Mi köze a korcsolyázásnak a fűzőkhöz?

Egy nagy esés, ház az. Ha emlékeztek, elmentünk korcsolyázni századfordulós ruhában...

Abban a rövid bejegyzésben nem meséltem el, hgy akkor délután kétszer is elestem. Igen a jég csúszós, én meg kijöttem a gyakorlatból. Az első nem volt olyan rossz, de másodikra nagyobbat estem. A karom és a vállam hetekig fájt, de azért rendesen volt rajtam védőöltözet (csukló és térdvédő, a ruha alatt nem látszottak, és amúgy is a kezemre nagyobb szükségem van, mint amennyire a történelmi hűség miatt aggódom.. )

Azonban, amikor hazamentem és levetkőztem, rögtön megtudtam, mi történik a fűzőkapoccsal ha ekkorát esik benne az ember. 

Pontosan ez. A kapcsot tartó varrás cérnája elszakadt, és semmi sem tartotta a helyén a fémkapcsot. Gondolkodtam a javításon, de az túl sok munka lett volna, ahhoz képest, mennyi egy új fűző megvarrása, pláne úgy, hogy az a fűző már elég nagy volt rám.

Hónapokig, az olyan rendezvényeken, ahol ezt a típusú fűzőt kellett viselnem azt az eggyel nagyobbat vettem fel, amit még akkor varrtam, amikor többet nyomtam a mérlegen, mint tavaly tavasszal (látjátok, ezért is kellett a fogyásról beszélnem, mert elég gyakran felbukkan), az elszakadt fűzőt meg annak a bemutatására használtam, hogy igen, mindenféle sportot lehet fűzőben űzni, és a fűző lehet, hogy feldobja a bakancsot, de a viselője nem. 

A viselt túl nagy fűzőt meg annak a bemutatására hoztam fel példának, hogy az embernek nem muszáj szorosra fűzni, ahhoz, hogy a feladatait ellássa (elsődleges feladata nem a karcsúsítás - tudom, ígértem egy hosszabb bejegyzést a fűzőkről, majd az is jön). 

De azóta még többet fogytam, és már nem halogathattam a megfelelő méretű fűző varrását. 

Először is döntést kellett hoznom: a fűzőkapcsok se nem olcsók, se nem könnyen elérhetőek itthon. Igen, lehet külföldről rendelni, de az drága. Budapesten egy helyen lehet kapni kétfélét, az egyik vékony egyenes (nem túl masszív), a másik a "kanalas" típus, ami lefelé szélesedik. Ez a típus az 1860-as évekre nem feltétlenül korhű, úgy 15-20 évvel később jött igazán divatba, de ez az, ami elérhetp, bár így is drágák. 

El kellett hát döntenem, hogy veszek egy új kapcsot, vagy a régi, elszakadt fűzőből kibontom, és újra felhasználom a fémet. 

Aztán arra gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és minden fémet, merevítőt kibontottam a régi fűzőből és újrahasználtam. 

Nahát, nemcsak készítettem képet a varrásról, hanem meg is találtam őket, hurrá.

Uupsz, ezek nem azok a képek, ezeket a lila a ruha alá készített űzőről lőttem, de a szabás és a technika ugyanaz. 

A Redthreaded 1860 szabásmintájának titka, hogy viszonylag kevés darabból készül. A nagyobb eleje darabot ferde szálirányba kell kiszabni, ez segít, hogy alkalmazkodjon a testhez, a csípő-betét formája pedig kihangyúlyozza a csípő ívét. 

Ezt a fűzőt szeptember végén, október elején varrtam, és bár azóta már nem fogytam sokat, most már teljesen összeért hátul, a fűzésnél. Most ismét be tudom mutatni, mennyire nem igaz a "fűzőben levegőt sem lehet venni" tétel, vagy varrok egy újat.