Nem is emlékszem, mióta készül ez a pár zokni...
A fonal megvolt már.... arra sem emlékszem, hogy mióta, de mégcsak arra sem, hogy hol vettem (bár általában még a legtöbb kis, maradék zoknigombóc esetében is szoktam emlékezni... Mindesetre az a többnyire pamut (kevés gyapjúval és akrillal) zoknifonal, amiből legalább egy doboznyit őrizgetek, ez a gombolyag pedig az ágyam melletti polcon volt, hogy felhazsnáljam... hamarosan.
De évekig volt ott.
És, hát azt is a múlt homálya fedi, hogy végül is mikor kezdtem el, merthogy a "kocsiban, sötétben kötöm" kategóriába esett, ráadásul a szokásosnál kisebb kéthegyű tűkkel kötöttem (arra, viszont emlékszem, hogy a tűket valamelyik Ice Yarn rendeléssel vásároltam, de a méretük nincsen rájuk nyomtatva, talán 2 mm-esek lehetnek, vagy annál is kisebbek).
A félkész zokni abban a kis neszeszerben volt, amiben az ilyen kisebb kötéseket (zoknik, kesztyűk) hurcolom magammal, a kis kiegészítő eszközökel - már, ha egyáltalán van nálam ilyesmi.
Ha igazán komolyan elgondolkodom a kérdésen, akkor a legvalószínűbb az, hogy akkoriban kezdtem, miután megvettük a lila bakancsomat prágában, és az, úgy négy éve volt (erről a pár bakancsról nem is írtam, ugye? Írjak?)
A zoknit elég gyakran tettem félre más kötés miatt, mert a kocsiban ugye többnyire történelmi harisnyákat kötök 8amikor elég fény van hozzá), és rövidebb / kisebb kevesebb formázással kötött zokniknak jut az éjszakai kötésidő. (uupsz, ellenőriztem, ezt már párszor elmondtam nektek, legutóbb, amikor az előző modern zoknikat mutattam nektek.
Mindenesetre augusztus-szeptember-októberben elég sokat autóztunk, és amúgy is kellett várakoznom olyan helyeken, ahova a nagyobb történelmi harisnyákat nem akartam magammal binni, csak éppen gondolkodás nélkül körbe-körbe kötni) így elkészült ez a pár is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése