Bukta

Elbuktam.

Elbuktam az Újévi Piros Szerencsepulcsi Kötését (UPK).

Több, mint egy évtizede csinálom, a szabályaim szinte maguktól alakultak ki, bár egyre nehezebb volt magammal betartatnom (ott van például a tavalyi UPK, ami NEM piros).

Tavaly január óta volt ötletem az idei pulóverre, még próbakötést is készítettem. Az is mintha rémlene, hogy egy ponton össze is gyűjtöttem/válogattam  hozzá a fonalakat, de Szilveszter előtt egyszerűen nem találtam azt a csomagot, így feltételeztem, hogy mégsem tettem. Kutakodtam a készleteimben, és összeszedtem annyi és olyan fonalat, ami működhetett volna, el is kezdtem és kötöttem egy ideig.

De nem tetszett. Nem utáltam, vagy ilyesmi, csak éppen nem IMÁDTAM. Ugyanakkor, volt valami más a kötőtűimen. Na jó, mindig egy rakás dolog van a kötőtűimen, de ezt decemberben kezdtem el, és az újévivel ellentétben imádtam kötni, és nem akaródzott az újévi kedvéért félretenni, hanem nagyon is be akartam fejezni. 

Ráadásul még egy pár harisnyán is dolgozom, amint már nagyon-nagyon be kellene fejeznem.

Úgy éreztem, hogy bár általában makacs vagyok és fafejű, ebben az esetben öreg vagyok már ahhoz, hogy olyasmivel erőlködjek, amit nem élvezek, mert fejben valami MÁST szeretnék és valami mást KELLENE csinálnom. Hiszen mégiscsak ez egy ÖNZŐ kötősprojekt lenne.

Szóval egyszerűen kihúztam a kötőtűt belple és lebontottam. 

A szerencséről szólva... nem csináltam titkot abból, hogy 2025 nem a legjobb évem volt. Nem mondom, hogy olyan rossz volt, nem számít megcsinálom-e a szerencsepulcsit vagy sem, mert nem lehet rosszabb... Már az előző évben is úgy gondoltam, az universum meg azt mondta "fogd meg a söröm" és megmutatta, hogy de, lehet. 

Mindenesetre már befejeztem (legalábbis a kötését) annak a pulcsinak, amit karácsony előtt kezdtem, és dolgozom azon a harisnyán. Amikor azt let letudtam, újragondolom a helyzetet. Lehet, hogy újrakezdem az UPK-t, de az is lehet, hogy elkezdek valamit, és az Újévi Szerencsepulcsi projektet elhalasztom a következő januárra. 

Ti mit csinálnátok? Végigküzdenétek, csak azért mert az a szokásotok, mást csináltatok volna, vagy hagynátok a francba az egészet? Vagy? 

Fehér Buborék

Mármint buborék nadrág. Egyáltalán nem történelmi, bár használok benne egy (vagy több) olyan elemet, amit a történelmi ruhák készítése és viselése közben tanultam. (Jut eszembe, egy gondolat egy sorozatról, pont erről - vagyis arról, mit tanultam a történelmi ruhák készítése és viselése közben- egy ideje motoszkál a fejemben, de fogalmam sincs, érdekelne-e egyáltalán valakit. Azt hittem a historybounding majd érdekes lesz, de alig látta valaki a bejegyzést).

Na mindegy, vissza a fehér nadrághoz:

Már négyszer is megvarrtam ezt a fazont itt, (még bejegyzést is írtam háromról itt és itt és itt), és még mindig imádom, és még többre vannak terveim. (Ki tudja, mennyire ADHD jellemző, hogy, ha kedvelek valamit - ruhadarabot- abból többet is akarok, mindenféle színben?)

Fehér, és ugye, soha nem csináltam titkot a tényből, hogy bármennyire is szeretem a színeket és a nagyonszínes holmikat, a fehéret is igencsak kedvelem. Olyannyira, hogy be kellett látnom, nincs értelme nyáron színes nyári ruhát vennem, mert, amikor öltözöm, mindig a fehérhez nyúlok.

Olyankor is hajlamos vagyok fehéret viselni, amikor a legtöbben inkább feketét vesznek fel - koncerteken, különösen egy bizonyos zenekar koncertjein. Még télen is, akkor is, ha a hideg miatt farmer van rajtam, a felsőm mindig fehér. 

Szóval, hogy ebből a szíbásmintából csinálok egy fehéret is... szinte kikerülhetetlen volt. 

A boltban vásárolt holmikkal az a helyzet, hogy - legalábbis nekem- gyakran ott van bennük a "majdnem", de/és/vagy a  "nem eléggé.

Mint egy nyakkivágás, ami nem elég mély, egy szoknya, ami nem elég hosszú...

És a nadrág, ami ugyan bőszárú, de valahogy nem elég bő.

Vagy van ugyan zsebe, de azok a zsebek nem elég nagyok, hogy elférjen egy mobiltelefon bennük.

Ha az ember magának varr, olyan széles lesz a nadrágjának szára, amilyet csak akar. És olyan mély zsebei lesznek, amilyet csak akar (vagy amekkora anyagdarabja marad). 

És, ha azt hittétek, nem merem felvenni a tél közepén koncertre, hát tessék, itt van, december 31-én az A38 hajón, egy széles bőrövvel.

Jól nézzétek meg azt az övet, még akkor vettem, amikor először költöztünk Budapestre, amikor 19-20 éves voltam. Nosztalgiából tartottam meg, bár évtizedek óta nem használtam, az utóbbi 15 évben azért, mert messze túl rövid volt.

Anyag: fehér mikrokord: I Love Textil 

Szabásminta: a sajátom

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Heti HV

Utálom a telet.

Gyűlökök fázni.

Még a havat sem szeretem, és egyáltalán nem látom szépnek. 

Amikor mindenki odavan attól, hogy jaj, milyen szép, én csak arra gondolok, mikorra olvad el? 

Úgy tűnik, mintha mosolyognék... pedig sírni tudtam volna.

Rövid komment

A kötés kész, a darabok kiöblítve, és épp blokkolódnak/száradnak, miközben írok.

Még 12 gombot kell felvarrnom és a két ujját bevarrnom, ha már szárazak.

 És, akkor most mindenki megteheti a tétjeit, és fogadhat arra, mégis mennyi idő lesz, mire összevarrom, összeállítom.

A legutóbb, amikor ezt a típulsú pulóvert kötöttem, több év volt.

Hétfői mintamustra (kötés)

Volt idő, amikor azt mondtam, egy valamirevaló kötős újság nem teljes legalább egy (vagy akár több) kötött kendőminta nélkül. 

Azonban úgy tűnik, azok a nagy (minél nagyobb annál jobb) kendők valahogy kimentek a divatból, és jöttek helyettük azok a kis gyorsan köthető (fast-knitting a fast fashion mintájára), nyak-izék. 

Én meg, hogy az árral szembe ússzak (vagy a széllel szembe öntsem ki a bilit) egy kendőmintát hoztam, amin megeakadt a szemem, ahogy a Ravelry-t prögettem.

Ez a  Pressed Flowers 

Színes, nagy háromszög kendő (ami még mindiga kedvenc kendő-fazonom). 

It is a colorful, big triangular shawl (still my favorite shawl shape). 

És színes, de nem vezetett szálas (mint a norvégmintás).

Mozaik-kötéses minta, amit akár két különböző, de egyenként egyszínű fonalból vagy egy-egy kézzel festett motringból (egyszínűvel párosítva) is meg lehet kötni, legyen az a kézzel festett fonal akár rövid, akár hosszú színátmenetes.

Mi az a historybounding?

Évek óta akarok erről írni, és végre képeim is vannak, amivel illusztrálhatom...

Valami, amit gyakran emlegetek, de soha nem magyaráztam el: Historybounding. 

Néhányan, különösen azok, akik a blog angol nyelvű változatát olvassák, talán ismerik a kifejezést és azt is tudják mit jelent. Lehetnek olyanok köztetek, akinek az ötlet nem idegen, de nem tudták, hogy van neve, vagy nem realizálták, hogy ez nemcsak valakinek a furasága, hanem egy igazi "stílus". 

A Historybounding szó (magyarul sajnos még nem találtam rá jó -és tömör- kifejezést) a "Disneybounding"-ból ered, és a jól ismert történelmi ruhákat (is) készítő you tube személyiség, Morgan Donner népszerűsítette. 

De kezdjük az elején. Mi az a "Disneybounding"? A (legtöbb) ember szeret beöltözni (különben a karneválok, farsangol vagy a Hallooween nem lenne olyan népszerű), és sokan vannak, akik a kedvenc karakterüknek szeretnek öltözni (hello, cosplay, rólad majd máskor beszélünk, oké?). De a Disney parkokba, 14 év fölötti személy nem mehet be teljesen Disney karakternek öltözve. Legalábbis nem teljes, képernyő-pontos (vagy "park-pontos") jelmezben, leginkább azért, hogy ne lehessen őket a parkok kosztümös alkalmazottaival összekeverni (és mondjuk azért, hogy ne lehessen velük ingyen fényképezkedni, amikor az az ember megteheti a park alkalmazottaival- pénzért). 

Mindenesetre az emberek emberek, és szeretnék jelét adni a rajongásuknak, akkor is, ha ezt nem teljes jelmezben teszik, hanem olyan ruhákban, ami átadja a karakter esszenciáját, felhasználja a karakter jellemzőinek elemeit, ami nem egy teljes jelmez, többnyire modern ruhákból álló öltötezet, mégis felismerhető. Hogyan? Valaki odavan a Szépség és a Szörnyeteg Belle-ért? Van könnyű. habos, pörgős napsárga nyári ruhád? Hófehérke? Sárga szoknya, kék blúz, piros kiegészítők. Mary Poppins? Csipkés fehér , habos, pörgős nyári ruha piros övvel és nagy kalappal! Talán értitek, mire gondolok, de rengeteg ötletes megoldást találtok ha beírjátok a szót a google-ba. 

Ugyanezzel a gondolatmenettel a historybounding a történelmi viseletek elemeit használja a modern életünkben. Morgan Donner EBBEN a videóban beszél róla (angolul).

Az ötlet persze nem új. A történelem során a divat mindig is szeretett korábbi időszakokhoz visszanyúlni, még ha nem is olyan tudatosan, mint a Historybounding stílus. Vegyük csak az én egyik kedvenc történelmi ruházati elememet, a hasított ujjakat, ami a 14. századtól folyamatosan fel-felbukkan, egészen a 20. század elejéig. Én magam az 1980-as évek elején "furán" öltözködtem, ott volt a V derékvonalú, fűzős nyári ruhám, a hosszú, századfordulósra hajazó színházi ruhám, stb. Olyannyira, hogy a gimnáziumi tanáraim (minthogy a gimnáziumommal szemben, az utca másik oldalán véletlenül épp a városi színház állt), gyakran kérdezték, hogy épp a színházból szöktem-e el. (Igen, imádtam a színházat, sok időt töltöttem ott. Nem, a tanáraim nem bírták a stílusomat. Meg engem sem nagyon.). A historyboundingról beszélve, nem tudom kihagyni azt a ruhát, amit a szalagavatómra varrtam, amiben olyan sok reneszánsz elem volt, (hamis) hasított ujjak, V alakú derékvonal, csipke és fűzés. Nagy bánatom, hogy nemcsak a ruha nincs meg, de még fényképem sincs róla (vagy rólam a szalagavatón- de EBBE most ne menjünk bele, jó? Most RUHÁKRÓL beszélünk, rendben?). Mindenesetre a lényeg, hogy én már akkor csináltam ezt a historyboundingot, amikor még nem is létezett, 

És, akkor mi is ez? Történelmi ruhákat, vagy ruhák történelmi elemeit használni, modern környezetben. Morgan a videójában azt mindha, hogy teljesen korhű, történelmileg hiteles ruhákat (teljes öltözékeket) modern környezetben felvenni is historyboundingnak számít, de én, személyesen vitatkoznék ezzel. Nekem az, pontosan az, aminek hangzik. Történelmi viseletet veszünk fel, modern körülmények közé. 

Vagyis, amikor Veronában a reneszánsz ruhámban sétálok... 

vagy a Covid alatt, azt gondolva, hogy, ha már hetente egyszer jutunk ki a házból, akkor rendesen öltözzünk fel hozzá, és teljes reneszánsz pompában mentem az Auchanba bevásárolni... 

Vagy két rendezvény közöttbeugorni az ikeába... nem az. 

Ne értsetek félre, szeretek történelmi ruhában szaladgálni az utcán, nincsenek skrupulusaim, simán megteszem, már hozzászoktam, hogy nyíltan (vagy kevésbé nyíltan) megbámulnak. 

.

De számomra ez korhű ruha viselése, nem korhű körülmények között. Persze, mások simán számontarthatják ezt is historyboundingnak, én nem tartom annak. 

Akkor mi a historybounding a számomra? 

Történelmi ihletésű ("historizáló") ruhát viselni, vagy  korhű ruhadarabokat, mondern, nem történelmi darabokkal keverve.

Mint ez a  késő viktóriánus/ 1890-es évek-beli szoknya és mellény teljesen modern, csíkos pólóval és bakanccsal.

Hasonló szettet viseltem egy MÜPA koncerten is.  

Or wearing my split skirt and white linen waistcoat, once again with a modern T shirt and modern boots to a concert of my favorite band:

De csinálhatunk mást is: egy középkori ruhát, fesztiválon, széles bőrövvel és tornacipővel. Egy 17. századi ruha (kirtle) rövidebben fehér legombolt galléros blúzzal. A napóleon-kori spencerem mondjuk farmernadrággal. (Kipróbáltam, működik, de képeim nincsenek,bocs).

Magasnyakú, puffos újjú ccsipkés blúz farmerszoknyával. 8. századi (alsó)szoknya ujjatlan pólóval. Egy 1890-es bringás pulcsi modern szoknyával... és folytathatnám. 

A lehetőségek száma, végtelen. Mindig becsempészhetünk egy kis történelmet, romantikát a ruhatárunkba.

Képek: Varga Norbert @Bodeszphoto

Az ígéret szép szó (hogyan varrom a Black Snail Pattern késő viktoriánus mellényét?)

Szó szerint évekkel ezelőtt ígértem meg, hogy részletesen megmutatom, hogyan készítem a késő viktoriánis/korai edward-korabeli/századfordulós mellényeket- hát tessék.

Ez a mellényt még 2023 őszén varrtam, a legtöbb lépést le is fotóztam, de a kész darabot soja nem fotóztuk rendesen, bár egy-egy bejegyzésben felbukkant, de ott csak kellék volt, a hangsúly az osztott szoknyán volt. 

Az anyagot a szokásos helyen találtam (az I Love Textil-ben). Cska egy kis darab volt belőle, és fekete is volt vékony, fehér hajszál csíkokkal. (Igen, jól emlékeztek. Nem vagyok jó barátságban a feketével).  Fogalmam sem volt, mihez tudok majd vele kezdeni, mégis megvettem. Miért? Mert LENVÁSZON volt! Évekig bújkált a készleteimben, amikor elkészítettem az első viktoria-korabeli mellényemet, és history-bounding, steampunk-os holmikon gondolkoztam, amikor leesett a tantusz. Ez a csíkos anyag tökéletes egy ilyen mellényhez.

A csíkos lent használtam a külső anyagnak, egy lenvásznat, ami messziről szürkének látszik, de valójában a láncfonala és a vetülékfonala fekete és fehér (bár azt már nem tudom, melyik, melyik), közbélésnek pedig egy vastag, erős vésznat használtam a lószőr vászon helyett. A történelmi ruháknál nincs ragasztós közbélés, legalább az 1940-es évekig, és igyekszem elkerülni a modern holmik varrásánál is (pont, mint a zipzárt - nem azért mert nem tudom bevarrni, simán menne, de inkább nem teszem.)

A használt technikákról: Már többször említettem itt, hogy bár néha elolvasom  a munkamenet leírását, de igazából ritkán van rájuk szükségem. Az alábbiakban használt technikák valószínűleg a mintához adott utasítások, történelmileg hiteles megoldások, az évtizedekkel ezelőtti, gyári gyakorlatban tanultak és a több, mint 45 évnyi tapasztalat keveréke, így biztos van, ahol eltér a minta leírásában találhatóktól. 

A minta kinyomtatva, összeragasztva, kivágva, és a darabok szabása:

A közbélés hozzáadása az eleje szegőhöz/bélelőhöz. Bár nem használtam pad-stitchinget (párnázó varrást, azt az öltést, amivel a közbélést a külső anyaghoz öltik, a színe oldalról szinte láthatatlan módon, miközben alakítják a dara formáját), igyekeztem a gallér formáját megadni a fércelés közben.

Nem készült róla kép, de férceltem, levarrtam és vasaltam a szűkítő varrásokat.

Utána beférceltem a közbélést és bevarrtam a bevágott zsebet (órazsebnek).

A leírásban részletesen elmagyarázzák, hogy kell korhű módon elkészíteni ezt a típusú zsebet, de mivel eredtileg csak historybounding célokra szántam, azt a módszert használtam, amit tanulókoromban a gyárban tanultam. 

A kis öveket, amivel a hátán lehet a méretet beállítani körbevarrtam, kifordítottam és levasaltam.

Betűztem és levarrtam az eleje bélelőt a sálgallérhoz: 

Bevagdostam a varrásszéleket, kifordítottam a gallért, újra leférceltem az eleje szélét, miközben a gallért a kívánt formára tartottam. Hasonló módon adtam a szegélyt az alsó széléhez.

Betűztem az eleje bélést:

Majd kézzel, apró öltésekkel bevarrtam:

Utána kolbászt készítettem a mellényből... LOL. Igazából a két színe oldalt (=SZO) szembefordítva összetűztem a karöltő szélét miközben az eleje többi része feltekerve a két réteg anyag között lapult.

Levarrtam a karöltő varrását:

... becsipkedtem a varrásszélt...

...kifordítottam...

...és levasaltam.

Közelről:

A SZO felől:

És az a sok basszus... férc.

Összevarrtam a háta külső és bélés alsó szélét. Eredetileg/ a minta szerint a mellény háta nincsbélelve, de én azért ide is tettem bélést. Csak, mert. 

utána szétvasaltam a varrást, hogy szebben álljon, amikor behajtom. 

A háta alsó széle, a bélést behajtva:

A biztonság kedvéért abélést szándékosan kicsivel nagyobbra szabtam:

Itt volt az ideje, hogy pontosan leigazítsam az ollóval.

Az öv a hátán...

Az oldalához tűzve:

Így találkozik az összeállított eleje és háta oldala:

Az összeállított háta oldalát az eleje anyaga és bélése közé fogva: 

Letűzve:

Látjátok, a háta szélét hogyan fogja közre az eleje külső és belső oldala, és hova van az alsó sarka betűzve:

Ezután tovább gombostűztem a karöltőnál a háta külső és bélésanyagát (a SZO-ukkal szemben):

Végigvarrtam:

A sarkát levágtam:

A karöltő szélét becsípkedtem:

Kifordítottam:

A vállakat összetűztem és levarrtam, az oldalához hasonló szendvics_módszerrel:

A gallért a háta közepén összetűztem (kinyitva)

A gallért behajtva már csak egy kis lyuk maradt ott, ahol a gallért a nyakkivágáshoz kell varrni: 

A gallér külső oldalát a nyakkivágáshoz tűztem:

Bevarrtam:

És már csak a gallér belső oldalát kell behajtani...

...letűzni és apró öltésekkel levarrni.

Alaposan kivasaltam, bejelöltem a gomblyukak helyét, kivarrtam a gomblyukakat, felvartam a gombokat és rátettem a csatot a háta övre. 

A férceket menet közben szedtem ki, apránként.

Aközben, hogy eredetileg megcsináltam ezt a mellényt, és hogy rendes fotókat készítettünk róla, kb 15-18 kilót fogytam, és ez látszik... Ezen a régebbi képen azárt láthatjátok, hogy akkoriban azért elég jól állt rajtam.

Remélem hasznos volt ez a részletes leírás.

A mellény anyaga: I Love Textil

A mellény szabásmintája: Black Snail Patterns

Modell fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Munkafolyamat fotói: a telefonom