Reneszánsz, kétszer is

 Ú reneszánsz ruhára vágytam :-)

Azt is mondhatnám, szükségem volt egy újra, de igazából vágytam is rá. Igen, a kék megvan, de mint szinte minden történelmi ruhám 1) siettem, amikor készítettem, 2) nem volt elég jól átgondolva, 3) úgy készítettem, hogy nem igazán tudtam, hogy mit csinálok. Ettől függetlenül szeretem azt a ruhát, és sokat is használtam.

Láthattátok a velencei karneválról készült képeken, járt Veronában Júlia erkélyén, és a visegrádi palotában is visszatérő vendég volt. Én azonban nőből vagyok, ráadásul szeretem a ruhákat, a textileket, szeretek varrni, és még fogytam is épp annyit, hogy a ruha másképp álljon rajtam, és folyton rálépjek az aljára. NEM igazán kell megindokolnom egy új ruhát, de azért volt néhány :-)

Hónapokig kerestem megfelelő anyagot, különösebb siker nélkül, ezt a kis darab mentazöld anyagot, egy kis boltban találtam. Maradék volt, épp annyi, amennyi szűkösen elég egy "gamurra"-hoz, ha az ujját másból készítem. Úgy emlékeztem, van egy darab sötétzöld bársonyom, és a kettőből ki tudok hozni valamit, akkor is, ha az egész nem kék... 

Mire hozzá tudtam fogni a ruhához, már csak kevés időm maradt, kapkodtam is vele, ami meglátszik az első változaton. 

Nem, nem annyira rossz, próbáltam a testet méretre igazítani, de hát az segítség nélkül nem igazán megy. 

Azért rajtam volt, és táncoltam is benne az eseményen, amire eredetileg szántam.

De nem voltam elégedett, így az történt vele, ami annak idején a kék ruhával is.. teljesen szétszedtem, és megpróbáltam, amit lehet kijavítani. Eredetileg Margot's Pattern mintájával kezdtem, ás úgy tűnik (pláne most, hogy másik mintájánál is hasonló problémába futottam), hogy a szabásával gondok vannak. Igen, részletes leírás van az elkészítési útmutatóban arról, hogyan kell próbánál igazítani, de... talán az én alkatom más, mint amire a minta készült...

A testrész nagyon széles volt. Mivel merev vászonnal béleltem, amit többször le is varrtam, nem igazán tudtam a háta közepén megbontani, de vagy 2 cm- kivettem a háta/oldalvarrásból és az elejéből is. 

A vállpántot is sokkal keskenyebbre vettem. 

Az ujjánál nem tudom az eredeti mintát hibáztatni. bár ÓRIÁSI volt de persze nem tudtam az egyszerűbb ujjaknál maradni. Flancosabbat akartam, ahol a "hasítások" hangsúlyosabbak. Már itt is említettem, talán többször is, hogy a reneszánsz hasogatott ujjak valamiért a szívemhez nőttek, és későbbi ruhákba is igyekszem becsempészni, ahol csak lehet, így talán egyértelmű, ha már a reneszánszról beszélünk, még, ha az idő rövid is, bonyolultabb ujjat választok, ugye? 

Ugyan kb ekkor jöttem rá, hogy az a zöld bársony, ami a készleteimben lapul sárgás, világos árnyalat, és rendesen üti a brokát mentazöldjét, Gizus barátom kisegített, előásott egy petrolos árnyalatú zöld bársonyt a készleteiből nekem. 

Persze az ujjak első változatával sem voltam elégedett, úgyhogy azokat is szétszedtem, újravarrtam, ezúttal gyöngyökkel. Sok-sok gyönggyel. 

Az új változattal sokkal elégedettebb vagyok, bár máris tudom, mit változtatnék, ha anyagom és időm lenne egy még újabb változathoz.

Végülis, úgy gondolom, nem szégyen valamit megcsinálni, és tanulni belőle. 

Photos: Norbert Varga @ Bodeszphoto