Heti HV

Mármint Határozott Vélemény (mert páran azt mondtátok, kedvelitek ezt a rovatot).

Hívhatjuk angolul "pet-peeve"-nek, vagyis olyasminek, ami rendszeresen felbosszant, mert ezek a dolgok bosszantanak, vagy éppen csak van határozott véleményem róluk (nem is mindig rossz, bár többnyire a rosszabbakról írok).

Mint az a bizonyos "dinamikus árképzés" egy-egy koncert vagy más esemény jegyvásárlásánál. 

Persze, értem én a kereslet-kínálat elvét. 

Azt is értem, hogy nem minden jegy egyforma, értem miért kerül többe az első pár sorba szóló, a hátsó sorokénál. 

Értem én az "early bird kedvezményt" is. 

És, bár mindezt értem, akkor sem tetszik, hogy egy jegy ára attól függ, hányan állnak érte sorba. 

Pécs

Majdnem az "Újrakezdés" címet adtam ennek a bejegyzésnek, de azzal csak másképp mondtam volna azt, hogy "Visszajövök", amit már leírtam itt... úgy egy hónapja. 

Persze,  van egészen hó kifogásom, a rendkívül zsúfolt szeptemberrel (és október sem néz ki sokkal jobban), de a szándék bennem van, csak olyan nehéz elkezdeni, nehéz eldönteni, hogy mivel is kezdjem. 

Kezdjem időrendben? Ha időrendben, akkor a régitől előre, vagy a legújabb eseményektől visszafelé, esetleg véletlenszerűen össze-vissza? 

Ma éppen iszonyatosan fáj a fejem, gondolkozni sem igen tudok, legyen valami, amiről frissek az emlékeim, valamit erről a hétvégéről.

Mondjuk ehhez is vissza kell ugranom pár évet, amikor az egyik hagyományőrző csoportban az egyik ismerősöm olyan valakit keresett, aki Napóleon-kori / regency ruhát tudna készíteni egy múzeumnak. Valaki engem ajánlott neki, kapcsolatba léptünk, és később bemutatott minket egymásnak a pécsi múzeum vezető múzeumpedagógusával. Miközben beszélgettünk, kiderült, hogy nem Napóleon-kori, hanem reform-kori ruhákat szeretnének, de hát azt is tudok. A projekt során összebarátkoztunk, elkészítettem egy teljes szett reformkori ruhát, az alsóingtől a fűzőn át a felső ruháig. Később, még ugyanabban az évben férfiruhákat is kértek tőlem (inget, mellényt, nadrágot, frakk-kabátjuk volt már). A blogon soha nem írtam erről a projektről, csak a 2023-as varrásaimat összefoglaló kis videóban szerepeltek. 

Tekerjük előre az időt az idei őszre, amikor is a Múzeumok Őszi Fezstiváljának témája a divat és a viselet-történet, és egy Facebook-eseményből láttam, hogy a pécsi múzeum "Évezredek divatja" címmel tervez rendezvény, történelmi divatbemutatóval. Kíváncsi voltam, írtam egy üzenetet Ildinek, hogy meséljen többet, mert amúgy aznapra nincs fix programom, és azon gondolkozom, hogy elmegyek megnézni. Felhívott telefonon, és ahogy beszélgettünk, szó, szót követett, felidézte, hogy mennyit tanult abból, amikor elvittem nekik a reformkori babát, és miközben felöltöztettük a bábut, meséltem minden egyes darabról, addig, addig, hogy egy ponton megkérdezte, ha már úgyis elmennék nézőnek, nem lennék-e inkább résztvevője az eseménynek. 

Ó, hát hogyne, szívesen. 

Örömmel meséltem a divatról, divattörténetről, különösen a fűzőkről, a fűzőkhöz kapcsolódó mítoszokról és tévhitekről, a használatukról és funkcióikról (amelyek közül a derék vékonyabbnak mutatása a legutolsó a sorban).

Utána igazi boldogság volt látni azokat a ruhákat, amiket évekkel ezelőtt készítettem, használatban... használatban úgy, ahogy azt annak idején szántuk, vagyis a történelemről mesélni velük. És azt is öröm volt látni, hogy milyen gonddal őrzik és védik ezeket a ruhákat. 

A délután fénypontjaként pedig élmény volt a divatbemutató végén Mária Teréziaként megjelenni (akitől a város szabad királyi városi rangot kapott), és később mesélni róla a kiállítás tárlatvezetésében résztvevőknek. 

Hát persze, hogy le kellett fényképezkednek a reformkori ruhákat viselő fiatalokkal.

Hálás vagyok Hoffmanné Toldi Ildi barátságáért és a meghívásért. 

Ez pontosan az a típusú esemény volt, amiért annak idején kitaláltam a Mária Terézia karaktert és elkészítettem a ruhát. Jólesett, hogy bebizonyíthattam magamnak, hogy működhet. 

Ugyanakkor, hálás vagyok Chris fiamnak a segítségéért. Norbi dolgozott, nem tudott elvinni, de Chris beugrott, elvitt, fotózott és segített. Gyakran jár a fejemben, hogy mikor és hogyan lett ennyire jó ember, felelőségteljes, segítőkész felnőtt.

A 2025-ös év nem a legjobb éven, kivéve néhány ilyen pillanatot, amiért hálás vagyok.

Hétvégi program

Igértem hétvégére programajánlót, tessék:

A nagyszerű üvegművész, Róth Miksa Házában (és műhelyében) kialakított múzeumban rendszeresen kísértünk, eddig két különböző műsorunk volt ott, mindkettő 3-3 napon, minden napon 2-3 előadással, és most egy harmadik műsorral, egy városi sétával készülünk, szombaton, 11 és 14 órakor. 

Az eseményt ITT találjátok. A héten már teltházasnak tűnt, de megnyitottak néhány új helyet, így még pár jegy hozzáférhető.

Gyertek, mi nagyon készülünk.

Levegő

Azért dugtam ki a fejem..

A szeptember iszonyatosan zsúfolt volt, és még nincs vége.

Igen, tudom, a nagyrészét magamnak csináltam, (magunknak csináltuk), és nem mindent gondoltunk át olyan alaposan, mint kellett volna, egy részére meg számíthattam volna, bár nem abban a mennyiségben, mint, ahogy végül is a nyakamba borult.

Akkor nézzük csak...

Voltunk nemzetközi rendezvényeken. Az egyik Palmanova, az egyik legkedvesebb helyszínünk, a másik Pozsony, ami nekünk új rendezvény, de egynapos, és viszonylag közel van, hát úgy gondoltuk, miért ne. Utána jött még Prága, amire először nemet mondtunk, részben azért, mert egy másik, budapesti fellépés is lett volna, amit aztán lemondtak, így végül igent mondtunk. Prága nincs a világ végén, szeretjük is a várost, és sohasem árt új kapcsolatokat, barátságokat kötni. (A rendezvényekről majd hozok külön bejegyzéseket, kicsit később). 

Mindez végül azt eredményezte, hogy a hónapban 15 napon nem voltunk itthon, és egy családi dolog még egy-egy napra elvisz a városból, minden héten (még nem tudok erről írni, bár, akik ismertek személyesen, talán tudtok róla). 

Ehhez hozzá kell adnunk, hogy az augusztus és a szeptember munka szempontjából mindig sűrű, a DROPS ilyenkor jön ki az őszi / téli kollekciójával, de az idén a szokásosnál is gyorsabb ütemben (SOKKAL gyorsabb ütemben) töltik fel, már több mint kétszer annyit dolgoztam, mint egy átlagos hónapban, és többet, mint amit valaha megcsináltam nekik (bár az évek folyamán voltak már igazán sokat dolgozós hónapjaim). 

Mindeközben fel kellett készülnöm egy új programra, amit most fejlesztünk az alapítványnál, és két múzeumnak kellett árajánlatot összeállítanom, mind olyasmi, amihez kutatni kell, amin gondolkozni kell és, amin dolgozni kell. (Csütörtökön jövök programajánlóval).

Vagyis, amikor itthon voltam (és nem aludtam), a számítógépnél ültem, így a legjobb szándékom ellenére a blog újraindításáról kisurrant az ablakon.

(Ez a pillangószárnyú repülő valami egy prágai bevásárlóközpont oldalán lebegteti a szárnyait.)

Pedig több téma, bejegyzés, még sorozat, rovat is jár a fejemben de a tervek nem lettek törölve, csak kicsit elhalasztva. 

És nem, nem reklamálok, nem sajnáltatom magam, én úgy szeretem az életet, ha zajlik. Csak mondom.

Heti HV

Úgy döntöttem, hogy megtartom a Heti Határozott Vélemény  "rovatot".

Mivel véleményem az van. Gyakran igen csak határozottak. 

Mint, amikor pár napja a laptopomnál ültem, és, ahogy munka közben felnéztem, arra gondoltam, a francba, alig múlt este 7 óra, és már SÖTÉT van odakint. 

Ami eszembe juttatta, hogy határozottan nem tartozom azok közé, akik egész nyáron az őszt várják. És azt, mennyire utálom a telet, és az ősszel sem vagyok jóban.

Jólvan, jólvan, persze, megvannak a szépségei (néha), az őszi gyümölcsök, a színek, de nem szeretem sem a hideget, sem a sötétet. 

Persze, azért meg hálás vagyok, hogy szeptember 1 csak egy dátum nekem, nem jelenti sem a végét semminek, sem a kezdetét. Nem jelenti a nyár végét, vagy az iskola kezdetét, főleg mert már Kristófnak is vége az iskolás éveknek, és az iskolaév kezdete csak egy dolgot jelent: pár napig elkerülöm a papírboltokat, és/vagy az iskolai felszereléseket áruló helyeket.  

Vallomás

Először is, tartozom egy vallomással.

Valójában már említettem, még márciusban, amikor a kék köpenyemet varrtam, és abban reménykedtem, hogy változnak a dolgok, de nem változtak. Ez volt az egyik oka, hogy nem igazán volt már kedvem blogolni, mert, ház ez ugye egy kézimunka-blog, és mit ér egy kézimunka-blog kézimunka nélkül? 

Mégis mi volt? 

Egyszerűen nem tudtam varrni. Igen, voltak ötleteim, sőt, szükségem is volt új ruhákra, volt szabásmintám, anyagom, de egyszerűen nem ment. Próbáltam megtalálni az okot, és egy részére legalábbis ötletem is volt, gyártottam kifogásokat is, de a probléma gyökeréhez nem jutottam el. Igyekeztem áthidalni a problémát, de nem találtam megoldást. 

Itt ültem, bámultam a képernyőt, arra gondolva, hogy ó, ezt meg kellene csinálnom, azt is megvarrhatnám, de még csak elkezdeni sem tudtam. Vagyis, ez nem teljesen igaz, mert néha eljutottam odáig, hogy megvettem egy mintát, párat ki is nyomtattam, összeragasztottam, kivágtam, de csak egyszer jutottam tovább, amikor kivágtam, és elkezdtem varrni egy századfordulós szoknyát és hozzá a kabátot, csak azért, hogy az utolsó néhány lépés előtt abbahagyjam (a szoknya alját kellene felhajtani és a kabát ujját bevarrni).

Ez legalább hat hónapig ment, és talán igazából csak július végén, augusztus elején rángattam ki magam a gödörből.

Azóta elkészült néhány dolog, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy túljutottam a krízisen vagy sem.  

Ti vesztettétek már így el az ihletet? Mit tettetek ellene? Sikerült túljutni rajta? Hogyan?

Visszajövök

Jön a tél, és a dolgoknak, elvileg csendesednie kell(ene), és a visszatérésen gondolkodom. Igen, mindig felmerül, hogy kell-e vagy sem, de van mondanivalóm, van mutogatnivalóm, és soha nem használtam egyik médiafelületet sem túl komolyan, nem számoltam a lájkokat (pláne nem hasonlítgattam a lájkok számait), bár bevallom, igencsak meglepődtem, milyen sokan olvastátok az előző "életjel" bejegyzésemet.

Szerettem a (majdnem) mindennapos posztolást, bár időnként kissé soknak tartottam (kitalálni valami mondanivalót, amikor éppen semmi ötletem nem volt, és elveszettnek éreztem magam).

Lesznek "töltelék" rovatok, de azért igyekszem majd valamilyen rendszert kitalálni a bejegyzéseknek, és nem ígérek mindennapra bejegyzést, de megpróbálok néhányat, mindenesetre meglátjuk.

Mit gondoltok? Van javaslatotok? Van téma, amiről szívesen hallanátok?