2021 nyarán varrtam utoljára fűzőt, ami elég szépen kiszolgált the tavaly végre sikerült rendesen kifogynom belőle, annyira, hogy teljesen össze lehetett húzni, és így is maradt benne hely. Ráadásul, bár a "vasak" (vagyis a merevítések) végére tettünk végzárót, mégis megtalálták a múdját, hogy kibújjanak a sávoly kötésű köpperszalag alól, amit háznak használtam a merevítéshez. Számtalanszor megerősítettem a szalagokat avasak végénél, hogy aztán a következő alkalommal máshol bújjanak ki, és álljanak az oldalamba, ezért úgy döntötem, ideje újat varrni. Úgy pár nappal karácsony előtt, mikor máskor? Persze, fogalmam siem volt, hogy több problémába is belefutok.
Az egyik a fűzőkapocs, vagy "gépezet", angolul busk, az eleje közepén. Mármint van itthon ilyenem, nagyjából mindenből van a házaban, annyi, hogy kb bármit kitalálok, megtudom csinálni, VALAHOGYAN. Azaz, ezek a kapcsok is máködnének, ha muszáj lenne, ha sürgősen, azonnal, kapcsos fűzőt kellene csinálnom, hát tudnék, de a vékonyabb kapcsot túl gyengének találom, bár a hossza majdnem jó, a vastagabbat meg túl hosszúnak. Egy századfordulós fűzőhöz jó lesz majd, ha meggyőzöm magam arról, hogy kell nekem olyan, de addig is elleszek egy viktoriánus fűzővel. Az E-bayen kezdtem keresgélni, de az a német eladó, akiktől korábban vettem, eltűnt, arról nem beszélve, hogy a szállítás hetekig tart, és a szállítási költségek az ebekbe emelkedtek az elmúlt pár hónapban.
Akkor eszembe jutott, hogy a Taylor, vagyis az üzlet, ahol tánc- és esküvői ruhákhoz árulnak anyagokat és kellékeket a legnagyobb pandémia közepén is nyitva volt, és bár, a legutóbb, amikor ott jártam, nem volt "kanalas" fűzőkapcsuk, egy telefonnal nem veszíthetek semmit. Most volt nekik. Elmentem, megvettem, és, ha már ott voltam, vettem egy tekercs szalagot is a merevítés házának, ami elvileg olyan sűrűn szőtt, és erős, hogy gyakorlatilag garantáltan nem bújik ki a merevítés a szálai között, Abból, pedig amit a rendszeresen viselt fűzőhöz túl gyengének találtam, készítettem egy "busk" csíkot, és egy fűző-csíkot, ami a próbadaraboknál és a próbánál segíthetnek.
A következő probléma a minta volt.Mindig elteszem az eredeti szabásmintát, a próbadarabokat (a felét egyben, a másik felét a szabásminta készítéséhez szétszedett állapotban), és a végleges, módosított szabásmintát. Azt hittem odanyúlok a polchoz, leveszem, és könnyen módosíthatom az elmúlt egy-másfél év tapasztalatai alapján. De bárhogy kerestem, nem találtam. Kivettem a szabásmintás dobozaimat, átpakoltam a fél varrós-szobát, találtam érdekes dolgokat, például az egyel korábbi, busk-nélkül varrott, reformkori fűzőm mintáját és próbadarabját, csak azt nem, amit kerestem.
A kutakodás során kezembe került ezeréves anyagdarabból készítettem próbadarabot, meg- és feljegyeztem a szükséges változtatásokat: már a korábbi változatnál is, hogy jobb, ha rövidebbre vesszük a melleknél a háromszög-betéteket, tudtam, hogy a derekából ki kell venni 1-2 cm-t, és a csípőbetétet is kicsit nagyobb ívűre vettem.
A fűzőkhöz általánosan használt coutil nem könnyen elérhető itthon (abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akkor is lehetne kapni ilyen fajta szövetet az országban, ha több energiát fektettem volna a keresésbe), így külsőnek apró virágos pamutszatént használtam, középső rétegnek vásznat, és fehér farmervásznat felülre... Hmm, azt mondtam fehér farmervásznat, így is terveztem, mert, az apróvirágos anyag mellé vettem vagy 2-3 méter gyönyörű hófehér (optikai fehér) farmervásznat, aminek annyira megörültem, hogy nem néztem meg, mennyire rugalmas. És tudjátok mit? keresztben rendesen nyúlik, ami egy fűzőnél ugye nem működik. Fel kellett másznom a létrára, mert a fűzőkhöz való anyagokat a legfelső polcon tartom (ne kérdezzétek miért, nincs magyarázat), és persze volt ott farmervászon, de a sárgásabb fehérből. Hát ez van, ezt kell szeretni.
Az összeállítási utasításban nincs benne, de steppeltem pár vonalat a mellbetéteken, hogy erősebbek, merevebbek legyenek, majd összeférceltem minden darabot, hogy a három réteget egyként tudjam kezelni.
És bevarrtam a csípőrészt.
Amikor a két fél egyben volt, végül belevarrtam a kanalas kapcsot. Itt jegyzem meg, hogy nem nehezebb ezt a fajtát bevarrni, mint az egyenes, csak az alsó, íves részén kell kicsivel jobban figyelni.
Kék danúbia (vagy köpper? sohasem tudom melyik melyik) szalaggal beszegtem az alját, és beletettem a merevítéseket. A mellrész köré a rugósat, máshova az egyeneset használtam. A felső szélét csipkével díszítettem, és ugyanúgy szalaggal szegtem el.
A hátába beütöttem a ringliket, és készen voltam.
Így néz ki hátulról. Az a kis ráncolás azt jelentheti, hogy egy kicsit, talán fél centit hozzá kell adnom a hátához, és még elvenni egy kicsit a derekából.
Már harmadjára készítek fűzőt ebből a mintából, de csak most jöttem rá, hogy még egy merevítés kellene a busk (kapocs) és a mellrész közé, az valószínűleg a mellbetétek ráncolódását is megszüntetné.
Most ilyen, ez sem tökéletes, de a viktória-kora-beli ruháim alatt jó lesz (ki fogja keresni azt a kis ráncot három réteg alatt?). Nyugdíjazhatom a régit, lesz belőle megfogható, mutogatható darab az élőtörténelemhez, a korábbi, reformkori darabbal együtt. Ha sikerül tovább fogynom (vagyis lefogyni azt, amit késő ősszel és karácsonykor visszahíztam, meg még egy kicsit, majd csinálok még egy javított változatot. Most is gondosan elpakoltam a próba és a minta darabjait, de, ahogy láttuk, sohasem tudhatjuk.
1 megjegyzés:
Számomra ez a léc már túl magas. Nagyon szép!!!!
Megjegyzés küldése