Huh, annyira örültem, hogy sikerül a projekt-indító bejegyzést feltennem, és csak ma vettem észre, hogy valami történt, valamit nem mentett el, a fele szöveg angolul maradt... Bocsi, kijavítottam, ha gondoljátok, menjetek az előző bejegyzésre, és olvassátok el újra. Bocs, sorry, entschuldigen meg minden.
Szóval a 18. századi fűző. Angolul még a nevük sem ugyanaz.
Ahogy a korábbi bejegyzésemben írtam, ezeréve jár a fejemben a 18. század (már az Outlander és a Poldark előtt is). Voltak szabásmintáim, volt anyagom, de mivel a fűzővel kellett volna kezdeni, ez visszatartott. Komolyan. Amíg el nem döntöttem, hogy mos már aztán nekiugrok.
Minta ügyben természetesen nagyíthattam volna fel mintát könyvből, vagy a netről, de 1) nincs elég hely, 2) alig egy héttel a lagzi előtt? Nincs elég idő.
Három különböző mintám is van. kettő a két nagy amerikai szabásminta cégtől, de úgy olvastam azokat a szokásosnál is többet kell igazítani a testre. És volt egy a Redthreaded cégtől, amit tavaly egy nagy akcióban vettem. A minta PDF minta volt, amit ki kellett nyomtanti, és puzzle-ként összerakni, majd kivágni az elemeket.
Utána jött a szabás, és a merevítőházak berajzolása... két réteg farmer-szerű anyagből szabtam ki, majd összetűzögettem. Sok helyen olvastam, hogy gyorskötözőkből is jó egy ilyen fűző, és persze, van ilyen gyorskötözőm.
Miután összevarrtam az elemeket, azonnal látni lehetett, hogy bár a mérettáblázat és a pontos méreteim szerint vettem, az eredmény nagy volt, ki kellett vennem az eleje és a háta közepéből, amit lehetett.
Nagy, nagy, nagy. Tilda bejelölgette a próbadarabot, és elment,. Amennyire tudtam, újra rajzoltam az egészet egy papíron, összevarrtam, és túl kicsi lett. Nem tudom, hogy történt, kicsi lett. Új mintát rajzoltam a két korábbi alapján, kivágtam, és teljesen megvarrtam, a fülek kézi szegésével együtt. Most már elég magabiztos voltam, hogy jó lesz, de nem, túl nagy volt.
Már adott egy bizonyos formát, de éreztem, hogy sokat lehetne rajta javítani, ráadásul utáltam a szegélyt. Ronda volt. Qva ronda. (bocsi a nyelvezetért).
Szégyelltem is magam, és csak azért mutatom meg, hogy legyen összehasonlítási alap a későbbiekhez. Szóval kétnapos fűzővarrás után újra szabtam, és a nemtudomhanyadik alkalommal újra kezdtem. Ugyan megkérdeztem Norbit arról, hogy a 0-tól 10-ig terjedő skálán mennyire vagyok lökött / őrült, hogy újra nekifogok, de azt mondta szerinte ez teljesen normális. (igen, van néhány oka, hogy szeretem a pasast)
Ez alkalommal megmértem, hogy nagyjából 12 óra volt összerakni a fűzőt, tokkal, vonalzóval. csak minimális kézivarrás, annyit amit muszáj volt. Tudom, hogy jobb, a kézzel varrott fűző, tudom, hogy spirálban kellene fűzni, tudom, hogy legalább a fűző-lyukakat érdemes kézzel varrni.
Ezek azonban próbadarabok, hordható próbadaraboknak készültek. Vannak kimondottan szép anyagaim a fűzővarráshoz, és, ha már tudom mit csinálok, akkor lesz másik.
Érdekes módon, így, hogy többször összeraktam már látom, hogy a szabás nem zavart, és kimondottan élveztem a merevítés házának varrását. Ne kérdezzétek miért, a merevítés házak kirajzolása közben éreztem úgy, hogy kinő a haj a fejemen. Időközben kerestem néhány tutorialt is a fülek beszegéséhez, és a saját szabású ferdepánt helyett egyenes, sávolykötéses, halszálka-szövésú köpperszalagot ástam elő a készleteimből.
Igen egyenes a szalag, mégis jobban működött, mint a ferdepánt. Igaz, miután géppel felvarrtam a fűző fonákoldalára, a szalagot már csak kézzel lehetett átfordítani, behajtani és levarrni, miközben folyamatosan kifelé kellett tolnom az ujjaimmal, ami persze kikészítette a kezemet.
Az így elkészült fűző még mindig nagy egy árnyalatnyit... vagy fogalmazhatok úgy, hogy még mindig lehetne kisebb, de most már elég sokat "fog" használható. Igaz, a fűzés teljesen összeér, és ha akár 3-5 kilót sikerülne fogynom, már nem tudnám használni, újat kellene varrnom, de ezt boldogan megtenném.
Szóval a lelkét is kiigazítgattam, átvariáltam az eredeti mintának, hogy azon töröm a fejem, mi lenne a következő lépés. Ezt faragni tovább? vegyek egy (két) számmal kisebb mintát? Próbáljak meg teljesen másikat (legalább két másik mintám van) a kérdés nyitva van.
Végül pedig egy összehasonlítás arról, hogy miért is kell az új fűző. A 18. században a ruhák tölcsér? kúp? formájúnak voltak divatosak, a viktoriánus korban a homokórára buktak. Piros vonallal emeltem ki a vonalat...
Elismerem, egy kis halogatás is volt, amíg azon törtem a fejem, hogy mi legyen a fülek szegélyével, addig elkészítettem még egy fontos elemét az öltözéknek, a popsipárnát. Ezt mutatom meg legközelebb.
Folyt köv.
1 megjegyzés:
Ez a gyorskötöző merevítőnek zseniális!!!!! Én még nem találkoztam ezzel!
Le a kalappal előtted!!!!
Nagy-nagy gratuláció, fantasztikus lett a végeredmény!
Pusziiiiiiii!!!!
Megjegyzés küldése