Ééés igazi varrós tartalom:-)
Ahogy korábban említettem, az év első felét motiváció nélkül töltöttem, akartam varrni, próbáltam is, de igazából nem sok mindent csináltam meg.
A lökés, ami segített kimászni a gödörből Annától jött, aki egy 18. századi Francaise ruhához, egy "történelmileg hiteles Belle" cosplayhez kérte a segítségemet.
Ez az a ruha, amit, ha pontosítanom kell Norbinak, hogy melyik típusú ruháról beszélek, úgy hívok, a "leffentyűs TV-lopó", részben az alábbi mémre utalva, részben azokra a palástra emlékeztető hajtásokra a hátán, ami ezeknek a ruháknak a jellemzője:
Amikor jelmezbálba mész, de úgy döntesz,
hazaviszed a laposképernyős TV-t...
Talán emlékezte, varrtam már ilyen típusú ruhát, két éve, amikor a Mária Terézia ruhámat készítettem, így a ruha szabása, összeállítása már ismerős volt. Blogokat olvasva, youtube videókat nézve úgy érzem általánosságban az egyik legnehezebb történelmi ruhatípusnak tartják a 18. századi ruhákat, de szerintem nem így van. Sem a fűzők, sem a ruhák nem bonyolultabbak akár 19. századi társaiknál. Megvannak ugyan a sajátosságaik, másképp bonyolultak, de nem jobban.
Sajnos (szokás szerint) a varrásról elfelejtettem fotókat készíteni, de van néhány státusz-fotóm, amikor Anna felpróbálta.
Mivel a sárga taft elég vékony volt, úgy döntöttünk az egész ruhát alábéleljük, az ún. "flatlining" módszerrel, és ezért órákat töltöttünk a két réteg összefércelésével 8a hatalmas öltések jól látszanak a képeken).
A ruha nagy részét együtt csináltuk, ami - megint szokás szerint- jó sok kézivarrással járt.De viselhető állapotban volt, az eseményre, ahova Anna fel akarta venni.
A kész, ruháról (az alsószoknya és a dekoráció az ő munkája) ezeket a képeket kaptam tőle.
Sokat segített, hogy valaki itt volt a szabásnál és a varrás nagy részénél, és nem nekem kellett mindenről döntenem... és a varrást is élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése