Kötős táska

Említettem az utazást, ami Hollandiába vitt bennünket, ami igencsak hosszú autóutat jelent, és mivel én nem vezetek, ezt az időt kihasználhatom a kötésre. 

Ugyanakkor, hajlamos vagyok rosszullétre, autóban, viszont vannak olyan dolgok, amit tudok kötni anélkül, hogy a kezemet kellene néznem, vagyis, ha jól ki akarom hazsnálni ezt az időt, az "autóskötésemet" gondosan meg kell terveznem. 

Mégis mit viszek egy ilyen útra? Ezt a szatyrot.

Vászon szatyor, két ilyenem van, a londoni LOOP fonalboltból származnak, az elsőt 2018-ban kaptam ott, amikor Christopherrel jártunk ott, a másodikat 2022-ben, amikor Norbival utaztunk oda. Az előnyei, hogy jó sok kötés elfér benne, könnyű belepakolni, könnyen a válamra vethetem, vagy keresztben átvetve is tudom vinni. Igen, tudom, léteznek jobb kötős-táskák, én is varrhatnék jobbat, és tervezem is, de fogalmam sincs, mikor jutok hozzá. 

És, hogy a táskában mi van? 

Ezen az úton ez a kupac:

Két féle kötés van benne. Az egyik, amihez kell nappali világosság, mert mondjuk soronként egyszer, vagy néhány soronként rá kell néznem. 

A történelmi harisnyáim például ilyenek. 

A hátuk közepén minta van, és fogyasztások meg szaporítások, így meg kell néznem, hova kell azt a fordított szemet kötni, sorokat számolni (a fogyasztásokat pl 4 soronként kötöm). Ez a piros pár már eléggé előrehaladott állapotban volt, amikor indultunk, csak az egyik lábfejét kellett befejeznem. Volt egy másik is, rozsdanarancs színben, aminek az egyik szárán kellett kötni, és a két lábfejét, de az a pár új tulajdonosra talált Grolléban (a tegnapi képen azért még láthatjátok).

Amikor ezt a két nappal-kötős darabot befejeztem elővettem egy régebbit, és elkezdtem egy újat, és, amikor olyan pontra értem velük, ahol több figyelmet igényeltek volna, egy harmadikat is elkezdtem.

És ott vannak a zoknik, a mindennapos, modern zoknijaim, amik sokkal rövidebbek, és leginkább egyenesem (fogyasztások vagy szaporítások nélkül) kötöm őket (az orrát és a sarkát kivéve), ilyen három volt a táskámban.

Míg a történelmi térdharisnyákat a hagyományos, fentről lefelé haladó módszerrel, saroklappal kötöm, a mindennapi, modern zoknikat az orruknál kezdem. Ha másért nem, mert gyakran kötöm őket turkálós fonalból, olyanból, amik nem teljes gombolyagok, és így egyrészt a lehető legkevesebb a maradék, másrészt, nem áll fenn a kockázata annak, hogy idő előtt kifutok a fonalból. 

A zoknik orrát vagy még itthon, indulás előtt megkötöm, vagy még, amíg nappali fény van utána a lábfej csak harisnyakötés, amit simán tudok sötétben, csukott szemmel. 

Hosszabb útra több ilyen is van nálam, különböző készültségi állapotban, így, ha -mondjuk- eljutok a sarokig, vagy, addig, ahol a bordás passzét el kellene kezdenem, félre tudom tenni, és a szálláson, vagy másnap megkötöm azt a pár sort.

Volt még a táskámban egy fonal, amit elfeleztem, felgombolyítottam, de igazából csak biztonságból vittem magammal, ha netalán, véletlenül mindent befejeztem volna, akkor se maradjak kötés nélkül. 

MEGJEGYZÉS: ne felejtsétek, ez egy HOSSZÚ utazás volt, úgy összesen 2500 kilométer. Rövidebb utakra, viszek egy "nappali" és egy vagy két éjszakai darabot.

A sötét mályva és a piros/szürke zokni azóta elkészült, később majd mutatom őket. Is.