Ugyan még van néhány esemény és elkészült holmi, amiről még nem írtam, előbb utóbb ráájuk is sor kerül majd.
Most ritka beteknitést nyerhettek a gondolatmenetembe, és abba, hogyan, és milyen ostoba okokból készülnek el itt holmik.
Már nagyon régóta készültem 18. századi holmikkal foglalkozni, sőt, gyakorlatilag mindenem megvan hozzá, anyag több ruhára, szoknyára, kabátokra, mindenre, anyagok, szabásminták, de még kellékek is, de valahogy ilyen-olyan okokból, többnyire az időhiány miatt elmaradt.
A kedvenceim között a kékek mellett) volt néhány csinosabb, piros darab is. Volt egy szóváltásom is arról, hogy XY szerint nem használták a piros színt ruháékra (mármint a nők, de ehhez megvolt this ez a blogbejegyzés, amiben néhány kedvencem benne se volt.
Például ez a Metmúzeumból.
Vagy ezt az Új Zélandi múzeumból.
Vagy ez itt, egy belga múzeumból, amitől a szívem hevesebben ver.
És ezután valamikor anyár elején ezt az anyagot találtam az "ócsóanyagos" boltban (lánykori nevén I Love Textil-ben. :
Persze, azonnal feltűnt a hasonlóság, és vettem is belőle jónéhány métert, a biztonság kedvéért.
nagyjából ugyanebben az időben láttam meg néhény mű-pipacsot egy kínai bolt kirakatában, és később felbukkant a gondolat a fejemben, hogy milyen jópofa lenne egy kalap piros pipacsokkal, a piros ruhához, ami majd egyszer a jövőben elkészül.
És még mindig nagyjából ugyanebben az időben egyre többet járt a fejemben az a "Bergere" fazonú kalap, ami a 18. században oly népszerű volt. A keresést ott kezdtem, ahol nagyjából mindent: az E-bayen. Tudtam, hogy van bergere kalap, de túl drága, és még a szállítás is feljebb tolja az árát. Néztem az Etsín-ugyanaz a helyzet, mint az e-bayen. Kerestem más európai forrásokból- túl drága. Több helyen olvastam az átalakított filléres szalmakalapokról arra gondoltam, itt az ideje, hogy kipróbáljam, szóval egy útbaeső kínaivan beszereztem egy kalapot.
No, ez volt az az idő, amikor leesett a tantusz, hogy hagyományőrző csapattársam, Andi lagzija július végén lesz, és a meghívón dresszkódnak "a vegyél fel valamlyen történelmi ruhát" szerepel. Remek, persze, egy rakás történelmi cuccom van, bár egy részükből kikaranténoztam magam, ráadásul nőből vagyok, és így 5 év után kezdem unni őket. Jó buli lenne egy új ruha, nem igaz?
Na, ekkor rongyoltam be a városba a pipacsokért, de már csak pár szélat találtam. Nem baj, megvettem, és ez ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy megcsinálom, de ekkorra már csak úgy másfél hét volt a lagziig
És ha olvassátok ezt a blogot, már tudjátok, hogy az "új ruha" a legritkábban szól mindössze egy új ruháról, különösen, ha új korszakról van szó. Ebben az esetben azt is jelenti, hogy új alsóneműre van szükség, új fűzőre, de még új cipőre is. Az alsóing varrást egyelőre megúsztam, tavaly a neten sikerült lőnöm egy lenruhát, amit büszkén mutattam Norbinak, ahogy az ajtóban lógott "nézd mit vettem"... Ő meg azt kérdeztem "de hát ez nem olyan, mint egy tenti (értsd történelmi) alsóing?" Naná, pont azért vettem meg. A következő lépés egy fűző, ami tulajdonképpen nagyon sokáig visszatartott a 18. századtól. Azonban az utóbbi idő viktoriánus fűzője felbátorított, de azért még mindig kértem segítséget Tildától...
Szóval nagyjából így. Folyt köv, rendben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése