A maradékfelhasználás nevében.

Úgy tűnik, ez visszatérő téma errefelé, olyannyira, hogy azon tűnődöm, nem kellene-e valami rendszeres rovatként működtetni... De akkor, a dolgok természetéből adódóan, attól tartok, ha megtenném, történne valami, ami megakadályozná, hogy használjam a maradékaimat, ezt meg ugye nem akarhatjuk? Nos, ezért ez itt a nemhivatalos következő epizódja a nemhivatalos maradékfelhasználós nemsorozatnak. 

Ezeket a fonalakat (és a rózsaszín öltözék darabjait bemutató legutóbbi epizódot) a hosszú, rózsaszín átkötős kardigánnál láttuk, ahol elmeséltem, hogy le kellett állnom a kötésével, mert elkevertem az utolsó gombolyag fonalat. Azt akkor nem meséltem el, hogy sokat kutattam a turkálóban, meg a készleteimben is, hogy legalább valami hasonlót találjak, ami ott kb pont akkor bukkant elő, mint amikor végre megtaláltam a hiányzó gombolyagokat. 

Találtam még nem teljes gombolyag rózsaszín fonalat is, ami meglepő hasonlóságot mutatott azzal, amit a kardigánhoz használtam. A rózsaszín bakancsom meg persze várta, hogy használjam, újabb zoknikkal.  

A zoknit a szokásos módon kötöttem, eltérő színű, rövidített soros orr és sarok, harisnyakötés a lábfejen, és  asarok után kb bokáig, onnan pedig hosszú bordás rész, amit le és felhajtva is lehet hazsnálni, és "Jenny's surprisingly strechy bindoff" leláncolásként. 

A fonalak ugyanazok az ismeretlen eredetű zoknifonalak, amiikből a kardigán készült. 

Kötőtűk: Knit Pro Zing, 2,25 mm. 

Fotók: Norbert Varga. 

WIP- avagy folyamatban

Nem sokat tudok erről mondani még, hacsak nem, hogy még mindig azon tűnődök, mégis mi is az, amitől az egyik projektet előveszem, a másikat meg épp félreteszem egy adott időben, de még nincs erre válaszom. 

 Ezt a csipkét valamikor az ősszel kezdtem el, és emlékszem, hogy november elején a legutolsó rendezvényre még elvittem magammal, utána szépen összecsomagoltam, és letettem a varrós szobámban. Azóta lapult ott szatyrostól, mindenestől. Néhány napja azonban kiürítettem a szatyrot, elpakoltam egy sor más cuccot, amit használtam azon az eseményen, a csipkepárnát pedig szépen felállítottam a szokott helyére, az íróasztalom mellé, és újra kezembe vettem az orsókat. 

Piros kesztyűk

Azóta szerettem volna egy pár piros kesztyűt, amióta 2018 késő őszén megvettem a kedvenc fekete/fehér pöttyös kabátomat. Ahogy magyarul mondjuk, isten almai lassan őrölnek, de hát, messze nem ez a legrégebbi, eleddig megvalósítatlan tervem. 

A legutóbbi kötős nekibuzdulásomban jónéhány pár zokni mellett, sikerült több ujjatlan kesztyűt is készítenem, többek közöt végre egy pirosa is. 

A számomra szokásos módon, az ujjától kezdve, onnan lefelé haladva, a bordás mintás passzéig kötöttem, így az összes rendelkezésemre álló fonalat fel tudtam használni, miközben nem kockáztattam, hogy idő előtt kifutok belőle. 

Tényleg nem olyan nagy "vasziszdasz", csak egy pár sima, félujjas kesztyű, egyszínű piros fonalból. 

A fonal egy gombolyag DROPS Alpaca, ki tudja mikor, jó régen vettem. 

A kötőtűk?  2.25 mm Knit Pro Zing. 

Fotók: Norbert Varga. 

Heti fonós

Megint fontam... mostanában sokkal többet, mint az elmúlt években. Mindig egy csomó dologgal foglalkozom, a legtöbb textillel/fonallal kapcsolatos, és csak nagyon ritkán tudom, hogy mitől jön időnként az előtérbe valami, vagy mitől húzódik hátra. (Van kivétel, pl. pontosan tudom, hogy miért kötöttem jóval kevesebbet az elmúlt pár évben, de többnyire azért fogalmam sincs).

Úgy tűnik, mostanában a szövéssel van tele a fejem, és vele jött elő a fonás- 

Itt volt ez a teveszösz, amit vagy tíz éve festettem, amikor először elkezdtem szöszöket, gyapjút festeni. 

Ne kérdezzétek mi vett rá, hogy az egyik legfinomabb, legnehezebben kezelhető típust vegyem elő, akkor, amikor még nem igazán tudtam mit csinálok, de azt se miért nem fontam meg azóta se. Nem tudom, ott lapult a többi fonásra váró szösz között, és várta, hogy eljöjjön az ideje. 

Most azonban, hogy ott van Ági műhelyében az a petrol/fenyő...zöld felvetés...

A türkizek után kellett valami, amivel újra szőhetek rajta. 

A babateve szösz viszonylag rövidszálú, nem egyszerű fonni, és, ha azt akartam, hogy a fonal ne essen teljesen szét, kicsit túl kellett sodornom. 

Mivel szövéshez készült, ismét egyágúra hagytam. 

Úgy 1000 méter lehet. Folyt köv, majd a szövéssel. 

Szülinapi sütik

Már egy ideje gondolkozom, mi legyen a bloggal, és úgy tűnik egy darabig marad ez a mindenféle, kézműves blog, alapvetően szöszös, fonalas dolgokkal, meg varrással, néhanapján egy-egy konyhás, utazós, történelmi újrajátszós/hagyományőzős meg koncertes bejegyzéssel.... Itt van hát egy doboz linzersüti, amit apukám születésnapjára sütöttem. 

Edith a Sapka

December elején a nagy zoknikötési, meg évvégi munka lázában, hirtelen rámtört a fair isle köthetnék. 

Mármint. Akkor, abban a pillanatban. Azonnal. Tudtam, hogy közeledik az új év, és azzal az újévi pulcs, nem akartam túl nagy darabba fogni.

Viszont folyton az ölembe pottyant egy nem egész gombolyag bordó, tweed zoknifonal...

Úgy gondoltam, tökéletes lesz ahhoz a sapihoz, aminek a mintáját évekkel ezelőtt mentettem le  a pinterestről. 

Nem volt más, csak a diagram, az viszont két változatban, de sem a kezdő szemszám, sem a szaporítások, ráadásul a szegély mintájának ritmusa teljesen más volt, mint a többi részé. De hát terveztem már sapkamintát, csak ki tudom számolni.... volt néhány téves nekifutás, de végül...

A fair isle kötés ritmusába is vissza kellett rázódom, nem lett igazán sima, de egy alapos blokkolás csodát tett vele. 

Fonal: bordó tweed és szürke zoknifonal, származása ismeretlen

Minta: Edith the hat

Kötőtű: 3 mm

Fotók: Modell fotók: Noebert Varga

Maradék

Az úgy volt, hogy még 2015-ben kötöttem egy kardigánt, DROPS fonalból, DROPS minta alapján. 

És maradt a piros és a szürke fonalból is.

Gyorsan elfeleztem, és elkezdtem egy csíkos zoknit kötni belőle, arra gondolva, milyen jópofa lesz a kardigánnal, meg mondjuk egy farmerszoknyával. Meg is kötöttem az egyiket, majd beleböktem a kötőtűt a megmaradt két kis gombolyagba, belepakoltam abba a kosárba, amiben akkoriban a futó projektjeimet tartottam, és rendesen elfeledkeztem róla.

Később, az évek során, amikor szükségem volt a kosárra egy-egy gyapjúnap, mesterségek ünnepe, vagy hasonló miatt, kiborítottam a cuccot, majd visszapakoltam. 

Néha felmerült egy átfutó gondolat, hogy csak meg kellene kötni a párját, mégis milyen jópofa lenne, de akkor sem tettem túl sokat az ügy érdekében. 

Aztán valami mégis történt. Az utóbbi időben, minta a zoknikötős hullámvasút felfelé haladó ágán lennék. Az elmúlt hónapokban több zoknit kötöttem, mint előtte összesen. Na jó, nem többet, de azért közel van. Annyira, hogy elgondolkoztam, hol a fenében lehetnek az évek során összevásárolt zoknikötőtűim. Ja, régi félbehagyott kötéseimben, ott. 

Ráadásul itt ez a lakásátrendezős, régicuccfelszámolós dolog. És miközben próbáltam eléggé összepakolni a nagyszobában a karácsonyfa kedvéért, a kezembe akadt az a bizonyos kosár, és úgy döntöttem felszámolom, ami benne van...

Egy csomó cuccot simán kidobtam belőle, de, ha már ott jártam, akár meg is köthettem a másik felét annak a térdzokninak. 

Egyszerű, orránál kezdett térdzokni, rövidített soros orral és sarokkal, és szaporításokkal, fogyasztásokkal a vádlinál. 

Szürke fonal: DROPS DElight. 

Piros fonal: DROPS Fabel

Kötőtűk: 2,25 mm

Fotók: Varga Norbert.