Mi a péntek?

Hát erről tényleg fogalmam sincs, mi akart lenni...

 

Rövid Comment

Valami új.

Heti HV

Eredetileg teljesen másról, még csak nem is a kötésről, hanem divatról, de ezt most ki kell írnom magamból.

GYŰLÖLÖM, amikor valaki egy internetre (jellemzően a social médiára) feltett a tartalmat, a saját céljaira akar kihasználni. 

Úgy értem, hogy felteszek egy bejegyzést és valaki a saját eseményét (termékét/ szolgáltatását/ etc), vagy akár csak agendáját reklámozza, tolja, stb. alatta, mondjuk hozzászólásnak álcázva. Vagy épp egy csoportba, amit én alapítottam, én adminisztrálok tesz fel reklámot, anélkül, hogy egyeztetne velem. 

Szeretem azt hinni, elég érzékeny vagyok, gyakran osztok meg eseményeket, oldalakat, termékeket, stb, de ezek az én oldalaim, az én munkám, én akarom eldönteni, hogy mit reklámozok, mit ajánlok, mit dicsérek, stb, köszönöm szépen. 

Ez rendkívül... mi a jó kifejezés rá, mert az illetlen nem az igazi, de értitek, mire gondolok. 

Rendben, leszálltam a döglött lóról, a jövőhéten, majd elmondom arról, mit gondolok a... na, majd meglátjátok miről. 

Rövid Komment

Mivel, úgy tűnik, az embernek nincs szüksége ellenségre, ha családja is van, az elkövetkezendő napokban több RK bejegyzés lesz. Bocs. Köszönöm a türelmet.

A képhez: kellett pár köztes méretű (2,75 mm, 3,25 mm) körkötőtű, és DPN.

 

Heti MintaMustra

Ezen a héten a Ravelry "Hot right now" (vagyis most nagyon népszerű) listájáról választottam. Tudom, egy ideje csücsül ezen a listán, 2021-ben jelent meg, több, mint 2000 projekt van hozzá, és a sou-tube kötős vlog/podcast/stb világban igen gyakran emlegetik.  

Ez a Halibut sweater.

Foto a Ravelry-ről, by Caitlin Hunter

Ezzel kapcsolatban elég ambivalens érzéseim vannak. Tudom, hogy NAGYON  népszerű, és tudom, hogy Caitlin Hunter amúgy általában is népszerű tervező, az Alpine Bloossom mintája nálam is ott az elkészítendők listáján.

Értem, hogy miért találják vonzónak, látom, a poént a mintában, és értem, hogy vicces/szórakoztató lehet olyannak, aki szereti a halakat, a horgászást, érdekli a tengerek világa (biológoai szempontból), tb. 

A mintából készült pulcsi számukra hasznos része lehet a ruhatáruknak, , jópofa lehet pl egy téli, tengerparti sétához. 

Ugyanakkor, én nem tartozom ebbe a kategóriába. 

Nem szeretem a horgászást (kivéve a Fishing zenei fesztivált Orfűn), nem szeretek halat enni, nem vagyok tengerbiológus típus sem. Ebben az országban még egy tengerpartunk sincs a téli tengreparti sétához. 

Ráadásul a pulóver mintája az én ízlésemnek elnagyolt, darabos, túl nagyléptékű, és a kész pulcsi is túl bő. 

Jobban szeretem a finomabb, kecsesebb motívumokat, az olyan szabásvonalakat, amelyek közelebbről követik a test vonalát, így, miközben abszolút értem miért népszerű minta, én magam nem kötném meg. 

Ti hogy vagytok vele? Tetszik? Megkötnétek? 

A blokkolás csodája (a kötés alapjai)

 Kértétek, én ígértem, tessék, most itt van.

Hogyan blokkoljunk pulcsit?

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán MIÉRT blokkoljunk: Ahogy annak idején, abban a régi, próbakötésről szóló bejegyzésben írtam ha egy kötött/horgolt darabot (meleg) vízbe teszünk, a víz feltölti az elemei szálak közötti teret, a szálak megpuhulnak és fellazulnak, és alakíthatóak lesznek.

Miután eldolgoztam a szálakat, készítettem egy fotót nektek, hogy össze lehessen hasonlítani az előtte és utána állapotot. Láthatjátok, hogy a kötés egyenetlennek látszik, mintha a minta össze is húzta volna a darabot, mintha a munka mögött elvezetett szálak rövidek lennének. (NEM azok, ügyelek arra, hogy elég hosszú szálakat hagyjak, azzal a móddal lehet kapcsolatban, ahogy kötök, , mert amúgy teljesen simára tudom blokkolni a mintás cuccaimat. De a francba, még túl rövidnek is látszik (legalábbis az én ízlésemnek). 

A mosdóba engedett vízben fürdött, a víz nem forró, de a kézmelegnél melegebb volt, és általában adok hozzá egy csepp levendulás sampont vagy tusfürdőt, hogy kimossam azt a koszt, ami kötés közben belekerült, vagy akár a fonalban lehetett, sohasem tudhatom, hol és merre járt az a fonal, kölönösen, ha turkálós fonalról van szó.

Miután kiöblítettem, és óvatosan kinyomkodtam a vizet egy nagy, vastag törölközőre teszem.

Hosszában felcsavarom:

Majd keresztben is, így egy kis csomagot készítek belőle:

Akik igazán óvatosak, így ebből a csomagból nyomkodják ki a vizet, esetleg óvatosan rá is állhatnak, lépkedhetnek rajta (gyerekeknek is jó játék).

A bátrabbak, betehetik a mosógépbe, a centrifuga programra. A vastag frottír anyag megvédi a kötött anyagot, a centrifugális erő kipréseli a mosógépdob falára, ahol nem  mozdul, csak a dobbal együtt. (azért ezt, mindenki CSAK a saját felelősségére tegye). 

Ezután kibontom a csomagot, és a pulóvert kifektettem egy másik nagy és vastag törölközőre, majd kitűzöm. Hogy mennyire húzom ki, sokmindentől függ, a fonaltól, a mintától, a kész darab méretétől, , mennyire húzza össze a minta, stb.

Érdekes hogy már akkor is látszik a változás, amikor kiveszem a nedves pulcsit a törölközőből, a nedves anyag puhább, a kötés egyenletesebb, még a minta is simább.  

Then, I open the packge and lay the sweater on another big and thick towel, and pin it. 

How much I pull on it depends on the yarn, the size, how much the knitting/pattern scrunches it up.

Interestingly enough, right after I take it out of the towel-package I can see changes. The wet fabric is softer, the fabric is more even, the stranded pattern is flatter. 

Ha a pulcsi annyira össze volt gyűrődve/húzódva, mint ez, erőteljesebben húzom ki. 

Látjátok, hogy nem a legszélén, hanem a bordásminta FÖLÖTT tűztem meg, hogy a céle ne legyen cakkos? És azt, hogy a minden mintaegység mindkét csúcsát megtűztem?

Így hagyom megszáradni, amíg csontszáraz lesz.

Ugyanígy járok el a pamut, alpaca, gyapjú holmikkal, és ugyanezt teszem azokkal is, amikben 30%-nál is több műszál van, bár nem igazán használok 40-50%-nál nagyobb műszáltartalmú fonalat. 

Tudom, hogy azt mondják gőzzel is lehet blokkolni, kipróbáltam, de nekem a vizes-blokkolás jobban bejön. 

Ugyanakkor a hővel rendkívül óvatosan kell bánni, különösen olyan daraboknál, ahol magas a műszáltartalom, különösen akril és/vagy poliamid, mert ezek a hőtől ellágyulnak, a tartásul elveszik, és ezt nem lehet visszacsinálni.  

Mi a péntek?

Aminem megpróbálok rájönni, mi a pénteket gondoltam, amikor egy-egy UFO-t elkezdtem.

Az igazság, hogy bár erről a darabról is teljesen elfelejtkeztem, nem volt annyira nagy rejtély.

Tudtam, hogy pulóvernek, vagyis kardigánnak indult, és a minta a csúcsosan lefutó oldala miatt tetszett, és arra is emlékeztem, hogy legalább egy kötős barátom megkötötte. 

Arról is volt halvány emlékem, hogy talán egy Knitty minta lehetett (10-14 éve sok igazá jó és népszerű minta jelent meg a Knitty-ben, így kicsit kutakodtam a Knitty archívumában.

Beletellett pár napba, mire megtaláltam, hogy a  Flaming June  minta.

Mivel még most is eléggé tetszik, és a hozzávaló fonal az elkezdett darab mellett volt, valószínűleg befejezem.

Újévi Reneszánsz

Úgy tűnik, mintha mostanában nem csinálnék mást, csak kötnék, de az igazság, hogy harcolok a démonaimmal, és a kötés az egyik, amibe kapaszkodok, mert először is, ugye a fonal nem kérdez, a fonal mindent megért, másodszor, mert a kötésről legalább tudom, hogyan kell csinálni. Többnyire. nem beszélve arról, hogy az Újévi szerencsepulcsi egyik jellemzője, hogy addig nem kö mást, amíg nem készül el.

Sokat gondolok a varrásra, és egy csomó dolgot csinálok, ami, elvileg közelebb visz ahhoz, hogy varrjak, nyomtattam ki mintákat, összeragasztottam, kivágtam, beavattam anyagokat, de pillanatnyilag a halogatás királynője vagyok, a varrás terén legalábbis. 

Mindeközben úgy kapaszkodom a kötésbe, mintha az életem múlna rajta. 

Már láttátok, hogy befejeztem az Újévi pulcsit, és mostanra kiblokkoltam, és szombaton le is fotóztuk. 

Bocs, a mosoly hiányáért, piszok hideg volt. Norbi meg is kérdezte, biztos jó ötletnek tartom-e, hogy a mínusz pár fokban levegyem a kabátomat, de ezt legalább nem akartam tovább halogatni. 

Láthatjátok, hogy végül a majdnempiros, sötét bordó szín és Elenor Mortensen Renaissance pulcsija mellett döntöttem.

Az alap és a kontrasztszín is többszínű fonal volt, mindkettő no-name, turkálós szerzemény, a bordó évekkel ezelőttről, a világos fehéres/lilás néhány hónapja érkezett a házba.

Kötés közben végig azon törtem a fejem, hogy okos ötlet volt-e nem egy, hanem két többszínű fonalat egymás mellé tenni, mert, ha közelről néztem, gyakran nem igazán láttam a mintát.

Ugyanakkor, ha messzebbről néztem, tisztábban kirajzolódott.

Nem vagyok elégedetlen az eredménnyel, de legközelebb valószínűleg NEM fogok két többszínű fonalat használni, legalább az egyik egyszínű, vagy "semisolid" lesz.

Ugyanakkor, minden fonal a készletekből jött, és csak kevés, alig néhány méter maradt, és végül az egész szépen kiblokkolódott. 

A minta szokás szerint (Elenor szokása szerint) jól megírt minta, csak a szokásos derékrészt fogyasztottam/szaporítottam, és hosszabb mandzsettát kötöttem.

Azt szeretem Elenor mintáiban, hogy - főleg a legutóbbiakban- túllép a szokásos kerek-vállrészen-mintás alapokon, ezen a pulcsin például a minta nagyrészét az ujjak és a tesz szétválasztása UTÁN kötjük.

Természetesen tetszik a minta vonalvezetése, bár nekem inkább rokokó, mint reneszánsz, de ez apróság. 

Minta: Renaissance , Elenor Mortensen

Fonal: zoknifonal

Needles: 2,75mm, 3mm, 3,75 mm

Fotók (modell): Norbert Varga @Bodeszphoto

U.i: ha már a reneszánszról beszélünk, időnként megkérdezitek, hol lehet minket látni, hagyományt őrizni.

Ezen a hétvégén, vasárnap, a budai várban, Mátyás király születésnapján találhattok meg minket, talpig reneszánszban. Az eseményről ITT találtok többet.

Heti HV

 Alsóruha (mármint alsóingek).

Kötős podcasteket hallgattam a you-tube-on, és, amikor először hallottam, hogy az egyik podcaster úgy veszi fel a pulóverét, hogy nem vesz alá semmit - legfeljebb melltartót- arra gondoltam, hmm, biztos ő a fura kivétel. De aztán hallottam egy másikat és még egyet, és jól tudjuk, hogy egy lehet véletlen, de három már trend. 

Én meg csak néztem ki a fejemből, hogy MI VAN?

Az illető arról magyarázott, hogy nem szereti xx fonalat, mert épp egy ici-picit "szúr" (ööö, ne kérdezzetek a "szúrós"-nak mondott fonalakról, hehe), de nem akar alávenni semmit, mert melege lesz, de így is izzad, és gyakran kell mosnia a pulóvereit. 

Namármost, én SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem vennék fel gyapjú/alpaca/angora/kasmír (vagyis -többnyire- állati eredet, protein alapú szálakból készült) pulóvert közvetlenül a bőrömre. Mindig viselek valamit, legalább egy pólót alatta.

Ez már akkor is így volt, mielőtt a történelmi viseletekkel elkezdtem komolyabban foglalkozni, de azóta, még inkább így van. Ha valaki megkérdezi, mégis hogy mosom a gyapjúpulóvereimet, a válaszom, hogy elég ritkán. Nem csak azért, mert sok pulcsim van, és viszonylag ritkán megyek el itthonról, hanem, mert mindig viselek valamit alatta. Ahogy gyakran kérdeznek a pulóvereim mosásáról, ugyanúgy, gyakran kérdeznek meg arról, hogyan mosták régen azokat a "naaaagy" (természetes alapanyagból készült ruhákat, és a válasz ugyanaz. Leginkább sehogy. És koszosak meg büdösek voltak? NEM. Miért? Részben, mert azokat a ruhákat kiakasztották szellőzni (a nap, a szél, a hideg csodákat tud tenni). Részben pedig azért, mert alsóinget ("chemise"-t) viseltek alatta, és azokat viszont gyakran mosták. Én is igencsak gyakran mosom a pólóimat. 

A növényi /cellulóz alapú szálakból készült (pamut / len) holmikkal kicsit más a helyzet, régebben volt néhány nyári felsőm, és talán még fel is veszek egy pamutból kötött pulcsit ujjatlan trikóval (ujjas pólók helyett), de ilyenkor is jobban érzem magam, ha van rajtam valami. 

És, akkor még nem tértünk ki, az adott körülményekhez megfelelő öltözködésről, mert a klímaváltozás sok mindent megborított, de, azért ugye megegyezhetünk abban, hogy nem a pulcsi (és nem a fonal) a hibás, ha melegünk van? :D

RK (Rövid Komment)

Néha azért elgondolkodom azon, hogy a papírra nyomtatott PDF szabásminták valóban a leg- idő- és költséghatékonyabb megoldást jelentik-e, de, ha összehasonlítom a kész papír-szabásminták költségeivel, a szállítás idejével, és a szállítás bizonytalanságaival...

 

Heti MintaMustra

Since I wrote about this idea, I keep thinking, how I should go about this? Two things I am sure: that this will be mixed knitting patterns and sewing patterns, and also, I will post positive and negative thoughts too. I might do a double take on some occasion, posting one positive, one negative, other times I take a look at just one pattern.

Amióta leírtam ezt az ötletemet, töröm a fejem a megvalósítás módján. Két dologban biztos vagyok: vegyesen írok kötött/horgolt és szabásmintákról, és írok pozitív és negatív véleményt is. Talán lesznek alkalmak, amikor duplázok, írok egy pozitívat és egy negatívat, máskor csak az egyiket... 

Kezdjük egy pozitívval, jó? 

Általában távolmaradok azoktól a mintáktól, amelyek szinte minden egyes kötős  podcast-ben felbukkannak és ez olyan, ami minden "XX legjobb színes minta" "Színes minták, amiket meg KELL kötnöd" stb. típusú you-tube videóban megjelent, de mégis tetszik.

A kép származási helye: Ravelry © Katryn Seeburger

Mégpedig Kartyn Seeburger  Heirloom Quilt Cardigan mintája.

Talán mert nemcsak kötök, hanem varrok is, és egy időben patchwork takarókat is varrtam (még a 90-es években, Miamiban, nemrég találtam meg a fotóalbumot a takarók képeivel, kíváncsiak vagytok rá?) 

 

Ez a kardigán olyasmi, ami megszólít. Színek, érdekes fazon, jó hangulat. Igen, az eredeti színei nem mennének a hajamhoz, de jópár olyan elkészült darab van, amit szívesen felpróbálnék. Például Jilljudd' kék és piros változata vagy a tiszta kék, amit, Pinkpantherblau kötött

"Fingering" fonalvastagsághoz tervezték, és a boxy fazon miatt szerintem az sem lenne nagy baj, ha a kötéspróbánk kissé eltérne a megadottól, így simán meg lehetne kötni dirib-darab, maradék zoknifonalakból.

Ahogy a hagyományos, alap patchwork motívumot használta a tervező, a kész karigán otthonos, kicsit vidékies, kicsit chabby-chic hangulatú.

Megkötném-e? Határozottan csábít a gondolat, ami visszatart, olyasmi, ami elemi része a darabnak: a rövid, boxy fazon. Mivel van rajtam súlyfölösleg, nem vagyok benne biztos hogy állna rajtam, és, hogy olyan változtatások, pl egy kockasor hozzáadása mennyire változtatná meg a jellegét. 

Moziba mentem (a Nosferatu jelmezei)

Nosferatut nézni.

A fiam azt kérdezte "mióta nézel te horrorfilmeket?" Teljesen igaza volt, nem nézek horrort, még egy egyszerű Dr. House részt sem tudok végignézni. Akkor miért? 

"Szívem, 1838-ban játszódik. A ruhákat néztem, nem a trutyit."

És ez így volt. Persze, érdekelt a történet is, még az egyetemen volt egy fantasy-irodalom óránk, ahol sok mindent olvastunk "A Szerzetes"-től a Drakulán és Frankensteinen át a Gépnarancsig és az Éhezők Viadaláig. 

De a ruhák, a ruhák! Mondtam már, hogy kész rémálom velem történelmi filmet, vagy kosztümös darabot nézni? Sőt, ahogy Norbi mondta, nem is olyan régen, "Már nagyjából hozzászoktam, hogy a történelmi filmek ruháit kommentálod, de már sétálni sem mehetünk anélkül, hogy ugyanezt tennéd?" (épp a szolnoki Szigligeti Ede szobrot kritizáltam a modern öltönyéért)...

Mindenesetre, térjünk vissza a Nosferatu jelmezeihez. A film az 1830-as években játszódik, és tudjuk, hogy az 1830-as évek divatja elég röhejes tud lenni, ezért ritkán is használják filmekben, de itt nem fordultak el a röhejes részétől sem, hanem teljes odaadással vetették magukat bele. A rendkívül puffos, sonkaujjak, a fodrok, a húzások, a szegők, az alsóruhát (láttátok azt a legyező-fűzést a fűző hátán? egyszer még varrok egy olyan fűzőt). És ami a fejükön volt? A helyes kis főkötők, csipkével, virágokkal, és a bonnettek!

Tudjátok, hogy nem vagyok oda a fekete ruhákért, de az a gyászruha... 

Igencsak csábító...

(közelebbről...:)

Csak három olyan pillanat volt, amikor nagy levegőt vettem a kritika jeleként. Először az egyik korai jelenet sárga ruhájánál. Értem én, hogy a nyugodt, (napos?) hangulatot akarták ábrázolni, de az a váll???

Másodszor a film vége felé, amikor az alsóruhájában áll az ablaknál. Ugyan a fűző hiteles, és mg alsóing is van alatta, Ellen melleinekk a helye... Üres. Furán néz ki. Úgy értem, hogy vagy kisebbre kellett volna szabni a mellrészt, vagy ki kellett volna tömni (igen, csináltak olyat, simán kitömték a fűzőt, ha nem volt elég belevalójuk). Bár, jobban belegondolva, az is lehet, hogy azt akarták megmutatni, hogy az átélt szörnyűségek miatt annyit fogyott, hogy még a fűző is lóg rajta... (de csak mellből fogyott volna?)

Harmadszor a bennem élő ruhakészítő (akinek megvannak a maga agyament dolgai és OCD-i, amibe kapaszkodhat), akkor kapkodta a levegőt, amikor a főszereplő a csíkos ruhájában megfordult, és a csíkok NEM EGYEZTEK. Itt is az a helyzet, hogy TUDOM, hogy az ilyen megoldás korhű, hiteles, megtörtént. Az 1800-as évekre az anyagok ára sokkal megfizethetőbb lett, mint akár a megelőző évszázadban volt, de még így is drágább volt, mint pl. a munkaerő, és gyakran áldozták be a mintaegyeztetést az anyagspórolás oltárán, , de akkor is szúrta a szemem. 

Egyébként, mindannyian boldogok lehetnék, ha az átlagos történelmi film jelmezei csak feleennyire lennének jók és hitelesen. 

Mos megyek, és megtervezem, milyen 1830-as ruhát varrjak magamnak, még, ha nem is csináljuk ezt a korszakot. MÉG. 

U.i.: Miután a fentieket megírtam, találtam egy-két érdekes cikket a jelmezekről (angolul tudóknak). Pl. EZT. Vagy EZT.

Kendő-kezdés (a kötés alapjai)

A legtöbb kötősnek, akik már túl vannak az első néhány kendő kötésén, az alábbi technika nyilvánvaló és egyszerű lehet. Ugyanakkor, az egyik barátom egyszerű kendőmintát kért tőlem, és persze a legegyértelműbb két helyből az egyiken, a DROPS oldalán kezdtem keresni (a másik ilyen hely, természetesen a Ravelry), és bár találtam néhány egyszerű, fentről kezdett, háromszög alakú kendőt, amit olyan vastag vagy vékony fonalból köthetünk, amilyenből akarjuk, egyiknél sem használták a kis lustakötéssel kötött lapos kezdés, ami kicsi, egyszerű, de mégis sokkal profibbá teszi a kendőt.

Mi ez a "lustakötéses lapocska"? Gondolkoztál már azon, hogyan lehet, hogy egyes kendőknél nem látszik, hol kezdődnek? Olyan, mintha fentről lefelé lennének kötve, de a felső szélén keresztben végig van egy lustakötéses szegély? 

Na, így készülnek ezek:

Megjegyzés: A kötésben én mindig S szemként kötöm az első (szél)szemet, az utolsó szem előtt pedig előre veszem a fonalat, és az utolsó szemet lekötés nélkül átemelem. Ezeket a szélszemeket nem számolom a mintához (általában, ha mégis számoljuk, akkor külön meg van jegyezve.

Kezdésnek szedjünk fel 5 szemet.

A középső 3 szemet lustakötéssel kötjük, és MINDKÉT oldalon a szélszemeket a fentiek szerint (a sorban az első szemet simán, az utolsó szemet leemeljük), amíg 5 lustakötéssel kötött barázdánk lesz.

Most áttoltam a szemeket a kötőtű másik oldalára, hogy ne kelljen elvágnom, és máshol visszakötnöm a fonalat.

Az első 5 szemet rajta hagyjuk a kötőtűn, 90 fokkal elfordítjuk a darabot, és minden lustakötéses barázda szélén felszedünk egy szemet (azt az 5 szemet, amit a nyilak mutatnak).

Most így néz ki a darabunk:

Most újra fordítsuk el a darabot 90°-kal, és szedjünk fel a kezdőszél 5 kis ívébe egy-egy szemet.

Most 15 szemünk van a kötőtűn, és így néz ki. Tudom, hogy kissé össze van zsúfolva, de ezen a ponton hamar túljutunk).

Fordítsuk meg a darabot, kössük a szélszemet, 3 szemet lustakötéssel (vagyis sima szemekkel), fordított szemekkel kötünk, tovább, amíg 4 szem marad a kötőtűn, 3 szem lustakötéssel (sima szemekkel), és az utolsó (szél)szemet leemeljük. Amikor végigértünk a soron, ilyen lesz:

Ha használunk szemjelölőket most érdemes a kötésbe tenni, a nyilakkal jelölt helyre:

lesz 1 szélszemünk, 3 lustakötéssel kötött szemünk, Jelölő, 3 S szem, Jelölő, 1 S szem (ez lesz a középső szem), Jelölő, 3 sima szem, Jelölő, 3 szem lustakötéssel, és egy szélszem.

Most kössük le a szélszemet, 3 szem lustakötéssel, RH (ráhajtás), 3 sima, RH, 1 sima (ez lesz a középső szem), RH, 3 sima, RH, 3 szem lustakötéssel és az utolsó szemet leemeljük. 

A darabunk most így néz ki, a színe oldali sorban 4 szemet szaporítottunk. 

A ráhajtásokat az alábbi képen bekarikáztam. 

A fonákoldali sorban lekötjük a szélszemet, a 3 lustakötéssel kötött szemet, fordított szemekkel kötünk, amíg 4 szem marad a sorban (vigyázzunk, hogy a rh-sokat ne csavarjuk meg, a helyükön lyuk keletkezik), 3 szem lustakötéssel és az utolsó szemet leemeljük. 

Folytassuk a fentiek szerint. Az alábbi képen a fekete pont a középső szemet jelöli, a kis ívek a ráhajtások helyét, a fekete nyilak a kötés irányát, a kék nyilak pedig azt, melyik irányban nő majd a kendőnk.   

Ha egy egyszerű, harisnyakötéssel kötött kendőt szeretnénk kötni, lustakötéssel kötött szegéllyel, folytassuk a kötést, amíg elértük a kendő kívánt méretét (vagy a kendő kívánt méretét mínusz 3-5 cm-t). Ezután kössünk minden szemen lustakötéssel (sima szemekkel), miközben folytatjuk a szaporításokat úgy 6-12 sorig (attól függően, milyen széles szegélyt szeretnénk a kendőre), majd lazán láncoljuk le a szemeket. 

Köthetjük az EGÉSZ kendőt lustakötéssel, akkor viszont mindenképp kell szemjelölőt használnunk, de ugyanúgy 4 szemet szaporítunk minden színe oldali sorban, a fonákoldalon pedig minden szemet sima szemekkel kötünk. Ha a középső szemet megtartjuk harisnyakötéssel kötöttnek (a SZO-n simán, a FO-n fordítottan kötjük, még egy kis érdekes extra látványt, vonalat ad a kendőnkhöz. 

Tessék, most már tudjátok, (az egyik módját annak) hogyan kell elkezdeni (és megkötni) egy egyszerű kendőt. 

Sikeres próbálkozást!

Happy Knitting!

 

Mi a péntek?

Amiben megpróbálok rájönni, mit gondoltam annak idején erről az UFO-ról

Emlékszem, hogy több, mint egy ávtizede kötöttem egy Golden Wheat kardigánt, ugyanennek a fonalnak egy másik színéből. A barackos narancsos szín jól állt, amíg narancs-vörös hajam volt, de az ezüsttel háromnapos hullának nézek ki benne... valószínűleg, ezért is kezdtem el ugyanezt a mintát a fonal "másik színéből", de csak eddig jutottam vele. 

Ahogy a narancsnál is, amúgy tetszik, ahogy a fonal egyenetlensége illik a minta egyszerűsűgéhez, szóval még az is lehet, hogy befejezem.

Inspiráló rózsaszín

Amióta úgy 10 éve megkötöttem az "Inspired" pulcsimat, amit magamnak terveztem, színes bordás mintával (corrugated ribbing-gel) (jut eszembe, még most is hordom azt a pulcsit), meg akartam csinálni 1) más színből, 2) kardigán változatban.

Az ötlet megvalósítása ilyen hosszú idő után hirtelen ötlet volt, amikor ezt a kupac fonal jött velem haza, és ott volt benne az a nem-egészen-egy-gombolyag pirosas színű.

Mindig úgy gondoltam, hogy a "más színösszeállításban is meg akarom csinálni" valami pirosat jelent, és  egy kis hozzávaló homok/bézs színt elővennem jó ötletnek tűnt.

Nem gondoltam, hogy a fonal, ami határozottan pirosnak látszik (itt-ott egy kevés rózsaszínnel), igencsak rózsaszínes hatást keltett a bézzsel megkötve.  

Hát így jártam, gondoltam, végülis elég öreg vagyok már ahhoz, hogy rózsaszínt viseljek, így folytattam a kötést tovább és tovább. :-)

Ugyanaz a magasabb, de szélesebb nyakú, fentről kezdett, kerek vállrészes szabás, mint a régi pulcsi. 

Ugyanakkor, mivel igencsak korlátozott mennyiség volt a színes fonalból (különösen, mert a halvány barack-rózsaszín árnyalatból értelmetlenül hosszú volt benne, és ki kellett vágnom, hogy megmaradjon az egyensúly), kreatív megoldást kellett keresnem a mandzsettára, az alsó passzéra és a gomboláspántra, mert egyszerűen nem volt elég fonalam ahhoz, hogy a széles mandzsettát, vagy az alsó passzét teljesen a színes (tört) bordásmintával kössem. 

A végső megoldás tetszik, ahogy a szín fel-fel bukkan a széleken is, mégha csak mutatóba is.

A gombok régiek, még a 90-es évek második felében hoztam haza Miamiból, őket, de már ott is bolhapiaci/garázsvásáros szerzemény volt, szóval még jóval régebbi lehet, de a pirosas-rózsaszínes árnyalat most tökéletesen illett. 

Minta: igazából nincs, fejből kötöttem.

Fonal: DROPS Fabel (bézs), a pirosas/rózsaszínesen nem volt címke.

Kötőtű: Knit Pro, ZING körkötőtű és kéthegyű kötőtűk (az ujjakhoz): 2,5 mm, 3 mm, 3,5 mm.

Photos: Norbert Varga @Bodeszphoto