesen volt könnyebb fonni, se az elkészült fonal felülete is simább volt. Az is célom volt, hogy a két különböző szöszt/fonalat nagyjából hasonló vastagságúra fonjam, ami közel hasonló hosszt jelent. Végül is alig 20 méter különbség volt a két motring között (620 és 600 méter a két 100 grammos szöszből). azért ez elég jó, azt hiszem. 

Végül a szári-selyem felét fontam meg (a másik felét meghagytam arra az időre, ha úgy döntök, előveszem a kártolódobomat újra). 

Effekt-fonalként tervezem használni, így sem az egyenletes vastagság, sem a simaság nem volt cél, és imádom az őrült tweed-es hatást. 

A corriedale nem a legfinomabb, legpuhább gyapjú, meglátjuk, hogy a szövet, amit szőni tervezek belőle hogy sikerül. Mindenesetre elég jól néznek ki együtt (is). 

Hirtelen felindulásból elkövetett zokni

Az úgy volt, hogy miközben Ági műhelyében matattam, egy maradékokat tároló kosárban, találtam némi lilás zoknifonalat (mi mást?), ami nagyon tetszett. Ja, tudom, ki tudja miért, de bukom rájuk. Mindenesetre, elkértem tőle azzal, hogy viszek helyette másikat, mert ugye nem arról van szó, hogy ne lenne a cuccból itthon épp elég, csak valamiért nagyon bejött épp az a színkombó. 

Ugyanakkor, bármikor, amikor ledobtam a cipőmet, hogy a műhely galériáján zokniban szaladgáljak, némi irigységet? vágyakozást? véltem felfedezni Ági szemében. 

Így, amikor azt a bizonyos cseregombolyagot kerestem, támadt egy ötletem. 

Odaadom azt a csere-fonalat, de nem gombolyag formában. 

A gondolatot tett követte. 

Egy darabig hurcoltam magammal a zoknit magammal amíg autóztunk, és családot látogattunk Karácsonykor. Azt hiszem N családja amúgy is furának gondol, de már ilyennek kaptak. Nem tudok csak úgy üres kézzel üldögélni, kell valami amivel matatok. Nem azért mert nem érzem jól magam... Már tudják, hogy akkor nem érzem jól magam, ha nincs a kezemben valami kézimunka. 

Technikai részletek: Szokás szerint nem bonyolítottam túl a dolgot. Orránál kezdett zokni, az orra és a sarka egyszínű fonalból, rövidített sorokkal készült, a száránál 2 X 2 bordás minta, és "Jenny's surprisingly strechy bind off" leláncolási technikája.  

A fonalak: azonosítatlan zoknifonalak a készleteimből. 

A vacak fotók a telefonom kamerájával készültek. Bocsi. Hamarabb odaadtam, minthogy művészi (umm, művésziesebb??? van egyáltalán ilyen szó?, na jó maradjunk a "rendesebb" szónál) képeket készíthettünk volna. 

Csíkos kardigán

Szóval volt már bakancsom, zoknim, kesztyűm, és belebotlottam egy ruhába, aminek odavoltam a szabásáért (bármilyen egyszerű is volt), de nem volt csak.... kitaláltátok, rózsaszínben. Kellett valami, amivel hűvösebb őszi napokon is tudom viselni a ruhát, tudtam, hogy eljött egy kardigán ideje. 

Valami egyszerű, könnyen viselhető darabot akartam. 

És persze, mi másból, mint zoknifonalból. A dolgok jelenlegi állása szerint soha az életben nem kötöm el a zoknifonal-készleteimet... sem. 

És mi menne jól a rózsaszínhez? Oh, a szürke. Ráadásul az a helyzet, hogy a szürke elég jól megy az ezüst hajamhoz is.  

Előástam némi szürke fonalat a készleteimből, meg egy kis rózsaszínt, és az Instagramom tanusága szerint, június elején kezdtem kötni. Nem volt minta, csak egy egyszerű, fentről kezdett átkötős kardigán, V nyakkivágással, csak úgy fejből. Semmi faxni. 

Persze, a néhány jellegzetes alapelem, mint például a hosszú mandzsetta megmaradt, és azt szerettem volna, ha illink a kissé lagenlook-os stílushoz. 

Főleg utazóskötős darab volt, többnyire N autójában kötöttem (igen, a vírus ellenére is sikerült néhány kilométert beletolni a számlálóba, leginkább a nyári könnyítéseket kihasználva).  

Az egyik ujját Olaszországba oda, a másikat visszafelé kötöttem. Ott nem nagyon volt tű a kezemben, többnyire tátott szájjal bámultam ki az autóból, és mutogattam, ide vagy oda: Látod AZT??" "ODA nézz!" meg ilyenek.  

Végül néhány hétre (vagy inkább hónapra) félre kellett tennem, mert elkevertem az utolsó pár gombolyagot. Vadásztam a turkálóban, hátha felbukkan hasonló, és amikor végre beletörődtem, hogy valami hasonlót használok, és kitalálom hogy fejezzem be, előkerültek (Csak mert valaki úgyis megkérdezi: az egyik Olaszországban használt táskám oldalzsebében maradtak... de végülis minden jó ha a vége jó). 

Igen, mert ezt is megkérdezi majd valaki: a derékvonal után elég agresszíven szaporítottam, a lagenlook egyenetlen vonalaival akartam játszani, így lett kissé lefelé ívelő az alsó széle)

És aki azt hitte, ezzel vége a rózsaszín korszaknak, révedett. Van még, ahonnan ez jött, de előbb, majd mást mutatok még. 

Fotók: Norbert Varga

Fonal: Ismeretlen eredetű zoknifonal a készleteimből. (a szürke és a rózsaszín is)

Kötőtű: 3 mm. 
 

Rózsaszín kesztyűk

Térjünk vissza a rózsaszínhez, rendben? 

A rózsaszín zokni fonalából maradt egy kevés, mi legyen vele? 

Persze, hogy kesztyűk! Mindig kellenek ősztől tavaszik, és a városban ritkán használok ezeknél a .... hogy is hívjuk őket? A többség ujjatlan kesztyűnek hívná őket, pedig vannak ujjai.. szóval legyen félujjas kesztyű? Ez meg elég röhejesen hangzik, de egye kutya. 

Pontosan elfeleztem a fonalat, ami maradt, és az ujjánál kezdtem, így az ujjakkal tudtam annyira játszani, hogy a kesztyű nagy része többé-kevésbé szimmetrikus maradt... mondjuk elég macerás folyamat... írjak róla? A minta és a kötési módszer kb az, ami a megboldogult Barka oldalán egyszer megjelent, de azok az anyagok eltűntek az Internet süllyesztőjében... Talán újra kellene csinálni egy tutorialt... hmm. 

Mindenesetre már lett zoknim és kesztyűm a bakancsomhoz.... Mi lesz a következő tétel a rózsaszín szettemhez? 

Figyeljetek, és kiderül. 

Fotók: Norbert Varga

Fonal: azonosítatlan eredetű "Sockenwolle"

Kötőtűk: 2.25 mm Knit Pro

Régi szerelem: PIROS

Ha valaki azt gondolta az előző bejegyzés után, hogy itt már csak rózsaszín cuccot lát majd, az nagyot tévedett.  Nem mondok én le a régi nagy szerelmemről a PIROSRÓL sem. 

Kislánykorom óta szeretem a pirosat, gyerekként is sokat hordtam, olyannyira, hogy apukám egyik kollégája piroskának is hívott. Mostanra meg kiderült, hogy az ezüst hajamhoz talán még jobban áll, mint a vöröshöz. 

Amióta szövésre adtam a fejem, szerettem volna piros sálat. Igazi pirosat, nem pirosasat, de olyat, aminek a lánc és a vetülékfonala is piros. 

Ne,m csoda, hát, hogy teljesen bezsongtam, amikor megtudtam, hogy Ági műhelyében az egyik szövőszéken igazi piros felvetés lesz. Annyi tervem lett hirtelen, hogy akár be is költözhetnék oda. 

Azonban elsőre valami egyszerűbbel akartam kezdeni. A gyapjúnapról maradt ez a motring több piros árnyalattal festett gyapjúfonalam. Tudtam, hogy nem tartogatom a következő vásárig, magamnak szövök belőle valamit. 

Van még egy egész doboz mindenféle fura fonalam is, hívhatjuk effekt fonalnak is. Fogalmam sincs miért, kötéshez egyáltalán nem használok ilyesmit... de most a kezembe akadt egy kis gombolyag ezüst színű fonal, amiben rövidebb vastag ezüst/fekete szakaszok voltak.

Tényleg nem akartam túlbonyolítani a dolgokat. Sima vászonszövést, időről időre az ezüst szállal megdobva. 

Fonalfestőként és fonóként, szeretem az egyszerű szövéseket, ahol a fonalé a főszerep. 

Nemcsak ezért, hanem úgy érzem az életem amúgy is elég zavaros, és rendszertelen, nekem kell, hogy legalább a szövés legyen egyszerű és rendezett. Most legalábbis. 

Már az is elégedettséggel és örömmel tölt el, ha dobálhatom a vetélőt balról jobbra, jobbról balra. 

És az is, ha egyszerű, szép környezetben láthatom a kendőmet. 

Szövés közben szerettem nézni, ahogy az alig eltérő piros árnyalatok játszanak egymással. 

És, milyen egyenletesen oszlottak el az effekt fonal vastagabb részei, egészen kevés segítséggel. 

Kivételesen nem lőttem túl a hosszával sem. Mindig hajlamos vagyok "csak a biztonság kedvéért" 20-25 cm-rel hosszabbra szőni a kendőimet, mint ahogy valójában kellene, de ezt sikerült pont a jó hosszúságban tartani. 

Nem túl hosszú, nem túl rövid. 

És még néhány kép, mert nem tudok betelni velük. 

Fotók: Norbert Varga

Fonal: Peony67 handdyed

Műhely: MintaMókus Szövöde

Rózsaszín korszak

Az egész ezzel a pár rózsaszín bakanccsal kezdődött...

Kicsit több, mint két éve, nem sokkal azután, hogy találkoztunk, N el akart vinni, hogy megmutassa nekem Plitvicét, Horvátországban. Ez az út nyilvánvalóan nem kevés gyaloglással járt, új bakancs kellett hát. Ezt a párat a Vaterán találtam, ismertem a márkát még Amerikából (Thimberland) és hát RÓZSASZÍN volt. Színes lábbelikkel kilóra meg lehet venni. Volt mellé egy turizott angora pulcsim is, hurrá. 

De ismertek, és a bennem bujkáló kisördögöt, meg a kényszert, hogy minden mindennek menjen a ruhámban. Szóval kellett az egészhez egy pár rózsaszín zokni. Mit ad isten, a fonalturis weboldalon épp felbukkant két gombolyag rózsaszín zoknifonal, megvettem, és elkezdtem egy pár zoknit... valamikor 2019-ben.  

És ezzel kiszabadult a szellem a palackból, ez csak a kezdet volt. Készüljetek fel egy rakás rózsaszín....cuccra. 

Folyt köv. 

Fényképek: Norbert Varga, 

Fonal: Ismeretlen eredetű "Sockenwolle", 

kötőtűk: : 2,25 mm Knit Pro DPN