Nem, persze, hogy nem modern holmikról van szó, hanem a századforduló korából, amit késő viktoriánusnak, korai edward-korabelinek is hívnak
És persze, kiderült, hogy a két dolognak, igenis van köze egymáshoz, sőt a repülés, a repülőgép fejlődése szorosan kapcsolódik a kerékpárokhoz, ugyanis a Wright fivérek, akik az első igazi repülőgépet alkották igazából kerékpárgyárosok voltak.
Adjuk hozzá, a végtelenül bolondos, ugyanakkor kedves (azt ne mondjam cuki) ruhák, amik azért alakultak ki, hogy a nők is közlekedhessenek kerekeken, és nem csoda, hogy elvesztem.
Nem is tudom mióta terveztem kerékpáros ruhát varrni magamnak, talán 2019 óta, de az biztos, hogy 2020-ban már volt anyagom és szabásmintám hozzá, csak éppen időm nem, ugyanis a COVID években őrült sokat dolgoztam, utána meg más (például a 18. század) került előtérbe.
Ugyanakkor a tavalyi századfordulós fürdőruha nagy siker volt, döntés született arról, hogy a sportok nagyobb szerepet kapnak, az 1898-as padlizsán színű szettem sikeres volt, munkaügyben meg nem állok olyan jól, vagyis kell valami kapaszkodó, szóval nem volt több kifogásom halogatni.
Egy osztott szoknyával (vagyis nadrágszoknyával) kezdtem, de egy másik projekt miatt leálltam vele, amikor már csak az alja felhajtás és a derékpánt hiányzott róla. Volt egy kézzel kötött sportpulcsim is, évek óta darabokban, úgy döntöttem hát, nem csak ezt a két darabot fejezem be, hanem csinálok még egy mellényt és egy térnadrágot is, hogy a szett teljes legyen.
Most koncentráljunk a térdnadrágra ("bloomers") és a mellényre
A "bloomers" a bő szárú, buggyos ballon-nadrág az 1850-es években bukkant fel, amikor Amelia Bloomer akarta népszerűsíteni, a "Racionális öltözködés mozgalmán" belül, ami a nevéhez hűen a nők öltözködését kívánta praktikusabbá tenni.
Azonban a divat egyrészt nem lett igazán népszerű, másrészt ahogy jött, pár éven belül el is tűnt. Később, amikor a kerékpárok egyre népszerűbbek lettek, a nők pedig az otthonukon kívül is dolgoztak, és egyre többet mozogtak, egyre hajlandóbbak voltak a modern életüknek megfelelőbb módon öltözködni.
A nadrágot a Black Snails szabásmintájával kezdtem, de először is, vagy 3-4 centit kivágtam a csípőrészéből, mert ránézésre tudtam, hogy a rövid derekammal (plusz azzal, hogy nem kedvelem a magas derekú nadrágokat) nagyjából hónaljig felérne. A szárát is rövidebbre vágtam és átrendeztem a hajtásokat, az egy-egy nagy hajtás helyett körben kisebb hajtásokat kapott, tettem díszítő pántot és gombokat a szabásvonalba illesztett zsebekre.
A szettet tulajdonképpen hordható próbadarabnak készítettem, hogy kitaláljam a nadrágszoknya és a térdnadrág titkait és trükkjeit. Az anyag I Love textile-es olcsó szövet, ami csíkos volt... keresztben csakos. Namármost, tanult varrónőként, aki egy olyan gyárban tanult, ahol sok nagy márkának, többek között a Hugo Boss-nak is gyártottak van néhány dolog, ami rendesen beakadt. Például a szépen eldolgozott belső oldal, és a szálirány fontossága, a láncfonal és a vetülék különbsége, hogyan viselkedik az anyag, ha így vagy úgy szabják. Ebben az esetben, ha függőleges csíkokat akartam, akkor keresztben kellett szabnom, és ez meglátszik. Talán csak én látom, de én bizony látom a térdnadrágon és a nadrágszoknya esésén is, de egyébként mindkettő elég jól összeállt.
A mellényt a nadrágszoknya maradékából szabtam, ugyanazt a Black Snail mintát használtam, mint a padlizsán színűhöz, de most az állógalléros, egysoros gombolású változatot.
Ahogy talán már említettem, ez még csak nem is a második hanem legalább a harmadik mellény, amit ebből a szabásmintából készítettem, és nem az utolsó. Egy varrását elég részletesen fotóztam, amint hozzájutunk, hogy azt az öltözéket befotózzuk, hozom.
És persze, legközelebb, jönnek a részletek a nadrágszoknyáról, és utána a szetthez tartozó pulcsiról is.
Patterns: Black Snail
Fabric: I Love Textil
Pictures: Bodeszphoto
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése