A legutóbbi bejegyzésben megígértem, hogy megmutatom mit viseltem a kék pöttyös ruha alatt és fölött, szóval, tessék. Tudjuk, hogy a kiegészítők, és a ruha alatt viselt megfelelő daraboktól lesz egy öltözék igazi "viselet" és nem csak "olyasmi" vagy olyan "jelmezes", tehát érdemes alaposan átgondolni ezeket a darabokat is.
A halogatós bejegyzésben említettem, hogy két különböző turnűrt is varrtam.
Vagyis tulajdonképpen hármat, Anna is szeretett volna egyet, én meg arra gondoltam, hogy kettőt vagy hármat készíteni ugyanolyan nehéz (vagy könnyű) így az övével kezdtünk, ez egy "lobster tail" vagyis rákfarok fazon volt, a Truly Victorian mintája alapján.
Utána arra gondoltam, hogy az én ruhám az 1870-es évek elejét kell, hogy idézze, amikor a turnűr még épp csak alakulóban volt a korábbi kerek, majd ellipszis alakú krinolinokból, és még elég kerekek voltak, bár, a hangsúly már a hátsó részen volt. Ráadásul épp egyeztettem valakivel egy szett turnűrös ruha alá való szettről, így azt mondtam magamnak, miért ne próbálnám meg a "grand bustle"-t vagy a nagy-turnűrt, akkor meglesz a mintám, a tudásom, a tapasztalatom, ha ilyet kell készítenem, plusz lesz választásom a két fazon között.
A minta ebben az esetben is a Truly Victoriantól jött, és két dolgot kell megjegyeznem magamnak. Az egyik, hogy valószínűleg legközelebb kisebb méretet kell választanom, mivel az elejét be kellett húzni, és így is bő egy kicsit, a másik, hogy a hátsó része, túl kerek, vagyis túl lapos volt (nem is tudom melyik kifejezés a jobb, az ív túl nagy volt). Mindenesetre, belül, azt a részt, ami az íves darabokat összefogja, kétszer is keskenyebbre vettem, talán túlságosan is, így a háta sokkal erőteljesebben domborodik, szinte már polc-szerű, legközelebb jobban meg kell találnom a középutat. Ugyanakkor imádom rajta a sok fodrot, bár rengeteg anyagot "megevett" (az I love-ban mostanában kapható hímzett batisztot használtam a fodrokhoz).
Aztán elbizonytalanodtam, és amúgy is halogatós módban működtem, így megcsináltam egy rákfarok fazonút magamnak is.
Csak úgy szórakozásból. Vagy gyakorlásnak. És mert nem tudtam eldönteni, melyiket akarom, és úgyis volt olyan érzésem, nem ez lesz az utolsó turnűrös ruhám, vannak terveim és anyagom is (mondjuk egy 1880-as fazonra), és a külső ruhát addig is halogathattam.
A turnűrhöz új alsószoknya is kellett, és tudjátok, hogy szeretem, ha izgalmas anyag villan ki egy-egy ruha alól. Most két választásom volt, a már emlegetett hímzett fehér batiszt és egy kék csíkos. Most a kék csíkosat választottam, mert... csak, mert tetszett és illett a kék ruhához.
Ilyen az alsószoknya a próbababámon, a rákfarok turnűrrel. Az alsószoknyához is TV mintát használtam, de legközelebb óvatosabbnak kell lennem, mert eleve több piét tettem bele, és még így is kellett plusz két hajtást belevarrnom, mert túl hosszú volt.
Végül a nagy turnűrt vettem fel a csíkos alsószoknyával, és bár van egy 1860-as fűző fölé való kisingem, az a századfordulós, amit a nagy halogatásban varrtam sokkal jobban illett ennek a felsőnek a kivágásához, végül az volt rajtam.
Akkor pontosan mi is van a ruha alatt? Alsóing, száras alsó, térdharisnya, cipő, fűző (igen, ebben a sorrendben!), a turnűr, az alsószoknya és a fűző fölé vett kising.
És mi van a ruha fölött, vagyis milyen kiegészítőket használtam?
Először is, kellett HAJ. A saját hajam rendkívül csalóka, messziről úgy tűnik nincs vele nagy gond, elég hosszú, de ugye elég fehér, és elkeserítően kevés van belőle. A póthajakkal is meg kell találnom az egyensúlyt, mert egyrészt minden ősz... akarom mondani ezüst haj teljesen egyedi, a póthaj készítők nemcsak azt felejtik el, hogy az ezüsthajúaknak is lehet szüksége pótlásra, a ritkán kapható ezüsthajak között nagyon nehéz megtalálni azt, aminek jó a színe, nem túl sötét, nem túl világos, nem túl szürke, nem túl fehér, stb. Van belőle jópár, de gyakran belefutok a nem pont "olyan, na-jó-kalap/hajháló-alatt-elmegy, és hasonló darabokba. Ráadásul, mivel kevés hajam van, az is érzékeny, ha találok is póthajat, 1.) nem nagyon van mihez csatolni, és 2.) nem nagyon van mivel eltakarni azt a csatlakoztatást.
Most, kivételesen szerencsém volt, mert az egyik olyan ázsiai típusú boltban, ahol az alsógatyától az élelmiszeren át a zuhanyrózsáig minden van, pár csomag póthaj is volt, és ez egyik felpattintható lófarok színe épp jó volt.
És a pótcoffot a saját hajamból készített copf köré tudtam pattintani, így csatlakoztatni sem volt nehéz.
Már csak csigákat kellett belőle varázsolnom, ehhez ezeréves, már selejtezésre váró habszivacs csavarókra csavartam...
Lobogó forró vízbe lógattam, amíg teljesen átitatta a forróvíz, majd hagytam, hogy csontszárazra száradjon.
Már csak egy régebbi fonatomat kellett az egészhez adnom, és meg is voltam az 1870-es hajviselettel.
Így csak két dolog maradt: a kalap és a táska. Van két régi (úgy századfordulós lehet) antik kistáskám, de mindkettő öreg, és kezdenek szétesni, így inkább szeretném megőrizni és nem tovább nyúzni őket, ezért az előadásunk előtti estén, esélyt adva magamnak, a "ki csinál nagyobb őrültséget előző este" címreúgy döntöttem, hogy készítek egyet. Eredetileg a szalaghímzést szerettem volna kipróbálni, de már az első öltésnél csúfosan elbuktam, így maradtam a már bevált zsinór-díszítésnél, amiről tudtam, hogy meg tudom csinálni. Ez volt az első fémkeretes táskám, van még hova fejlődnöm, de így, hoyg kipróbáltam, már tudom, hogy nem ez lesz az utolsó.
Kalapnak áévek óta őrizgetek egy, az e-bayen vásárol aprócska kalapot (Évekig nézegettem, mielőtt megrendeltem, arra gondolva, ha egyszer tényleg belefogunk a turnűrös korszakba, jó lesz hozzá). Gondoltam arra, hogy egy drótkeretes bukram kalapot varrjak, de kiszaladtam az időből,és ez a kis szalmakalap volt az én biztonsági hálóm.
Egy régóta meglevő horgolt kesztyűt vettem a kezemre, és ennyi volt. Az eseménytől, évszaktól, helyszíntől függően egy napernyő és egy legyező jöhetett volna még, volt is nálam, de az utolsó pillanatban úgy gondoltam, nem ad hozzá a karakterhez, és csak akadályozna, ha azokra is figyelmen kell, így az utolsó pillanatban az öltözőben hagytam őket.
(Az első kettő és az utolsó képet Varga Norbert @Bodeszphoto készítette, a többi munka-fotó a telefonomról.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése