Londonból.
Amióta először hallottam a Viktória és Albert múzeum Marie Antoinette kiállításáról, menni akartam, nem kicsit, nagyon.
Norbinak is mondtam, nem akarok születésnapi ajándékot, sem karácsonyit (akár egész évben semmilyet) csak azt, hogy menjünk és hadd nézzem meg.
Nem voltam biztos abban, hogy menni fog, hogy bele tudjuk passzírozni a keretbe (anyagilag, időben, erőben), de végül is elmentünk.
Volt
5 nap,
4 múzeum
úgy 120 ezer lépés
találkoztam egy Instagram ismerőssel (vele szándékosan, megbeszélve),
és egy másik, instagramon/facebookon követett csipke-szakértővel (véletlenül, gyakorlatilag leszólítottam),
vettem három méretes könyvet, megnéztem számtalan méteráru boltot a Goldhawk Road-on,
láttam a kedvenc musicalemet egy igazi West-End előadásban,
lőttem vagy ezer képet (Norbi ennek sokszorosát)
Bérmennyire "nem akarok visszamenni a valóságba" már itthon vagyunk, a normál program (munka, varrás, blogolás, stb) is visszatér.
Gondolkozom egy keddi utazós rovaton is, mit gondoltok róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése