Bakancs

Ha minden napra tervezek egy bejegyzést, akkor másról is kell írnom, mint csak varrásról/kötésről / és egyéb szöszös/fonalas hobbikról, ugyebár? Az általános tévhittel ellentétben nekem is csak 24 órából áll egy napom, és ebbe a 24 órába én is csak véges számú dolgot tudok belepréselni. 

Ugyanakkor, az egyik okom arra, hogy ezt a mindennapos dolgot meg akarom próbálni az, hogy hiányzik a facebook egykori, mára megboldogult csoportja, a "ne halogassunk". Minden évben csak kétszer, néhány hétig volt nyitva, Adventkor (karácsony előtt) és Nagyböjtben (húsvét előtt), és a cél az volt, hogy ezekben az időszakokban mindennap tegyünk valamit, amit addig ilyen-olyan okokból halogattunk. Aztán egy idő után (nekem legalábbis) a bejegyzések a mindennapos élet apró villanásai lettek, bár igyekeztem én is megoldani a "nemhalogatós" dolgokat, és posztolni is róluk. 

Mindesetre most volt egy dolog, amit úgy egy éve halogatok, és ez egy új bakancs vásárlása volt. 

Az utolsó ilyet azt hiszem 2019-ben vagy 2020-ban vettem. Azzal a szándékkal mentem a boltba, hogy veszek egy "szaladgálós", könnyen felvehető bokacsizmát, vagy bakancsot, és volt egy, mi tetszett is, az a típus, amire angolul azt mondják brogue, ami varrással és kiütött mintákkal díszített. 

A boltban azonban Norbinak ez a pár jobban tetszett és úgy gondolta, egy masszívabb, mindennapos célra használható bakancsot jobban ki tudok használni.  Nem mintha, PJ óta hagyom, hogy bárki megmondja mit csináljak, mit vegyek meg, de ebben az esetben éppen igaza volt. Ha valamit akarok, simán el tudok menni, megvenni valamit, ha akarok, és, ha épp nem vagyok kíváncsi a véleményére, nem kérdezem meg. Most éppen nem tudtam pontosan mit akarok, így megkérdeztem. Ahogy gyakran megesik, igaza volt, és az évek bebizonyították.  

Alaposan kinyúztam a lelket is ebből a bakancsból, és kimondottan sajnálom, hogy el kell engednem. Több télen át használtam, és bár "nem vízálló"-ként adták el, jártam benne hóban, esőben, úgy, hogy száraz maradt a lában. Sok-sok koncerten jártam benne, néhány olyanon is, ahol annyira zuhogott az eső, és az alsóneműm is vizes volt. Több európai városban sétáltam benne, Londontól Firenzén, Prágán át Németországig, Hollandiáig, Erdélyig. Több százezer lépés, sokezer végigsétált kilométer van benne. Mivel olyan bakancsnak vettem, amire nem kell vigyáznom, jócskán gyötörtem is. Sárban, hóban, meg ki tudja hol. Persze, időnként megtisztítottam, időről-időre bekentem cipőkrémmel, de a használat nyomai akkor is rendesen meglátszanak rajta. A bélés több helyen elkopott, kiszakadt. 

A külső bőr felrepedezett...

És a talpa annyira simára kopott, hogy a múltkor majdnem elcsúsztam, és hanyatt estem... 

Mondtam hát Norbinak, hogy a szokásosnál szűkösebb költségvetés ide-vagy oda, muszáj újat vennem. Ahogy a tegnapi bejegyzésben is említettem, a nagy testvér figyel, és egyre több hirdetést tolt az orrom elé attól a cipőbolttól, ahol az előzőt is vettem, de most már webáruházuk is van. Király. Sajnos ezt a korábbi fazont már nem gyártják, át kellett néznem a választékot, kinéztem, ami tetszett és aztán jó kislány módjára elmentem, és élőben is megnéztem, hogy tényleg az tetszik-e a legjobban (tényleg). Abban a boltban épp nem volt a méretemben, így felpróbálni nem tudtam, de azt a méretet rendeltem, amit a korábbiból is volt. Most van egy szép fényes, fekete, vadiúj bakancsom. (Ó, persze, van nekem több bakancsom is, színesek, pirosak, még lila is, de azok olyanok, amikre inkább vigyáznák, azokat óvatosabban hordom.)

Erre az a sors vár, mint az elődjére... Nyúzás, koncertek, meg minden más.