2022. január 27., csütörtök

Olaszországi emlék- kötött, 18. századi kesztyű

Amikor utazunk és N vezet, gyakran kötök mellette. Sőt, a pakolás mindig azzal kezdődik (és végződik) mit fogok kötni az úton. Kell olyasmi, amit odafigyelés nélkül köthetek a sötétben, kell olyan, amire csak soronként / körönként max egyszer kell nézni, a nappali autózáshoz, és persze kell valami szokásos, komolyabb, a szállodákba. 

Tavaly, amikor megcsináltam a 18. századi piros ruhát, tudtam, hogy előbb-utóbb megcsinálom hozzá a köpenyt is, és a szetthez kell majd kesztyű is, így, amikor szeptemberben Olaszorzágba utaztunk kivettem egy gombolyag piros zoknifonalat a készletből és ezt kötöttem Róma felé. 

Szokás szerint egy rakás 18. századi kesztyűt végigbogarásztam a neten. A legtöbbjük varrott, de lehet találni egy-két kötöttet, például az amerikai Colonial Williamsburgben. Kikerestem még jó néhány történelmi darabokkal foglalkozó kötős által készítettet is, aztán mentem a saját fejem után, minta nélkül. 
Bár jónéhány ujjatlan kesztyűt kötöttem, a legtöbb "félujjas" volt, egy pár valódi ujjatlannal, de mindig az ujjaknál kezdtem, és fentről lefelé haladva készítettem őket, ez volt az első darab, amit a passzénál kezdtem. 
A darab egyszerű, fogyasztások a csuklóig, szaporítás a nagyujjbetéthez, a nagyujj szemeit félretéve, körben a kézfejen, majd néhány rövidített sorral alakítottam ki a csúcsot az ujjaknál. 
Ennyi. 5 deka fonal. Ha legközelebb ilyet kötök, a fogyasztást a karnál a kéz külső, a nagyujjal ellentétes oldalára teszem, de nem azért, mert így nem illeszkedik a kézre, inkább csak azért, mert úgy letéve mutatósabb.
Fotók: Norbert Varga (@Bodeszphoto)

Fonal: Drops Fabel

1 megjegyzés:

Unknown írta...

áldott a kezed munkája!