Napok óta töröm a fejem, hogy megcsináljam-e a "szokásos" év végi összefoglalót/montázst... Végül nem csináltam meg, mert nem éreztem hogy szembenézzek a feladattal.
Az az igazság, hogy amilyen boldog és optimista voltam 2018-ban és 2019-ben, sőt, még 2020-ban is, amikor a pestis a mi létezésünket is felforgatta, azért mi elég szerencsésen átvészeltük. Mindketten végig dolgoztunk, sőt utaztunk is. Amire nem számítottam, hogy miután vége lesz, én fogok kapaszkodni.
Hát itt van, kimondtam, az évem nem volt a legjobb. Nem, nem volt a legrosszabb, azért 2008-at és a 2010-2014-es időszakot nehéz lenne túllicitálni, de a dolgok... legalábbis elég kétélűek. Vannak részei az életemnek, amik rendben vannak, de több olyan is van, ahol meg nincsenek, és nem látom, hogyan tudnék fordítani. Van olyan történet, ami biztosan nem fog javulni, ott az elengedést kellene tanulnom, de nagyon nehéz. Soha nem ment igazán, mindig makacs és fafejű voltam. Más ügyben meg van néhány elképzelésem, de soha nem voltam jó abban, hogy eladjam magam, és
Mindenesetre, a munkafronton felbukkanó gondok azért azt is jelentették, hogy a szokásosnál többet tudtam varrni, és az év vége felé egy jobb köröm volt a kötéssel is. Hosszú ideje nem teszek újévi fogadalmakat, mert soha nem sikerül betartani őket. Pillanatnyilag két konkrét projekt van a láthatáron, az újévi szerencse-pulcsit elkezdtem, és egy teljes szett ruhát kell varrnom egy nekünk-új korszakhoz.
Azt hiszem, blogolás szempontjából sem volt túl jó ez az év, azt hiszem. Egy-két évnél többet posztoltam, de az átlagnál, pláne a "régi" blogolós éveknél jóval kevesebbet. Mivel alig látok bármilyen reakciót, soha nem tudom igazán, van-e itt valaki olvasni. Még akkor is, ha az Instagram -ismerőseimnek azt mondogatom, hogy (a blogolást, az Instagramot) leginkább magunk miatt kellene csinálnunk, és nem a követőket meg a lájkokat számolgatni, némi reakció azért mégiscsak jólesne időnként.
Van azért néhány projektem, még tavalyról, amiből az ünnepek alatt fotóztunk párat, és pár még fotózásra vár, így lesz muníció egy darabig, aztán meglátjuk.
Más szóval, itt sem torta és rózsa a világ mindig, és néha én is megengedem magamnak az önsajnálatot és a nyafogást.
2 megjegyzés:
Én itt vagyok és nagyon szeretem a blogot. Imádom a varrós bejegyzéseket, de a kötős is jöhet!
Én is mindig várom az új bejegyzéseket. Tőlem nagyon messze áll ez a történelmi ruha készítés - meg általában a varrás,csak ha nagyon muszáj - inkább kötök, horgolok, keresztszemezem, de élvezettel olvasom a bejegyzéseket és nézem a képeket. Közben kicsit irigykedem, hogy jó lenne ilyen szépen varrni - fiatalon jártam szabás-varrás tanfolyamra és elég sok mindent megvarrtam magamnak, meg eleinte a gyerekeknek, de aztán inkább a 'hurcolható' kézimunkák felé fordultam.
Az új évben is sok-sok szép ruhát és egy szerencsésebb (?), jobb évet kívánok
Megjegyzés küldése