Most, hogy így túljutottam a kék pöttyös ruha és a Budapest 150 fellépés okozta adrenalin löketen (na, mondhatjuk úgy, sikerélményen?) menjünk vissza.... mihez is? Olyasmihez, amit már hónapok óta meg akartam mutatni.
Egy ideje már viszketett a tenyerem, hogy modern, "civil" vagyis nem történelmi ruhát varrjak. Régen sok mindennapos hazsnálatra készült ruhát varrtam, aztán jó ideig elmaradt, volt idő, amikor inkább kötöttem a varrás helyett, de hiányzptt.
Úgy 2016 környékén kezdtem el újra komolyabban varrni, de ekkor történelmi ruhákat, amik azonban annyira elvarázsoltak, hogy nem nagyon maradt időm és energiám sok másra, de a gondolat azért nem hagyott nyugodni.
Még a 2010-es évek elején, amikor egyetemre jártam, volt pár puha, buggyos szárú, vékony, bébikord nadrágom. Jópofák voltak, kényelmesek, imádtam és kb rongyosra használtam őket. Próbáltam, de nem sikerült pótlást beszereznem, sehogy sem. Viszont az a bizonyos puha bébikord tavaly nagy lendülettel visszajött a divatba, ruhát tudtam is venni belőle, de nadrágot nem találtam. Úgy gondoltam, itt az ideke, hogy megpróbáljak varrni magamnak.
Előástam egy régi darabot, ami ugyan kopott is volt, meg már bele se fértem, de tetszett a fazonja, így megpróbáltam lemásolni és felnagyítani a mintát, és hozzáadtam pár részletet, amiből egy amolyan boho, eléggé bő-, buggyos szárú nadrágot akartam összehozni. Például a bőségét adó hajtásokat a zseb szélére tettem, a hátán szűkítő helyett csípőig levarrt hatások, így a derékrésze még testre simul, onnan viszont agresszíven bővül. és akkor arra gondoltam, kellene próbadarabot készíteni.
A történelmi ruhakészítés alfája és omegája a próbadarab, azok a ruhák pokoli módon testre vannak szabva, de azért létezik a "hordható próbadarab" is, amik olyan próbadarabok, amik olyan anyagból készülnek, amit - ha jól sikerül, simán elhordunk, de nem olyan drága, vagy nem nőtt úgy a szívünkhöz, hogy sajnálnánk, ha épp hordhatatlan lenne a ruhadarab.
"Véletlenül" van néhány méter lila kordbársonyom (ne is kérdezzétek), az egyik darabnak pl rozsdasárga a hátoldala. Természetesen az I-Love Textilből jött, olcsó volt, de fogalmam sincs, mik voltak a terveim vele. Mindenesetre tökéletes volt próbadarabnak.
Ami végülis nem lett rossz, de azért volt helye némi javításnak. Egy kicsit rövid lett (bár a hosszú szárú bakancsomhoz éppen jó), és a háta ülepénél volt egy jó nagy ránc, amit azért egy hosszabb pulóver (mint például a New Leaf pulcsim) amúgy szerencsésen eltakar.
Végül változtattam a hosszán, az ülep ívének vonalán, és körülnéztem, milyen is legyen a végleges anyag. Tudjátok, hogy imádom a színeket, és épp a petrol-korszakomban vagyok (ami amúgy évekkel ezelőtt indult, még mielőtt ekkora divat lett volna, de amúgy nem bánom). Van ilyen színű ruhám, és volt egy darab kordbársonyom, ami semmilyen, szürkéskék színű volt... Sejtitek már, hova akarok kilyukadni? Ugye?
Pontosan tudtam, melyik árnyalatra vágyom, hiszen van egy darab pont ilyen színű lenvásznam...
És egy ruhám is (ezen a képen a len fölött) ugyanilyen színben... azon törtem a fejem, tudok-e ILYEN petrol színt festeni... és NÉÉÉÉZZZZÉÉÉTEK... Azt hiszem elég jól sikerült.
Sajnos, a varrásról megint nincs képem, de itt a kész nadrág.
Soha nem szerettem igazán a zipzárakat. Persze, be tudom őket varrni szoknyába, nadrág sliccébe, ruhába, sőt, a rejtett zipzárakkal is elbánok, de akkor sem kedvelem őket. Talán azóta, hogy úgy éreztem, a kötött (különösen a kézzel kötött) holmik és a zipzárak nem illenek össze. Utána pedig az járt a fejemben, hogy a történelmi ruhákhoz sem használták, és elég jól elvoltak nélküle.
A gombos farmereket viszont mindig kedveltem, így színes gombokat.
Úgy gondolom, jó alap lehet a mindennapi, kézzelkötött cuccokat boho/lagenlookkal keverő stílushoz, és ezt már lehet variálni, tehetek rá másfajta zsebet, vagy máshova, esetleg több zsebet (kevesebbet semmi esetre sem). tehetem a hajtásokat máshova, használhatnék vékony farmert, kontrasztos cérnával, egy csomó ötletem van, de a következő bejegyzésben azt mutatom meg, miért is akartam épp ezt a színt annyira.
Később találkozunk.
A fotókat természetesen Varga Norbert
@Bodeszphoto készítette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése