Még áprilisban, azon törtem a fejem, hogy belemenjek-e egy készletfogyasztó kihívásba, vagy sem.
Elég gyorsan rájöttem, hogy anyagok szempontjából nagyjából reménytelen a dolog, de mi a helyzet a fonalakkal?
Nos, elbuktam azt is.
Pedig elég jó voltam, úgy egy hónappal ezelőttig, csak két darab 50 grammos gombócit vettem, amiből azonnal el is kezdtem egy pár zoknit, bár elég sokáig tartott, de azóta be is fejeztem. Utána pedig, beismerem, elég keveset kötöttem, már kézimunkákra koncentráltam, hímzésre, csipkeverésre, és aztán ott volt az a pokoli nyár, amikor csak a túlélésre tudtam koncentrálni.
De legalább fonalat nem vettem, és közben befejeztem az újévi pulcsit, elkezdtem egy másikat a DROPS Soft Tweedjéből, már csak az aljából hiányzik, kötöttem néhány pár történelmi harisnyát, és elterveztem csíkos/fair isle/norvégmintás pulcsit, hogy még többet használjak az óriási zoknifonal-készleteimből.
És akkor, szó szerint a kedvenc fonalturkálómmal szomszéd házba kellett elmennem valamiért... Egészen addig sikerült még a környéket is elkerülnöm, de most nem volt választásom. Kitaláltátok. Bementem, és nyomorultul elbuktam. Ott visított a ládában néhány cuki gombócka, hogy haza akar velem jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése